Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-08-18 / 33. szám
Modern élet 1999. augusztus 18. Vannak olyan ősi szimbólumok, amelyek nemtől és életkortól függetlenül ugyanazt jelentik Éjszakai látomásaink A nyugodt nappalokat feszültségmentes álmok követik. Illusztrációs felvétel Megtermékenyítés apa nélkül Bűn vagy nem bűn? Álmaink segítségével jobban megismerhetjük önmagunkat. Ha nappal szembenézünk azzal, ami éjszaka foglalkoztat bennünket, könnyebben kézben tarthatjuk az életünket, nyu- godtabbak, kiegyensúlyozottabbak lehetünk. Tudatosítva a tudatalattit, mélyebb önismerethez juthatunk, s talán magabiztosabbak is lehetünk. Minél intenzívebb egy nappali élményünk és annak érzelmi töltete, annál valószínűbb, hogy álmunkban is foglalkozunk vele. Legtöbbször azt éljük át, amit napközben elfojtunk magunkban, vagy amitől menekülni szeretnénk. Rejtett, palástolt félelmeink, vágyaink éjszaka elképzelhetetlen szituációkban, alakokban ölthetnek testet. Ezek az álomélmények sokszor egész másnapunkra is rányomják bélyegüket. Ha leírjuk álmainkat, egy idő után felfedezhetjük a köztük levő összefüggéseket, és a valódi élet eseményeire vetítve jobban megérthetjük cselekedeteink mozgatórugóit. Az álmok üzenete megvéd az önbecsapástól, segít, hogy tisztán lássunk, és figyelmünket a fontosabb dolgokra irányítsuk. Ettől függetlenül az álom akkor is betölti szerepét, ha a mögöttes jelentésekről nem veszünk tudomást. Álmok nélkül a elszenvedett, átélt érzéseket nem tudnánk igazán feldolgozni. Természetesen sosem kapunk belőlük egyértelmű megoldásokat vagy megcáfolhatatlan igazságokat, csupán gondolatébresztő hatásuk lehet. Pszichológusok szerint azok a nők, akik hivatásuk gyakorlása, karrierjük építése miatt nem tudják beteljesíteni gyermek utáni vágyukat, gyakran álmodják, hogy óvónők vagy dajkák. Mások halálfélelmüket egy temetéssel vagy egy közeli hozzátartozó feletti gyászukkal testesítik meg éjszakai látomásaikban. Az álmoknak különböző formájuk és tartalmuk lehet. Freudista analitikusok szerint az álom egyénre szabott szimbólumokkal dolgozik, ezért nincs létjogosultságuk az álmoskönyveknek, az általánosított jelképeknek. Jung tanainak követői viszont azt vallják, léteznek ősi szimbólumok, melyeknek minden ember álmában hasonló a jelentésük. Ilyen például a víz, mely újjászületést, életet hordoz magában, és mindig előre vivő, vagy a kígyó, amely a csábítást, az elcsábulást jelképezi. Valóban vannak olyan ősi szimbólumok, amelyek nemtől, életkortól és származástól függetlenül ugyanazt jelentik minden álomban. A film és a képzőművészet is ezekkel a közös képi jelentésekkel hat ránk. Emellett mégis van egyéni álom-jelrendszer is, amit csak a személyiség alapos ismeretében lehet igazán megfejteni és értelmezni. Az álmoknak az a feladatuk, hogy azt az élménytömeget, amelyet nappal átéltünk, átdolgozza, elrendezze bennünk. Ez olyannyira fontos, hogy ha hosszú távon nem hagynak álmodni valakit, rendszeresen akkor ébresztik fel, amikor agya az álomperiódushoz ér, az súlyosan fellazult gondolkodású, szorongó és bizonytalan lesz, akár egy elmebeteg. Ezt számos kísérlet támasztja alá. Attól függően, hogy ki hány óra alatt tudja magát kipihenni - van, akinek 6-7 óra alvás is elég, mások 8-10 óra alatt regenerálódnak -, különböző időpontokban és hullámokban jelentkeznék az álmok. Ha valamelyiket nem tudjuk végigálmodni, el van rontva a napunk. Gondoljuk csak végig, hányszor ébredünk úgy a vekker miatt, hogy félbeszakad egy izgalmas álmunk! Nemcsak az élmény befejezetlensége, hanem a feldolgozás teljességének hiánya is rossz érzést kelt bennünk. Bár sokan állítják, hogy nem emlékeznek álmaikra, ez nem azt jelenti, hogy nem is álmodnak. A körülbelül másfél órás mélyalvási periódusokat 5-10 perces álomszakaszok követik. Akár egy hullámvasútban, hol lenn, hol fenn vagyunk. Fenn, az éberebb állapotban álmodunk, ezt gyors szemmozgások különböztetik meg az alvó, lenti szakasztól. A legelső periódus a legmélyebb, és ahogy közeledünk a hajnal, az ébredés felé, egyre inkább megszűnik az alvás és az éberség közötti szakadék. Ezért van az, hogy legtöbbször csak közvetlenül a felébredés előtti álmainkra emlékszünk, pedig akár négyszer-ötször is álmodunk egyetlen éjszaka alatt. Érdekes, hogy bár evés nélkül háromnégy hétig is kibírja az ember, alvás nélkül egy hétig sem. Az alvás lételem, alapvető biológiai szükségletünk. Rendszeres alvás és álom nélkül nem tudunk napközben megfelelően „működni”. Tehát rendkívül fontos, hogy kialudj uk magunkból feszültségeinket, végigálmodjuk álmainkat, mert csak így indulhat kellemesen a napunk. E. V. Egy tiszteletes meglepő elhatározásra jutott 1986-ban az Egyesült Államokban. Az anglikán egyház felszentelt papja, Lesley Northup ugyanis úgy döntött, nem elégszik meg Isten szolgálatával, hanem - hogy a bibliai útmutatást kövesse - gyereket akar. Persze nem a megszokott módon. A házasság gondolatától is irtózott, összeegyeztethetetlennek tartotta hivatásával, és a paráznaság bűnébe sem esett. Ehelyett - a hívek nagy felháborodására - különös módszert választott az anyaság élményének megszerzéséhez. Két fiatal pap és egy egyházi hivatalnok együttműködését kellett megnyernie ahhoz, hogy tervét végrehajtsa. Akiválasztott szentéletű férfitik - akik a papnő véleménye szerint egészségesek és szilárd jelleműek voltak - beleegyeztek, hogy spermiumot bocsássanak a hölgy rendelkezésére mesterséges megtermékenyítés céljából. Mindegyikük független, egyedülálló volt, így nem kellett attól tartania, hogy utóbb esetleg házasságtörésnek minősítik az esetet. Három egymást követő éjszakán a papnő megtermé- kenyíttette magát a kapott mintákkal, és várta az eredményt, amely nem is váratott sokáig magára. Gyönyörű kislánya született kilenc hónap elteltével, Evannak keresztelték. A gyerek az anyjára hasonlít, hogy ki az apja, azt még maga az anyja sem tudja. Arra azonban nem számított a járatlan utakon járó tiszteletes, hogy ekkora tiltakozást vált majd ki a tette. Vandálok támadtak otthonára, a felbőszült, tiltakozó anglikánok felháborodott levelek százait küldték neki. Lesley azóta sem érti. Hiszen nem bántott senkit, egyszerűen nem akar alkalmi kapcsolatból gyereket szülni. Megházasodni pedig esze ágában sem volt, különösen nem kizárólag azzal a céllal, hogy gyereket csináltasson magának. Hogy ez a természet rendjébe való beavatkozás volna, és természetellenes dolog, azt tagadja. Nem feminista, nem gyűlöli a másik nemet, egyszerűen nem akart állása, Isten szolgálata mellett a gyereken kívül még egy férjjel is foglalkozni. Különösen olyannal, akihez csak kényszerből vagy érdekből ment volna. Lesley tisztességesebbnek tartja a saját eljárását, az Egyesült Államok egyházi vezetése azonban nem. A püspökök diktátumokat küldenek a lázadónak titulált tiszteletesnek, követelve, hogy fedje fel az apa kilétét, hogy aztán ennek tudatában határozhassanak további sorsáról. Lesley azonban szilárdan ellenáll. Nem is igen tehet mást, hiszen neki magának sincs fogalma arról, melyik férfi a kis Evan apukája. Ráadásul hogy végképp bebiztosítsa magát, s a gyerek egyedül az övé legyen, mindhárom apajelölttel szerződést íratott alá, amelyben eleve kikötötte, hogy nem lesz közük a kicsi felneveléséhez. Az ellenséges egyházi hangulatban egyedül a helyi püspök, aki annak idején Lesleyt felszentelte - állt mellé. Szerinte lehetetlen a tiszteletes tettét házasságtörésnek nevezni, és ezen az alapon eltávolítani őt állásából. Hiába is tanulmányozta a tízparancsolatot, egyik pontját sem szegte meg a leleményes hölgy. A sok támadás ellenére Lesley Northup meg van győződve igazáról és tette makulátlan tisztaságáról. Annyira, hogy kislányának is mindent elmond majd, pontosan úgy, ahogy történt, nem titkol el előtte semmit sem; és reméli, hogy Evan segítségére lesz majd, amikor testvérei felvilágosítására kerül sor. Mert Lesley - akit egyáltalán nem ingatott meg a közvélemény és az egyházak támadása - már tette megismédését tervezi. „Egyáltalán nem lenne lelkifurdalásom” - mondja, miközben a következő apátián bébi világrajöttén gondolkodik. A lázadó tiszteletes Evés nélkül egy hónapig is kibírjuk, de alvás nélkül egy hétig sem. Sokan állít- ják, hogy nem emlékeznek álmaikra. Ez nem aztjelenti, hogy nem álmodnak. Az egyház követeli, hogy fedje fel az apa kilétét. NAPSÜTÉS, PÉNZESŐ - NYÁR '99 Nyerje vissza üdülésének árát az Új Szó és a Vasárnap segítségével Minden héten 10 000 korona vár Önre! Szerkesztőségünk az idei nyár forró napjaira is izgalmas játékot kínál minden kedves olvasójának. Játékunk augusztus végéig tart. Minden héten 10 000 koronát nyer egy olvasónk, végül pedig kisorsoljuk a fődíjat, amely20 000 korona készpénz lesz. A nyolc hét során az Új Szó minden számának 3. és a Vasárnap 5. oldalán egy-egyjátékszelvényt találnak. A kivágott szelvényeket (az Új Szó 6 és a Vasárnap 1 szelvényét, tehát összesen 7-et) ragasszák fel egy postai levelezőlapra, és a következő hét hétfőjén küldjék el szerkesztőségünk címére. A nyertes nevét minden héten az Új Szó csütörtöki számában, illetve a következő heti Vasárnapban közöljük. Minden levelezőlap bekerül a fődíj sorsolásába, tehát a folyamatosan játszó olvasóink nyerési esélye a legnagyobb. Nyerési lehetőségét növeli, ha több levelezőlapot ad postára. A 286/1992 Tt. számú adótörvény 36. §-a alapján a nyeremények összegéből 15 % jövedelemadót vonunk le. Játékunk ötödik fordulójába augusztus tizenegyedikéig 3212 olvasónk kapcsolódott be. Az ötödik hét szerencsés nyertese Szabó Julianna gesztetei olvasónk. A10 000 koronás nyereményhez gratulálunk! Mozaik Vad virágvédő Névtelen levélíró tartotta rettegésben nemrég egy budai kerület lakóit. Fenyegető, mocskolódó leveleket dobált be az autótulajdonosok postaládájába, sokukat megöléssel, járművük felgyújtásával ijesztgetve. Mindezt azért tette, mert szerinte a kocsik kipufogógáza káros a környék levegőjére, és tönkreteszi a közeli ágyúsokban pompázó virágokat. A tömbházban lakók mindegyike gyanús lett, még az is, akinek volt gépkocsija. A rendőrök a kutakodás során találtak egy notórius feljelentőt, aki írógéppel készített leveleivel gyakorta bosszantotta a különféle hatóságokat. Kézenfekvő lett volna összehasonlítani ezeket az írásokat a szomszédok postaládájába bedo- bottakkal, de ezt nem lehetett megtenni, mivel a szerző az utóbbiakat kézzel vetette papírra. Nem maradt más hátra, mint a nyelvész szakértő véleménye, aki tüzetes elemzés - a stílus, a szófordulatok és a helyesírás - alapján kétséget kizáróan bebizonyította, hogy a géppel és a kézzel írt levelek feladója egy és ugyanazon személy, mégpedig egy ötvenes éveiben járó, sok szabadidővel rendelkező rokkantnyugdíjas.
