Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-10-13 / 41. szám
10 1999. október 13. Kópé Tudod-e? Folyók versengése A világ két leghosszabb folyója a Földközi-tengerbe ömlő Nílus és az Atlanti-óceán déli medencéjébe ömlő Amazonas. Hogy a kettő közül melyik a hosz- szabb, inkább értelmezés, mint mérés kérdése. Egyes felmérések szerint a Nílus folyó medre 6670 kilométer hosszú volt, amíg néhány kilométernyi szakasszal meg nem rövidült az Asszuáni-gát mögötti Nasszer-tó kialakítása miatt. 1953-ban fedezték fel, hogy az Amazonas igazi forrása a Huraco patak, amely a perui Andokban a Misuie-gleccserből (5400 m) fakad. Ebből a patakból lesz előbb a Toro folyó, aztán a Santiago, majd az Apurimac, amely az Éne, végül a Tambo nevű folyószakaszon keresztül éri el az Amazonas közvetlen mellékfolyóját, az Ucayalit. Az Amazonas hosszát 1969-ben a forrástól az Atlantióceánig a Canal de Norte mentén 6448 kilométernek találták. Miként a leghosszabb folyók esetében, a legrövidebb folyó címért is ketten vannak versenyben. A mérési eredmények a kiindulási ponttól, az évszaktól és az ár-apály viszonyoktól függően válatozóak lehetnek. Eszerint az oregoni Devils-tavat a Csendes-óceánnal összekötő „D”-folyó és a Missouriba ömlő montanai (szintén USA) Roe folyó a két legrövidebb: hosszuk - a különböző mérések szerint - 17,7 kilométertől 61 kilométerig változik. A világ legnagyobb vízgyűjtő területe az Amazona- sé: kb. 7 045 000 négyzetkilométer. 15 ezernél több mellékfolyó található itt, közülük négy hosszabb 1000 mérföldnél. A legnagyobb mellékfolyó a Madeira, 3380 km-es hosszát csak 14 folyó szárnyalja túl a világon. Verssarok Páskándi Géza Varjúcsőr Csörr, sörr, csörr, varjúcsőr, hessegeti három őr, kergeti az öreg csősz - csörr, csörr, csörr: csörög az ősz. Varjú csőre csip-csup bokrot csipked itt-ott: kipp-kopp, kipp-kopp - a bögyébe szedeget szedte-vedte szemeket. Csörr, csörr, csörr, varjúcsőr, hessegeti három őr, kergeti az öreg csősz - csörr, csörr, csörr: csörög az ősz. Szepesi Attila Csiga-vándor Fűszálon, levélen csiga kúszik kevélyen. Pestről indult tavasszal, nem haladt csak arasszal. Jaj, Pécsre mikor ér? Múlik az ősz, jön a tél. Csiga-vándor mendegél. Kutya szeretne lenni Egyszer volt egy gazdaember s annak egy nagy kamasz fia. Kimegy ez a gazdaember a mezőre, ment vele a fia is, mentek a cselédjei, a napszámosok. Gyűjtötték erősen a szénát, hogy csak úgy csur- gott tóluk a verejték. Mindenki dolgozott, csak a gazda kutyája nem. Az ott heverészett a bokor tövében, a jó árnyékban. Látja ezt a gazda fia, megirigyeli a kutya dolgát, s felsóhajt keservesen:- Hej, édesapám, de szeretnék kutya lenni!- Szeretnél-e fiam? - mondja az ember. - No, ha szeretnél, feküdj a kutya mellé. Ne dolgozz, én nem bánom. Hiszen a legény kétszer sem mondatta magának, lefeküdt a bokor alá, nagyot aludott, míg a többiek dolgoztak, s esze ágában sem volt, hogy megfogja a villa nyelét. No, hanem elkövetkezett az ebéd ideje. A gazda a cselédjeivel meg a napszámosaival a tál elé ült, s kanalazták a kaszáslevest, de a legényt közel sem eresztették a tálhoz, csak csontot meg kenyérhéjat dobtak neki, mint a kutyának. Hiszen a legény még nem bánta erősen, mert még nem volt éhes. Ebéd után megint leheveredett a bokor alá, s ott hevert uzsonnáig. Előjönnek a cselédek s a napszámosok az uzsonnához, de bezzeg felkelt a legény is a bokor alól. Odament, hogy neki is adjanak valamit.- Várj csak a sorodra, fiam- mondotta á gazda -, majd te is megkapod becsületesen a magadét, amikor a kutya. S megint csak kenyérhéjat dobtak neki. De már estefelé zöl- det-vöröset látott a fiú szeme, s azt mondta az apjának:- Édesapám, elég volt a kutyaságból, nem leszek én többet kutya, mert mégiscsak igaz az, hogy a kutyának kutyául van dolga!- Látod, fiam, látod - mondotta a gazda -, az ember legyen ember, a kutya legyen kutya! (magyar népmese) Lukács Zsolt és Rácz Noémi illusztrációja Nagy emberek - híres történetek Atlasz terhe Az emberek vagy engedelmesek, vagy engedetlenek. Az óriásokkal pontosan ugyanez a helyzet. Egyszer régen a titánok engedetlen nemzetsége fellázadt az Olümposz istenségei ellen. A küzdelemben az óriások maradtak alul, következésképpen az istenek jól kiosztották őket. Az Atlasz nevű titánnak büntetésből egyes- egyedül kellett a vállán tartania az égboltot, kietlen pusztaságban, a világ végezetéig... A remény, hogy terhétől végre megszabadul, egyszer csillant fel csupán. Abban az időben, amikor Héraklész, a legendás erejű hős, számos hőstett és hihetetlen kaland bajnoka a pusztaságot járta. Mükéné királyától ugyanis azt a parancsot kapta, hogy dicsőségének gyarapítására szerezzen a Heszperidák kertjéből, Atlasz lányaitól három aranyalmát. Nem akármilyen gyümölcs volt az! Aki belekóstolt, halhatatlanná vált, örök élet várt rá. Az óriás Atlasz készségesen felajánlotta Héraklésznek, hogy elhozza a ritka gyümölcsöt - egy feltétellel: amíg visz- szatér, Héraklész tartsa az égboltot. A hős örömmel eleget tett a kérésnek. Átvette Atlasz válláról a terhet, az óriás pedig teljesítette ígéretét. Rögvest visszatért a három aranyalmával, ám egyáltalán nem igyekezett visszavenni Héraldésztől a súlyos égboltot.- Elviszem helyetted az aranyalmákat a mükénéi királynak-javasolta ravaszul Héraklésznak. Atlasz, barátocskám, ezt jól kifundáltad, elszaladsz Mükénébe, és örökre bottal üthetem a nyomodat!, gondolta magában a nevezetes görög dalia, de nem árult el semmit.- Miért ne? - kacsintott az óriásra. - Addig tartom az égboltot, ameddig óhajtod... Csak egy kis fűvel kipárnázom a vállamat, hogy ne nyomjon a teher. Atlasz óriás pedig örömében, hogy mindjárt végleg megszabadul terhétől, olyannyira megzavarodott, hogy gondolkozás nélkül hátára kapta az eget, hadd párnázza ki fűvel Héraklész a vállát. Héraklésznak azonban esze ágában sem volt ilyesmit tenni, megragadta a három almát, és isZkolt velük a mükénéi királyhoz... Hiába, furfangra furfang a válasz. Az óriás Atlasz azóta is tartja az égboltot, de szerencsére az évek során kővé dermedt, hegység lett belőle - a követ pedig nem nyomasztja az égbolt. S vajon mi lett a három aranyalmával? Héraklész a trón elé járult velük, a király meghökkent, s rövid fejtörés után visszaadta Héraklésznak a kincset. A hős pedig visszavitte az óriás lányaihoz, a Heszperidák kertjébe. A halhatatlanság tudniillik nem fenékig tejfel! Több ezer évet végigélni mindenki számára garantáltan észveszejtő.
