Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1999-02-10 / 6. szám
Kultúra 1999. február 10. 13 Bartók-albumának világpremierjét tartotta Londonban a Muzsikás együttes Bartók és a népzene sokat köszönhet egymásnak Sebestyén Márta, a magyar népzene nagykövete már a filmet is meghódította. Diener Tamás felvétele Kerékgyártó György Az elmúlt év végén, november 15-én Londonban, a Royal Festival Hallban tartotta Bartók-albumának világpremierjét a Muzsikás együttes. A lemez magyarországi bemutatója március 25-én a Zeneakadémia nagytermében lesz. Megmutatni, ki is volt Bartók Béla, akit a század legkiválóbb zeneszerzői között tartunk számon, hogy mit köszönhetett a népzenének, s hogy a népzene mit köszönhetett neki - erre vállalkozott a Muzsikás együttes és Sebestyén Márta az album összeállításával; és még sokkal többre: olyan gyűjtött anyagot kínál a hallgatónak, amely Bartók korának népzenei állapotát tükrözi. Bartók, Kodály Zoltán, Vikár Béla és más gyűjtők munkáját, a népzenetudomány kialakulását az a föltételezés serkentette, hogy elérkezett az utolsó pillanat, amelyben még tiszta formájukban lelhetők föl az autentikus népi muzsika motívumai, e motívumok változatai, a dallamszerkezetek és a mindennek savát-borsát adó sajátságos intonációk, előadási módok. Nos, azóta bebizonyosodott, ez az utolsó pillanat átível az évszáA Bartókot kedvelő és értő közönség kevéssé vagy egyáltalán nem ismeri a ha- gyományos magyar ______zenét.______ za d első évtizedein: a hetvenes években kibontakozó táncházmozgalom ismét tudatos gyűjtőmunka szervezésére késztette azokat a fiatal zenészeket, akik a zenei tradíciókat igyekeztek fölfedezni az államilag megszervezett, afféle poposí- tott (népiesch!) muzsikát játszó, nagy létszámú együttesek ötvenes-hatvanas évekbeli dominanciája után. A Muzsikás és a zenekarral hosszú idő óta együtt koncertező Sebestyén Márta is e mozgalomba bekapcsolódva, majd a népzenekutatás és a népzene-interpretáció egyik kiemelkedő csapatává válva tett szert világszerte jól ismert, terjedelmes repertoárjára. A Bartók-album ötlete - az együttes tájékoztatása szerint - egy, a New York állambeli Bard College-ban rendezett Bartók- fesztiválon merült föl, ahol a Muzsikás először volt kénytelen szembesülni a ténnyel: a Bartókot kedvelő és értő közönség kevéssé vagy egyáltalán nem ismeri a hagyományos magyar zenét. A tavaly Londonban és Magyar- országon rögzített, az együttes kiadásában megjelent album anyaga Bartók három - 28., 32. és 44. - hegedőduóra írt műve köré szerveződik (a negyvennégy duó két hegedűre című ciklus 1930-31-ben született). A lemezen többségükben olyan dallamok vokális és hangszeres (illetve vokális-instrumentális) változatai hallhatók, amelyek már a Bartók-gyűjtésben is szerepelnek, s amelyek kimutathatóan inspirálták a zeneszerzőt az említett hegedűkettősök megalkotásakor. Ezt az összeállítást más, az előbbiekkel rokonítható - erdélyi, moldvai és dunántúli magyar, illetve erdélyi román - gyűjtés és néhány Bartók által készített, a lemez tematikájába illeszkedő rövid fonográffelvétel egészíti ki. Az album érdekessége, hogy a három duót Sipos Mihály, a Muzsikás prímhegedűse és a Londonban élő zeneszerző-előadó, Alexander Balanescu játssza: a magyar népzenész és a román származású, kortárs zenével kísérletező művész együttes játéka különös dimenziókat ad azoknak a műveknek, amelyeket éppen a magyar és a román kultúra kölcsönhatásából születő tradicionális muzsika ihletett. Emellett Balanescu közreműködése jelzés is: arra utal, hogy Bartók művészete - habár a népzenében is gyökerezik - nem e muzsika egyszerű földolgozása, értelmezése, hanem az európai művészetben fontos szerepű, nagy hatású műzene. Az összeállítás tehát - mint föntebb említettük - egy újabb út, egy újabb lehetőség Bartók zenéjének mélyebb megértésére. Még egy érdekesség: ezen a lemezen - Farkas Zoltán és Tóth Ildikó jóvoltából - tánc is hallható. Az ötlet bizarrnak tűnhet, de aki figyel a felvételre, meggyőződhet arról, hogy a román táncdallamok kíséreteként izgalmasan hat a tánc közben keletkező és a ritmuskísérethez szervesen illeszkedő lábdobogás. Meg kell említeni még Porteleki Zoltán, Juhász Zoltán és Kovács János Ezen a lemezen, bizarr ötletként, tánc is hallható. Köles közreműködését: Porteleki egy bonchidai lassú magyar felvételét teszi teljessé cimbalomjátékával, Juhász - mint évtizedek óta annyi népzenei lemezen - pásztorhangszereket szólaltat meg, Kovács pedig a Dunántúlon gyűjtött dallamok hangzásának tökéletes bemutatását segíti tambu- rajátékával. Heti kultúra Könyvespolc Závada Pál: Jadviga párnája Závada Pál 1954-ben született Tótkomlóson. Naplóformában írott regénye, bár történetileg az elidegenedésről, közelebbről egy rejtelmes családi szövetség csődjéről tudósít, mégsem egyszerűen a széthullás krónikája, benne rések nyílnak a moralitás titkos rejtekeire, amelyek még az egész életre kiható nagy hazugságok idején is a tisztaság hajlékai maradnak. Ez a tragikus ambivalencia, amelynek következményei az emberi természet esendő- ségében erednek, a sors végzetszerűségével kíséri végig a történetet. Zaklatott vidék az események színtere is: a két vagy három emberöltővel korábbi hazai peremvidék, amúgy Vasárnap Kisgaléria Nagy László: Sakkra matt valójában a Kárpát-medence kellős közepe, ahol mindig is a dac viharai váltakoznak a rezignáció bénító szélcsendjével. A Jadviga párnája jelentős alkotás, varázslatos elbeszélés, nyelvi erejénél fogva világos gesztus a klasszikus próza eszményei felé a kortárs irodalom bizonytalan hierarchiájában. Regény A lány megkérdezi tőle, hogy hová való. A férfi azt mondja, kínai, a családja az észak-kínai Fucsuenből vándorolt ki. Megengedi, hogy Saigonban hazavigyem a kocsimon? A lány bólint. A férfi odaszól a sofőrnek, hogy menjen fel a lány csomagjáért az autóbuszra, és vigyen át mindent a fekete autóba. Kínai. A kínai származású pénzemberek kisebbségéhez tartozik, amely a gyarmatokon teljesen a kezében tartja a bennszülöttek közti ingatlankereskedelmet. íme, a férfi, aki aznap átkelt a Mekongon, Saigon felé. A lány beszáll a fekete autóba. Az ajtó becsukódik. Egyszerre valami tompa szorongás sajdul meg benne, fáradtságra emlékeztető érzés, de tompán, mint amikor megfakulnak a folyó fényei. Valami enyhe süketség is rátelepszik, akár a köd, köröskörül. Attól fogva sohase utazom egy buszon a bennszülöttekkel. Autóval megyek a gimnáziumba, utána meg haza, a leányotthonba. A város legelőkelőbb éttermeiben fogok vacsorázni. És örökösen gyötör majd a lelkiis- meret-furdalás, bármit csinálok is, mindenért, amit otthagyok, és mindenért, amit elfogadok, a jóért éppen úgy, mint a rosz- szért, az autóbuszért, a buszsoAszerető Marguerite Duras 9.rész fórért, akivel nevetgélni szoktam, a hátsó ülésen ücsörgő bé- telrágó vénasszonyokért, a csomagtartóba fektetett gyerekekért, a sadeki családért meg a család felháborodásáért és zseniális hallgatásáért. A férfi egyre csak beszélt. Azt mondta, megunta Párizst, pedig azok az imádni való nők, hej, micsoda dáridók, micsoda tivornyák voltak, a Coupole- ban meg a Rotonde-ban, nekem az utóbbi volt a törzshelyem, azok az éjszakai lokálok, elmesélte, micsoda „pazar” élete volt két évig. A lány csak hallgatta, főleg azokra az adatokra figyelt a történetben, amelyek a férfi gazdagságával voltak kapcsolatosak, és amelyekből következtetni lehetett a milliókra. A férfi tovább beszélt. Az anyja meghalt, testvére nincs. Az apja még él, ő kezeli a vagyont. Bizony, szörnyű csapás az ilyesmi, azóta se vette ki az ópiumpipát a szájából, tíz éve ott ül, szemben a folyóval, tábori ágyból irányítja az üzleti ügyeket. Az apa sohase fog beleegyezni, hogy a fia feleségül vegye azt a kis európai kurvát. Ajelenet nem akkor kezdődik, amikor a férfi megszólítja a korlát előtt álldogáló fehér bőrű kislányt, hanem jóval előtte, amikor a férfi kiszáll a fekete autóból, és lassan elindul a kislány felé, ő pedig, a kislány, tudja, hogy a férfi fél tőle. Már az első pillanatban megsejt valamit, azt, hogy a férfi ki van neki szolgáltatva. Tehát mások is ki lennének szolgáltatva neki, ha úgy adódik. Valami mást is tud: hogy alighanem itt az ideje, amikor már nem térhet ki az önmaga iránti kötelezettségek elől. És arra is ezen a napon ébred rá, hogy anyjának semmiről se szabad tudnia, de két bátyjának sem. Mihelyt beszállt a fekete autóba, ráébredt, hogy elszakadt ettől a családtól, először, de örökre. Mostantól fogva nem szabad tudniuk, mi történik vele. Ha elveszik, elrabolják is tőlük, ha bántják, ha megrontják is, nekik semmit se szabad megtudniuk. Sem az anyjának, sem a két testvérének. Ez lesz az ő sorsuk. Ezért fojtogatja a lányt a sírás, már a fekete autóban. A gyereknek most már meg kell küzdenie ezzel a férfival, az elsővel, azzal, akivel a kompon találkozott. Azon a csütörtöki napon minden villámgyorsan történt. A férfi mindennap elment érte a gimnázium elé, hogy hazavigye a leányotthonba. Aztán egy csütörtök délután eljött a leányotthonba. És a lányt elvitte a fekete autón. Csólenben vagyunk. Átellenben a kínai negyedet a városközponttal összekötő bulvárokkal, ezekkel az amerikai módra épített, széles utakkal, amelyeken villamosok, riksakulik, autóbuszok rohannak. Kora délután. A lány megszökött a sétáról, pedig ez kötelező a leányotthon lakóinak. L egénylakás a város déli részén. A helyiség divatosan van berendezve, de mintha a bútorokat sebtében szedték volna össze, bár a „modem style” ízlésjegyei szerint. A férfi azt mondja: nem én választottam a bútorokat. A lakásban félhomály, de a lány nem szól a férfinak, hogy nyissa ki a zsalugátereket. Nincsen benne semmi különleges érzelem, nem érez gyűlöletet, de irtózást sem, akkor ez már a vágy, biztosan az. Ha az is, nem tud róla. A férfi előző este hívta meg magához, ő pedig azonnal igent mondott. És most ott van, ahol lennie kell, bár nem találja helyét. Egy kicsit meg van illetődve. Nemcsak hajszálra így képzelt el mindent, de mintha ez az egész csak ővele történhetett volna meg, senki mással. Feszülten figyel mindenre, a fényre, a városnak a szobán át- hullámzó lármájára. A férfi reszket. Először úgy néz a lányra, mintha tőle várná, hogy megtörje a csöndet, de a lány hallgat. így a férfi sem mozdul, nem vetkőzteti le, azt mondja, őrülten szereti, ezt szinte suttogva mondja. Aztán elhallgat. A lány nem válaszol. Mondhatná, hogy ő nem szereti a férfit. De hallgat. Hirtelen átvillan rajta, hogy a férfi nem ismeri, hogy sohase fogja megismerni, hogy a férfi el se tud képzelni ennyi romlottságot. Bármilyen fondorlatosán próbálná is magához kötni a lányt, sohase fog neki sikerülni. Ezt elég, ha ő, a lány tudja. És tudja is. A férfi tudatlansága pedig ráébreszti: a férfi már a kompon megtetszett neki. Tetszik neki a férfi, csak a másikon áll a dolog, egyedül őrajta. (folytatjuk)
