Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-11-24 / 47. szám
1999. november 24. Kópé — Nagy emberek - híres történetek A Szfinx és Oidipusz Sok-sok évvel ezelőtt, amikor a világ fiatalabb volt, bámulatos dolgok történtek. Lássuk az egyiket. Egy hajnalon minden képzeletet felülmúló furcsa szörny telepedett Thébai ősi városának kapuja elé, egy sziklára. A lányfejű, oroszlántestű, sasszámyú, kígyófarkú lénynek Szfinx volt a neve. Ottlététől kezdve egyetlen thébai és egyetlen vándor sem léphette át a városkapu küszöbét anélkül, hogy a Szfinx fel ne tette volna találós kérdését:- Reggel négy lábon jár, nappal kettőn, este hármon, ki az? Nem volt könnyű kitalálni a választ, s akinek nem volt elég esze, azt a Szfinx könyörtelenül megfojtotta. Félelem és rettegés kerítette hatalmába Thébai városát, hiszen a találós kérdésekkel hadilábon álltak, és már senki sem akart se ki-, se bemenni. Mintha elvarázsolták volna Thébait. Az emberek saját vigasztalásukra egy jóslatról suttogtak, amely szerint egyszer eljön egy bölcs férfiú, és megadja a választ a találós kérdésre, majd Thébai királya lesz... A Szfinx eközben tovább garázdálkodott, s ha nem akadt az útjába vándor, kényszerűségből a város áldozott neki egy deli iíjat minden délben. Márpedig a deli ifjak száma Thébaiban rohamosan csökkent, végül néhány gyönge virágszál maradt csupán. Ezután a városkapunál végre megjelent a bölcs Oidipusz, végighallgatta a Szfinx kérdését, és nem habozott a válasszal:- Reggel négy lábon jár, nappal kettőn, este hármon, ki az? Az ember, ki más volna! Kisgyerek korában négykézlábjár, felnőttkorában két lábon, élete alkonyán, öregkorában pedig a botjára támaszkodik, mint egy harmadik lábra. Eltalálta a választ, s ezzel úgy felbőszítette a Szfinxet, hogy az a szikláról a mélybe vetette magát, és zuhanás közben szörnyethalt. Hát Oidipusz? Valóban elfogadta a királyságot, mert mindannyiuk között ő volt a legokosabb, no meg talán azért, hogy az ősi jóslat a legapróbb részletekig beteljesedjen... A történettel kapcsolatban egyetlen felettébb különös kérdés merül fel csupán: miért hagyták a thébaiak, hogy szép sorban megfojtsa őket a szörnyeteg? Ha összefogtak volna ellene, bizonyosan legyőzik. De mindenki abban reménykedett, hogy nem kerül rá a sor... és Oidipuszra várt. Illyés Gyula: A lányok és a banya Volt egyszer, hol nem volt a világon egy özvegyember meg egy özvegyasszony. Mindkettőjüknek volt egy- egy lánya. Szegények voltak mind a kerten. Az egyiknek rostája volt, de szitája nem, a másiknak szitája volt, de rostája nem. Ha az embernek a szita kellett volna, átküldött az özvegyasszonyhoz, az asszony meg, ha rosta kellett volna neki, átküldött az özvegyemberhez. Hogy ne kelljen mindig mindent kölcsönkérni, összeházasodtak. Az ember lányának nagyon rossz sora lett. A mostohája nagyon rosszul bánt vele, szidta, ütötte-ver- te, ahol érte. A lány már nem tűrhette tovább, elment világgá. Ahogy ment, mendegélt, egy nagy erdőben talált egy kemencét. A kemence megszólította:- Ó, szép lánymátkám! Egyél az én hamuban sült pogácsámból! A lány mondja magában:- Eszem biz én, mert éhes vagyok! És jóllakott a pogácsából. Arrább egy patak mellett ment el. A patak is megszólítja:- O, szép lánymátkám! Igyál az én szemetes vizemből!- Iszom, mert szomjas vagyok! - mondta a lány, és jót ivott belőle. Ment tovább az erdőben. Egyszer egy házhoz ért. Abban lakott a vasorrú banya. Beállott hozzá szolgálónak. Avasorrú banya megparancsolta, hogy hat szobába szabad neki bemenni, de a hetedikbe nem. A lány fogadta, hogy úgy lesz. De egyszer, ahogy a vasorrú banya elment otthonról, a lány mégiscsak benézett a hetedik szobába. Hát mit látott? Olyat, amin nagyon elcsodálkozott. Annyi kincs volt ott, hogy annyit még álmában sem látott. Megrakodott belőle, és szökött hazafelé. Nem soká mehetett, mert a vasorrú banya visszatért, észrevette, hogy a lány bent járt a hetedik szobában. Elővette a sütőlapátot meg a vasgerebent, a lapátra ült, és utána eredt:- Lipit-lapát, vasgereben, mindjárt utolérlek, legerebenezlek! A lány akkor már a patakhoz ért. Megszólítja a patakot:- Ó, te patak! Rejts el engem! Jön a vasorrú banya, mindjárt legerebenez! A patak szétnyílt és elrejtette. A vasorrú banya ott ment el a lapáton a patak mellett, a lányt nem látta meg. Akkor a lány kijött, és ment tovább. Odaért a kemencéhez. Megszólította azt is:- Ó, te kemence! Rejts el engem! Jön a vasorrú banya, legerebenez! A kemence is elrejtette.A vasorrú banya a lapáton már akkor visszafelé jött, de a lányt nem láthatta meg, mert a kemence elrejtette. Hazaért a lány. Megmutatta a magával hozott kincseket. Örült is az apja, hogy a lánya most már nem eszi ingyen a kenyeret a háznál. A mostoha szerette volna, ha az ő lányának is volna annyi kincse, mint a másiknak. Sütött neki édes süteményt, meg adott neki egy csutora bort, és elküldte, hogy szolgáljon ő is a vasorrú banyánál. Az ő lánya is azonmód találkozott az erdőben a kemencével. Odaszólt a kemence neki is:- Ó,szép lánymátkám! Egyél az én hamuban sült pogácsámból!-Nem eszem én! - mondta a lány kevé- lyen. - Van énnekem cukros süteményem! Arrább a patak is megszólította:- Ó, szép lánymátkám! Igyál az én szemetes vizemből!- Nem iszom én! - mondja.- Van az én csutorámbam bor! Azzal ment tovább. El is ért a vasorrú banyához. Fölfogadták őt is. A hetedik szobába neki se volt szabad benézni. Alig várta, hogy a vasorrú banya elmenjen otthonról, első dolga volt, hogy a hetedik szobába menjen. Bement, s még több aranyat hozott el, mint a másik. Úgy megszedte magát, csak úgy görbült, és sietett hazafelé. A vasorrú banya most is nemsokára otthon volt. Megint elővette a sütőlapátot meg a vasgerebent, ráült a lapátra, és mondta:- Lipit-lapát, vasgereben, mindjárt utolérlek, legerebenezlek! A lány odaért a patakhoz.- Ó, te patak! Rejts el engem! Jön a vasorrú banya, mindjárt legerebenez! De a patak azt mondta neki:- Nem rejtelek! Nem ittál a szemetes vizemből! Szaladt tovább. Odaért a kemencéhez. Azt is kérte:- Ó, te kemence! Rejts el engem! Jön a vasorrú banya, legerebenez. A kemence se rejtette el.- Nem ettél a hamuban sült pogácsámból! A vasorrú banya nemsokára utolérte a lányt, jól legere- benezte, az aranyat meg elvette tőle. A lány alig tudott hazamenni. Mikor hazaért, a kakas meglátta, a kerítésre szállt, és onnan kiabálta:- ímhol gazdasszonyom! Jön ám a te lányod tiszta vérben! Odaugrik az asszony.- Hess le onnan, te kakas! A kakas megint fölszállt a kerítésre, és csak kiabálta:- ímhol! Jön a lányod tiszta sebben! Az asszony azt se hagyta szó nélkül:- Jön ám! Hozza a drága kincseket! Egyszer csak a lány belépett a házba: tiszta vér volt. Nem hozott semmit. AZ AB-ART KARÁCSONYI KÖNYVAJÁNLATA Gál Sándor Mese a Hétpettyes házikóról Mese arról, mint szerzi meg Katalinka bogárkától apjuk Évike kívánságára a házikót, miként csinosít- gatják, mentik meg a nagy veszedelemtől, miképp terem az udvarán az égigérő meggyfa. Kopócs Tibor színes rajzaival (Kötve, 44 oldal, 210x290 mm) Ára 160.- Sk. Kozsár Zsuzsanna Tél király cinkéje Az olvasmányos és szórakoztató könyv fantáziautazásra invitálja a gyerekeket Tél király birodalmába, az Álomtündér palotájába, a pingvinek országába meg a fénymanók közé... Ferdics Béla színes rajzaival (Kötve, 64 oldal, 170x245 mm) Ára 130.- Sk Mióta van eszük az állatoknak A Vércse Miklós válogatta mongol, vietnami, indiai, afrikai, délamerikai állatmesék nemcsak szórakoztatnak: jól hasznosítható élettapasztalattal is gazdagítják a kis olvasót. Lábik János színes rajzaival (Kötve, 56 oldal, 170x245 mm) Ára 110.-Sk N. Tóth Anikó Alacindruska Az Alacindruska szereplői képzelt lények, gondjaik a mai gyermekek és kiskamaszok gondjaival csengenek össze, ezáltal amolyan szelepként is működhetnek, megoldást vagy a feloldás útját-mód- ját kínálva a gyermeknek. Németh Ilona színes rajzaival. (Kötve, 90 oldal, 200x260 mm) Ára 160.- Sk H. Mészáros Erzsébet TORTÁK hagyományosan és korszerűen leírással, színes fotókkal Ára. 99.- Sk Keresse a könyvesboltokban, .vagy utánvéttel rendelje meg a kiadótól: AB-ART, Komárnická 20, 821 03 Bratislava 2 TORTÁK hagyományosan és korszerűen Tudod-e? — A hajózás őskora Feltételezések szerint az új-guineai bennszülöttek Új-Guineából Ausztráliába hajózva már Kr. e. 40 000 körül át tudták szelni a Torres-szorost, legalább 70 km-es távolságot. Mai feltételezések szerint kettős törzsű kenukat használtak. A legrégibb időből fennmaradt „vízi jármű” az a kivájt fenyőtörzs, melyet a hollandiai Pessében találtak. A Kr. e. 6300 körüli évekből származhat. A legrégebbi épen maradt csónak egy 8,2 m hosszú, fából készült an- golnahalász-kenu, amelyet a balti-tengeri Fünen-szigeten, Tybrind Vigben találtak; eredetét a Kr. e. 4490 körüli időkre teszik.
