Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-10-06 / 40. szám
Kultúra 1999. október 6. 13 UNESCO-nagydíjat kapott Franciaországban a Duna Televízió „A magunk útját járjuk” Lőcsei Gabriella ___________ A legjobbnak ítélt kulturális tévéadó díját, a Camera-díjat vette át Franciaországban Sára Sándor, a Duna Televízió elnöke. A rendezvényen jelen volt Frederico Mayor, az UNESCO főigazgatója is (A Camera az UNESCO-n belül működő egyesület, amely évente díjakat adományoz a legjobbnak ítélt kulturális tévétársaságnak, a legjobb internetes megjelenésnek, a legjobb CD-ROM-nak és a legjobb filmművészeti főiskolás filmjének. Egy éve a japán NHK, ’97-ben pedig a mexikói Canal 22 kapta meg ugyanazt a kitüntetést, amelyet most a Duna Televízió.)- Többéves küzdelmes lét elismerése ez a díj - mondja Sára SánTöbbéves küzdelmes lét elismerése ez a díj. dór, a Duna Televízió elnöke -, és annak az elképzelésnek is, amit kezdettől fogva vallók: a televízió kulturális missziója mindennél fontosabb. (Talán még hírközlő szerepénél is fontosabb - fűzi hozzá. Aztán érvel is: ha megnézzük valamennyi tévéhíradót, elolvassuk, meghallgatjuk az újság- és rádióhíreket, az a képzetünk támad, hogy pontos tudomásunk van róla, mi történik a világban. Aztán eltelik néhány évtized, esetleg néhány nap - mi itt Kelet-Közép-Európá- ban igen jól megtanultuk ezt-, és kiderül, hogy félretájékoztattak vagy rosszabb esetben félrevezettek bennünket. Életünk mélyebb összefüggéseiről jóval pontosabb tájékoztatást adnak az értékek mentén szerkesztett kulturális műsorok, mint a többnyire a felszínen maradó, gyártónak és nézőnek egyaránt roppant „időigényes” politikai, társadalmi, gazdasági tudósítások. E meghökkentő kijelentés hatását a hírlapíró arcán megpillantva, azt is hozzáteszi okfejtéséhez Sára Sándor, hogy ő azokat az arányokat nehezményezi, amelyeket a tájékoztató és a kulturális programok között kötelező megtartani. A szükséges és még hatásos tájékoztatást a jelenleginél sokkal szűkebb terjedelemben és jóval takarékosabban is meg lehetne oldani- mondja-, s ily módon több teret, időt, pénzt lehetne szánni a művészeti fo- gantatású művekre.) Aki rendszeresen nézője a Duna Televíziónak, jól tudja, nem véletlenül lett az év legjobb kulturális tévéadója a Duna, amelynek egyik legnagyobb erőssége filmkínálata. Jóval több színházi közvetítést is sugároz, mint nagyhangú rokonai. Sára Sándor szerint művészeti programjaikat szaporítani is lehetne (például a határokon túli színházi bemutatókról hozott felvételek sokaságával), és nem tettek le arról sem, hogy önálló tévéjátékokat gyártsanak. Az UNESCO-kitüntetés vajon annak a tudatosan vállalt szerepnek is szól, amelyet a Duna Televízió a határainkon túli magyar műhelyek népszerűsítéséért vállalt? Remélem, hogy igen - hangzik a válasz. - A Duna Televízió teljes tevékenységi körét fölmérték azok, akik a Camera-díjról szavaztak. A teljességhez pedig a mi esetünkben az is hozzátartozik, hogy a határokon túli magyarság életéről is számot adunk. Ezt a feladatot nem lehet csupán rövid hírekkel elintézni, ehhez mélyre ásó riportok, dokumentumfilmek is kellenek. Fennállásuk óta egyre hangosabban zúgják ellenfeleik, kevés a nézője a Duna televíziónak, bizonyos műsorainak alig egy-két százalék. Egy mű hatása nem mérhető számszerűen. A Duna Televízió bizonyos körökhöz azért áll közel (azokhoz, akik gyűlölik a reklámot és az olcsó szórakozást), mert más, mint a többi. Sokan pedig éppen emiatt idegenkednek tőlünk. Megalakulása óta e kettősséggel küzd a Duna Televízió: szeretnének színvonalasabb és jellegzetesen kelet-közép-európai tévét szerkeszteni, ugyanakkor-megriadva a kritikától, a nézettségi adatoktól - megpróbálnak hasonlítani is a többi tévéadóhoz, az indulás nehézsége is eleve meghatározta műsorstruktúrájukat. Kezdetben azért sugároztak sok filmet és stúdióbeszélgetést, mert nem volt saját gyártású műsoruk, nem voltak eszközeik. Szakembereik se nagyon. E rangos kitüntetéssel a tarsolyukban megmaradnak a saját maguk által kijelölt úton, vagy igyekeznek belesimulni a kis magyar médiadivatokba? A magunk útját járjuk. Jól szemléltetik e szándékunkat nemrégiben elindított új műsoraink, a Talentum, a Tükör. Az egyik a méltatlanul feledett magyar tehetségeket mutatja be, a másik az érdeklődési köreinkből - ki tudja, miért - kikerült történelmi periódusokat, intézményeket, közösségeket, élethelyzeteket. Csupa olyan tudnivalót hoz tehát mind a kettő, amit ha mi, magyarok nem népszerűsítünk, senki más nem teszi meg helyettünk. Ez a két új műsortípus egyébként az ifjú Duna Televízió megújulási készségét is jól példázza. Az egyes műsorokat vizsgáló »nézettségi mutatók« egyébként körülbelül olyan hitelességgel »jönnek össze«, mint a politikusainkat rangsoroló népszerűségi listák. Nemrégiben járt a moldvai csángók közt a Duna Televízió stábja, e vidéken szinte megszólalni is tilos magyarul. Jóval többet tudnak mégis a Duna Televízióról, mint ahogyan az ember gondolná. Mindig igyekszünk objektívek maradni. Semmi mást nem mondok munkatársaimnak, ha Szeretnének színvonalasabb és jellegzetesen kelet-közép- európai tévét szerkeszteni. háborútól, belviszálytól, gyűlölettől dúlt országba indulnak, csak ezt: tisztességesen dolgozzatok! A legnagyobb kulturális értékek által, József Attila, Ily- lyés Gyula gondolatainak az át- szivárogtatásával próbálunk meg mi itt, a Dunában politizálni, jövőt építeni, új értékeket teremteni. Heti kultúra Könyvespolc Zsadányi Edit: Krasznahorkai László Krasznahorkai írásainak talán egyik legnagyobb erénye egy olyan emberi mélységperspek- tíva-teremtés, amelyben gondolkodásunk alapkategóriái átértékelődnek.-A mélybe nézve az olvasó is elszédülhet, elveszítheti a biztos fogalmak kapaszkodóját. (A mondatok szövevényében és a regényfolyamat labirintusában bukdácsolva, a követhető értelmezési útvonalaktól megfosztva kicsúszhat a lába alól a talaj, könnyen a másik oldalon találhatja magát.) Az emberi szenvedésre ráirányított szerzői látószög maga is áthelyező eljárás, amely az olvasói tekintet bevonásával fiktív tért teremt a csakelmozdulásos alakzatban megszólaltatható jelentéseknek.” A Tegnap és ma sorozat élő vagya közelmúltban elhunyt magyar írók és költők munkásságáról készít mérleget. Az irodalmárvéleménye sohasem tarthat igényt a véglegességre. Ellenkezőleg, mindig esendő, de éppen ezért jellemezheti a kort, amelyben megfogalmazták. Sem a sorozat tárgyát alkotó írók, sem a róluk értekező irodalmárok névsora nem képviselheti a magyar kultúra egészét. Legföljebb arra emlékeztet, hogy a magyar nyelvű irodalom egyetlen egységként tartható számon, tekintet nélkül arra, melyik országban él a vizsgált szerző. Minden egyes kötet újszerű értelmezést igyekszik adni a művekről, és lehetőség szerint távol tartja magát politikai elkötelezettségektől, amelyek olyany- nyira rányomták bélyegüket a magyar irodalom felfogására. A sorozatszerkesztő nem törekedett arra, hogy közelítse egymáshoz az egyes irodalmárok szemléletét. Mindegyiküknek teljes szabadságot adott véleményük kifejtésére, mert úgy vélte, ily módon az olvasó hű képet alkothat magának a magyar kultúra sokszínűségéről, a különböző irányzatok kölcsönhatásáról és feszültségéről. Vasárnap Kisgaléria Regény H atalmas sporttáskában csempészik be a Kristófot. Tíznapos. Eszter, Adél lánya most először van itt. Odateszik Adél hasára a gyereket. Összeszalad mindenki a kórházból. Adél és Kristóf nézik egymást. Megpróbálják felmérni a helyzetet. Adél már kötés nélkül, kopaszon. Mikor Eszter elmegy, az utcán sírni kezd, csak annyit mond:-Ez kész. Éjszaka egy irodában. János telefonál, faxot küld, repülőjegyet rendel. Másnap ruhákat szed össze, parókát és pénzt szerez. A kórházban a feleségével járni tanítják Adélt. És megint a verset. Tényleg javul, már jobban használja a bal kezét. Jól eszik, vidám. Égy fiatalabb orvos arrébb hívja, mondani akar valamit.- Említette doktor úr, hogy önök külföldön is tájékozódnak. .. én csak annyit tudok, hogy szerintünk műtétileg nem várható gyógyulás...- Akkor hogy várható maguk szerint?- Ne haragudjon, hogy nem váAdél Salamon András 12. rész laszolok... (Takarodj az anyádba - gondolja János.) Este az anyja lakásában. Elbúcsúzik a cicától, összeszedi az igazolványokat, az utolsó fizetést, kulcsokat, minden személyes apróságot. Kidobja a megmaradt ételeket, bezárja a lakást. Tolókocsit szerez, a csomagtartójában helyezi el. Este kilenckor a feleségével együtt megjelennek a mentősbejáratnál. Minden mozdulatlan, sötét van. Felszaladnak Adélhoz, az éjszakás nővéreket mind ismerik.- Hoztunk egy kis kaját, kiülünk a folyosóra... Sebtiben felöltöztetik a mamát, de ráterítik a köpenyét. Adél egyre jobban nevet, a végén már hangosan, szinte röhögőgörcsöt kap, annyira tetszik neki. Kisétálnak a néptelen folyosóra. Leülnek, várnak az alkalomra. Mikor a nővérek egész távol vannak, hirtelen bevágódnak a teherliftbe. Az alagsorban átteszik Adélt az odakészített kerekes hordágyra. Végigrohannak vele, már kint vannak az utcán, beültetik a kocsiba, egymásra néznek: sikerült! A repülőtér felé hajtanak. A tranzitban még egy órát kell várniuk, ezalatt Adél alszik. Este tizenegykor indul a gép Tel- Aviv felé. János beszélni tanítja Adélt.-Anyja neve?- Fichtacher Erzsébet. Hajnali hőség fogadja őket Izraelben. És egy régi barát, a Kisklein. Átöleli Adélt, mi van veled? Adél boldog attól, amit lát.-Jancsikám,nézd... pálmafáim, mint az Oktogonon! Egy rendetlen japán autóba ülnek. Hátul János és Adél. Éjszakai városnézés. Közben János magyaráz.- Ha megnéztük a tengert, menjünk azonnal a szállodába, egy kicsit aludjunk. Kisklein, értünk jössz kilenckor? A Kisklein rossz magyarsággal beszél.- Persze, apukám, én a hoszpitálba elviszlek bennőtöket... Lemennek a homokos tengerparta, János és a felesége járni tanítják Adélt. A könyökénél fogják, egy kissé megemelik mindketten, úgy segítenek neki. Adél nevet.- Nem kell, hagyjatok csak... Aztán lehuppannak a homokba, János a beszédet forszírozza:-Anyám! Mondd meg nekem, hogy mi a betegséged, mi történt veled, hogy hívnak. Adél huncut. A fülébe súg: -Nem mondom.-Anyám! Megyünk az ovoshoz mindjárt! Légy szíves! Adél megsimogatja az arcát, mosolyog, de makacs:-Adj egy puszit. A többiek is felröhögnek, János kitart: - Ha leírom, elolvasod? Adélt már fárasztja, de még nevet:-Jancsikám, nem vagyok teljesen hülye... Csákiéiig.- Akkor mondja anyuka a verset! Vagy tessék: mit írtam ide, na?- Hát azt, hogy KRISTÓF.-Ki az magának? Adélnak azonnal bekönnyese- dik a szeme:-Onokám nekem...- Hát akkor írjon neki valamit! Adél egy bottal a homokba ír: MOLNÁR ATTILA KAPITÁNY KÖSZÖNTI ÖNÖKET A MALÉV 426-OS JÁRATÁN. János ledönti, átöleli az anyját. Ordít.- Maga tényleg nem hülye, anyuka! Shalom, Shalom! A szálloda is a tengerparton van, egy apartmant vesznek ki. Adél képeslapot talál, Pestre, a gyerekeknek ír:- Édeseim, kihozott ez a marha, minden csodálatosan szép. Anya. Reggel János felesége segít a mosdásban, felteszik a parókát is. Kisklein a portán, egy régi fényképet hozott. Adél és Peti húszévesen, valahol a Rómain, mackónadrágban, csíkos trikóban. Mosolytalan, de nagyon szép az arcuk. A kép hátán felirat: MIKOR LÁTUNK MÁR? (folytatjuk) Sára Sándor, a Duna Televízió elnöke Méry Gábor felvétele Dolán György: A csúcson
