Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-09-22 / 38. szám
4 1999. szeptember 22. Háttér A kényszerhelyzetben egyre több csángó lett és lesz román ajkú. Az RMDSZ-kongresszus határozata a csángókérdésről Pozitív diszkriminációval orvosolni Moldvai csángó asszonyok a csíksomlyói búcsún. Josef Fischer felvétele az 1930-as években készült. Botos László _______________ A moldvai csángómagyarok mostoha sorsáról, vallásgyakorlási, anyanyelv-használati nehézségeiről sok mindent írtak és mondtak Romániában, Erdélyben és külföldön egyaránt. A súlyos nemzetiségi gondok megoldását célzó javaslatoknak csak kis hányada jut el az elmélettől a gyakorlatig. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) számos politikusa, tisztségviselője úgy véli, nem indokolt külön csángómagyar program kidolgozása, hiszen a csángók is a romániai magyarság egészéhez tartoznak, és velük együtt a magyar nemzet részei. A Moldvai Csángómagyarok Szövetségének tisztségviselői szerint csakis pozitív diszkriminációval lehetne orvosolni a csángók jogsérelmét, mert helyzetük az erdélyi szórványmagyarságénál is jóval súlyosabb. Az anyanemzettől vagy annak erdélyi közösségeitől való több évszázados elszakadás következményeként megváltozott az identitástudatuk, felfogásuk s az eredeti (magyar) anyanyelvükhöz, illetve az átvett (román) nyelvhez való viszonyulásuk. A kényszerhelyzetben egyre több csángó lett és lesz román ajkú. Az RMDSZ májusi kongresszusának résztvevői határozatot fogadtak el a csángókérdésről: „Az RMDSZ programja kinyilvánítja, hogy nyelve, etnikuma, azonosságtudata, kultúrája és hagyománya szerint a romániai magyarság, beleértve a csángómagyarságot is, a magyar nemzet része. A csángómagyarság vállalja az egyetemes magyarsághoz tartozást és azt a sajátos önazonosságot, amely nyelvében, kultúrájában, hagyományaiban jellegzetes etnikai jeTöbb időt kellene eltölteni a csángómagyarok között. gyeket is magába foglal. A Moldvai Csángómagyarok Szövetségével együttműködve az RMDSZ támogatja a csángóvidék átfogó fejlesztési programjának kidolgozását és végrehajtását, cselekvési programjában kiemelt helyet biztosít a saját etnikai önazonosságot is vállaló csángó közösség egyéni és kollektív jogai védelmének. A fejlesztési programnak részét képezi a mezőgazdasági információs rendszer létrehozása, a távközlési hálózat bővítése, a munkaerőpiac kedvező szabályozása, a szociális védelem ki- szélesítése. Kiemelt cselekvési előirányzattá minősül a csángók sajátos oktatási programmal működő tanügyi intézményeinek létrehozása és működtetése, önálló kulturális intézmény létesítése, a csángómagyarság körében működő ifjúsági szervezetek megalakulásának elősegítése és megerősítése. Támogatjuk a csángómagyarok azon kérelmét, hogy vallásukat anyanyelvükön gyakorolhassák.” Az RMDSZ mellett az egyház és számos civil szervezet, alapítvány is támogatta az utóbbi évtizedben a moldvai csángók közösségeit. Az anyagi, (mező)- gazdasági segítség mellett a gyermekek, fiatalok számára sok erdélyi és anyaországi alsó-, közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény biztosított ösztöndíjat. Sajnos, ennek egyik következménye az lett, hogy sok fiatal nem tért haza szülőföldjére, hanem attól távol keresi az érvényesülési lehetőséget. Közöttük még pap is akad, bár igaz, a csángóföldi templomokban nem szabad magyarul misézni. Az egyháztól, egyházi személyiségektől érkező segítség kényes helyzeteket is szült a zömmel római katolikus moldvai csángók körében. Ezt bizonyítja Sógor Csaba református lelkipásztor esete is. Sógor Csaba a Madéfalvi Szórványmissziós Református Egyházkerületnél teljesít szolgálatot. Emellett a Magyar Ifjak Világfórumának elnöke és egyházi közíró. Havonta nagy területeket járt be az utóbbi években, többek között az egykori gyimesi határ közelében fekvő csángó településeket. A 90-es évek elején átmerészkedett a szoroson túli csángó falvakba is. Nem a napi lelkészi hivatást, igehirdetést gyakorolni, hanem emberként segíteni a moldvai csángókon. 1990 és 1992 között holland támogatással gyermek- és öregotthonokat építtetett újjá, s egy átfogó segélyakció keretében csángó falvakat látott el jó minőségű vetőmaggal. „Egyebek között volt egy olyan javaslat is a csángókérdés megoldására, hogy át kell telepíteni a csángómagyarokat a Kárpátmedencébe - idézi fel a csángók újkori történelmét Sógor Csaba. - De ez a módszer 50 évvel ezelőtt sem vált be, és most sem vezethet eredményre. Én 1992- ben azért hagytam abba a csángóföldi munkámat, mert kaptunk az akkori katolikus érsektől egy nagyon csúnya levelet, amelyet a püspökünknek címeztek. A levélben felrótták, hogy amikor gyermekeket vittünk táborba, akkor olyan falvakban is nyaraltak, ahol nem volt katolikus templom, így a gyermekek csak református templomba mehettek volna. A csángóföldi templomokban nem szabad magyarul misézni. Ezt rögtön úgy magyarázták bírálóink, hogy a gyermekek lélekben törést szenvedtek, mert nem vehettek részt a misén... Nagyon sajnálom, hogy nem találtunk elég katolikus falut, amelyek vállalták volna a csángómagyar gyermekek táboroztatását. Mi - református lelkészek- 1992-ben azt mondtuk, hogy a békesség kedvéért nem folytatjuk a csángóföldi munkánkat. Hiszen jó keresztényként tudjuk, hogy a csángómagyaroknak saját hitükben kell megmaradniuk szülőföldjükön. Mert a hitükkel együtt talán az anyanyelvűket is megőrzik. 1992 óta baráti szinten tartom a kapcsolatot a csángóföldi emberekkel.” „Hogy mit lehetne értük tenni? - folytatja Sógor Csaba. - Ennek nem kérdés, hanem válasz formájában kellene ott lennie az RMDSZ vezetőinek fejében. Több időt kellene eltölteni a csángómagyarok között. Ápolni kellene azt az öntudatot, azonosságtudatot, amely 1990 előtt is jellemezte őket, de csak 1990 után csírázott ki. Még akkor is cselekedni kellene az érdekükben, ha az ilyen kapcsolattartásnak 1990 óta az lett az eredménye, hogy a csángómagyar fiatalok iskoláik elvégzése után nem tértek vissza a szülőföldjükre. Ezt a folyamatot is meg lehet, és meg kell állítani. Az RMDSZ feladata lenne, hogy öntudatot ébresszen a közösség körében, közvetítse a kéréseiket, panaszaikat, igényeiket az illetékes szervek felé. Keleten élünk, itt ez a gyakorlat: bizonyos hivatali lépcsők átugrásával lehet hatékonyan intézkedni, és nem mindig a hivatalos rend betartásával.” ,A református egyház továbbra is tud konkrét segítséget nyújtani - mondja végezetül a lelkész. - Nekünk ingadanjaink vannak Moldvában: Jászvásáron (Iasi), Bákóban (Bacau) és Karácson- kőn (Piaira Neamt). A Moldvában tanuló egyetemisták - vallásfelekezeti hovatartozástól függetlenül - ott laknak, vagy ott gyűlnek össze időnként, könyveket kölcsönöznek, rendezvényeket szerveznek. Az RMDSZ is megteheti, hogy egy-egy küldöttjük, szakértőjük vagy szakértői csoportjuk ott megszálljon,s a helyszínen próbálja feltérképezni a panaszokat.” Csíksomlyói búcsú, 1999. Táboroztatás Csángó vakáció Gőzön István ______________ A Kárpátok külső lejtőin élő moldvai csángóktól pontosan negyven éve vették el az utolsó magyar nyelvű iskolát. Bár Románia a Ceausescu-diktatúra bukásának 10. évfordulóját készül ünnepelni, a csángók számára az elmúlt évtizedben nem fordult akkorát a világ, hogy gyermekeiket szülőföldjükön anyanyelvű iskolákba járathassák. A hivatalos román gondolkodás még ma is azt állítja, hogy azok a csángók, akik még magyarul beszélnek, legfeljebb elmagyarosodott románok. Ha anyanyelven akarnának tanulni, akkor az iskolában csángó nyelven kellene oktatni. Csángó nyelv azonban köztudottan nem létezik, tehát valójában az anyanyelvű oktatásról sincs mit beszélni - mondja ki a megfellebbezhetetlen ítéletet ez a logika. A helyzeten eddig sokat nem javított az sem, hogy az RMDSZ lassan három éve kormánypárt. A magyar nyelvű állami egyetemért folytatott elkeseredett harc mellett sem elég erő, sem elég figyelem nem jutott arra, hogy a magát makacsul - s gyakorta csak egyedül - magyarnak valló népcsoportnak ismét magyar nyelvű általános iskolája lehessen. Szűk két hét aligha pótolhat egy egész iskolai évet, de a semminél mégis több - hiszi az a maroknyi ember Maros- vásárhelyen, aki 1990 óta minden évben kéthetes nyári tábort szervez Maros megyében a csángó gyerekeknek. A Maros megyei RMDSZ vezetősége mellett működő bizottság lelke Czellecz Jenő, akinek fantáziáját még a negyvenes években ragadta meg Mikes László Csángók című könyve. A kommunista rezsim bukásáig főként csak a nehezen fellelhető szakirodalom révén lehetett a csángókkal foglalkozni, mivel ott, a Kárpátok túlsó oldalán a rendőrségnek még az is gyanús volt, ha román, de nem helybéli rendszámú autó tűnt fel a vidék útjain. 1990 nyarán azonban már útra lehetett kelni, de a kimondatlan hivatali tiltás megszűnte után sem volt könnyű áttörni a helybéliek félelemből épült bizalmatlanságának falán. Ezen az elmaradott vidéken a tisztelendő páteré a legnagyobb hatalom. így a csángók földjén felbukkanó marosiaknak nemcsak az idegenből jött emberrel szembeni bezár- kózottságon kellett túljutniuk, hanem folyamatosan küzdeniük kell a helybéli pap nyílt ellenségességével is. „Kezdetben csak az utcán álltak szóba velünk a csángók, a házba akkor hívtak be, amikor látták, hogy harmadszorra is visszatérünk” - emlékszik az indulás nehézségeire Czellecz Jenő. A kitartó türelem mellett szerencse is kellett, mert volt olyan eset, hogy az a csángó asz- szony, akivel megegyeztek a gyerekek táboroztatásáról, az idegenek távozása után megrémült attól, amit ígért, és azonnal a páterhez szaladt. „Ha akkor az a pap nem azt mondja, hogy nincs semmi bűn ebben, hanem büntetésből kiszab tíz miatyánkot, onnan egyetlen gyereket sem hozhattunk volna el.” A marosi táborozás két hetében reggel 9 órától déli 12- ig tanultak írni, olvasni és énekelni magyarul a csángó kisgyerekek. Jelentkezőből régóta nincs hiány, a táborozok létszámát alapvetően az határozza meg, hogy a szervezők a két váltás buszoztatására 12 millió lejre rúgó összeget tudnak előteremteni az Illyés-alapítvány, az RMDSZ és egyéni támogatók segítségével. Az is változó, hogy a helybéli települések- Maroskeresztúr, Szászrégen, Marosszentgyörgy, Erdőcsinád - hány gyereket tudnak erre az időre ellátni, mert a táboroztatásért a szülőktől nem kémek pénzt. A feltétel csak annyi, hogy a gyerek tudjon valamit magyarul, vigyen magával népviseleti ruhát és az egészsége rendben legyen. Eddig a legkevesebb táborozó 46, a legtöbb pedig 201 gyerek volt egy nyáron.
