Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-09-02 / 35. szám
Kultúra 1999. szeptember 2. 13 A Csillagok háborúja olyan „átoknak” bizonyult, melytől nem tud szabadulni Londonban a Fantom George Lucas beállít egy jelenetet R. Hahn Veronika____________ Hosszú hónapok túlfűtött várakozása után a brit mozikba is megérkezett a Csillagok háborúja úgynevezett Első fejezete, a Phantom Menace (Fantomveszedelem). A Károly walesi herceg részvételével lezajlott díszbemutató, egyben európai premier alkalmából Londonban adtak egymásnak randevút a forgalmazók, a 20th Century Fox jóvoltából a film készítői és a kontinens szinte valamennyi országának lapjait képviselő tudósítók. Természetesen az a húsz perc, amelyen finn, spanyol, dán, cseh A rendező jól tűri a kritikusok fanyalgását. és más nemzetiségű kollégákkal „osztoztam” a rendezőn, George Lucason, még röpke bepillantást is alig engedhetett a mester összetett világába. Büszkeséggel beszélt többek között arról, milyen bravúrt hajtott végre, amikor az első Csillagok háborúja rendezői díjából félmillió dollárról lemondott az akkor senki által reálisnak nem tartott folytatások és esetleges kereskedelmi bevételek fejében. A hihetetlen 4,5 milliárd dolláros összbevétel tette lehetővé, hogy függetlenítse magát a hollywoodi stúdiókvilágától, létrehozza saját birodalmát Skywalker Randién, és most a saját pénzéből finanszírozta a Fantomveszedelem 115 millió dolláros forgatási költségét. Lucas számára szemmel láthatóan fontos, hogy a Csü- lagok háborúja minden szempontból rekordot döntsön, főleg óriási felhajtás kísérje, ő pedig a Hatalom ura legyen. AFantomve- szedelem az Egyesült Államokban a bemutató utáni nyolc hét alatt 428 millió dollár bevételt hozott. A rendező viszonylag jól tűri a kritikusok szinte egyöntetű fanyalgását, sőt durva sértéseit, amikor rasszizmussal, imperialista tendenciákkal, istenkáromlással, a filmművészet elhülyítésével vádolják. Mindez éles ellentétben áll azzal a szinte hisztérikus várakozással, amely a Fantomveszedelem megérkezését kísérte. Másrészről ahhoz képest, hogy ő a legvagyonosabb filmmogul, aki mellett még Spielberg gazdagsága is eltörpül, viszonylag szolid körülmények között él Kaliforniában, és mióta felesége elhagyta, nagy odaadással egyedül neveli három gyermekét. George Lucas számos jótékonysági gesztust tett a Fantomveszedelem bemutatói során, mind New Yorkban, mind Londonban rendeztek kiilönvetí- téseket hajléktalan és más hátrányos helyzetű gyermekek számára. A magát most „buddhista metodistának” nevező rendező, aki a legkülönfélébb mitológiai és vallási elemeket keveri a történetbe, bizonyos spiritualizmust kíván kiváltani a fiatal nézőkből. Lucast magát is „lenyűgözte” a Star Wars-mánia, de sokallja azt a tíz évet, amelyet a három fejezet elkészítése elvett az életéből. Ritka élmény volt a most tízéves kaliforniai kisfiúval, Jaké Lloyd- dal való találkozás. Anakin Skywalker parányi alakítója hol elképesztő professzionalizmusról tett tanúbizonyságot, amikor például arról beszélt, hogy „ő a mozibizniszben” dolgozik, vagy megpróbálta megértetni, miért van szükség rabszolgákra az űrkorban, hol kibújt belőle a romlatlan gyerek. Örökösen babrált valamivel, rágta a körmét, panaszkodott, hogy csak akkor jut hozzá hétdolláros zsebpénzéhez, ha rendet tesz a szobájában. Többször elismételte, hogy a filmezés számára csak szórakozás, a gázsit pedig „egy nagyon jó egyetem tandíjára” teszi félre, ahol természettudományi tanulmányokat kíván folytatni. Miközben zavarja, hogy kishúga, Madison is feltűnik a filmben, tagadja, hogy barátait a legkevésbé izgatnák a sikerei. Jake-et elképesztették a képmását viselő játékok, az viszont kiábrándította, hogy a felnőttek autogramot kértek tőle, amelyet aztán pénzért eladtak. Liam Neeson, a legfelkapottabb hollywoodi színészek egyike mintha sokkal nehezebben viselné a Jedi lovagsággal járó publicitást. Mára „kényszerűségből ugyan, mert nem engedheti meg magának”, visszavonta az amerikai ősbemutató idején tett kijelentését, hogy elege van a filmekből, és soha többé nem áll a kamera elé, de kelletlenségét, talán viszolygását egy olyan blockbus- tertől, amelyet egy kék háttér előtt játszott el, és első ízben a próbavetítésen látott teljes valóságában, alig rejtette véka alá. Miután a bölcs, de ellentmondásos Jedi lovag a film során életét veszti, Neeson valószínűleg be is fejezte csillagháborús karrierjét. Feltűnő volt, hogy a színház után epekedő színész a királyi díszbemutatótól is távol maradt. NataliePortman viszont, akitmár- is a következő évek amerikai szupersztárjának kiáltottak ki, némi gondolkodás után elkötelezte magát a sorozat hátralévő két epizódjára. Az Anna Frank Broadway- változatában feltűnt törékeny diáklány „mintaképnek” tekinti Amidala királynő alakját, „aki egyszerre erős, okos és gyöngéd, valódi vezéregyéniség”. George Lucas első trilógiája máris két generáció gondolkodását befolyásolta. A következő két fejezet 2001-ben és 2003-ban várható, majd szinte elkerülhetetlenül következik a hat film közös „különkiadása”, amikor Lucas szerint már nem is lesz szükség színészekre. Hiszen már a Fantomveszedelemben ezerki- lencszáz, a forgatás után készült A következő két fejezet 2001-ben és 2003-ban várható. speciális effektus található. Ilyen körülmények között talán nem indokolt Portman magabiztossága, aki elődei, Sir Alec Guinnessnek, Mark Hamillnek, Luké Skywal- kemek, illetve Carrie Fishemek, Leia hercegnő alakítójának tapasztalataival ellentétben nem fél attól, hogy a Csillagok háborúja olyan „átoknak” bizonyul pályafutása során, melytől nem tud majd szabadulni. Regény-----------------Heti kultúra Kö nyvespolc Witold Gombrowicz: Drámák Witold Gombrowicz maga mondja magáról, hogy ő „az a lengyel nemes, aki az egyetemes létben azzal találta meg létezése értelmét, hogy meglátta a forma (tehát a kultúra) és az élet közt a távolságot”; a kötetben olvasható darabjai pedig a forma és az élet e feszültségének egy-egy drámai feloldását nyújtják. Három világszerte játszott darabja már nálunk is több színház repertoárján szerepelt, a jelen kötetben emellett magyarul mindeddig ismeretlen drámatöredéke, a Történelem is olvasható. Az írót valamennyi színpadi művében az individuum és a készen kapott kulturális sémák konfliktusa foglalkoztatja. Az egyéni szabadság eszméje újra meg újra megbukik a formán, ám a forma sem menthető meg másképp, csak önnön paródiája Vasárnap Kisgaléria Roloff Beny: Marcello Mastroianni által. Lehet ez a forma a shakespeare-i királydráma, a katolikus mise vagy a nagyvilági operett, a hős minden esetben túl szűknek érzi a dráma biztosította életteret. A lényeg: az egyénnek szabadságában áll lerombolni mindazt, ami másoktól rámaradt, megkövült örökség, de ha meg akarja örökíteni saját múlandóságát, formát kell öltenie. em lesz anyám? Hát az meg milyen lehet? Nekem ugyan mindig volt. Adélka, fejezd be! „Az Isten szerelmére ! ” - ahogy Nagyapa mondta teátrálisan. Mikor a konyhai ágyon, a gáztűzhellyel fűtött „hálójukban” a Nagymama lehuppant, ugye nem jól látott, figyelmetlen volt, meg hogy így fejtől-lábtól aludtak évtizedek óta, nem fiatal házasok, gyakran volt, hogy ráült bizony a Nagyapának a tökeire. Oppá! És a Nagyapa olyankor, mint akit páratlan méltánytalanság ért, sztentori hangon felbődült: - Anya kérem, a herém! Ez a mi családunk. Meg amikor összevesztek, emlékszel, és hangosan kiabáltak, de szégyellte a Nagymama, mert tapintatos volt, nem akarta zavarni a Nagyflórisékat, de Nagyapa csak üvöltött, hogy „Leitatta szegény feleségemet az a lunátikus kurva!” - és feltépte olyankor a Nagymama az előszobái ablakot, hogy most már úgyis mindegy: „Ordítson csak, ahogy a torkán kifér!” Nagyflórisi Nagy Zoltánná, született: Apai Szász Ilonka. Azokkal nagyon fontos volt jóban lenni, nem tudom, miért. Figyeli a nyugodt arcot, mint egy térképet. Utakat keres, megpróbálja meglátni rajta a Adél Salamon András 7.rész jövőt. Bevallja, hogy fél, hogy gyáva. Halkan beszél:- Majd kertes házba megyünk... kutyánkkal diót, meg szőlőt etetünk, megtanítjuk mindenre. Majd hatalmas gödröket ás, röhögünk, ebédre főzeléket csinálsz, így telik el a nap. Jó lesz, meglátod, csak maradj itt... Néhány nap alatt megtanul beszökni, ismeri már az alagsori folyosót, a teherliftet. Nincs jobb ötlete, gyümölcsleveket, gépsonkát hoz, eteti a mamáját az olajfestékes pádon, mert a bal keze nem működik. Miről lehet beszélni? Megpróbálja elmesélni a napjait. Ez milyen szemét volt, az mit mondott, mit hazudott, viszont a másik az még rosszabb. Vele van a felesége is mindig. Micsoda helyzet: segíteni kell a mosdóban! Nem is egészen a mosdóban: a vécében. Ő meg addig hatalmas csapkodással, sepréssel, simítással felújítja valahogy az ágyat. Levegőt, vizet, zsebkendőt. Virágot nem, azt nem tartja fontosnak, de aztán a többiek miatt mégis. Reggel jön, elszalad, délben vissza, akkor szétosztja a borravalókat, és kicsit hosszabban marad. Este megint jön, már mindenki ismeri. Az egyik beteg mondja: - Az anyuci éjszaka álmában beszélt... A többiek is bólogatnak, tényleg így volt. Majdnem rájuk för- med. Nem hagyják abba: - Azt mondta, hogy Gabikám, tudok én főzni...- Igen? Tényleg ezt mondta? Köszönöm szépen. Kimegy, akkor meg azt hallja: - Hollósi néni, vacsorázunk! (Ki volt az az állat, aki így szólította? Csak nem az az ajtóseg- gű nagysága, aki tíz évvel idősebb az anyámnál? Megalázod a mamát? Csak úgy, megszokásból? Nagyvonalú vagy és leereszkedő, mikor a mackósajtodat átnyújtod neki? Tőled kapja az ételt? Ki vagy te?) így telik el néhány nap, ezalatt átjár a Margit Kórház szülészetére is a húgához. Meg fog születni ott valaki hamarosan. Adélka mikor látja? Nem lesz ott a lánya szülésekor? A húgának nem sokat mond el. Jól van. Csókoltat. Te is? Átadom. tthon előszedi a fényképes skatulyát. Adél iskolai bizonyítványait nézegeti, az orvosegyetemi leckekönyvét. A közös képeket, meg amikor valaki pöttyös szoknyában, szalmakalapban, szandálban fényképezte le az anyját a Balaton-parton. Belebámul az arcába, a tekintetébe, hozzáképzeli azt a demerungos hangulatot. Lehet az anyja olyan húszéves. (Mindjárt megszületek!) Másnap reggel beviszi azt a képet, nem találja az anyját, megtudja, hogy másnapra kiírták. Egy nyilatkozatot kell aláírnia, nem is olvassa el, de mégis, most először ebben a tébolyban felnőttnek érezheti magát, ő dönt. (Márpedig, Adélkám, úgy határoztam, hogy megoperálunk. Alulírott satöbbi, satöbbi, az anyámnak a koponyáját felnyithatják, onnan a tumort szépen kivehetik, de aztán visszatenni ám mindent ugyanoda, ahogy volt!” Kicsit sétálnak a folyosón, mutogatva, suttogva beszélnek. Örül az anyja a műtétnek, úgy látja.- Kicsit megyek egyedül, várjál. Bizonytalan lépések, szédeleg- ve, tapogatózva egyensúlyoz a bő hálóingében. Kissé távolabbról hirtelen visszafordul, a fiára néz, mintha azt mondaná: ezt nehogy megírd! De csak büszkén rámosolyog: -Tudok járni, Janikám! Aztán az ágyon egymás mellett ülve nézik azt a régi fényképet. - Elénekeljük? Tudod még? Adél bólint, hogy kezdhetik. Előbb csak halkan, aztán egyre bátrabban, János egész mélyen, Adél cérna hangon, zöngétlenül. „Szép volt az alkony, ültem a parton, Mikor egy nő jött, szép volt, bevallom, Szótlanul, szendén ideült mellém, Ez történt Lellén. És vitorlázi mentünk a kéklő vizen át, Kezem kezét kereste, az volt a boldogság! Táncolni vittem, és ruhát vettem, Mindent fizettem, végül rájöttem, Hogy minden percért egy százast elkért, Ezt történt Lellén.” (folytatjuk)
