Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1999-09-15 / 37. szám

8 1999. szeptember 14. Ripc Hetedszer rendezték meg a Pepsi Sziget fesztivált. Minden rekord megdőlt Hét bő esztendő Juhász Katalin Gondolom, alig akad olyan olvasó, aki ne hallott volna már a Pepsi Sziget nevű rendezvényről. Ha más nem, a leszakadt körhintaka­bin, a három sebesült és egy halott híre mindenkihez eljutott. Az évek óta tartó negatív propaganda úgy látszik, tényleg butít, és kulturális nyomorba dönt. Mert hiába hang­zott el ötvenszer, hogy anyaghiba következtében eltört tartószerke­zetről van szó, amely bármelyik fa­lusi búcsúban hasonló tragédiát okozott volna, az idei rendezvény­re ez nyomta rá bélye­gét, a lapoknak meg­volt a heti szükséges szenzáció, kultúráról szó sem esett, hacsak nem a zajszintmérés szokásos évi kabaréja kapcsán. A zajküszöb túllépését ugyanis ma­ga a harmadik kerületi polgármester szankci­onálta volna oly módon, hogy szé­pen bezárja a fesztivált, véget vet a zenének. Erre szerencsére nem ke­rült sor, a tavalyi gyakorlathoz ha­sonlóan ugyanis ismét hangszige­telt óriásátrakban „zajlottak” a koncertek, a nagyszínpadon pedig este tizenegyig engedélyezték a dáridót. Ezt az egyhetes kultúrdömpinget 1993-ban rendezték meg először, a főszervező akkor mindössze 22 éves volt; mára pedig ez Európa legnagyobb és egyben leghosszabb ideig tartó fesztiválja, amely az er­re szakosodott Festival Wellfare Service-tői is kitűnő minősítést ka­pott. Multikulturális világfesztivál, ahová minden ötödik látogató kül­földről érkezik. Tavaly 268 000 je­gyet adtak el, idén megdőlt a néző­csúcs, 300 ezer fiatal kötötte össze a kellemeset a kellemessel. Hét év alatt felnőtt egy új generá­ció, megváltoztak a zenei divatok és irányzatok, mindeközben a Pep­si Sziget folyamatosan változva is megmaradt annak, aminek indult: a szeretet, béke, másság és toleran­cia bázisának. A rendezvényt évről évre Budapest főpolgármestere nyitja meg az anyagiakat biztosító kulturális minisztérium képviselő­jének társaságában. Ugyanakkor a politikának nincs helye a színpa­don, ezt külön pontban tartalmaz­za a fellépők szerződése. Most pedig érzékeltessük a feszti­vál méreteit, méghozzá rendhagyó módon, a fogyasztás tükrében. Egy nap alatt a szigetlakok hatszáz kiló virslit, tizenegyezer darab ham­burgert, tízezer adag egytálételt, 600 hordó sört és kilencezer liter bort vettek magukhoz. Tejből és kenyérből szintén tekintélyes mennyiség fogyott. Évről évre több kereskedő fedezi fel magának a A sziget forgalma körülbelül egymilliárd forint. rendezvényt, azaz a kezdeti egy­hangúság ma már a múlté: főtt ku­koricától a kínai és orosz konyha remekeüg szinte minden kapható, ugyanez vonatkozik a lemezekre, kazettákra, ruházati cikkekre, bi­zsukra és kempingcuccokra is. A szervezők nem tagadják, hogy ez nagy üzleti vállalkozás, amellett, hogy az értékesnek tartott kultúrát igyekszik istápolni. Ebből a szem­pontból pedig a kilencvenes évek egyik legsikeresebb vállalkozása. Adataink szerint a sziget forgalma ma már - ha az ott fogyasztott élel­miszereket, a szponzori támoga­__________ tást és a média által biztosított rek lámok összértékét számítjuk - körülbelül egymilliárd forint. Az óbudai hajó­gyári sziget szinte teljes területén, ötvenkét programhelyszínen zajlanak az esemé­nyek, melyek már rég nemcsak zenei jellegű­ek. A színházi sátorban például a legelismertebb kőszínházak társu­latai léptek fel, az amatőr produk­ciók előnybe részesítése tehát a múlté, ugyanez vonatkozik a tánc­művészetre, az irodalomra és per­sze a komolyzenére is. A legjelen­tősebb kortárs írók és költők épp­úgy szívügyüknek tartják a feszti­vált, mint az egyetemi előadók és elismert tudósok, akik telt ház előtt beszélhetnek kutatásaikról. Az er- hétre kiadott műsorfüzet külföldiekre re a nyolcvanoldalas, a való tekintettel többnyelvű ugyan, ám így is valóságos műsordömpin- get tartalmaz. Ezért csupán né­hány fontosabb akciót említünk meg. A tavalyi hatalmas sikert kö­vetően idén is volt Táncdalfeszti- vál-színpad, ahol olyan, első látásra ta­lán nem a szigetre való előadók váltották egy­mást, mint Zalatnai Sarolta, Dolly, Csepre- gi Éva vagy Aradszky László. A szinte már túlságosan is hálás kö­zönség alaposan fellel­kesítette a mezőtúri kultúrház félig üres nézőteréhez szokott hajdani sztárokat, mindannyian visszavágynak, és minden bizonnyal vissza is térnek jövőre. Egész héten át üzemelt a híres Öt­vös-cirkusz (Van máááásik...!), az extrém sportok kedvelői gördesz- kázhattak, levethették magukat ötvenméteres magasságból (ma­gyarul: bungee jumping) vízifo­cizhattak (szigorúan védősisak­ban), és meglovagolhatták a fur­fangos műbikát is. Volt továbbá trambulin, csocsó, céllövölde, és a már említett lunapark is teljes gőz­Az egyhetes kultúrdöm pinget 1993­ban rendez­ték meg először. zel üzemelt. A „földalatti” időkből nevét megtartó, ma már legálisan sugárzó Tilos Rádió, sajnos, csak Budapest területén fogható, mos­tanában a legújabb tánczenére specializálódik. A szigeten felállí­tott sátrukban éjszakánként egy­mást váltották az új idők új kar­mesterei, a lemezlovasok, akik már rég nem a lemezek cserélgetésével foglalkoznak, hanem alkotó embe­rekké váltak. A tetováló szalon dol­gozói szintén alkotóknak tekintik magukat, és a kész műveket látva el kell ismerni, joggal. Nagy szám­ban képviseltették magukat a kü­lönböző társadalmi szervezetek és vallási közösségek is, hogy felvilá­gosítsanak, tanácsot adjanak, vi­gaszt nyújtsanak, vagy ismeretet terjesszenek. A Krisna-hívők, jó szokásuk szerint, idén sem enged­ték, hogy bárki éhezzen a szigeten, beleértve néhány alulfizetett új­ságírót is. Az első sziget-évekhez képest mérsékeltebb sikere volt a házasságkötő sátornak (figyelem: csak játékról van szó!), önkéntes véradókból is valamivel kevesebb akadt, mint tavaly, illetve tavaly­előtt, pedig most is kiadós eszem- iszommal hálálták meg a véradást. A Matáv által működtetett Inter­net-sátrakban viszont nagy volt a tolongás, a közvélemény-kutatási adatok szerint a látogatók 45 szá­zaléka rendszeres internetező, és a rendezvény ideje alatt a szigetla­kok kétötöde használta ki ezt az in­gyenes szolgáltatást. Immár ha­gyományosan volt szigethíradó, amely esténként több mozilátoga­tót vonzott, mint maguk a filmek. Nem is csoda, hiszen a sztenderd híradóktól eltérően, amolyan gör­be tükörként szembesítette az ifjú­ságot önmagával. Ötödik évfolya- __________ mához érkezett a Szi­get Sun című napilap (!), melyet természe­tesen idén is ingyen osztogattak, és mely­ben gyakran eredetibb stílusú, élettel telibb és szakavatottabb írások láttak napvilágot, mint a „profi” sajtóban. Az égiek szimpátiáját mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy hét év alatt nem küldtek huzamosabb esőt a rendezvény idejére, sőt már-már túlságosan is nyári idő boldogította a sátorozókat. Egy hét együttlét után pedig a leg­többen a Balaton felé vették az irányt, kétpercnyi sötétség ked­véért. A szervezők szerint au­gusztusban a legnehezebb össze­lasszózni a világsztárokat a nagyszínpadra, ezért jövőre va­lószínűleg más időpontban jö­vünk össze, mi, háromszázezren. Aki bátor, velünk tart! Egy hét alatt háromszázezren láto­gattak el Európa legnagyobb multikulturális rendezvényére. A 34 százaléknyi budapesti, 37 szá­zaléknyi vidéki néző mellett 8 szá­zalék érkezett a határon túli ma­gyarlakta területekről. A látogatók 88 százaléka 24 év alatti volt, 30 százalékban főiskolások, egyete­misták, 37 százalékban dolgozó fi­atalok. A kutatók vélekedés szerint a Pepsi Sziget a fia zéposztály rendezvénye, masztja, hogy minden m szigetlakó rendszeres interr Dömötör Ede felvételei A rendezvény fő támogatója im­már negyedik éve a Pepsi. Annak idején bizonyos körökben felhá­borodást keltett a multinacionális cég nevének megjelenése a feszti­vál címében, ma viszont már humorforrásként kezelik a dolgot a szigetlakok. A Pepsi legnagyobb konkurense tavaly azt a szimpati­kus ellentámadási stratégiát vá­lasztotta, hogy a Sziget bejáratá­nál ingyenpólókat osztogattak, természetesen saját üdítőitaluk lógójával. A szemétszedők munkáját nagyban meg­könnyítette az a nagy sikerű akció, melyet a kizárólagos sörcsapolási joggal rendelkező szponzor sörgyár talált ki még tavaly, és praktizált idén is. Húsz üres söröspoharat pólóra lehetett cserélni, tízért baseballsap­ka járt, huszonötért strandnadrág, harmin­cért pedig frottírtörülköző. A söröspohár fi­zetőeszközként működött a vízifociban, lábteniszben, kispályás fociban részt venni szándékozók számára is. Emiatt sokaknak az üres pohár értékesebbnek bizonyult a te­linél. iiNy

Next

/
Thumbnails
Contents