Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-10-13 / 41. szám
4 1999. október 13. Háttér A győztes SPÖ a legnagyobb vesztes. A nacionalista FPÖ választási sikere bonyolulttá tette az osztrák belpolitikai helyzetet Ausztria: becsapott a Haider-mennykő Malinák István Három nappal a választások után még csak az volt biztos, hogy Ausztriában becsapott a Haider-mennykő, amitől a világ talán jobban megijedt - az első lapvélemények ezt tükrözték -, mint maguk az osztrákok, de lehet, mire ez az írás megjelenik, nagyjából már tudni fogjuk, módosított-e a pártok sorrendjén a kétszázezemyi „levelező” szavazat, valamint azt is, hogy ki kivel alakít kormányt. Ennek ugyan nem nagy a valószínűsége, hiszen a pártközi egyeztetéseket levezénylő Thomas Klestil államfőt terminusok nem sürgetik, van idő a bonyolulttá vált helyzet körültekintő megoldására. Arra is volt már példa Ausztriában, hogy fél évig tartottak a kormányalakítási tárgyalások. Az október 3-i választások után az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) nevezhető Európa legsikeresebb szélsőjobboldali pártjának, miután minden negyedik választó reá szavazott. De azzal a feltételezéssel, hogy Jörg Haiderből akár kancellár is lehet, csak mint elméleti lehetőséggel érdemes foglalkozni, reális veszélyként semmiképpen sem jöhet számításba. Ennél azért több józanság és felelősségérzet van az osztrák vezetőkben. Nézzük a levélvoksok nélküli végeredményeket. Az Osztrák Szociáldemokrata Párt (SPÖ) 33,39, a Haider-féle FPÖ 27,22, az Osztrák Néppárt (ÖVP) 26,9 a Zöld Alternatíva pedig 7,1 százalékot szerzett. A mandátumok megoszlása: az SPÖ 6 mandátumot vesztett, 65 képviselőt küldhet a parlamentbe, az ÖVP továbbra is 52 mandátummal bír, az FPÖ-nek 53 képviselője lesz, 12-vel több, mint az előző parlamentben, a Zöldek pedig 13 képviselőt delegálhatnak, négygyei többet, mint az előző törvényhozásba. A Liberális Fórum nem jutott be. A részvétel 76 százalékos volt. A választások fő vesztese az SPÖ; továbbra is a legerősebb párt, de az eddigi legrosszabb eredményt érte el, mintegy 5 százalékot veszített. Az ÖVP, amely most a harmadik helyre szorult, 1,3 százalékot vesztett, de megőrizte mandátumainak számát. A nagy nyertes, az FPÖ 5,3 százalékkal kapott többet, mint 1995- ben, de csak 0,3 százalékkal (15 ezer szavazat) előzi meg az ÖVP-t. Tehát az osztrák politikai életet három, hozzávetőleg azonos erejű párt fogja meghatározni. Igaz, a zöldek is bekerültek a parlamentbe, de arra sincs esélyük, hogy a mérleg nyelvének szerepére pályázhassanak. Lehet, az FPÖ előretörését a demokrácia hívei csapásként élik meg, de a dolog nem volt váratlan, hiszen erről szóltak az előrejelzések. És nem is ez tette látszólag nehezen kezelhetővé a helyzetet, hanem mindenképpen az ÖVP választások előtti bejelentése. Wolfgang Schüssel néppárti vezér ugyanis azt mondta, ha az ÖVP visszaesik a A legkézenfekvőbb válasz az, hogy a sógoroknak megártott a jólét. Viktor Kiima és Thomas Klestil. A kancellár október 5-én benyújtotta az államfőnek kormánya lemondását, aki azonnal megbízta őt az ügyek irányításával mindaddig, amíg meg nem alakul az új kormány. CTK/AP-felvételek harmadik helyre, akkor ellenzékbe vonulnak, nem hajlandók részt venni a kormányalakításban. Nos, a helyzet csak akkor lesz bonyolult, ha Schüssel külügyminiszterék ragaszkodnak ehhez az elképzelésükhöz. Ugyanis a szociáldemokraták nevében Viktor Kiima kancellár egyértelművé tette: az SPÖ mindenkivel hajlandó a kormány- alakításról tárgyalni, kivéve a Haider-féle FPÖ-t. S ha az ÖVP köti az ebet a karóhoz, akkor Kiimának nincs más lehetősége, mint kisebbségi kormányt alakítani, akár a zöldekkel, akár nélkülük, számítva az ellenzékbe vonult ÖVP csöndes támogatására is. De az ellenzék túlsúlya a parlamentben olyan nyomasztó volna, hogy az ilyen kisebbségi kormány------------- nem lenne hosszú él etű, s valószínűleg idő előtti választásokat kellene kiírni. További lehetőségként felmerülhet, hogy a jobboldali, kereszténydemokrata szellemiségű ÖVP koalícióra lép a szélső- jobboldali FPÖ-vel, hiszen ha a számokat nézzük, kényelmes többségű kormányuk lehetne. De Schüssel annál józanabb, semhogy lepaktáljon Haiderrel, tudja, hogy ezzel a világ szemében lejáratná Ausztriát. Az a lehetőség, hogy Haider alakítson kormányt, tényleg csak papíron létezik, aligha hiszi bárki is, hogy Thomas Klestil, az európai gondolkodású államfő hajlandó lenne őt (vagy bárki mást az FPÖ-ből) kinevezni kancellárnak. A legésszerűbb és a legvalószínűbb megoldás az, hogy marad az 1986 óta kormányzó nagykoalíció. Az SPÖ meg az ÖVP, vagyis egy baloldali és egy jobboldali párt házassága csak kezdetben tűnt furcsának, az évek alatt nagyon gyümölcsözőnek bizonyult, stabilitást és jólétet biztosított az országnak. Igaz, a kisebbik partner, az ÖVP mindvégig másodhegedűs volt, és bár lehet, hogy unja ezt a szerepet, azért nagyon kényelmes volt számára. Ezért hajlamos az ember Schüssel mostani húzódozá- sát taktikázásnak tekinteni: „kéreti magát a menyasszony”, de csak azért, hogy felverje a saját értékét, minél előnyösebb tárHaidernek minden oka megvan arra, hogy ünnepeltesse magát. gyalási pozícióba kerüljön Klimáékkal szemben. Számtalan magyarázat hangzott el, de senki sem tudja pontosan megmondani, miért szavazott annyi osztrák Haiderre. A legkézenfekvőbb válasz az, hogy a sógoroknak megártott a jólét. Az ugyanis nem érv, hogy már unják „az időtlen idők óta” kormányzó nagykoalíciót, unják ugyanazokat az arcokat, unják a nyugalmat, a biztonságot. Ez a kormányzat annyira stabil volt, emberei minden szinten any- nyira bebetonozták magukat a hatalomba, hogy óhatatlanul felütötték fejüket a korrupciógyanús ügyek is. Mellesleg: ezeket a kelet-európai polgár csak irigyelheti az osztrákoktól, mi is sokkal jobban élnénk, ha csak olyan mértékű lenne nálunk a korrupció, mint ott. Ahol az élet- színvonal a legstabilabbak és legmagasabbak közé tartozik. Ahol az infláció mértéke elhanyagolható, a munkanélküliség jóval öt százalék alatt van. Ahol a bűnözés is sokkal kisebb az európai átlagnál. Miért hitt akkor a választók egynegyede a populista jelszavaknak? Haidemek semmilyen gazdasági programja nincs, ha mindaz megvalósulna, amit ígért - adócsökkentést, pénzt számlálatlanul szinte mindenkinek -, Ausztria pár hónapon belül összeomlana. Szociális demagógiájának leplezésére vetette be az idegengyűlöletet, a bevándorlók elleni kampányt. Úgy látszik, az ilyesmire mindenütt, a mienknél sokkal szerencsésebb, gazdagabb országokban is vevők az emberek. Mert nem igaz, hogy a keleti bevándorlók miatt fogják az osztrákok elveszteni a munkájukat. Ezért halasztaná el Haider az EU bővítését is - leghamarább 2020- ban kezdené el. Kicsoda Haider? Egyszerű jelszavakkal operál, jó a fellépése, megnyerő férfi. Dinamikus, európai vezető benyomását kelti, elsősorban az alacsonyabb társadalmi rétegek, a kétes egzisztenciák hisznek neki. Előszeretettel beszél a szegények gondjainak megoldásáról, de azt elhallgatja, hogy ő az egyik leggazdagabb osztrák politikus. 1950- ben született, vagyonát örökölte, de ez a vagyon a második világháború éveiben keletkezett a zsidó földek áijásításakor. így talán érthető, miért olyan szimpatikus számára a hitleri fasizmus; több kijelentésével okozott nemzetközi botrányt. Például megdicsérte a Harmadik Birodalom munkaügyi politikáját, az SS veteránjait pedig becsületes, jellemes embereknek nevezte. Mindenestre Haiderrel számolni kell, már vagy tíz éve sok gondot okoz ellenfeleinek. Pártjának sikere jelentős mértékben az ő személyes sikere. Az FPÖ kezdetben liberális irányvonalat követett, amíg Haider (1986-ban) ki nem ütötte a nyeregből a korábbi pártelnököt, Norbert Stegert. Haider nacionalista kurzusa sikert hozott a pártnak, amely 1983-ban öt, 1986-ban pedig már 10 százalékot kapott, a karintiai tartományi választásokon (az ÖVP támogatásával) pedig győzött is, Haider lett a kormányzó, de ‘91-ben le kellett mondania erről a tisztségéről egy nácibarát kijelentése miatt. 1993-ban az FPÖ-ből kivált a Haider-eszméket ellenző Liberális Fórum, de ez nem gyengítette a pártot, sőt. Az FPÖ 1994-ben először lépte át a húsz százalékos küszöböt. 1996-ban Haidert - szintén nácibarát kijelentése miatt - megfosztották képviselői mentelmi jogától. Idén márciusban Karintiában már fölényesen győzött, 42 százalékot szerzett az FPÖ, a júniusi EP-választásokon pedig 23,5 százalékot. Ekkor ígérte meg, októberben olyan politikai földrengést okoz, hogy „kő kövön nem marad”. Ennél azért több józanság és felelősségérzet van az osztrák vezetőkben. Kislexikon Szomszédunk, Ausztria Mti-Panoráma Az Osztrák Köztársaság területe 83 858 négyzetkilométer, lakosainak száma 8 072 182 fő (1997), ebből osztrák 91,1 százalék, horvát 0,8 százalék, magyar 0,4 százalék, szlovén 0,4 százalék, cseh 0,2 százalék, egyéb 7,1 százalék. A népesség vallási megoszlása: keresztény 90,5 százalék (katolikus 84,8 százalék, protestáns 5,7 százalék), egyéb 9,5 százalék. Főváros: Bécs (1 609 600 lakos, 1998). Hivatalos nyelv: német. Hivatalos pénznem: osztrák schilling (=100 groschen). A gazdaság legjelentősebb ágazata az ipar, amely a bruttó hazai össztermékből 34 százalékkal részesedik. Jelentős a jármű- és gépipar. A szolgáltatások adják a GDP 64 százalékát, míg a mezőgazdaság a 2 százalékát. Az utóbbi legfontosabb ágazata az állattenyésztés; főként a hústermelés, tejtermelés és tejfeldolgozás fejlett. Az évről évre fejlődő idegenforgalom bevétele 148,3 milliárd schilling volt 1997-ben. Az Alpok gazdag vasércben, magnezitben. Jelentős az ólom, cink, volfram és a kősó bányászata. Az ország szociális ellátottsága fejlett, a lakáshelyzet, egészségügyi ellátás megoldott. A kelet-európai nyitás nyomán Ausztria földrajzilag addigi peremhelyzetéből egy újonnan létrejövő gazdasági térség középpontjába került. A kelet-európai országok jelentős gazdasági partnereivé váltak, ahol az osztrák termékek újabb felvevő piacokat találtak. Az EU-hoz való csatlakozás hatása - a bécsi Gazdaságkutató Intézet (WIFO) 1999. augusztus végi adatai szerint - enyhén pozitív: a termelékenység 1,2, a GDP pedig 0,48 százalékkal nőtt. Főbb adatok: GDP: 225 900 millió dollár, GNP/fő: 27 980 dollár (1997) . Infláció: 1,5 százalék (1998) , munkanélküliség: 5,3 százalék (1999. június). 996-ban Freisin érsekének ajándékozó levelében említették először Ostarrichi falu nevét (ma Neuhofen). Ennek a kis helységnek az elnevezéséből származott azután a XI— XII. században a „Land Österreich” megjelölés, amelyet az 1278-tól több mint hat évszázadon át, az 1918-ig uralkodó Habsburgok is átvettek. E dinasztia 1526-tól az Osztrák-Magyar Monarchia 1918-as széthullásáig szorosan összefonódott Magyarország történelmével is. Az Osztrák Köztársaság alkotmánya 1920-ban született, majd 1929-ben új változatban fogalmazódott meg. 1938-ban az Anschluss után felfüggesztették, és csak a második világháborút követően, 1945. május elsején lépett ismét érvénybe. Eszerint Ausztria parlamenti demokrácián alapuló köztársaság, államfőjét, a szövetségi elnököt a nép közvetlenül választja. Törvényhozása kétkamarás: a Nemzeti Tanács (Nationalrat) 183 tagját titkos és közvetlen szavazással választják, arányos képviseleti rendszer alapján, négy évre. Szavazásra jogosult minden 19. életévét betöltött osztrák állampolgár. A másik kamara, a Szövetségi Tanács (Bun- desrat) 64 tagját a tartományi parlamentek (Landtag) tagjai választják, a tartományi lakosság létszámának arányában. A törvényjavaslatokat mindkét kamara tárgyalja. A kiemelt jelentőségű események (pl. az elnök beiktatása, hadba lépés) alkalmával együttesen ülésező Nemzeti Tanács és Szövetségi Tanács alkotja a Szövetségi Gyűlést (Bundesver- sammlung). A kormányt a választásokon győztes párt alakítja; élén a kancellár áll. 1992 óta Thomas Klestil a szövetségi elnök. Ausztria kancellárja 1997 óta a szociáldemokrata Viktor Kiima. Legutóbb 1995. december 17-én tartottak előrehozott parlamenti választásokat, mert a kormányzó szociáldemokrata-néppárti koalíció tagpártjai nem tudtak megegyezni, hogy miként csökkentsék az 1996-os költségvetés deficitjét. Akkor következő végeredmény született: SPÖ 38,06 % (71 mandátum), ÖVP 28,29 % (53 mandátum), FPÖ 21,89% (40 mandátum), Liberális Fórum 5,51 % (10 mandátum), Zöldek 4,81 % (9 mandátum).
