Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-11-10 / 45. szám
8 1999. november 10. Az első osztály tananyagát két év alatt sajátítják el, közben viselkedni is meg kell tanulniuk Sorozatos kudarcok után sok sikerélmény PÉTER FI SZONYA Sokan a hagyományostól eltérő módon élnek. Mások a szokásaik, az életfelfogásuk, értékrend- szerük, másképp engednek utat az érzéseiknek. Talán ez az oka - bár vannak kivételek -, hogy nem képesek beilleszkedni a többségi nemzet(ek) „normái” közé. Ami végső soron konfliktussorozatokat okoz. Szimő 2280 lakosának 12 százaléka roma nemzetiségű. A helyi magyar tannyelvű alapiskola 168 tanulója közül is 57 roma, és kevés kivételtől eltekintve nem tartoznak a jó előmenetelűek közé. Azért sem, mert szüleik nem kísérik figyelemmel, mit, mennyit tanulnak, illetve egyáltalán tanulnak-e. Mintha ezt nem tartanák fontosnak: nem számít, tudnak-e valamit, fő, hogy iskolába járnak. Tény az is, hogy az iskolakötelesek otthoni körülményei nem teszik lehetővé a folyamatos felkészülést. Akad ugyanis a faluszéli péróban olyan ház is, amelyben nincs villany. Nem csoda, hogy a kis elsősök között voltak, akik - mivel a szülők nem éltek az óvodai beiskolázás lehetőségével sem - nem győzték az iramot, osztályt kellett ismételniük. Az oktatási minisztérium tervezetet készített a szociálisan és nyelvileg hátrányos közegben élők képzésére, s ennek keretében az idén tíz iskolában (7 szlovák, 3 magyar) felzárkóztató, ún. nulladik osztályok nyíltak. Az elsős tananyagot két év alatt veszik át a tanulók, az írás-olva- sás-számolás mellett el kell sajátítaniuk a higéniai szokásokat éppúgy, mint a kérem, köszönöm szavak használatát, a cipőfűzést vagy a kabátgombolást. Amikor Csoltó Klaudia tanítónő és az osztályban ülők ízelítőt adtak a hagyományostól eltérő foglalkozásokból, a gyerekek készségesen válaszoltak kérdéseinkre. A prímet Sztojka Mónika vitte; elárulta: nagyon szeret iskolába járni, kedvenc tantárgya az ének, a rajz és a zene, de a matekot is szereti. Az olvasásAz oktatási minisztéri- um tervezetet készített a hátrányos közegben élők képzésére. sál még nemigen barátkozott meg, de igyekezni fog - fogad- kozott. - Itt sokkal jobb, mint az előző osztályban - mondott véleményt, tekintetével a tanítónőt keresve. - Milyen előző osztályról beszél az aprócska kislány? - kértünk magyarázatot Csoltó Klaudiától. - Nemcsak Mónika, az osztály további két tanulója is volt már egyszer elsős. Nem boldogultak a tananyaggal, sorozatos kudarcok érték őket. Szeptember óta viszont sok sikerélményben volt részük. Nem csupán azért, mert az elsajátítandó tananyag nem ismeretlen számukra, hanem azért is, mert játékos formában folyik az oktatás. - Mi is nyolcévesek vagyunk - közölte a szőke Lakatos Szandra és Sztojka Lajos, majd sorra bemutatkoztak a többiek, a hétesztendősök is. Akik annak ellenére, hogy nem rokonok, szintén Sztojkák. - Attila nemcsak a legügyesebb, hanem a legérdeklődőbb is - dicsérte a balkezes kisfiút a tanítónő. A pedagógus, mielőtt reggelenként nekilát a munkának, kénytelen rákérdezni arra is, nem éhesek-e a gyerekek. Mert gyakran előfordul, hogy reggeli nélkül indulnak el otthonról, de az is, hogy tízórai helyett pénzt kapnak a szülőktől. Pedig korgó gyomorral képtelenek összpontosítani. - Bármikor, ha elfáradnak, és figyelmük elkalandozik, megénekeltetem őket. Nem kell sietnünk, stressz, hajsza nélkül vehető át a heti negyven órába sűrített tananyag. A szünetekben, de olykor az órák alatt is roma nyelven beszélnek egymással a gyerekek. Aránylag jól tudnak magyarul, de reggelente az átállás időt vesz igénybe, hiszen a családokban szinte kizárólag roma nyelven folyik a társalgás. Mivel ő nem tud cigányul, a tanulóitól kért és kapott segítséget. - Egymást tanítjuk, egymástól tanulunk. Ha valóban azt akarjuk, hogy képesek legyenek elfogadni a civilizált európai élet szabályait, mindenben támogatnunk kell őket. - Lencsés Zsuzsanna igazgatóhelyettes nagyon bízik a tervezet életképességében, illetve abban, hogy a felzárkóztató osztály jó startot biztosít a tanulóknak, akik a „rendes” második osztályban tanulnak majd tovább. Persze mint minden újdonság, ez is pénzbe kerül. Csáky Pál kisebbségügyi és emberi jogi miniszterelnök-helyettes tárcájának anyagi forrásaiból az év végéig 2 millió koronát különített el a nulladik osztályok működésére (egy félévre 200 ezret). A látottak alapján mégis az az érzésünk, hogy a kiadásokhoz az oktatási tárcának is hozzá kellene járulnia. Azért, hogy lehetővé váljon a gyerekek délutáni foglalkoztatása. Azért, hogy minél tovább maradhassanak az iskola védőszárnyai alatt. A napköziben, ahol civilizált körülmények között a délelőtt tanultakat gyakorolhatnák. Mert kár tagadni, a nyolc elsős közül a családok pénztelensége miatt csak ketten napközisek. A jó előmenetelű Attila például. Nem volna teljes a kép, ha nem látogattunk volna el a péróba. Nem lehetett nem odatalálni, a kerítésre aggatott száradó ruhák jelezték az utat. Az utcán az iskolából ismerős gyerekek fogadtak, de már mások voltak mint délelőtt. Kinézetben, viselkedésben egyaránt. A megkérdezett szülők elégedetten nyugtázták a felzárkóztató osztály létesítését, Sztojka Zsanett is csak azt kifogásolta, hogy sokba kerül. - Mindkét fiam, az Attila és a harmadikos Jani is napközis, ami 700 koronás kiadást jelent havonta. A gáz havi ezer korona, a villany is egyre drágább, az élelmiszer szintén. A két kicsi tápszere pedig egy vagyonba kerül. Nem egyszerű dolog úgy beosztani a havi 8 ezer koronás segélyt, hogy jusson némi pénz házunk korszerűsítésére is. Lakatos Alica három gyereket nevel hétezerből, Szandra napközijére már nem futja. - A sógornőmékkel együtt építjük át a házat, mert azt szeretnénk, ha a gyerekek jobb körülmények között élnének. Nem lesz lavór és budi, hanem fürdőszoba és angolvécé. Ha volna munka a férfiak számára, könnyebben boldogulnánk. Kevesen ugyan, de vannak Szimőn másként élő romák is. Lakatos Róbert és Angelika takaros otthona ragyog a tisztaságtól. És ragyog a 27 éves asz- szony tekintete is. Attól, hogy a kiságyban békésen szuszog a kétesztendős örökbe fogadott kisfia. - Tíz éve vágyom gyerekre, meddőség ellen hat éve kezelnek. Kétszer műtötték, mesterséges megtermékenyítéssel is próbálkoztak az orvosok, utoljára Olomoucba is elmentem, de hiába. Nem sajnáltuk a pénzt sem, vagy 400 ezer koronába került a kezelés. Amikor eldöntötték az örökbefogadást, és a családjuk is áldását adta rá, Beata Hrcková helyi egészségügyi nővér segítségével intézkedni kezdtek. Nem is kellett sokáig várniuk, napokon belül a náluk élő szőke Robikát a nevükre írathatják. - Nem akartunk roma gyereket, mert a magukéi szebbek - állította Angelika. -És ha egyszer megnősül, fehér menyecskét hoz a házhoz. Kimondhatatlanul boldogok vagyunk vele, egykét éven belül még egy gyereket, egy kislányt is hozunk. A férjem vállalkozó, lábbelivel, ruházati cikkekkel kereskedik. Nem könnyű a mi sorsunk sem, mégsem panaszkodunk. Ha valaki a családunkon belül megszorul, nem siránkozunk, hanem kisegítjük egymást. Persze a segélyekből élők sorsa rosszabb, bár sokan semmit sem tesznek azért, hogy jobban élhessenek. A mi családunkban a múltban is, most is dolgoznak a férfiak. A férjem vasárnaptól péntekig járja az országot, hogy előteremtse a rendes élethez szükséges anyagiakat. És boldog, mert amióta Robika itt van, azt mondogatja: jó tudni, hogy van kiért élni, dolgozni, fáradni. A megkérdezett szülők elé- gedetten nyugtázták a felzárkóztató osztály létesítését. Az órákon minden megbeszélhető. Az elsősök közlékenyek, gyermeki őszinteséggel számolnak be az odahaza történtekről. Sokszor a magyarról roma nyelvre váltanak át, mert az az anyanyelvűk. Szlovákul még nem tudnak. Ezt nem tudta felfogni a szlovák rádió tudósítója, aki úgy gondolta: ha szótagolva teszi fel a kérdéseket, ráadásul jó hangosan, akkor megértik. A felzárkóztató osztály esélyt jelent nemcsak a kezdőknek, hanem azoknak is, akik az előző tanévben kudarcot vallottak. Eddig kisegítő iskola várta megbirkózni képtel a lassabban haladói egyébként értelmes Dömötör Ede felvételei
