Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1999-10-20 / 42. szám

Az atlétikai idény botrányhőse: Bemard Barmasai, az akadályfutás világcsúcstartója ___________________________________________Sport________ 19 99. október 20. a szád, fogd a pénzt... Aki szintén beárnyékolta az atlétikát: Marlen Ottey Interjú Baróti Lajos 85 éves Tartsd Lipiczky Ágnes_______________ Sikerekben gazdag esztendőt zárt a sportok királynője, az atlétika. Ám valljuk be, az idén a megszo­kottnál is több szégyenfolt ámyákolta be a szenzációs telje­sítményeket. Linford Christie, Merlene Ottey, Javier Sotomayor és a többiek doppingügye külön „dossziét” érdemelne; az év bot­ránya titulusát a kenyai akadály­futó Bemard Barmasai sokat vita­tott ügyének szavazták meg. A Golden League-versenyeken induló világcsücstartó (7:55.72) parádésan „menetelt” az egymil­lió dolláros jackpot felé. Osló­ban, Rómában, Párizsban és Monté Carlóban is győzött, a her­cegségben például szenzációs 7:58.98-as idővel diadalmasko­dott. Augusztus 11-én a Gol-den League-sorozat következő állo­másán, Zürichben is elsőként ha­ladt át a célvonalon, ám a ver­seny utáni ostoba nyilatkozata nagy bajba sodorta. A svájci városban Barmasai 8:05.16 perces idővel győzött honfitársa, Christoper Koskei (8:05.43) előtt. Az ötödik Golden League-győzelmét arató Bar­masai azonban a verseny során arra kérte barátját, hogy lassít­son, ne veszélyeztesse sikerét. ,Annyit mondtam Chrisnek, hogy engedje át nekem a győzel­met, ezért lassított a végén. Nyer­hetett volna, de barátként hozzá­segített az elsőséghez”, - mondta Barmasai a BBC-nek adott együk interjújában, amelyben azt is hozzátette, hogyha mindvégig megőrzi veretlenségét a Golden Leagueben, osztozik barátjával a jackpot rá eső részén. A Nemzetközi Amatőr Atlétikai Szövetség (IAAF) illetékeseinek sem kellett több. A hír hallatán bejelentették, hogy vizsgálatot indítanak az ügyben, de csak ak­kor fosztják meg Barmasait a győzelmétől, ha bebizonyoso­dik, hogy valóban sportszerűtle­nül versenyzett. A nemzetközi szövetség külön en­nek az ügynek a kivizsgálására létrehozott bizottsága a sevillai világbajnokságon meghallgatta az érintett feleket. Ám a „korona­tanú”, vagyis Christopher Koskei hiába érvelt honfitásra mellet („Én semmit sem láttam, végig a saját versenyemmel foglalkoz­tam. Egyéni csúcsra törekedtem, és ezt éppen úgy akartam elérni, hogy végig Barmasai mellett ma­radok. En nem hallottam, hogy bármit is mondott volna nekem a verseny közben. Különben sem is­merem őt jól, hiszen máshol la­kunk Kenyában, és Európában is máshol készülünk. Az egész ügy­ről onnan szereztem tudomást, hogy a zürichi viadal másnapján olvastam az újságban a kettőnk­ről szóló feltételezéseket.”), az IAAF kizárta Barmasait a Golden League-versenyek egymillió dol­láros fődíjából. A „kárvallott” azon­ban nem tágított a GL- versenyektől. Szep­tember elején Brüsz- szelben újabb győzel­met aratott, azaz tette a dolgát, s közben elő­készítette a hátteret ahhoz, hogy jogi úton harcolja ki az igazát a Nemzetközi Amatőr Atlétikai Szövetséggel (IAAF) szemben. „Igaz, még meg kell nyernem a berlini versenyt ahhoz, hogy valóban jogom le­gyen pert indítani a pénzemért” - magyarázta a kenyai, akinek a menedzsere, Jós Hermens is éle­sen bírálta a szövetséget. „Az IAAF-nek nincs olyan szabá­lya, amely feljogosította volna ar­ra, hogy kizárja Barmasait, aki­nek a cselekedetét nem lehet sportszerűtlennek tekinteni. En­nek alapján az IAAF a nyulazást sem engedélyezhetné” - mondta Hermens, aki arra is felhívta a fi­gyelmet, hogy a nemzetközi szö­vetség bizottsága a sevillai világ- bajnokságon a BBC megvágott anyagát látta, amennyiben egyál­talán nem hallható az a kérdés, amelyre Barmasai az ominózus feleletet adta. Ekkor még senki sem gondolta volna, hogy az ügy végére egy ma­rokkói versenyző teszi ki a pontot. Ali Ezzine ugyanis nem várt „hú­zással” oldotta meg az ügyet: egy­szerűen megnyerte a GL-sorozat utolsó ál­lomását, a berlini via­dalt Barmasai orra előtt. Persze, a kenyai nem sokáig bánkódott emiatt. Néhány nap­pal később ugyanis győzött a müncheni Grand Prix-döntőn, megnyerte az össze­tett GP-versenyt, s így 250 ezer dollárral vigasztaló­dott. Igaz, felvetődik a kérdés, hogy mennyire volt etikus Barmasai részvétele a Grand Prix-dön- tőben, hiszen bár a zürichi dis­kurzus miatt a Golden League- versenyből kizárták, svájci győ­zelméért ugyanúgy megkapta a GP-pontokat. Vagyis „Grand Prix-szinten” nem számított bűnnek az, ami a Golden Lea- gue-ben megbocsáthatatlan, sportszerűtlen tett volt... Szabó Tamás Hosszú évek után először több ezer lila hívő indult ki a Me­gyeri úti stadionba. Ez azért meglepő, mert az utóbbi idő­ben a két-háromezres létszám csak a Fradi vendégszereplé­sével emelkedett, ám most elég volt hozzá a hazai gárda is. Persze, nem arról van szó, hogy Kovács Zoliék varázs­ütésre Ronaldo-szinten kezd­tek futballozni, és ez csalogat­ta volna vissza a publikumot. Nem, az ünneplés a 85 éves Baróti Lajosnak szólt, aki egy mérkőzés erejéig összehívta az 1969-es bajnokcsapatát, az Újpesti Dózsát, és ez bizonyult olyan eseménynek, ami kelle­mes nosztalgiaérzést okozott a negyedik kerületi szurkolók­ban. Újra meccsnapra ébredt, is­mét az összeállításon gondol­kozott, ráadásul kedvenceit küldhette csatába. Izgult? Inkább szívet melengető nosztalgia volt bennem. Ezzel a gárdával találkozni és megint egy öltözőben mozog­ni, szép emlékeket idéz ben­nem. Három bajnoki címet nyertem velük, és annak ide­jén elkápráztattuk a közönsé­get. Még azok is kijártak a meccseinkre, akik nem az Új­pestért szorítottak. Újpesten kívül a válogatottal is sikereket ért el, hiszen négy vi­lágbajnokságra is kivezette az együttest. Visszagondolva, me­lyik vb-n lehetett volna többet kihozni a csapatból? 1958-ban Svédországban olyan játékosaim voltak, akik­nek már a vége felé közele­dett a pályafutásuk. 1962- ben, 1966-ban és 1978-ban, a vb előtt viszont dobogó­közeibe vártam az együttest. Chilében az első meccsen le­győztük az angolokat, és cso­portelsőként mentünk to­vább. Kis szerencsével a cseh­szlovákokat is elkaphattuk volna, ám nem sikerült gólt szerezni. Angliában megver­tük a brazilokat, és utána sem vallottunk szégyent. Argentí­nában felkészülési hiba tör­tént, és ez jelentősen vissza­vetett minket, ezért magamat hibáztatom. Ráadásul az első meccsen, éppen a házigazdák ellen megsérült Török, kiállí­tották Nyilasit és Törőcsiket, és a gárda lelkiekben össze­omlott. Mindent összevetve, a ’62-es és a ’66-os vb-n sok­kal több volt a gárdában. Mi kell ahhoz, hogy a közeljö­vőben ismét vb-esélyekről be­szélgethessünk? Felkészítési és edzői problé­máink vannak, emellett alkal­matlanok a vezetők is. Szerin­tem az ország nincs olyan anyagi helyzetben, hogy egy­szerre 18 csapatot tartson el, és semmi értelme annak, hogy olyan együttesek játsszanak, amelyek nem akarnak futbal­lozni. Szinte fordulónként rúgják ki az edzőket, és a szak­ma elnézi, hogy klubelnök ül­jön a kispadon. Feltétienül megemlítendőek ugyanakkor az utánpótlással kapcsolatos problémák. Amíg mindezek a gondok fennállnak, csak a ká­osz maradhat futballunkban. A marokkói Morcelinek nem voltak semmilyen gondjai az idény során CTK-felvételek „Én nem hallottam, hogy bármit is mondott volna nekem.” Továbbpasszoljuk Sydney: hoppon maradt jegyigénylők Az olimpiai belépőjegyek el­osztása egyre mélyebb válság­ba taszítja az ausztrál rende­zőbizottságot (SOCOG). A jegyigénylőknek mintegy egy­negyede „üreset markolt” a sorsolással végrehajtott elosz­tásban, egy másik jelentős há­nyada pedig csak egy kis ré­szét, töredékét kapta meg an­nak, amit kért, és amire súlyos dollárezreket fizetett ki előre. Most majd következik az eddi­ginél is bonyolultabb felvonás: visszafizetni a pénzeket azok­nak, akik hoppon maradtak. Egyébként az ausztrál nézők­nek az összes belépők 36,5 százalékát tették félre, míg a nemzeti olimpiai bizottságok­nak, valamint a külföldi né­zőknek 8 százalékjut. Az úszó­versenyek jegyei a legkereset­tebbek: mind egy szálig elkelt az összesen 82 125 darab belépő. A nyitó- és záróünnepségre,a kerék­párversenyekre, a díjugratásra és az összes tornaeseményre, sem maradt belépő. A többi sportágra még van bőven jegy, és ezekre most egy második hullámban lehet „pályázni”, természetesen ismét a jegy­árak előzetes befizetése mel­lett. Nastase a román futballról A román labdarúgás legfőbb feladatainak megoldását a „valódi futballban” érintett személyekre kell bízni, vagyis el kell venni azokat a megalkuvóktól. Csak a kül­földön szereplő klasszisaink­ra támaszkodhatunk - nyilat­kozta Ilié Nastase, az 1970- es évek teniszcsillaga. A sportember szerint az „érinthetetlen” játékosok, mint például a török Galatasaray két sztárja, Gheorghe Hagi és Gheorghe Popescu, karrierjük befejezé­se után magas pozíciót érdemelnek. A román labda­rúgás évek óta küzd az álta­lánossá vált korrupció ellen. A megvesztegetések elsősor­ban a bajnokságok végén ke­rülnek előtérbe, amikor gyakran a pénz dönti el az európai kupaszereplést ér­demlő helyezések, vagy a ki­esés sorsát. Nastase már játé­kosként sem tartozott a visszafogott személyek közé, véleményét mindig élesen fogalmazta meg. Három év­vel ezelőtt sikertelenül pá­lyázott Bukarest polgármes­teri tisztére, idén a Nemzet­közi Tenisz Szövetség (ITF) elnökválasztásán is - valószí­nűleg a sportágat bíráló véle­ménye miatt - elbukott. Elárverezték Armstrong sárga trikóját Elárverezték Láncé Armstrong amerikai kerékpáros sárga tri­kóját, melyben 1997-ben meg­nyerte a francia körversenyt. Az értékes ruhadarabra az interneten 22 napig - ennyi ideig tart a Tour de Francé - lehetett licitálni. A nyertes 20 500 dollárért kapta meg a trikót. Az összeg a Láncé Armstrong Alapítvány számlá­jára folyt be, és a rákkutatás támogatására fordítják. Az amerikai versenyző 1996-ban hererákban szenvedett, az or­vosok három műtéttel és ke­moterápiás kezeléssel mentet­ték meg az életét. Elfogatóparancs exelnökök ellen A világhírű argentin labdarú­góklub, a Racing három egy­kori elnöke ellen elfogatópa­rancsot adtak ki Argentíná­ban. A rendőrség további 26 egy­kori elnökségi tagot keres csalás és adóhátralék be nem fizetése miatt. Argentínában idén kezdtek el először foglalkozni a fut- ballklubok eladósodásának kérdésével. A 60-as évek egyik legki­emelkedőbb csapata, a Racing már évek óta fizetési nehézségekkel küzd, és óriá­si adósságot halmozott fel: egyes becslések szerint mint­egy 60 millió dollárt. Az idei szezon kilenc fordu­lójában még veretlen Racing csak a csődbíróság különle­ges engedélyével szerepelhet még a bajnokságban.

Next

/
Thumbnails
Contents