Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-11-17 / 46. szám
Nyerjen 99 999 koronát! Lapunk 5. oldalán találja az Ajándékszóró ötödik bankjegyét. Vasarnap Szlovákiai magyar családi magazin Sport _______ Me sterhármasra készül. Mika Hákkinen megvédte világbajnoki címét. 16 Riport__________ Őf elsége pincére volt. Oldrich Matéjícek huszonhetedik éve talpal az Arany O Tigrisben. O 40 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 1999. november 20-ától 26-áig Tíz éve dőlt romba a kommunizmus. Akarunk-e emlékezni? Lezáratlan történelem Kövesdi Károly________________ Ha az ember ma megkérdezne pár egyetemista vagy középiskolás fiatalt, milyen emlékei vannak a régi, tíz éve megbukott rezsimről, megdöbbenne a válaszoktól. Szinte semmire. Érthető, akkor még gyerekek voltak. Akár szerencséseknek tarthatnánk őket, hiszen „tiszta lappal” indultak, nem fertőzte meg őket a kollektív agymosás. Pedig a dolog nem ilyen egyszerű. Ez a generáció arra ítéltetett, hogy újratanulja a múltat, rosszabbik esetben - s félő, hogy ez fog érvényesülni - két generációnyi tapasztalat hiányában, szinte a semmiből induljon. Kelet-Közép-Európa történelemtudata olyan lesz, mint egy újvidéki lebombázott híd: hiányzik a közepe, és nem azok tehetnek róla, akik a hídon járni szeretnének, hanem akik ma is másokra kenik a felelősséget azért, hogy ezek a hidak járhatatlanok. Itt van mögöttünk tíz év feldolgozatlanul, értelmezhető, kézzelfogható tanulságok nélkül, a klapanciák és a jelszavak gyolcsába burkolva. De megérti-e az, aki nem érezte a bőrén, hogy mit jelent a kiszolgáltatottság? A régi rendszer tapasztalatait nem fogjuk átadni fiainknak, unokáinknak. Talán nem is azért, mert szégyelljük magunkat, hanem mert magunk is felejteni szeretnénk. Rég volt, unalmas volt, szürke, teli elfojtott vágyakozással, képtelenségekkel. Egy hősi korról családi, baráti körben generációs beszélgetések zajlanak. Az 1848-as magyar szabadságharc szellemisége legalább a kiegyezésig tartott, de még ma is felemelő, lelket melengető a rá való emlékezés. De vajon ki ír ma egy Arany János-i Családi kört az öt évtizedes elnyomásról? Illyés Egy mondata kifejezheti-e a kollektív szorongást annak, aki nem látott ártatlan embereket verni? Vajon kötelezővé tehető-e az ifjú generációnak a Déry Tibor novelláiból készült film, a Szerelem? Kötelezővé tehető-e bármi is a szabad világban? 1956- ról beszélni Magyar-országon még ma sem természetes és kívánatos, mert élnek az egykori pufajkások. A szlovák ludákok és gárdisták kommunistákká történő átvedléséről évtizedekig nem lehetett értekezni, ma meg már minek? A kommunista elit demokratává válása is rejtély marad. így szakad meg a kollektív emlékezet mifelénk, s ezért ringatunk hamis álmokat egy szebb, jobb, igazságosabb világról, melyet ugyan valamennyien szeretnénk, de lehetőleg fájdalommentesen. Magyarán: katarzis nélkül. Ha lehet, hulljon az ölünkbe az új világ, akár 1989 novembere az akkori Csehszlovákiában. Az ember ezért is nem tud zavar nélkül emlékezni 1989 novemberére. Emlékszik, az eufóriát milyen hamar felváltotta a latolgatás, a felszabadultság helyébe hogyan nyomultak be a könyökök, a társadalmat*szabályozó intézményrendszerek hogyan váltak arénává, melyben nincsenek világos ideológiai és konstans értékrendeket jelölő választóvonalak. Hamar kiderült, hogy a politikai változás haszonélvezője az a réteg, amely „helyzetben” volt, amely kapcsolatrendszerét átmentette és kihasználta. Mert azzal tisztában vagyunk, hogy a szocializmus kitermelte a maga kiszolgálói rétegét. Nem a kommunista pártfejesek működtették a rendszert; a gépezet, legfőbb hajtóerejétől, a félelemtől és a megalkuvástól hajtva, szinte magától pörgött, mint az akkori gyerekek búgócsigája. Aztán döbbenten nézzük, hogy a megoldatlan társadalmi gondok és a hatalmi harcok kiváltotta feszültségek a nacionalizmusban találnak levezető utat. Egyáltalán, mit érzékel az átlagember abból, hogy megváltozott körülötte a világ? Tudja-e, hogy szabad? Kell-e neki a szabadság? Az összehasonlítga- tások verbális szinten történnek, s a társadalom zöme úgy éli meg a demokráciát, mintha az is felülről diktált rendszer volna, s ölünkbe potyogtat- ná a jólétet. Aliért nem élünk olyan szinten, mint a nyugatiak?”-féle kérdések mögött a polgár nem látja, hogy „ők” megúszták azt, amit mi gyakran visszasírunk: az orosz megszállást, a hazug ideológia velőig hatoló mocskát, az önrendelkezés hiányát. Miközben rabtartóinknak hajuk szála se görbült, sőt, megadatott számukra, hogy majd ők mondják el ismét, mi is történt velünk. Egy hősi korról generációs beszélgetések folynak. Mintha a demokrácia is felülről diktált rendszer volna. Prága, 1989 novembere Gyökeres György felvétele Vezércikk Kristálygömb nélkül Malinak István Szükség van a politikatudományra. A napi kommentárok az éppen aktuális ügyekben igazítják el jól-rosszul az olvasót. A politológusok elemzései hosz- szabb időszakot ölelnek át, feladatuk az volna, hogy a (párt)politikai élet rezdülései alapján próbáljanak néhány hónapra, maximum egy-két évre előre eligazítást adni a nagy valószínűséggel várható irányzatokban. Hosszabb távra „tervezni” a politikában nem érdemes, az ilyen fejtegetés általában nem sokkal megbízhatóbb a jósnő kristálygömbjénél. Elsősorban azért, mert a politológus sem szakadhat el a napi politikai gyakorlattól. A szlovákiai pártstruktúra, a politikai erőviszonyok várható mozgásával kapcsolatban az utóbbi hetekben számtalan érdekes elemzés látott napvilágot. Figyelemre méltó, hogy ezek egy része egyedül a Magyar Koalíció Pártjával kapcsolatban rugaszkodik el a valóságtól, „értékeli félre” a helyzetet. A kényszer szülte SDK-val kapcsolatban általában természetesnek tartják a visszatérést az öt anyapárthoz, ezek valamilyen laza koalíciójához, hiszen úgymond, megszűnt a kiváltó ok, a Meciar-rezsim - bár a választási törvény módosítása még várat magára. A többség ugyanezt a megoldást próbálja alkalmazni az MKP esetében is. Például a múlt kedden a Sme c. lapban Lubos Kubín politológus azt írta:, A választások után az MKP-ban a platformok megszüntetésének irányvonala kerekedett felül, ami visszalépésnek tekinthető. A tisztán keresztény-konzervatív MKP domináns választói térségében fokozatosan elveszítheti eddigi exkluzív helyzetét.” Ne a tárgyi tévedésekre figyeljünk, hanem a lényegre. Mire ez az írás megjelenik, már le is zajlott az MKP komáromi kongresszusa, s az alapszabályban módosult a platformok szerepe, hogy ne akadályozzák az egységes párt működését. Az idézett szerző előző utalásából nyilvánvaló, hogy demokratikusabb megoldásnak tartotta a három magyar pártot, amelyek csak „a választási tövény nyomására integrálódtak egy politikai pártba”. Ezzel egyet lehet érteni, azzal nem, hogy a platformszabadságot és az egységes pártot szembeállítja egymással. Az pedig még inkább vitatható, hogy a „tisztán keresztény-konzervatív MKP-tól” a választók egy része el fog fordulni. Ha nagyon jóin- dulatúak vagyunk, mondhatnánk: a szerzőnek igaza is lehetne, de csak abban az esetben, ha Szlovákiában már tökéletesen működne a demokrácia, ha a jelenlegi hatalmi struktúrában a nacionalizmusnak, kisebbségellenességnek már a csírái sem léteznének. Természetesen nem az ellenzékről, a HZDS-ről meg a SNS- ről van itt szó, hanem az MKP koalíciós partnereiről. Vagyis akkor lehetne igaza, ha az MKP-nak már nem kellene az itt élő magyarság jogainak érvényesítésével és védelmével törődnie, mert e szempontból már minden tökéletesen működne. Hiszen bármennyire országos pártnak deklarálja is magát (kormánypártként mást nem is tehet), az MKP-nak elsősorban saját választóinak az érdekeit kell képviselnie. És az MKP választói, vagyis a magyarok azért biztosan nem fognak elfordulni tőle, mert jól, következetesen, egységesen képviseli az érdekeiket. Az egyeszten- dei kormányzás tapasztalatai pedig azt mutatják, hogy ezeket az érdekeket a koalíciós partnerekkel szemben is érvényesítenie kell. A nyelvtörvény bizonyította, milyen szűk korlátok között mozognak a magukat demokratának valló szlovák erők is: amint a magyarok kerülnek szóba, nyomban leolvad arcukról a demokrata-máz. Újabb példa erre az alkotmány- módosítás körüli vita - a szlovák kormánypártok többsége egyelőre nem tartja fontosnak a preambulum megváltoztatását. Pedig az egyértelműen a nemzeti jelleget hangsúlyozza a polgári helyett, amit a Szlovákiában élő nemzetiségek joggal sérelmeznek. Lényegében erről szólt az MKP eddigi részvétele a kormányban: ami a magyaroknak fontos volt, a szlovák partnereknek minimum nem volt sürgős.
