Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1999-09-15 / 37. szám

Politika 1999. szeptember 14. Csak a címke változott, a lényeg nem, tovább folytatódik az iszapbirkózás Kullogó Dzurinda Malinak István Hazudik, aki azt állítja, előre ki­számítható, hogy milyen hatás­sal lesz a szlovák belpolitikára, elsősorban a kormánykoalíción belüli viszonyokra Dzurinda visszatérése a KDM-be. Annyi biztos, a politikai paletta jobb és bal oldalán egyaránt tapasztal­ható erjedés, bizonyos erőátcso­portosulások figyelhetők meg. E folyamatokban az ország jövője szempontjából a legveszélye­sebb tendencia, hogy a baloldal­inak nevezhető erők térnyerése ha lassú is, de folyamatos, a szí­vóhatás leginkább az egyébként is gyenge és profiltalan centrum viszonylatában tud érvényesül­ni. Ezzel szemben a jobboldal már a stagnálásnak is örülhetne. Mondhatnánk azt is, hogy logi­kátlanul reagál a társadalom a heterogén kormány eddigi telje­sítményére. Az érthető és termé­szetes,.hogy elégedetlen a refor­mok lassúsága, a gazdasági visz- szaesés, a romló életszínvonal miatt, viszont éppen azokat az erőket jutalmazza, amelyek le­hetetlenné tették-teszik a mar­kánsváltozásokat. Mégsem logi­kátlan ez a viselkedés, a polgárt ugyanis becsapták és becsapják nap mint nap, nem egyszerűen csőbe, hanem „populizmusba húzzák”, ami ellen nem tud - mert nem segítenek neki ebben - védekezni. Nos, a kormányfő visszatérése az anyapártba is csak ilyen ösz- szefüggésekben lehet számunk­ra érdekes, mármint hogy előse­gíti-e a jobboldal sorainak kon­szolidálását vagy nem. Az elmé­A háborút a KDM-en belül kívánja folytatni. lednek tűnő kérdés egyáltalán nem az ideológiai megfontolá­sok miatt fontos, hanem az em­berek mindannapi életét érintő konkrét politikai lépések, a kor­mány gazdasági döntéseinek szempontjából az. Sajnos, nem lehetnek illúzióink. Ahányszor az utóbbi hónapok­ban ez az ember megszólalt - bi­cikliző tanácsadókról, Palac­kéról, Nafta Gbelyről, vagyon- alapi vezetőkről -, mindig volt valami mellékíze a dolognak, egyszer sem lehetett csettinteni, hogy ez már igen, de jól adja, iga­za van! Dzurinda, enyhén szólva, most sem mondott igazat. „Meg­térésekor” azt állította, sosem az volt számára a fontos, hogy saját pártot (SZDK) építsen ki. De­hogynem, erről szóltak a elmúlt hónapok, ez volt a tét (legalábbis az egyik) a közte és a Camo- gurskjl között, kivetítve az SZDK és a KDM között dúló háború­ban. További indoklása szerint meg kívánja állítani a KDM pre­ferenciáinak csökkenését, mondván, nem nézheti, hogy már a kommunisták is megelőzik a kereszténydemokratákat. Nem beszélve arról, hogy nagyot zu­hantak magának az SZDK-nak a preferenciái is, pedig annak ő az elnöke. Dzurinda pontosan tud­ta, hogy a kommunista párt és a KDM támogatottságáról közölt felmérés teljesen irreális, nem az eredmény kérdőjelezhető meg, hanem maga a kérdésfeltevés volt csúsztatás. Az sem hihető, hogy a kereszténydemokrata párton belüli véleménykülönb­ségek elsimításának szándéka vezérelte, ugyanis egyik - vélet­lenül hihető - mondata elárulta a lényeget: változtatni szeretne a KDM politikáján. Ami magyarán azt jelenti, hogy azt a háborút, amelyet eddig az SZDK elnöke­ként vívott a KDM ellen, most a KDM-en belül kívánja folytatni. Tehát csak a címke változott, a lényeg nem, folytatódik az iszap- birkózás a Carnogursky nevével fémjelzett „konzervatív”, vala­mint a Dzurinda és Simko nevé­hez köthető „liberálisabb vagy népiesebb” szárny között. Tehát Dzurinda nem azért tért vissza a KDM-be, mert annyira önzetlen, hanem azért, mert ed­digi pártpolitikája kudarcot val­lott, kormányfőként nem tudhat maga mögött komoly politikai erőt. Nem sikerült az SZDK-ból 30-40 százalékos tömegpártöt kreálnia, sőt húzóemberei nagy­mértékben korrumpálódtak. Dzurinda magára maradt az SZDK-nak mint önálló pártnak az eszméjével, mindenki inkább az anyapártokhoz való visszaté­rést választotta - az SZDK pedig legyen ismét az, aminek indult, amiért kitalálták: koalíció, ame­lyet a meciarizmus megbuktatá­sa érdekében hoztak létre. Dzurinda ebben is rossz takti­kusnak bizonyult, hiszen a múlt hétfői döntésével már csak a töb­biek után kullogott, egyszerűen nem maradt más választása. Eb­ből próbált erényt kovácsolni. Nagyon szerencsétlenül. A hónap csókja. Madeleine Albright és Jasszer Arafat adta-kapta a Wye-2 palesztin-izraeli megállapodás aláírása után. Jogos volt az öröm és a felszabadultság, bár ez csak amolyan egyezmény egy tavaly aláírt egyezményről. Jelentősége mégis óriási, hiszen arról van szó, hogy amit Benjámin Netanjahu jégre tett, azt Ehud Barak felmelegíti. Lesz izraeli csapatkivonás, palesztin foglyok szabadulnak, lesznek tár­gyalások Jeruzsálemről és a palesztin területek végső státusáról. De sok csóknak kell még elcsattannia, amíg igazi béke lesz. TA SR/AP Dömötör Ede felvételei Sidó Zoltán: „Nálunk a hallgatói önkormányzat dönti el, hogy ki kaphat tanulmányi, illetve szociális ösztöndíjat” Meg kell oldani a diplomák honosítását Kamoncza Márta Komáromban hét évvel ezelőtt kezdte meg működését a Váro­si Egyetem, a Schola Coma- romiensis. Itt még a tanévnyitó is rendhagyó: helyben csak a soproni Benedek Elek Pedagó­giai Főiskoláét tartották szep­tember 10-én. A másik két ta­gozat, a győri Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskola és a kecskeméti Kertészeti és Élel­miszeripari Egyetem Kertésze­ti Főiskolai Karának évnyitója Győrött, illetve Kecskeméten volt. Sidó Zoltánt, az intéz­mény igazgatóját az egyetem terveiről és gondjairól kérdez­tük. Sokan érdeklődnek a Városi Egyetemen megnyitott tago­zatok iránt? Az idén az elmúlt évekhez vi­szonyítva rendkívül nagy volt az érdeklődés. A győri tanító­képző főiskola komáromi leve­lező tagozatára a kétszáz je­lentkezőből százhúszan jöttek el a felvételi vizsgákra, közü­lük negyvenötén nyertek felvé­telt. A kecskemétiek kertészeti főiskolai karának levelező ta­gozatára ugyancsak negyven­öt személyt vehettünk fel a ki­lencven jelentkezőből. Idén a legnagyobb esélyük az óvónő­jelölteknek volt. A soproni Be­nedek Elek Pedagógiai Főisko­la nálunk induló levelező tago­zatára huszonketten jelentkez­tek, és tizennyolcán be is irat­kozhatnak az első évfolyamba. Summa summárum: a Városi Egyetemnek jelenleg összesen 410 hallgatója van. A továbbtanulás iránt érdek­lődő középiskolás olvasóinkat bizonyára érdeklik a komáro­mi lehetőségek, az itteni tago­zatok. Városi Egyetemünk működése óta mindhárom magyarorszá­gi felsőoktatási intézmény, te­hát a győri tanítóképző főisko­la, a kecskeméti kertészeti kar és a soproni pedagógiai főisko­la is kizárólag levelező tagoza­tot indít nálunk. Az oktatás ál­talában pénteken és szomba­ton zajlik, zömmel a vizsgákat is ezeken a napokon tartják. Az itt tanuló diákok kaphat­nak ösztöndíjat? Az egyéb felsőoktatási intéz­mények levelező tagozatán ta­nuló hallgatókkal ellentétben a Városi Egyetem 1996-tól ta­nulmányi és szociális ösztöndí­jat biztosít a kiváló eredmény­nyel vizsgázó, illetve a rászo­ruló hallgatók számára. Milyen forrásból tudják ezt biz­tosítani? Külföldi támogatásoknak kö­szönhetően. Az elmúlt tanév­ben a negyedmillió koronát fi­zettünk ki ösztöndíjak formá­jában. Egyébként azt, hogy ki kaphat ösztöndíjat, a hallgatói önkormányzat dönti el, egy hatoldalas, pontosan kidolgo­zott alapszabály szerint. Hányán szereztek már diplo­mát a Városi Egyetemen? Eddig 286 hallgatónk kapott oklevelet, közülük 119 sze­mély szerzett tanítói képesí­tést. Kapnak önök visszajelzést ar­ról, hogy végzett hallgatóik ho­gyan állják meg helyüket az életben? Természetesen kapunk, de úgy gondolom, az itt végzett hall­gatók szakmai színvonaláról inkább főnökeiket, illetve az is­kolaigazgatókat kellene meg­kérdeznie. Egyébként általá­ban pozitív visszajelzést ka­punk. Honosítják nálunk azokat az okleveleket, amelyeket a hall­gatók a Komáromi Városi Egyetemen induló tagozato­kon szereztek? A tanítói oklevelek honosítását illetően a Meciar-kormány idején Slavkovská oktatási mi­niszterasszony okozta a prob­lémát akkor, amikor a parla­menttel úgy módosíttatta a felsőoktatási törvényt, hogy ezáltal Szlovákiában a tanító- képzést egyetemi szintre emelték. A Városi Egyetem ál­tal biztosított főiskolai és a nyitrai egyetemi szintű képzés közti különbséget két évvel ez­előtt különbözeti vizsgákkal lehetett korrigálni. A nyitai egyetem rektorának döntése értelmében ez a lehetőség 1998-ban már nem adatott meg végzőseinknek. Remél­jük, hogy az új kormány okta­tási minisztere már a közeljö­vőben meg tud egyezni ma­gyar kollégájával az oklevelek honosításával, illetve a tanítók szakképesítésével kapcsolatos kérdésekben. Mi a helyzet a soproniak peda­gógiai, illetve a kecskemétiek kertészeti oklevelének hono­sítása terén? A kecskemétiek levelező tago­zatán szerzett oklevelet elis­merik nálunk is, probléma nél­kül honosítják. Elismerik a soproni főiskola oklevelét is, de itt hozzá kell tennem: tekin­tettel arra, hogy nálunk az óvó­nők képzése középiskolai szin­ten folyik, a soproni pedagógi­ai főiskolán szerzett diplomá­val rendelkező óvópedagógu­sokat is a középiskolai végzett­ségűek kategóriájába sorolják. Ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a bérezésben nem mutat­kozik meg a főiskolai végzett­ség. Magyar egyetemre Kétmilliárd forint Markó Béla, az RMDSZ elnöke a Romániai Magyar Szóban ismer­tette pártja hivatalos álláspont­ját azokkal a sajtóhírekkel kap­csolatban, amelyek szerint a ma­gyar kormány a jövő évi költség- vetésben csaknem kétmilliárd forintot kíván előirányozni „egy erdélyi magyar egyetem megte­remtésére”. Mivel a lap szerint jövőre még nincs esély arra, hogy létrehozzák a romániai magyar állami egyetemet, az összeget a magyar kormány esetleg annak a nagyváradi magyar magánegye­temnek a létrehozására, fejlesz­tésére fordítaná, melynek bein­dításáról Tőkés László tájékoz­tatott. Markó szerint a támogatá­si összeget a magyar Országgyű­lésnek is megkell szavaznia. Sze­rinte a rendeltetés körül még vannak tisztázatlan dolgok. Van­nak olyan óhajok, hogy ezt a pénzt kizárólag a Nagyváradra tervezett ún. Partiumi Egyetem alapítására fordítsák, de más rendeltetése is lehet. Hiszen „az RMDSZ-nek gyakorlatilag ké­szen áll az egyetemfejlesztési stratégiája, s ebben egyáltalán nem zárják ki egymást a magán- és az állami egyetemek”. MTI Román képviselőház Stanciu lemondása Lemondott a román képviselő­ház oktatási bizottságának elnö­ki tisztségéről a román oktatási törvény nemzetiségi paragrafu­sainak nacionalista megnyirbálá­sáért kardoskodó Valeriu Stan­ciu, a Nagy-Románia Párt képvi­selője. Lépését indokolva kijelen­tette: nem ért egyet azzal, hogy a parlament „Románia második hi­vatalos nyelvévé emelte a magyar nyelvet”. Ezzel az oktatási tör­vény és a kisebbségek nyelvhasz­nálatijogát érintő jogszabály vég­leges formájára utalt. MTI

Next

/
Thumbnails
Contents