Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-08-25 / 34. szám
Vasárnap Szlovákiai magyar családi magazin 1999. augusztus 25. • 32. évfolyam Riport Kólón, a kiváltságos falu, ahol hatott az elmúlt évek nacionalista g politikája. 40 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 1999. augusztus 28-ától szeptember 3-áig Sport Novák Dezső egykori vezetőedző szerint ez a Fradi nem nyer bajnokságot. Mint mocskos hab a folyó felszínén... Nyár végi szorongás BereckJózsef _______________ A kora ősznek vannak láthatatlan jelei is, amikor még csak a levegőben érezni valami megfoghatatlan és kifejezhetetlen bá- gyadtságot, hiába harsognak még a nyár színei és zuhognak fényei. Minden zaj, a vakáció végnapjait élvező gyermekek lármája a lenti játszóparkban, az autófékek si- kongása, egy-egy távoli kutyaugatás, egyszóval minden nesz, ami megrezzenti a levegőt, mintha személytelen, könnyű fájdalom üzenetét hozná. Nem kétséges, valami hamarosan véget ér... Nálunk, a Csallóközben viszont ilyenkor érik be teljesen a nyár, s mint a gyerekeket, még mindig heves, ám könnyen (vagy kényszerűen) múló vágyak lepik meg, szorongatják az embereket. Szorongatják persze mások is, hiszen második hónapja immár megint drágábban eszünk- iszunk, lakunk, világítunk, telefonozunk, autózunk, cigarettázunk, gyógyulunk (ha egyáltalán). Vagyis nemcsak a politikusaink szájából halljuk, hanem saját bőrünkön is érezzük, milyen szar helyzetben van ez az ország . gazdaságilag. Meg úgy általában. Szerencsére néhány hétig, ha nem is szünetelt teljesen, némileg alábbhagyott a napi politikai történések hullámverése, az üres szócséplés, szájtépés. A politikusok esetleg futballoztak, vagy hegyet másztak. Némely tanult barátaim szerint éppen ideje volt már ennek, mert tele van a micsodájuk a kisdedóvóra emlékeztető belpolitikai csatározásokkal, a továbbra is gombamód szaporodó, ám a gyalogpolgár számára továbbra is abszolút követhetetlen kázusokkal. Mint mondják, magára valamit is adó ember ilyen állapotok közepette újságot nem vesz a kezébe. A cseh születésű, de egyre franciábbá váló Kundera véleményéFogalmam sincs semmiről, és egy szót sem értek ab- ból, ami mostanában történik. vei azonosulnak, miszerint a politika nem egyéb, mint mocskos hab a folyó felszínén, míg a folyó tulajdonképpeni élete sokkal mélyebben zajlik. Nos, különösképpen én sem lelkesedem a politikáért, főleg annak napjainkban tapasztalható, kormányzati részről teljesen elerőtlenedő honi gyakorlatáért. Mégis úgy vélem, egy mértéktartó ember azért nem élhet bele csak úgy a nagyvilágba. Nemcsak állampolgárijoga, de kötelessége is, hogy kövesse az eseményeket, és képet kapjon arról, ami az országban történik. Ha nyaralnak a politikusok, ha nem... Csakhogy a képlet nálunk mégsem ilyen egyszerű. Én például azért a forró nyár heteiben is átlapoztam naponta néhány újságot, megnéztem legalább két tévés hírműsort - mégis ott tartok, ahol a föntebb említett „szánalmasan tájékozatlan” barátaim. Vagyis fogalmam sincs semmiről, és egy szót sem értek abból, ami mostanában történik (vagy esetleg nem történik) ebben az országban. Gyenge vigasz, hogy legalább követtem az eseményeket. A Nafta Gbely nevű politikai libikókától páldául már én szédültem a végén. A munkanélküliség új országos csúcsa fölött pedig azért nem tudtam kellő komolysággal szömyülködni, mert akkoriban egy kormánypárti politikus olyan hülyeségeket beszélt a tévében, hogy folyton röhögőgörcsöt kaptam tőle. Aztán Lexa diadalmas kivonulása a sittről, a zsaroló bírák esetei, nem is tudom, mindezek után csodálkozzam-e a romákon, hogy végigkilincselik Európát. Csak egyvalamiről tudok, ami maradéktalanul beteljesítette várakozásunkat: a napfogyatkozás. Gondoljuk csak meg: ennyi hitványság, fejetlenség, bizonytalanság közepette, amelyben ez az ország mostanság leledzik, jön valami, amit századmásodpercekre előre jeleznek - és csakugyan bekövetkezik. Akkor, ott, úgy, akként. Több mint hatezer halálos áldozatot követelt a törökországi földrengés, a sebesültek száma ennek sokszorosa. tASR/AP-feivétei Kövesdi Karoly Amikor Ján Camogursky igazságügy-miniszter a napokban bejelentette, hogy a kommunizmus által elkövetett bűntettek kivizsgálására hivatalt kíván létrehozni, többen felkapták a fejüket. Meglepő módon nem a jelenlegi ellenzéki pártok képviselői (számukra elég az elmúlt négy évet megúszni), hanem - kevésbé meglepően - az ország elnöke és - még kevésbé meglepő módon-egynémely balos honatyák. Ők tudják, miért. Persze mi is kapis- káljuk. Mint ahogy azt is sejteni lehetett a kezdet kezdetén, hogy egy jobbos-balos-középszocdem-liberális-magyaros kormány aligha fog zavartalanul működni, s kész csoda lesz, ha megéri az első évfordulót. Akik a kormány tehetetlenségét emlegetik, és a határozott tetteket kérik számon a Dzurinda-kabineten, nem tudatosítják, mekkora érdekellentétek feszítik ezt a heterogén társaságot. Egy éve még sokan azt hitték, a sokpárti koalícióból ki-ki eljátszadozik a maga kis homokozójában, de az égető gondok megoldása, az ország stratégiai céljai tekintetében majd összefognak, hacsak nem akarják Meciarék és Slotáék visszatérését a hatalomba. A belpolitikai csetepaték homlokterében lezajlott elnökválasztás után remélhettük, hogy legalább az ország elnöke karakánul viselkedik, s ígéretéhez híven, a maga pragmatikus módján igyekszik némi nyugalmat erőltetni politikustársaira. Hogy a Camogursky-ötletre úgy reagált, ahogyan (Ne feszegessük már örökké a múltat!), az elnök múltja ismeretében érthető, hiszen épp elég kínos volt számára a tavalyi hecckampány a Meéiar-szolgálati köztelevízió részéről. Schuster végül úgy vonult be a Grassal- kovich-palotába, mint államfőhöz illik, legalábbis a külsőségek vonatkozásában. Azt senki sem hihette komolyan, hogy a kisebbségi nyelvhasználati törvényt nem írja alá, hanem visszaadja a parlamentnek, hiszen az ország euroatlanti csatlakozása mindennél előbbre való. Még annál is fontosabb, hogy éppen a nemzetiségek szavazatainak (is) köszönhetően ülhetett bele az elnöki székbe. A szlovákiai magyarok amúgy is vannak olyan jámborak, hogy megértik, mi az ország érdeke. Annál ízléstelenebb az a játék, ami az ellenzék által követelt népszavazás kiírása körül zajlik. Egyrészt, mondja az elnök, majd félmillió polgár véleményét nem lehet figyelmen kívül hagyni. Másrészt az általános emberi és szabadságjogokat, az alkotmányban foglaltakat nem lehet megkérdőjelezni. Nem lehet leszavazni a szólás-, a gyülekezési vagy, mondjuk, a vallásszabadságot, lehurrogni a kisebbségijogokat, még ha négymilli- ónyian szeretnék is. Márpedig fennáll a veszélye, hogy egy esetleges népszavazás során a szlovák társadalom többsége azt kívánná, hogy Szlovákiában csak szlovák nyelven folyjon a hivatali ügyintézés. Az elnök úr úgy tűnik, kutyaszorítóba került. Ha enged a nyomásnak, és kiírja a népszavazást, a saját maga által aláírt törvényt kérdőjelezi meg. Ha nem akarja végleg lejáratni magát és az országot, ellent kell mondania a társadalom egy részének, s mindezt úgy kell tennie, mintha nem őrajta múlna a dolog. Ezért „várja” a szakértők véleményét, akik vélhetően úgy szakértenek, hogy nem tanácsos kiírni a népszavazást. Schuster néhány hónapos elnöki makulátlanságán azonban már így is folt esett, hiszen kerek perec ki kellett volna jelentenie, nem ír ki népszavazást olyan kérdésről, ami nem kérdés. Legalábbis Európában. Nem mondhatni, hogy államfői bölcsességre vall az a latolgatás, amely talán már az őszre beharangozott kormánybukásra spekulál, hiszen Meciarék számára semmilyen elnök nem elfogadható, csak az olyan, aki az ő nótájukat fújja. A vox populi, vox dei-féle filozófiára már így is keservesen ráfizetett az ország, az elnöktől tehát joggal elvárható, hogy ne üljön fel semmilyen közhangulatnak. Hacsak nem fontosabb számára az elnöki szék, mint az államfői elvek. Vezércikk Elnöki kutyaszorító
