Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-09-02 / 35. szám
Politika 1999. szeptember 2. Azok fordulnának emberjogi bírósághoz, akik korlátozni akarják a kisebbségek jogait Nem kell népszavazás Sóki Tibor ___________________ Hossz adalmas huzavona után az államfő augusztus 24-én végre bejelentette: nem írja ki a népszavazást a kisebbségi nyelvhasználati törvény és a stratégiai vállalatok privatizációja ügyében. Főleg nekünk, szlovákiai magyaroknak volt kiábrándító ez a várakozás, hiszen szavazatainkkal nagyban hozzájárultunk ahhoz, hogy Schuster legyen az ország első embere, márpedig a referendum kiírása egyik emberi jogunk veszélyeztetésével lett volna egyenlő. Persze az államfő nem elsősorban ezért várt a döntéssel. Több oldalról is erős nyomás nehezedett rá. A népszavazást követelő íveken mintegy 380 ezer érvényes aláírás volt, s ez nem kis szám. Ugyanakkor az elnöknek azt is figyelembe kellett vennie, hogy baj volt a kérdésekkel. Míg a referendumügyet elindító ellenzéki politikusok váltig állították, hogy az általuk megfogalmazott kérdések mindenben megfelelnek az alkotmánynak, a kormánypártok képviselői és a köztársasági elnök által felkért jogi szakértők túlnyomó többsége egyértelműen állította: ezekben a kérdésekben a szlovák alkotmány megsértése nélkül nem lehet népszavazást kiírni. A hat jogi magyarázat közül, melyet Schuster kapott, ötben egyértelműen az állt, hogy a kisebbségi nyelvhasználatról - mivel alapvető emberi jogról van szó - nem írható ki referendum. A privatizáció kérdésében ugyan nem volt Nekünk, szlovákiai magyaroknak kiábrándító volt ez a várakozás. ilyen egyértelmű a helyzet, de végül a szakértők többsége azt is alkotmányba ütközőnek találta - az ellenzék legnagyobb sajnálatára. Meciarék és Slotáék ugyanis szinte azonnal jelezték: nem ért véget a mulatság. A DSZM nyilatkozatában bejelentette, hogy az alkotmánybírósághoz, s ha kell a nemzetközi emberjogi bírósághoz fordul a ki nem írt referendum miatt. Ez utóbbi mindenesetre meglehetősen abszurd megoldásnak tűnik, hiszen azok fordulnánakjog- orvoslatért egy emberjogi bírósághoz, akik korlátozni akarják egy kisebbség jogait. Ami érdekesebb - és talán hatásosabb - lehet, az a polgári engedetlenség és a „más jellegű polgári akciók” - ahogy a mozgalom vezére fogalmazott. Míg ugyanis az elnöki bejelentésre reagálva Ján Slota, a nemzetiek vezére megmaradt a demagóg frázisoknál, Meciar és társasága nem titkolta, hogy megpróbálja megmozgatni a tömegeket. Kérdés, milyen sikert várhatnak. A legutóbbi - épp a kisebbségi nyelvtörvény miatt szervezett - megmozdulások meglehetősen erőtlenek voltak, azóta azonban változott némileg a helyzet. A kabinetnek tétovázásával és ballépéseivel sikerült „elérnie”, hogy az egyes pártok támogatottsága megváltozzon. Legalábbis erre utalnak a közvélemény-kutatók felmérései. A DSZM újra az élre tört, ez pedig nem jó jel. Ha sikerül felhergelnie a meglehetősen könnyen izgalomba hozható nemzeti érzelmű csőcseléket, még történhet egy-két érdekes dolog kisebbséginyelv-ügyben. Mint várható volt, a kormánypártok sokkal higgadtabban és elégedettebben reagáltak Rudolf Schuster döntésére. A Dzurinda- Bugár-Migas-Hamzík kvartett egyértelműen elutasította az alkotmányellenes népszavazást. Bugár Béla, az MKP elnöke szerint Schuster jól döntött. Nem lett volna ugyanis helyes, ha első döntései egyike egy ilyen kétes referendum kiírása lett volna, a népszavazás elutasítása Szlovákia érdekeinek megfelelő lépés. Főként most, amikor megpróbálunk visz- szakapaszkodni az EU-tagságra várók első körébe. Az egész hercehurcából az államfő is levont egy tanulságot. Hiába kérte ugyanis az alkotmánybíróságot, hogy mondjon előzetes véleményt a referendumról, a talárosok hallgattak. Schuster ezért bejelentette: ősszel javaslatot terjeszt a parlament elé arról, hogy az ehhez hasonló esetekben az alkotmánybíróság előzetesen is állást foglalhasson, mint ahogy az más országokban történik. Ez nemcsak neki jelentene kevesebb feszültséget és köny- nyebb döntéshozatalt, hanem az ország egész lakosságának. „Nem szeretjük az oroszokat!” - hirdeti az albán gyerek transzparense. Nem mindennapi eset történt a múlt héten a Pristinától 40 km-re lévő Orahovac határában. Az albán lakosság úttorlaszokat emelt, az ellen tiltakozva, hogy a KFOR orosz katonákat akart küldeni a városba. Az UCK-szerint a szerbekkel együtt orosz zsoldosok is gyilkolták a koszovói albánokat. CTK/AP Dömötör Ede felvételei Szigeti László oktatási államtitkár: a dolgok nem mennek olyan simán, mint az elvárható volna Bővíteni kell az iskolaszékek jogköreit Malinak István Államtitkár úr, ön szerint mennyiben más az idei tanévkezdés, mint a tavalyi? A változásokból a nagy nyilvánosság egyelőre csak a kétnyelvű bizonyítványokat látja. Aki egy kissé is figyeli az oktatásügyet, tapasztalhatja, hogy a bizonyítványügy mellett egyéb dolgok is elmozdultak. Fontosnak tartom, hogy szeptember 1- jétől hatályba lépett egy minisztériumi rendelet, amelynek értelmében a pedagógiai dokumentáció kétnyelvűvé válik, s az osztálykönyvekbe is a tanítás nyelvén végezhetik a pedagógusok a napi beírásokat. Előrelépés, hogy a minisztériumban sikerült kialakítani egy olyan struktúrát, amelyben helyet kapott a nemzetiségi főosztály, magyar vezetővel. Három járásban a tanügyi osztályvezetője magyar, háromban a helyettest jelölte az MKP. Nagymértékben - bár nem száz százalékra - sikerült azoknak az iskola- igazgatóknak az ügyét rendezni, akiket az előző hatalom politikai okokból leváltott. Szeptember 1-jétől öt magyar iskolát sikerült a hálózatba besorolni, közülük négy egyházi, egy pedig magániskola. Ami nem látszik: minden kis lépés, rész- eredmény mögött óriási küzdelem, lobbyzás áll, semmit sem adnak ingyen. Bár az MKP kormánytényező lett, a dolgok nem mennek olyan simán, mint az elvárható volna. Ha már szóba kerültek az igazgatók: mi a véleménye Popély Gyuláék nemrégiben közzétett nyilatkozatáról? Mindenkinek joga van a véleménynyilvánításra. Agócs Béla esetéről: úgy érzem, tiszta a lelkiismeretem, mindent megtettem azért, hogy az ügy mindkét fél megelégedésére oldódjon meg. Sajnos, nem sikerült, én állíttattam le az elbocsátását, tárgyaltunk, de ő nem akceptálta a megegyezést. Ami pedig Popély Gyulát illeti, sajnálom, hogy a mai napig munkanélküli, kitűnő történésznek tartom, s szerintem megérdemelné, hogy megfelelő poszton dolgozzon. Azt hiszem, számára elképzelhető lenne egy állás a minisztériumban, vagy a módszertani központban, vagy az állami pedagógiai intézetben. Talán neki is nagyobb aktivitást kellene kifejtenie. A közvélemény nem érti a sorozatos igazgatóleváltásokat sem. A Komáromi járásban minden igazgatót leváltottak és pályáz- tator írtak ki a tisztségre. Az igazgatók kinevezése és leváltása a járási és kerületi hivatalok jogköre, a minisztérium ebbe nem szólhat és nem is szól bele. Nem tartom szerencsésnek az igazgatók tömeges leváltását és pályáztatását. Az helyes, ha ezek a hivatalok megteszik a szükséges lépéseket, de nem így. A komáromi járáshoz: talán konzultálhattak volna velem vagy a nemzetiségi főosztály vezetőjével. Szerintem a végső megoldást az oktatásügy államigazgatásáról és az iskolai önkormányzatokról szóló, 542- es törvény módosítása jelenti majd. Ez visszaadja az iskolaszékek eredeti jogköreit, és ez a testület fogja majd meghatározni, ki áll az iskola élén. Mi mindenre lesz jogosítványuk az iskolaszékeknek? Az iskolafenntartó az igazgatót az iskolaszék javaslatára hívja vissza és nevezi ki. Két esetben történhet ez az iskolaszék beleegyezése nélkül: törvénysértés esetén, vagy amikor a központi tanfelügyelő javasolja a fenntartónak az igazgató visszahívását. Az iskolaszék pályázat útján választja ki a megfelelő személyt. Elméletileg előfordulhat, hogy a fenntartó nem nevezi ki a javasolt személyt, viszont a fenntartó sem nevezheti ki azt, akit az iskolaszék nem ajánlott; így a labda visszakerül az iskolaszékhez, s egy másik személyt kell javasolnia. A korábbiakhoz képest előrelépés történt abból a szempontból, hogy az ún. reszortiskolák (az egyes minisztériumokhoz tartozó iskolák) esetében is az iskolaszék tesz javaslatot az igazgató személyére. Továbbá a magán- és egyházi iskolák keretében is kell működjenek iskolaszékek, de itt nem ők javasolnak, hanem csak véleményezik a fenntartó által kiszemelt személyt. Az eddigi gyakorlat módosulását jelenti az is, hogy létrehozzuk a füg- geden tanfelügyelői központot, s ennek irányításával regionális központok fogják felügyelni az alap- és középiskolák hálózatát. Említette a reszortiskolákat. Lényegében a szakmunkás- képzőkről van szó, e téren rendkívül gyenge a magyarul oktató intézmények hálózata. Várható-e javulás? Az a tény, hogy az iskolaigazgatók kinevezésébe itt is beleszólhatnak az iskolatanácsok, pozitív változást hozhat, hiszen eddig az illetékes miniszter vagy hozzá közel álló személy határozta meg, hogy ki legyen az igazgató. Ezek az igazgatók nem minden esetben vették figyelembe a régió igényeit. Konkrétan Somorja, Komárom, Érsekújvár vagy Duna- szerdahely környékét említhetem, ahol óriási igény lett volna arra hogy a szakmunkásképzők keretében magyar osztályokat nyissanak, viszont a fenntartó nem tett eleget a szülők óhajának. Valóban érzékeny terület ez, mert az országban csak négy magyar szakmunkásképző működik, a további 22 vegyes, közös igazgatású. A magyar gyerekeknek több mint a fele nem magyarul tanul a szakmunkás- képzőben. Kárpátalja Nemzetiségi béke Mihajlo Cserepanya, a kárpátaljai megyei közigazgatás nemzetiségi és migrációs főosztályának - vezetője szerint a függeden Ukrajna nyolcéves fennállásának egyik legjelentősebb vívmánya, hogy sikerült megőrizni a területén élő nemzetiségek közötti békét és egyetértést. Az ungvári Novoni Zakarpattya című lapnak kifejtette, hogy ez különösképp vonatkozik a soknemzetiségű Kárpátaljára, ahol folytatódik a kisebbségek konszolidációja. „Kárpátalján jelenleg 30 megyei szintű nemzetiségi szervezet működik, az alapszervezetek száma megközelíti a 400-at, s továbbra is sorra alakulnak az újabb szervezetek.” Ugyanakkor elismerte: az ukrán gazdaság súlyos helyzete nem teszi lehetővé a kisebbségi szervezetek számottevő anyagi támogatását, de máris lépések történtek arra, hogy a nemzetiségi szervezetek pénzügyi támogatásának tétele bekerüljön a jövő évi állami költségvetésbe - tette hozzá. Szudétanémetek Kezdenek visszatérni Csehország eddig elhanyagolt nyugati határvidékére kezdenek visszatérni a németek, azok a szudétanémetek is, akiknek a második világháború végéig ez volt a hazájuk - írta a Respekt című cseh politikai hetilap. A visz- szatérők nem telepednek le Csehországban, hanem a határvidéken hétvégi házakat, villákat vásárolnak. Mivel a hatályos törvények külföldiek számára nem teszik lehetővé az ingatlan-vásárlást, az üzletek cseh rokonok, is- merősökútjánjönneklétre.Alap szerint a határ menti lakosság körében a korábbi években éles né- metellenesség volt tapasztalható, de ma már higgadtabban veszi tudomásul a dolgokat, s nincsenek incidensek.
