Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1999-09-29 / 39. szám

b 1999. szeptember 29. Gyurcsi Géza, az egyik legjobb szlovákiai vízilabdázó megint Horvátországba készül, de szívesen játszana az OB I-ben is „Nagyon drukkoltam a magyaroknak” Zsigárdi László Szlovákia vízilabda-váloga­tottja várakozáson aluli teljesítményt nyújtott a szep­temberi, firenzei Európa-baj- nokságon, hiszen az 1997-es, sevillai bravúros 8. helyezést követően az idei kontinensvia­dalon csak 10. lett. Az együt­tes legeredményesebb és az egyik legjobb játékosa a 23 éves Gyurcsi Géza volt, akivel közvetlenül az Eb után beszél­gettem. Mások Ilyen magasággal in­kább a kosárlabdát választot­ták volna, te mégis a vízilab­da mellett döntöttél. Miért? Korántsem tartozom a hóri- horgas sportolók közé, kilenc centiméter hiányzik a két mé­terből. Hogy miért is lettem pólós? A pozsonypüspöki ma­gyar tanítási nyelvű alapisko­la kisdiákjaként én is részt vettem a kötelező úszótanfo­lyamon. Ez tizenöt éve volt, ám olyan jól emlékszem rá, mintha tegnap történt volna. Azok, akiknek ment az úszás, folytathatták, én azonban rögtön váltottam, átruccan­tam a vízilabdázókhoz. Még­pedig azért, mert unalmasnak tűnt az állandó faltól falig úszás. Nehogy valaki félreért­sen, nem az úszást nem sze­rettem, hanem az egyhangú­ságot. Szinte valamennyi korosztály válogatottjában játszottál; s Egy pillanatig sem habozott a zadariak ajánlatán Somogyi Tibor felvétele ez Is azt bizonyítja, helyesen cselekedtél, amikor a pólót választottad. Emlékszel-e még az első gólra, az első győzelemre és az első bajnoki címre? Persze hogy! A pozsonyi Slávia UK diákcsapatával min­dent megnyertünk, amit csak lehetett, majd következett az ifiegyüttes, 1993-tól pedig a felnőtt gárda. Az A-csapattal kétszer, 1993-ban és 1997- ben lettünk aranyérmesek. Az utóbbi elsőségünket legna­gyobb riválisunk, a címvédő Nováky otthonában harcoltuk ki. A két évvel ezelőtti finálé pi­kantériája az volt, hogy mind a paslenkyl fedettben, mind pedig a nyltranováki Delfin uszodában magyarországi bí­rók fújták a sípot, méghozzá kifogástalanul... Biztos vagyok benne, ha hazai játékvezetőkre bízzák a dön­tőket, akkor a Nováky lett vol­na a bajnok, s szinte biztos, hogy botránnyal végződik a pontvadászat, ugyanis már a körmérkőzéses sorozatban hajszálon múlott a balhé. Nem tudom miért, de nem kedvel­tek minket a síp mesterei. Stoffan Rudolf javasolta a szö­vetségnek, hogy külföldiek ve­zessék a sorsdöntő találkozó­kat. Szerencsére az illetékesek beleegyeztek ebbe, azzal a fel­tétellel, hogy a többletkiadást mi fedezzük. Tavaly és az Idén megint ha­zai játékvezetők bíráskodtak a playoff-döntőben. Semmi sem indokolta a külföl­di bírók nevezését, hiszen a Nováky egy klasszissal jobb volt, s teljesen mindegy volt, kik vezetik a finálékat. Egy ével ezelőtt - mint ahogy az várható volt - te is külföld­re igazoltál. Miért éppen a tá­voli Zadart választottad? Idehaza már nem fejlődhet­tem, mivel a legjobbak, az első alkalmat kihasználva, azonnal a határokon túlra igyekeztek, igyekeznek; s ezért évről évre csökken a liga színvonala. Én egy olyan bajnokságban akar­tam pólózni, amely Európa legjobb pontvadászatai közé tartozik. Ezért fogadtam el a horvátok ajánlatát, akik felet­tébb jó feltételeket biztosítot­tak számomra. A Zadar újonc­ként a 12 csapatos élvonalban a 9. helyen végzett, s ezt a klubvezetés nagy sikernek könyvelte el. A szerződéshosz- szabbításról augusztusban, szóban már meg is állapodtam velük. Máshonnan nem is kaptál ajánlatot? Hívtak még Szlovéniába, s a napokban a bajnok Nováky klubvezetői is felkerestek. Mi­vel nagyon jól érzem magam Zadarban - egyelőre - hallani sem akarok a klubcseréről, ha­bár a horvát város egy kicsit messze van Pozsonypüspö­kitől. Mivel az ottani pontva­dászatjóval korábban ér véget, mint a szlovák liga, így a baj­nokság hajrájában, a playoff- sorozatban besegíthetek az UK-nak. Magyarországra nem hívtak? Látod, oda szívesen elmen­nék, ám most ott is anyagi gondokkal küszködik a sport­ág. Egyre kevesebb az idegen- légiós az OB I-ben, akármi­lyen furcsán is hangzik, a leg­jobb magyar vízilabdázók ha­vi keresete - hiteles informá­cióim szerint - nem haladja meg a 150 000 forintot. A lab­darúgók viszont... Nem bántad meg, hogy a pó­lót választottad? Nem! Imádom ezt a sportágat, no meg az utazást. A vízilab­dának köszönhetően - Ameri­kát kivéve - már minden föld­részen voltam, s remélem, csakhamar oda is eljutok. A pénzhiány ellenére megvéd­te Eb-elsőségét a magyar csa­pat, amely ellen ti is játszot­tatok a csoportküzdelmek so­rán... Kemény Dénes szövetségi ka­pitány együttese más kategó­riába tartozik, mint a klubcsa­patok, hiszen több szponzor is támogatja. Valódi profikból áll a válogatott, amely vitatha­tatlanul a világ legjobbja. Elle­ne semmi esélye sem volt a szlovák gárdának, s ezzel az edzők is tisztában voltak. Mit szólsz az idei gólzáporos Európa-bajnoki döntőhöz? Magasan kiemelkedtek a me­zőnyből a magyarok, már az Eb előtt megkaphatták volna az aranyérmet. Minden poszt­ra két klasszisjátékosuk is van. Le a kalappal előttük, hiszen Benedek Tibor kiválása sem törte meg őket, sőt... Nem tit­kolom, nekik drukkoltam, s nagyon örültem a magyar aranyéremnek. Mi történt a szlovák váloga­tottal Firenzében? Szerintem semmi, jelenleg ennyire képes. Talán túlérté­keltük játékerőnket, nem szá­moltunk azzal, hogy a görö­gök annyit javulnak pár hónap alatt. Náluk sokkal többet ál­doznak a pólóra és jóval több igazolt játékosuk is van. A horvát és a házigazda olasz csapat ellen remekül játszot­tunk; az utóbbi együttes ellen könnyen pontot szerezhet­tünk volna, a 35 másodperccel a vége előtt kapott balszeren­csés góllal veszítettünk. A helyosztón rosszul kezdtünk, elhúztak a románok, azonban sikerült ledolgozni háromgó­los hátrányunkat. A hosszab­bításban viszont hadilábon álltunk a szerencsével, s ki­kaptunk. A látottak alapján én nem tartom rossz eredmény­nek a 10. helyet, annál is in­kább, mert nagyon szűk a vá­logatott kerete. Ha a közeljö­vőben előbbre akarunk lépni, akkor pénzre, pontosabban szponzor(ok)ra lenne szük­ség. Ellenkező esetben igen­csak lemaradunk az európai élmezőnytől. Tizenegy góllal te voltál a szlovák csapat legeredmé­nyesebb vízilabdázója. Elége­dett vagy a mutatott játék­kal? Nem! Mondjuk, ha öt góllal kevesebbet dobok, s bejutunk a negyeddöntőbe, akkor min­den az elképzeléseim szerint alakult volna. De hát az ellen­felek, sajnos, jobbak voltak. Eddig két bajnoki címmel dicsekedhet. Vajon melyik csapattal har­colja ki a harmadikot? Archívumi felvétel Továbbpasszoljuk Mexikóban kaucsuklabdával játszották Jeffrey K. Wilkerson amerikai tudós újabb bizonyítékot talált a futball kezdetleges változa­tára. Kelet-Mexikóban a Krisz­tus utáni 100-600-as évekből származó városra bukkant, s benne többek között hatalmas futballpályákra emlékeztető játéktereket talált. Akkor még kaucsuklabdával játszottak. A kőtáblán talált felirat tanúsá­ga szerint a mérkőzéseken élet-halál küzdelmet vívtak. Tizes a tornában A szertornászok álma tíz pontot kapni a pontozóktól. Sportágukban először 1950- ben a bázeli világbajnoksá­gon adtak legmagasabb ér­tékszámot egy gyakorlatra. A svájci Hans Eugster érde­melte ki nyújtón. A következő tízesre huszon­hat évig kellett várni: a montreali olimpián a román Nada Comaneci gyakorlatát pontozták ismét a legmaga­sabb pontszámmal. Hét alka­lommal. Dávid nőideálja Megkérdezték Dávid Koméit, a Chicago Bulls magyar játé­kosát, vajon ő is a klasszikus családmodell híve? „Nem egészen. Persze örülök és há­lás vagyok azért, hogy a fele­ségem hátteret teremt, de én is hagyok teret neki, mert elég ambiciózus nő, és én sze­retem, hogy ilyen. Többek kö­zött a munkája miatt sem tudtak rögtön utánam jönni. Egy divatáruüzletet vezetett Székesfehérváron, nagyon si­keresen, és azt nem lehet egyik pillanatról a másikra felszámolni. Az én szemem­ben az az ideális nő, aki a sa­ját karrierjére is odafigyel, de amellett azért feleség is tud lenni.” A kosárlabda óriásai Nem úgy indult a kosárlabda, hogy a csapatok szinte elkép­zelhetetlenek voltak kétméte­res óriások nélkül. Ezért an­nak idején nagy feltűnést kel­tett a 214 centi magas ameri­kai játékos, Róbert Kurland megjelenése csapattársai kö­zött. Az első hórihorgas kosa­ras tagja volt az 1948-ban Londonban, majd négy évvel később Helsinkiben aranyér­met szerzett USA együttesé­nek. Zátopekék hetvenhét évesek Emil Zátopek és felesége, Da­na egyaránt szeptember ti­zenkilencedikén ünnepelte hetvenhetedik születésnapját. A cseh (szlovák) atlétika két legnagyobb alakját ugyanis a házasság mellett az egyforma születési dátum is összeköti. A négyszeres olimpiai bajnok (1948: 10 000 m, 1952: 5000 m, 10 000 m, maratoni) hosz- szútávfutó Zátopek 1922-ben az észak-morvaországi Koprivnicében látta meg a napvilágot, ugyanaznap haj­nalban, mint a tőle ötven ki­lométerre Karvinában reggel hétkor megszülető Dana Ingrová. A későbbi Zátopková maga is ötkarikás aranyérmes volt: ő 1952-ben Helsinkiben a ge­relyhajítás legjobbjának bizo­nyult. Mindkettejük nevéhez fűződtek világcsúcsok és to­vábbi olimpiai érmek is. A ta­valy az évszázad cseh atlétá­jának megválasztott Zátopek 1945-ben, a csehszlovák baj­nokságon ismerkedett meg Danával, akit negyvennyolc­ban vett feleségül, miután visszatértek a londoni olimpi­ai játékokról. A házaspár ta­valy ünnepelte aranylakodal­mát. Trnava, a gólszerző Jozef Stibrányi, a nagyszom­batiak egykori kiválósága a hetvenkettes chilei labdarú­gó-világbajnokságon Cseh­szlovákia színeiben az egyet­len gólt lőtte a spanyoloknak a Vina dél Mar-i mérkőzésen. A helyi műsorközlő a talála­tot a következő szavakkal je­lentette be: „Trnava hizo unico gól.” Magyarul: „Az egyetlen gólt Trnava szerez­te.” Firenzében Gyurcsi Géza volt a szlovák válogatott legeredményesebb játékosa Archívumi felvétel

Next

/
Thumbnails
Contents