Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1999-10-27 / 43. szám

Modern élet 1999. október 27. 5 A nők közül sokan megkönnyebbülnek, ha gondolataikat írásban is megfogalmazzák Még facérok a jövő század királyai! Napló - a lélek tükre Az élet legcsodálatosabb ünnepi pillanatai, sajnos, túl gyorsan elszállnak. De a naplófeljegyzések megőriz­hetik őket az örökkévalóság számára. Archív felvétel Címeres agglegények Az emberek többsége életében egyszer biztosan írt naplót, az­tán felhagyott ezzel a szokással. Egy fiatalok körében végzett fel­mérés szerint a megkérdezettek ötven százaléka írásba foglalja gondolatait. A serdülőknek nyil­vánvalóan különösen jó lehető­séget nyújt a naplóírás arra, hogy a bizonytalan jövő miatti félelmeikkel szembenézzenek, hogy a magányosság érzésével, szerelmi bánatukkal vagy sok esetben a szüleik elleni lázadás­sal elmélyülten foglalkozzanak. Szinte mindenki úgy vigyáz a feljegyzéseire, mint a szeme fé­nyére. Hiszen pontosan tudja, hogy a saját magával folytatott beszélgetésekben még a leginti­mebb érzéseit is fekete-fehéren kifejezésre juttatja. Hogyha valaki engedély nélkül beleolvas a leírtakba, megbocsát­hatatlan bűnt követ el. Ezt ugyan­is a magánszféra legdurvább megsértésének tekintik. Viszont határtalan bizalom jele, ha fel­ajánljuk egy barátunknak vagy rokonunknak, hogy nyugodtan belelapozgathat a naplónkba. Eb­ből is látszik, mennyire értékesek ezek az írások tulajdonosuknak. Heinrich von Kleist, a nagy né­met költő is úgy véli, hogy a nap­lóírás megóvhat bennünket at­tól, hogy bizonyos tapasztalata­ink felhasználatlanul elvessze­nek. Hiszen az idővel való ver­senyfutásban ritkák azok a pilla­natok, amikor tisztában va­gyunk magunkkal. így, ha nem jegyezzük le gondolatainkat és érzelmeinket, könnyen feledés­be merülnek. Manapság egyre több hölgy ért egyet ezzel a vélemény­nyel. Sokak számá­ra megkönnyebbü­lést jelent, ha leír­hatják gondjaikat. A napló a lélek igaz tükre, mivel a króni­kás miközben fogal­maz, elgondolkozik az eseményeken. Aki a nap tör­ténéseiről beszámol, szükség­szerűen megpróbálja felkutatni az éppen aktuális problémái le­hetséges okait is. Barátunk például ismét elkésett a randevúról. Végig rossz han­gulat uralkodott, majd veszeke­déssel végződött az este. Csu­pán a pontatlanság okolható mindezért? Mivel az ember a naplóban igyekszik érzelmei­nek mélyére ásni, olyan rejtett indítékok is felszínre kerülnek, melyek felhevült állapotban nem igazán világosak előttünk. Előfordulhat, hogy a haragot valójában a félté­kenység váltotta ki bennünk, vagy attól féltünk, elveszítjük szerelmünket, ezért vettük annyira szí­vünkre a dolgot, esetleg sértődöttség, önteltség vezérelt minket. Tisztázód­hat, mennyire feles­leges - vagy talán épp szükséges - volt ez a civódás partnerünkkel. Esetleg ráébred­hetünk, mennyire alaptalanok voltak félelmeink. ^ Leginkább papír és toll segítsé­gével teremthetünk rendet a fe­jünkben. Általában azt szokták az emberek először felírni, ami a nap folyamán a legjelentősebb volt számukra. Amikor gondo­latban újra lejátszódnak előt­tünk az események, már más­képp látjuk a dolgokat. így könnyebben felismerhetjük a problémákat, és jobban szem­ügyre vehetjük a gyakran rejtett vágyainkat is. Mivel az intim jegyzetek nem is­kolai fogalmazványhoz készül­nek, nem kell megszerkeszte­nünk őket. Nyugodtan mesélhe­tünk, ahogy eszünkbe jut - akár ide-oda csapongva -, tévedése­inkről, a bennünk dúló érzelmi zűrzavarról. Éppen ez a legmegfelelőbb útja annak, hogy hir­telen új felismerések, megvilágosodások érjenek bennünket. A napló azonban sokkal egyszerűbb szerepet is betölt: Bi­zonyságul szolgál a szerzőnek, hogy va­lamiképpen nyomot hagyott maga után. Aki ugyanis mindig a jövő felé tekint, újabb és újabb követel­ményeket állít maga elé, és so­sem tart számadást, könnyen el­veszi ezt az érzést. Az évek során a füzetekben számtalan ötlet és boldog, okos és banális mondat gyűlik össze. Aki hosszú életút eseményeit rögzítette, majd később elolvas­sa saját írását, gyakran csak csó­válja a fejét. Az első szerelem lel­kesedése kínosan hat, ha az em­ber már tapasztalt feleség vagy élettárs. Az akkori magatartá­sunkat könnyen naivnak és tu­datlannak tarthat­juk, elítélhetjük. Ezért nem kevés azoknak a kissé meg­sárgult naplóknak a száma, melyek ösz- szetépve a szemét­ben végzik - a követ­kező mottó alapján: „Régi énemhez már semmi közöm.” Pedig valójában mindenki csak saját „történelmén” keresztül jut el mostani önmagához. A feljegy­zések világosan bizonyítják azt is, hogy személyiségünk állan­dóan változik. Hiánycikk a királyi esküvő, amely a pletykalapoknak alapanyaga, a kékvérűeknek pedig megjelenési alkalom. A trónörökös hercegek ugyanis nem nősülnek. Még csak eljegyzést sem tartanak. Netán megijedtek leghíresebb angol kollégájuk közszemlére tett válá­sától? A témában közelről is érin­tett spanyol újság leltárt készített a várólistán lévő uralkodójelöl­tekről. Nos, az El Pais szerint a világ 29 monarchiá­ja közül a legtöbb trónnak férfi a váro­mányosa. Európában csak a svédeknek lesz királynőjük, a most 22 éves Krisztina sze­mélyében. A trónörö­kös agglegények azonban nem nősül­nek. A téma több embert érint, mint gondolnánk. Legutóbb azt találgatták, hogy vajon hol rejte­geti a spanyol trónörökös, Fülöp herceg a szíve választottját. A Bourbonok hivatalos életrajz­írója, Villalonga márki úgy tudja, hogy a félénk, kétméteres, 31 esztendős Fülöp szíve hölgye Itá­liában keresendő. Az újabb nyo­mozás szerint a titkos ara a berli­ni spanyol nagykövet lánya. A jól informáltak azonban arra is em­lékeztetnek, hogy a mama, Zsó­fia királyné már több lányt is „el­tanácsolt” Fülöp mellől. Ragasz­kodik ahhoz, hogy a hölgy mind­két ágon nemesi származású le­gyen. Ez pedig nem könnyű, mert Európában a nem trónfosztott ki­rályok leánykái és unokái mind­össze tizenheten vannak. Az európai monarchiák tíz trón­örököse közül csak ketten nősek, a liechtensteini uralkodó, Alois és a luxemburgi Henrik. A többi agglegény, értéküket és főleg a János Károly spanyol uralkodó és a félénk trónörökös korukat tekintve nem is arany­ból, hanem platinából vannak. A sort a 41 esztendős monacói herceg, Albert vezeti. Kifinomult­sága, arcvonásai inkább emlé­keztetnek a filmszínésznőből lett nagyhercegné mama - nem kék­vérű - családjára, mint a nemesi származású Grimaldiakra, a pa­pa felmenőire. Számos manö­kennel, fotómodellel, gazdag úr­hölggyel volt kaland­ja a jól értesültek sze­rint. Monte-Carlóban azt tartják, hogy mindez csak álcázása valaminek. „A házasság életre szóló szent dolog, ezért nem engedhe­tem meg magamnak, hogy rosszul válasz­szák - magyarázko­dik a herceg. - Ez idáig nem talál­koztam az igazival, és sosem ven­nék el olyasvalakit, akit nem imá­dok.” Albert házassága nem kizá­rólag a pletykalapok hiánycikke, a miniállam érdeke is ezt kíván­ná. Az idős Rainier herceg ugyanis szívesen lemondana az uralkodásról - ha a trónt a fiának adhatná át. Abelga trónörökös, Fülöp herceg 38 esztendős korára még szintén nem találta meg az igazit. Eseté­ben saját országbeli hitvesről alig lehet szó, mert vagy a flamandok, vagy a vallonok neheztelnének, ha nem közülük választana. A hercegről az hírlik, hogy vissza­húzódó, gátlásos típus, és erősen kötődik a mamához, az olasz származású Paola hercegnőhöz. Fülöp már több „ajánlatot” meg­vizsgált - minden lelkesedés nél­kül. S ezt a hozzáállást a lányok hasonlóan viszonozták. Köztük a leghíresebb, a spanyol király má­sodszülött lánya, Krisztina her­cegnő - aki közben már férjhez ment - így nyilatkozott: „Fülöp sótlan és hűvös.” A herceg szerint viszont a hölgy volt „túlságosan felszínes.” Vilhelm holland trónörökös a 32. évét tapossa. Akár nősen, akár nőtlenül, várhatóan őt koronáz­nák meg először az európai trón­örökösök közül. Már ha édesany­ja, Beatrix királynő lemond a trónról, ahogyan azt a nagyanyja tette. Ez azért is érdekes, mert Hollandia XX. századi történe­tében először áll majd férfi uralkodó az ország élén. És végül: a 31 éves dán trónörö­kös sem kapkodja el a házassá­got. A mama, Margit királynő 27 éves volt, amikor férjhez ment. Igaz, akkor más idők jártak, és a házasság szent volt. K. E. A napló segít önmagunk megismeré­sében is. Leginkább papír és toll segítségével teremthe­tünk rendet a fejünkben. Nem nősül­nek, még csak eljegy­zést sem tartanak. c\AjándéJ{s?óró Múlt heti számunkban közöltük karácsonyi játékunk tervét, amelybe a Vasárnap bankjegyeit és az Új Szó pénzérméit kell beragasztani. A múlt heti 6000-es címlet után íme a követke­ző bankjegy, s ezentúl minden számunkban ugyanitt találják a többit. Figyelje továbbra is az Új Szót és a Vasárnapot. Hét hét után 99 999 koronát nyerhet! (A 286/1992-es számú adótörvény 36. §*a alapján a nyeremény összegéből 15% jövedelemadót vonunk le. Mozaik Célpont: a mellrák Két szemrevaló brit hölgy, Júlia Carling és Jodie Kidd szupermodell harcot indított a brit nőket leginkább veszé­lyeztető betegség ellen, és el­indították a „Célpont: a mell­rák” nevű mozgalmat. Sajná­latos módon a szigetország asszonyai világelsők a mell­rák okozta halálesetekben. Az emlőrák azonban nemcsak a nők problémája, kihat a ro­konokra, barátokra is, akik megrémülnek ettől a szörnyű betegségtől - mondják a moz­galom aktivistái. A kampány szervezői remélik, hogy a pó­lók árusításából összejön annyi pénz, amennyi kell a brit Mellrákkutató Központ létrehozásához. Az intézet le­hetővé tenné, hogy kutatók és gyakorló orvosok együtt dolgozzanak, és hatásos gyógymódot találjanak. den negyedik ember irtózik a pókoktól. Az érintettek hat­van százaléka nő. A félelem akkor válik problematikussá, amikor fóbiává, azaz beteges iszonnyá alakul. Ilyenkor már leginkább csak a maga­tartásformáló terápiák segít­hetnek. Vagy egy férj az Annié Hali­ból. Rossz hírű rovarok Annié az Annié Hall című filmben az éjszaka kellős közepén hívja fel elvált fér­jét. Merthogy fürdőszobájá­ba egy vadállat, egy kismére­tű pók költözött be. Bár a pókok igen hasznos ál­latok, és a mi éghajla­tunk alatt élő fajok tel­jesen ve­szélyte­lenek, ez mit sem változtat rossz hírükön Egy tanul­mány sze­rint min­

Next

/
Thumbnails
Contents