Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-11-03 / 44. szám
Modern élet 1999. november 3. Az anya azt képzeli, hogy a tanárnő második anyjuk lesz a gyerekeknek. És csakis az övéinek Szülői értekezletek Mitől félnek a képzelt betegek? Modern hipochonderek A gyerek jó dolog. A baj akkor kezdődik, amikor iskolába kerül. Az alsó tagozatban még viszonylag személyes a kapcsolat, hiszen vinni-hozni kell a csemetét, szóba állnak a kísérő szülővel, köszönnek, két hét alatt minden gyerek szülőjét és nagyszülőjét beazonosítják a pedagógusok. Két hónap múlva az anyák tege- ződnek a többi anyával és a tanító nénikkel. Nem szégyellik megkérdezni, mi újság, hogy viselkedett a gyerek, elmesélik ők is a család dolgait, abban a reggeli és délutáni néhány percben, főleg ott, ahol nem adják ki a „szülőknek egy lépést se a kapun belül” utasítást. Az alsó tagozatban még minden barátját-barátnőjét ismerjük a gyerekünknek, nem kell idétlen „káderező” kérdéseket feltenni a barátok szüleiről, vallásáról és anyagi helyzetéről, mert személyesen győződhetünk meg mindenről. Ekkor még a gyerekünk sem tiltakozik a jelenlétünk ellen, örül, ha meglát, nem szégyelli a társai előtt, hogy nem lelenc gyerek, hanem törődő szülei vannak, akik előtt nincsenek titkai. A felső tagozatban már nagy gyerek az a kis gyerek, mehet egyedül is iskolába. Innen számítható a „nincs egy perc nyugtom” érzés, mert számtalan baj történhet az úton oda és vissza, de egyéb vész is fenyeget. A gyermek saját életét éli, saját titkai vannak, ő dönti el, hogy mikor köti az orrunkra a rossz híreket. Mint afféle családi kulturális miniszter megkímélhet a kellemetlenségektől, nem terhel a fájdalmaival, a szégyeneivel, nem avat be a hőstetteibe. Ekkor kezdődik a szülő érzésében a ki- szorítottság: egy idegen (a tanár, az osztályfőnök) többet tud a gyerekéről, mint ő, a szülő, az édesanya vagy az édes jó apa. És akkor jön a szülői értekezlet! Ez egy izgalmas társasjáték jó kitalált, évszázadok óta nem változtatható szabályokkal, néhány alternatív iskolát leszámítva. A szülőket beterelik az osztályterembe, nagyjából oda, ahová gyermekeik járnak, pár év múlva talán a helyükre ülnek, mert addigra ismerik a kölyök pad- szomszédját. Vagy nem. Kis izgalommal néz körül a szülő: hát itt ül az édes nap nap után, ezeket a falakat nézi, ilyen okosságokat tanul, amiről a kémiatáblázatok és nyelvtani szabályok tájékoztatnak. Ilyen vicces faliújságot csinálnak maguknak, ilyen a berendezés, ilyen pocsék a világítás. Az osztályfőnök eközben már régóta beszél, elmond mindent, amit amúgy is tudunk arról, hogy hányra kell járni, mennyi pénzt kell befizetni. Rosszallva néz a későkre, ez itt egy iskola. Itt rendnek kell lenni, nem bánom, a jelenléti ívre még feliratkozhatnak. Az osztály mint olyan sok szidalmat kap, kevés dicséretet, de egyenként soha senkiről se beszél a tanár. Mintha titkos informácó volna azoknak a neve, akik elvesztették egy napra a naplót, vagy akik dohányoznak. A szülő szeremé kiírni a névtáblájára, hogy nem, ő nem azoknak a hozzátartozója, ő egy rendes családot tart össze. Vagy ha mégis éppen az ő gyerekére célozgatnak itt, hát akkor jobb lenne tiszta vizet önteni a pohárba, majd kap otthon az a kölyök! Még akkor sem húzhatja ki magát, ha történetesen jót mondanak a gyerekéről, mert ő és az osztályfőnök tudják, ki nyerte a kerületi versmondóversenyt, de itt csak „osztályunk és iskolánk tagjairól” tesznek említést. A szülői értekezleten szabad odamenni az osztályfőnökhöz és fül- besúgásos technikával megkérdezni: mi is van a gyerekkel, hogy is áll a helyzet? Ezalatt szoros tolakodásban állnak a többiek, jobb volna, ha nem hallgatóznának, jobb volna ketteseben, mert lehet, hogy csupa jó hír érkezik róla, mi köze hozzá az X anyjának, akit köztudottan utál az egész osztály. Érzi mindenki, hogy két percnél többet nem illik beszélgetni, otthon vár még a főzés, az osztályfőnöknek is családja van, szegény még a mi gyerekünket fogja büntetni, ha miattunk fáradt lesz másnap. Meg is esküszik az ember, hogy ide többször soha. Nem is jön, csak akkor, ha újra behívják, és kezdődik elölről. A középiskola nem kötelező! - mondogatják évről évre a gyereknek és a szülőknek. Itt is szigorú ülésrendben kuporognak a rohanva érkező szülők. Ekkor a gyerek már kevesebbet mesél, pedig mindennap megkérdezik, mivolt az iskolában. - Semmi - hangzik a válasz, és ha volna idő, kivárnánk az igazi élmények krónikáját, de nincs, ezért jó anyaként felteszszük azt a bugyuta kérdést: Milyen volt az ebéd? Csak azért, hogy megtudjuk, megint nem olyan, mint az otthoni. A középiskolában már a tanárok nevét sem halljuk olyan sokszor otthon, sokan tanítanak, átszaladnak a diákok életén, legtöbbször maradandó nyomot sem hagynak bennük. Élmagyarázzuk a gyereknek, hogy tanulni jó, hogy rajtad áll, utcaseprő leszel-e, hogy többre vagy képes, hogy ezek a legjobb éveid, és hasonlókat. Vagy tanul, vagy nem, vagy jól viselkedik, vagy nem - a szülő tudja meg utoljára. Az osztályfőnök nem örül, ha ritkán látja a szülőt. És nem örül, ha gyakran látja a szülőt. A szülő arra gondol, nem akar ő fontoskodni, sem kivételért folyamodni. A szülő néha láthatatlan süvegről álmodozik, amiben csak egyetlen napig figyelné a saját édes gyermekét. Közben tudomásul veszi, hogy a gyerek önállósodik, hogy az iskolával már nem fognak közösen éldegélni együtt, mint egy nagy család. Oktatási forradalmakról olvas, és nagyon erősen keresi, hogy miben más a mai iskola, mint amibe ő járt hajdanán. Mások a gyerekek? És ugyebár van már számítógép is. A képzelt betegek évszázadok óta mulatságos regények, színdarabok kedvelt hősei. A valóság jóval prózaibb. A hipo- chondriát ma már a leggyakoribb lelki zavarként tartják számon a szakemberek. A legújabb amerikai kutatásokból az is kiderül, hogy az orvosukat kisebb testi panaszokkal felkeresők mintegy 50 százaléka valójában képzelt beteg. A hipochonder olyan embertípus, aki lelki problémáit testi panaszokkal palástolja* hiszen könnyebb az utóbbiak miatt aggódni, mint gondjaival szembenézni. így problémáit is képzelt betegségek mögé rejti. Fantáziájából eredő panaszainak köszönhetően rövidesen közsajnálat tárgya l^sg;, olyan védelmet vív ki, amelyre vágyott, de eddig nem kapta meg. Sokuk fejfájásra, gyomorfájdalomra hivatkozva éri el a célját. Gyakori képzelt tünetek még: a szédülés, a hallásvesztés, „gombóc” a torokban, köhögőroham, éjszakai hangos szívverésre ébredés. A modernebb hipochonder már szexuális gondokról, bőrproblémákról, hátfájásról, álmatlanságról, erős test- illetve szájszagfélelemről is beszámol. A rendelőkben dolgozók mostanában olyan típusú hipo- chonderekkel is sűrűn találkoznak, akik óvakodnak a gyógyszerektől. Méregnek, természetellenesnek tartják őket. Inkább meditációval, gondolat-ellenőrzéssel, bioenergiával és más tudattágító technikával kezelik magukat. Jóllehet valamennyi módszer segíthet, mégis felesleges köröket tesznek az önelmélyedésben, ahelyett, hogy komolyan megvizsgálnák, mit kellene változtatniuk magukon. Ebbe a kategóriába sorolhatók az egészségfanatikusok is: a kényszeres evők vagy kényszeres fogyókúrázók. Mindkét csoport aránytalanul sokat foglalkozik a szervezetével. Ez felesleges és komikus is. Az említett tünetek mellett egyre többen keresik fel orvosukat vélt környezeti betegségeik miatt is. Az „ökochonderek”-nek a káros anyagokról készített panaszlistája az amalgámtól a favédő anyagokon keresztül egészen a szmogig terjed. Bár e környezetkárosító anyagok valóban veszélyesek lehetnek, számos esetben csak túlzott félelemről van szó. A pszichológiai beszélgetésekből végül mindig kiderül, hogy három páciensből kettő lelki problémákkal küzd. A rendelő látogatóinak mintegy fele hipochonder. A középiskolában már a tanárok nevét sem hall- juk olyan sokszor. Érzi mindenki, hogy két percnél többet nem illik beszélgetni. Az „öko- chondernek” a káros anyagokról alkotott panaszlistája igen kiterjedt. ^Ajándéks^óró Lapunk 42. számában közöltük karácsonyi játékunk tervét, amelybe a Vasárnap bankjegyeit és az Új Szó pénzérméit kell beragasztani. A játék végeztével a teleragasztott játéktervet küldje el szerkesztőségünk címére. Figyelje továbbra is az Új Szót és a Vasárnapot. Hét hét után 99 999 koronát nyerhet! (A 286/1992-es számú adótörvény 36. §-a alapján a nyeremény összegéből 15% jövedelemadót vonunk le. #2' az lilKETS és a Vasárnap 4 \ karácsonyi gálaműsora IpP^ december 14-én JBHk i y® k £ a komáromi sportcsarnokban. w L é i | ||f Fellépnek: BENKÓ DIXIELAND BÁND, ‘M\y) L’art pour L’art, / V Antal Imre, / f /jgfcv a komáromi Jókai Színház és a j fáéűm fid (/'N kassai Thália Színház művészei. i 1 / A Karácsonyi Ajándékszóró fődíjának sorsolása: / íjn® 99 999 korona vár a nyertesére! / • j A belépőjegyek sorsolásba kerülnek. —* ^ Értékes díjak - kitűnő program. Jegyelővétel: Komárom - Városi Művelődési Központ valamint a párkányi (Hlavná 13), az érsekújvári (Podzámska 21) és a dunaszerdahelyi (Üzletsor u. 18) hirdetőirodában. Pontosan azt mesélik el, amit már úgyis tudunk, szigorú rendbe ültetnek csakúgy, mint a gyerekeinket.
