Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-08-25 / 34. szám
8 1999. augusztus 25. Riport Hatott az elmúlt évek nacionalista politikája, a túlbuzgó szlovák pedagógusok ténykedése Kólón, a kiváltságos falu Vrabec Mária A zoboralji régió magyar falvai között több szemponból is kiváltságosnak mondható a Nyitrától kilenc kilométernyire fekvő Kólón helyzete: itt működik a járás egyetlen magyar óvodai osztálya, alsó tagozatos magyar alapiskola van a községben, és a híveket is magyar pap szolgálja. Aki mindezek után azt hinné, hogy a népi hagyományairól híres falucskát nem fenyegeti a tömeges és önkéntes asszimiláció, az téved. Mert a magyar óvodások több mint felét szlovák iskolába íratják, az alapiskola magyar tagozata már évek óta sorvad, míg a szlovák részen évről évre újabb osztályokat nyitnak, és a háromhetenként tartott szlovák misére is szép számban járnak - a magyarok. A miértre egyszerű, ugyanakkor rendkívül bonyolult is a válasz: az elszigeteltségen és a hetvenes években megkezdődött elszlovákosodási folyamaton kívül megtette hatását az elmúlt évek nacionalista politikája, a túlbuzgó szlovák pedagógusok és a megfélemlített, mindenbe beletörődött magyar kollégáik is, de legfőképp talán mégis a könnyen befolyásolható szülők hibáztathatok. A helyi óvodában szinte csodával határos módon maradt meg a magyar osztály azután is, hogy a környéken mindenhol megszűnt - igaz, a járási illetékesek nemigen dicsekedtek vele. Slavkovská minisztersége idején például még a kimutatásokban sem szerepelt, és ha valaki mégis rákérdezett, azt a választ kapta, hogy „egyes foglalkozásokon részben engedélyezett a magyar nyelv használata”. Pedig annak idején, 1994-ben a szülők kiharcolták, hogy a járási hivatal írásban is igazolja a magyar osztály létét, csak éppen az okmány kallódott el valahol az elmúlt években - így aztán egyszer letagadták, máskor szemlesütve magyarázták a dolgok állását az illetékesek, attól függően, épp kivel beszéltek. Jelenleg már a koloni óvoda magyar osztálya szégyenfoltból erénnyé lépett elő, nincs az a tanfelügyelő, aki el ne dicsekedne vele, hogy lám, ebben a túlnyomóan szlovák lakosú járásban ilyen is van. Csak azt felejtik el megemlíteni, hogy 1997 májusában leváltották az óvoda magyar igazgatónőjét, Bányi Bernadettet, és a helyébe egy nyitrai hölgyet neveztek ki, aki - mint azt a faluban megtudtuk - időnként azt mondja a gyermekeiket beíratni szándékozó szülőknek, hogy a magyar osztályban már nincs hely. Magába az óvodába nehezebb bejutni, mint egy középkori erődítménybe; az igazgatónő, Stefánia Barsváryová a felettese engedélye nélkül szóba sem akar állni velünk. Hiába mondjuk, hogy csak néhány kérdést tennénk fel, egyre- másra azt ismételgeti, hogy rossz tapasztalatai vannak az újságírókkal, és a lánya kollégáiban is csalódott. Később kiderül, hogy nem máshoz van szerencsénk, mint annak az SZTV képernyőjéről ismert Brona Barsváryovának az édesanyjához, aki a parlamenti választások előtt Meciar kampánygyűléseit vezette. Miután az óvoda bejáratánál tisztáztuk az újságírói etika alapszabályait, valamint a beosztottaknak a feletteseiktől való függőségi viszonyát, mégiscsak bebocsáttatunk, de az igazgatónő még mindig nem érzi magát jogosultnak arra, hogy kérdéseinkre válaszoljon. Végül felhívjuk a járátási osztály vezetőjétől, Jozef Sonlajtnertól megtudtuk: „a szülők határozottan igénylik a teljes szervezettségű szlovák alapiskolát, és hely is van az épületben”. Ko- lonban ugyan nem találtunk olyan szülőt, aki azt mondta volna, hogy ő járt a járási hivatalban, vagy akárcsak egy kérvényt is aláírt volna az ötödik osztály ügyében, de végül az igényt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy évről évre egyre többen döntenek a szlovák osztály mellett. Elvégre az sem mellékes szempont, hogy a gyerek - egyelőre - egy évvel tovább maradhat otthon, nem kell Gímesre utaznia, nem kerül pénzbe a busz, az ebéd, és az üyen gyakorlati előnyökkel járó vonzóerőnek bizony kevesen tudnak ellenállni. Az idén ugyan gazdasági okok miatt nem nyílik meg Kolonban a szlovák 6. osztály, mert a szaktantárgyak oktatására újabb pedagógusokat kellene alkalmazni, de a járási hivatal mindenképpen kész tényként kezeli, hogy a jövőben kilencosztályos Még a falu polgármestere, Balkó Imre is csak a tanévnyitón értesült az újonnan megnyitott szlovák ötödik osztályról. si hivatal oktatási osztályát, és az illetékes tanfelügyelő engedélyével készíthetünk néhány fotót az alvó gyerekekről, valamint megtudjuk, „hogy soha semmilyen gond, probléma vagy konfliktus nem volt a magyar szülőkkel”. A szlovák osztályt 24 gyerek látogatja, a magyart 20, és ennek a viszonylag magas számnak akár még örülni is lehetne, ha ez az arány tükröződne az iskolai beíratásokon is. A valóságban azonban Kolonban már évekkel ezelőtt ösz- sze kellett vonni a magyar osztályokat, az iskola szlovák tagozatán viszont az igazgatónő, Mária Balková kezdeményezésére tavaly ötödik osztályt nyitottak. A tervek szerint ezt fokozatosan követi majd a többi is, egészen a küence- dikig, hiszen, amint a járási oktaszlovák alapiskola fog működni a faluban. Gondoltuk, legalább a két magyar tanítónőtől, Bugyinszky Hajnalkától és Krupo Máriától megtudjuk, mi a véleményük a dologról, ha már az utcán találomra megszólított nénikék is az igazgatónő parancsuralmi módszereiről beszélnek, de ők mindketten azt állították, hogy az égadta világon semmi problémájuk nincs, és nem is volt soha. Adná az Isten, mondhatnánk, ha nem azon kéne morfondíroznunk, vajon hol lehet a félelem és az alkalmazkodás határa. Mert azt talán még meg lehet érteni, hogy az elmúlt években sok tanító az állását féltve nem mert tiltakozni, de most, amikor itt a reális - és ebben a régióban az utolsó! - lehetőség a helyzet javítására, talán tényleg el kellene mondani az igazat. Nemcsak azért, mert Kolonban bárkivel beszéltünk az utcán, név nélkül mindenki azt mondta, hogy az egyébként magyar származású igazgatónő már évek óta a magyar iskola leépítésén dolgozik, hanem azért is, mert sokan hozzátették, hogy a két magyar tanítónő mindezt csendben tűri. Persze leegyszerűsítenénk a dolgokat, ha azt mondanánk, hogy Kolonban a két igazgatónő irányítja a háttérből az egész falut, hiszen a döntés felelőssége elsősorban a szülőké. A természetes nemzetiségi arány pedig még valamikor 1984-ben borult fel, amikor a faluba telepítettek egy gyermek- otthont, hiszen az ottani gyerekek valamennyien a szlovák osztályokat látogatják. A járási hivatal illetékesei tavaly, amikor a szlovák ötödik osztály megnyitását engedélyezték, a már említett szülői igényen kívül azzal is érveltek, hogy az otthonban a következő években csak iskoláskorú gyermekek lesznek, sőt, a bővítését is tervezték, a jelenlegi negyvenes létszámról ötvenre. Hogy pontosan mi minden történt, amíg az akkori elöljáró aláírta az osztály nyitásáról szóló engedélyt, és ki mindenki vett részt az előkészítési folyamatban, azt valószínűleg sosem fogjuk már megtudni, hiszen az egész olyan titokban folyt, hogy még a falu polgármestere, Balkó Imre is csak a tanévnyitón értesült az ötödik osztályról. Ekkor kezdte szorgalmazni a magyar felső tagozat kiépítését - az volt a terve, hogy a zsérei diákok is Kolonba járjanak Gímes helyett. Tőle függetlenül az egyik helybeli magyar szülő, Balkó Gábor a gímesi alapiskola magyar tagozatának önállósodását indítványozta, és mivel nyüvánvaló volt, hogy a három falu csak egy iskolát tud eltartani, végül a már létező gímesi iskolára esett a választás. Jelenleg az a helyzet, hogy a gímesi magyar iskola a szülők kezdeményezésének köszönhetően - és szinte a pedagógusok akarata ellenére - szeptembertől részleges autonómiát kap. Kérdés persze, mit tud majd kezdeni vele, mert ott, ahol egyetlenegy magyar elsős van 32 szlovákkal szemben, bármilyen nagy lehetőség már csak any- nyit jelent, mint halottnak a csók. Mert az, hogy a gímesi iskola jó néhány éve a zsérei és főleg a koloni gyerekeknek köszönheti a létét, megcáfolhatatlan tény - épp ezért nem mindegy, hányán vannak. Kólón nevét egy székely vitéztől, Kólón Andrástól származtatják. IV. Béla 1243. évi hatáijáró oklevele alapján a kolóniák a nyitrai kolostornak adóztak, az Anjou királyok idején a Somogy megyei Gatal nemzetség birtokolja a falut, az 1553-as összeírás szeri Sólymos András. 1576-bt kök dúlják fel, 1670 és 17: pestis pusztítja a lakosság ben tífusz üt ki, 1831-tő pedig a kolera tizedeli ¥ pét. A járványokra, illetv Állítólag Duba Gyula 1. Bizonyos képviselő - koalíciós vagy ellenzéki? - üluminált állapotban kocsmai verekedésbe keveredett, és bokszerével eltörte egy belvárosi guberáló álkapcsát. A szemtanúk állítása szerint az ittas honatya azon bőszült fel, hogy a csapospultnál sörét iszogató guberáló imigyen szólította meg a tétován tántorgó képviselőt: mi van, pajti, hogy ityeg a figyeg?! A kérdés helyénvaló, kocsmában vagyunk. Ám a megszólított felordít, mint sebzett oroszlán, mentelmi joga birtokában őt így ne sértegessék! Méghogy pajti! S acélboxerével abban a minutában eltöri a guberáló állkapcsát. Az erőszakos jelenetnek, mint mondottuk volt, számos tanúja van. Hallják, ahogy a honatya boxerével együtt a guberáló fejéhez vágja még: te szemétláda, a Mafla Nafta vállalat szemeteskukáiban is kotorászol? Mire a guberáló elájul... 2. A másnapi Igazmondó bőven tájékoztat az esetről. A kormányhoz közel álló napilap négyszer használja színes riportjában az állítólag kifejezést. Érdekesen szól az „állítólag részeg honatyáról”, akibe „a guberáló állítólag szemtelenül belekötött”, majd megjegyzi, hogy „az inzultus áldozata állítólag bizalmas viszonyban áll ellenzéki körökkel”, s végül egy feltételezés, miszerint „a konfliktus szálai állítólag a nagymogulig vezethetnek”. 3. Ki ő, a guberáló?... teszi fel a sajtó a kérdést. Igaz-e, hogy a Mafla Nafta szemeteskukáiban is keresgél? Milyen újabb botrány csíráját képezi eltört álkapcsa? A titkos ügynökök és hamis privatizőrök után a guberálók és markecolók is gyanúba keverednek? A sebesültet az állami kórházban kezelik, állapotáról hírzárlatot rendeltek el. Állítólag, véli a Vizsla Kofa gátlás nélküli bulvárlap, szóbeszéd járja, miszerint az inzultált guberáló apósa fúrótoronymester a Mafla Naftánál! Rebesgetik, hogy állítólag egy, az ellenzékhez közel álló vállalkozó magánosította a Mafla Nafta mamutvállalatot, mégpedig kilenc korona nyolcvan fillérért, aki viszont a toronyfúrómester elvált feleségének az unokaöccse. A sérült egyébként, közli még a Vizsla Kofa, talpig becsületes guberáló és jámbor, istenfélő férfiú, templomok előtt is koldul, szenvedélyes demokrata neje, számos kormányellenes aktíva résztvevője, minden tekintetben nagyon elégedett vele! Miért üthette hát le az - állítólag ellenzéki - honatya?! A Vizsla Kofa tehát ismét a képviselőre terelte a figyelmet. Másik kérdésével pedig - Hol állnak valójában a Mafla Nafta vállalat szemeteskukái? - komoly gyanúba keverte a vállalatot. 4. Nem boxerrel ütött a honatya, hanem pecsétnyomóval! Súlyos, öntöttvas pecsétnyomóval, amelyen a Mafla Nafta vállalati címere, gyári emblémája látható! Hogyan kerülhetett a pecsétnyomó a honatyához, és mi köze az inzultushoz a guberáló apósának és a nagymogulnak? A Pajkos Bütykös című politikai revü kommentátora úgy véli, hogy az ügy végtelenül homályos, állítólag csupán a jéghegy csúcsát jelzi, és nem derül rá fény, míg nem tisztázódik, milyen kapcsolatok állnak fenn Ali baba és a negyven rabló, valamint az ellenzék között. Mindeközben nem feledve a Hemád Menti Jancsiszeg és Gombostű Holding nevezetű, nemzeti anyahajó manőverezési kísérleteit, melyek során a Titanic méretű óriás az aranyidai óceánon állítólag jéghegynek ütközött! A Pajkos Bütykös kommentálja állítólag a káosz közepébe nyúlt. 5. Tiszta vizet a söröskorsóba! jelszóval az ellenzék nevében maga a nagymogul nyilatkozott. Sajtótájékoztatóján, melyen a Majdnem legjelentősebb vüáglapok mintegy háromezer tudósítója vett részt, miután előbb magnóikat, noteszeiket, golyóstollaikat és mandzsettagombjaikat biztonsá gi okokból leadták a ruhatárban a politikus szokásos nyers és rámenős, ám mindenképpen szűk szavú és igazságkereső modorában rövid, alig ötórás tájékoztatást nyújtott az esetről. Az általa nos képbe egészen új szempont! kát vitt. A Kapatos Vezérkos név kiskocsmában nem egy belváros guberálót ütöttek le, hanem egy roma nemzetiségű drogdílert, é: nem ellenzéki honatya inzultált hanem egy kormánypárti honanya! Nem felel meg a valóságnak, hogy súlyos pecsétnyomóv; sújtották fejbe, mint a kormánypártok hazugul terjesztik, haner egy rézzel szegett, nehéz retikül
