Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-10-20 / 42. szám
Az atlétikai idény botrányhőse: Bemard Barmasai, az akadályfutás világcsúcstartója ___________________________________________Sport________ 19 99. október 20. a szád, fogd a pénzt... Aki szintén beárnyékolta az atlétikát: Marlen Ottey Interjú Baróti Lajos 85 éves Tartsd Lipiczky Ágnes_______________ Sikerekben gazdag esztendőt zárt a sportok királynője, az atlétika. Ám valljuk be, az idén a megszokottnál is több szégyenfolt ámyákolta be a szenzációs teljesítményeket. Linford Christie, Merlene Ottey, Javier Sotomayor és a többiek doppingügye külön „dossziét” érdemelne; az év botránya titulusát a kenyai akadályfutó Bemard Barmasai sokat vitatott ügyének szavazták meg. A Golden League-versenyeken induló világcsücstartó (7:55.72) parádésan „menetelt” az egymillió dolláros jackpot felé. Oslóban, Rómában, Párizsban és Monté Carlóban is győzött, a hercegségben például szenzációs 7:58.98-as idővel diadalmaskodott. Augusztus 11-én a Gol-den League-sorozat következő állomásán, Zürichben is elsőként haladt át a célvonalon, ám a verseny utáni ostoba nyilatkozata nagy bajba sodorta. A svájci városban Barmasai 8:05.16 perces idővel győzött honfitársa, Christoper Koskei (8:05.43) előtt. Az ötödik Golden League-győzelmét arató Barmasai azonban a verseny során arra kérte barátját, hogy lassítson, ne veszélyeztesse sikerét. ,Annyit mondtam Chrisnek, hogy engedje át nekem a győzelmet, ezért lassított a végén. Nyerhetett volna, de barátként hozzásegített az elsőséghez”, - mondta Barmasai a BBC-nek adott együk interjújában, amelyben azt is hozzátette, hogyha mindvégig megőrzi veretlenségét a Golden Leagueben, osztozik barátjával a jackpot rá eső részén. A Nemzetközi Amatőr Atlétikai Szövetség (IAAF) illetékeseinek sem kellett több. A hír hallatán bejelentették, hogy vizsgálatot indítanak az ügyben, de csak akkor fosztják meg Barmasait a győzelmétől, ha bebizonyosodik, hogy valóban sportszerűtlenül versenyzett. A nemzetközi szövetség külön ennek az ügynek a kivizsgálására létrehozott bizottsága a sevillai világbajnokságon meghallgatta az érintett feleket. Ám a „koronatanú”, vagyis Christopher Koskei hiába érvelt honfitásra mellet („Én semmit sem láttam, végig a saját versenyemmel foglalkoztam. Egyéni csúcsra törekedtem, és ezt éppen úgy akartam elérni, hogy végig Barmasai mellett maradok. En nem hallottam, hogy bármit is mondott volna nekem a verseny közben. Különben sem ismerem őt jól, hiszen máshol lakunk Kenyában, és Európában is máshol készülünk. Az egész ügyről onnan szereztem tudomást, hogy a zürichi viadal másnapján olvastam az újságban a kettőnkről szóló feltételezéseket.”), az IAAF kizárta Barmasait a Golden League-versenyek egymillió dolláros fődíjából. A „kárvallott” azonban nem tágított a GL- versenyektől. Szeptember elején Brüsz- szelben újabb győzelmet aratott, azaz tette a dolgát, s közben előkészítette a hátteret ahhoz, hogy jogi úton harcolja ki az igazát a Nemzetközi Amatőr Atlétikai Szövetséggel (IAAF) szemben. „Igaz, még meg kell nyernem a berlini versenyt ahhoz, hogy valóban jogom legyen pert indítani a pénzemért” - magyarázta a kenyai, akinek a menedzsere, Jós Hermens is élesen bírálta a szövetséget. „Az IAAF-nek nincs olyan szabálya, amely feljogosította volna arra, hogy kizárja Barmasait, akinek a cselekedetét nem lehet sportszerűtlennek tekinteni. Ennek alapján az IAAF a nyulazást sem engedélyezhetné” - mondta Hermens, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy a nemzetközi szövetség bizottsága a sevillai világ- bajnokságon a BBC megvágott anyagát látta, amennyiben egyáltalán nem hallható az a kérdés, amelyre Barmasai az ominózus feleletet adta. Ekkor még senki sem gondolta volna, hogy az ügy végére egy marokkói versenyző teszi ki a pontot. Ali Ezzine ugyanis nem várt „húzással” oldotta meg az ügyet: egyszerűen megnyerte a GL-sorozat utolsó állomását, a berlini viadalt Barmasai orra előtt. Persze, a kenyai nem sokáig bánkódott emiatt. Néhány nappal később ugyanis győzött a müncheni Grand Prix-döntőn, megnyerte az összetett GP-versenyt, s így 250 ezer dollárral vigasztalódott. Igaz, felvetődik a kérdés, hogy mennyire volt etikus Barmasai részvétele a Grand Prix-dön- tőben, hiszen bár a zürichi diskurzus miatt a Golden League- versenyből kizárták, svájci győzelméért ugyanúgy megkapta a GP-pontokat. Vagyis „Grand Prix-szinten” nem számított bűnnek az, ami a Golden Lea- gue-ben megbocsáthatatlan, sportszerűtlen tett volt... Szabó Tamás Hosszú évek után először több ezer lila hívő indult ki a Megyeri úti stadionba. Ez azért meglepő, mert az utóbbi időben a két-háromezres létszám csak a Fradi vendégszereplésével emelkedett, ám most elég volt hozzá a hazai gárda is. Persze, nem arról van szó, hogy Kovács Zoliék varázsütésre Ronaldo-szinten kezdtek futballozni, és ez csalogatta volna vissza a publikumot. Nem, az ünneplés a 85 éves Baróti Lajosnak szólt, aki egy mérkőzés erejéig összehívta az 1969-es bajnokcsapatát, az Újpesti Dózsát, és ez bizonyult olyan eseménynek, ami kellemes nosztalgiaérzést okozott a negyedik kerületi szurkolókban. Újra meccsnapra ébredt, ismét az összeállításon gondolkozott, ráadásul kedvenceit küldhette csatába. Izgult? Inkább szívet melengető nosztalgia volt bennem. Ezzel a gárdával találkozni és megint egy öltözőben mozogni, szép emlékeket idéz bennem. Három bajnoki címet nyertem velük, és annak idején elkápráztattuk a közönséget. Még azok is kijártak a meccseinkre, akik nem az Újpestért szorítottak. Újpesten kívül a válogatottal is sikereket ért el, hiszen négy világbajnokságra is kivezette az együttest. Visszagondolva, melyik vb-n lehetett volna többet kihozni a csapatból? 1958-ban Svédországban olyan játékosaim voltak, akiknek már a vége felé közeledett a pályafutásuk. 1962- ben, 1966-ban és 1978-ban, a vb előtt viszont dobogóközeibe vártam az együttest. Chilében az első meccsen legyőztük az angolokat, és csoportelsőként mentünk tovább. Kis szerencsével a csehszlovákokat is elkaphattuk volna, ám nem sikerült gólt szerezni. Angliában megvertük a brazilokat, és utána sem vallottunk szégyent. Argentínában felkészülési hiba történt, és ez jelentősen visszavetett minket, ezért magamat hibáztatom. Ráadásul az első meccsen, éppen a házigazdák ellen megsérült Török, kiállították Nyilasit és Törőcsiket, és a gárda lelkiekben összeomlott. Mindent összevetve, a ’62-es és a ’66-os vb-n sokkal több volt a gárdában. Mi kell ahhoz, hogy a közeljövőben ismét vb-esélyekről beszélgethessünk? Felkészítési és edzői problémáink vannak, emellett alkalmatlanok a vezetők is. Szerintem az ország nincs olyan anyagi helyzetben, hogy egyszerre 18 csapatot tartson el, és semmi értelme annak, hogy olyan együttesek játsszanak, amelyek nem akarnak futballozni. Szinte fordulónként rúgják ki az edzőket, és a szakma elnézi, hogy klubelnök üljön a kispadon. Feltétienül megemlítendőek ugyanakkor az utánpótlással kapcsolatos problémák. Amíg mindezek a gondok fennállnak, csak a káosz maradhat futballunkban. A marokkói Morcelinek nem voltak semmilyen gondjai az idény során CTK-felvételek „Én nem hallottam, hogy bármit is mondott volna nekem.” Továbbpasszoljuk Sydney: hoppon maradt jegyigénylők Az olimpiai belépőjegyek elosztása egyre mélyebb válságba taszítja az ausztrál rendezőbizottságot (SOCOG). A jegyigénylőknek mintegy egynegyede „üreset markolt” a sorsolással végrehajtott elosztásban, egy másik jelentős hányada pedig csak egy kis részét, töredékét kapta meg annak, amit kért, és amire súlyos dollárezreket fizetett ki előre. Most majd következik az eddiginél is bonyolultabb felvonás: visszafizetni a pénzeket azoknak, akik hoppon maradtak. Egyébként az ausztrál nézőknek az összes belépők 36,5 százalékát tették félre, míg a nemzeti olimpiai bizottságoknak, valamint a külföldi nézőknek 8 százalékjut. Az úszóversenyek jegyei a legkeresettebbek: mind egy szálig elkelt az összesen 82 125 darab belépő. A nyitó- és záróünnepségre,a kerékpárversenyekre, a díjugratásra és az összes tornaeseményre, sem maradt belépő. A többi sportágra még van bőven jegy, és ezekre most egy második hullámban lehet „pályázni”, természetesen ismét a jegyárak előzetes befizetése mellett. Nastase a román futballról A román labdarúgás legfőbb feladatainak megoldását a „valódi futballban” érintett személyekre kell bízni, vagyis el kell venni azokat a megalkuvóktól. Csak a külföldön szereplő klasszisainkra támaszkodhatunk - nyilatkozta Ilié Nastase, az 1970- es évek teniszcsillaga. A sportember szerint az „érinthetetlen” játékosok, mint például a török Galatasaray két sztárja, Gheorghe Hagi és Gheorghe Popescu, karrierjük befejezése után magas pozíciót érdemelnek. A román labdarúgás évek óta küzd az általánossá vált korrupció ellen. A megvesztegetések elsősorban a bajnokságok végén kerülnek előtérbe, amikor gyakran a pénz dönti el az európai kupaszereplést érdemlő helyezések, vagy a kiesés sorsát. Nastase már játékosként sem tartozott a visszafogott személyek közé, véleményét mindig élesen fogalmazta meg. Három évvel ezelőtt sikertelenül pályázott Bukarest polgármesteri tisztére, idén a Nemzetközi Tenisz Szövetség (ITF) elnökválasztásán is - valószínűleg a sportágat bíráló véleménye miatt - elbukott. Elárverezték Armstrong sárga trikóját Elárverezték Láncé Armstrong amerikai kerékpáros sárga trikóját, melyben 1997-ben megnyerte a francia körversenyt. Az értékes ruhadarabra az interneten 22 napig - ennyi ideig tart a Tour de Francé - lehetett licitálni. A nyertes 20 500 dollárért kapta meg a trikót. Az összeg a Láncé Armstrong Alapítvány számlájára folyt be, és a rákkutatás támogatására fordítják. Az amerikai versenyző 1996-ban hererákban szenvedett, az orvosok három műtéttel és kemoterápiás kezeléssel mentették meg az életét. Elfogatóparancs exelnökök ellen A világhírű argentin labdarúgóklub, a Racing három egykori elnöke ellen elfogatóparancsot adtak ki Argentínában. A rendőrség további 26 egykori elnökségi tagot keres csalás és adóhátralék be nem fizetése miatt. Argentínában idén kezdtek el először foglalkozni a fut- ballklubok eladósodásának kérdésével. A 60-as évek egyik legkiemelkedőbb csapata, a Racing már évek óta fizetési nehézségekkel küzd, és óriási adósságot halmozott fel: egyes becslések szerint mintegy 60 millió dollárt. Az idei szezon kilenc fordulójában még veretlen Racing csak a csődbíróság különleges engedélyével szerepelhet még a bajnokságban.
