Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1999-02-03 / 5. szám

Modern élet 1999. február 3. 5 Hogyan léphetünk kapcsolatba az eltávozott rokonokkal, barátokkal? íme, a legújabb japán elektronikus őrület A szellemirtó püspök A püspök mindenkit óv az „amatőr" spiritiszta szeánszoktól. Arra figyelmeztet, hogy nagy bajba kerülhet, aki ilyeneken vesz részt. Archív felvétel A zambiai származású püspök, Emmanuel Milingo huszonöt éve társalog a túlvilágiakkal: jóté­kony és ártó szellemekkel, akiket képes kiűzni az ördöngösök tes­téből. Bár testi-lelki rossztól meg­szabadító szertartásai több ezer hívet vonzanak, Milingo püspök az egyházban igen vitatott sze­mélyiség. Működése során a klé­rus tagjai többször támadták, a hetvenes évek közepén hazája fő­városában, Lusakában egyházjo­gi vizsgálatnak vetették alá. A vád boszorkányság volt, és Miiingót arra kötelezték, hogy mondjon le hivataláról, s hagyja el az országot. Rómába ment, és meghallgatást kért a legfőbb egy­házi hatóságoktól. 1983-ban II. János Pál személyes beavatkozá­sának köszönhetően az egyház teljes mértékben rehabilitálta. Ezt követően Olaszország külön­böző egyházmegyéit járta, s szá­mos ördögűző összejövetelt tar­tott, melyek során elsősorban imádsággal és kézrátétellel segí­tett azokon a híveken, akiket ártó szellemek szálltak meg. A gyógyí­tó szándékú tömegrendezvénye­ket a szentszék egyes szószólói kritikus szemmel nézik, s mostanában arról hallani, hogy egy el­hagyatott kisvárosba akarják száműzni a hatvannyolc eszten­dős püspököt. „Bizo­nyos emberek ős­idők óta képesek vol­tak kommunikálni a természetfeletti vi­lággal - mondja Milingo. Afrikában születtem, és életem nagy részét ott éltem le. így tudom, hogy az afrikaiak ma is gyakran fordul­nak őseik szelleméhez, tőlük vár­nak segítséget földi problémáik megoldásához, hisznek abban, hogy szeretteikért az elhunytak közbenjárhatnak Istennél és más felsőbb lényeknél.” A halottak kultusza a fekete kontinens lakó­it gyakran arra készteti, hogy bo­szorkányokhoz forduljanak-aki­ket Zambiában sing angának hív­nak -, és velük együtt gyakorol­ják az ősöket előhívó rítusokat, amelyeket az egyház hivatalosan elítél. Milingo püspök helyénva­lónak tartja az egyházi tiltást, mert az efféle spiritiszta jellegű szertartások eltávolítanak a val­lástól, sátánista elemeket rejte­nek magukban, és rendkívül ve­szélyesek azokra nézve, akik gya­korolják őket. A szellemirtó püs­pök vallja, hogy az Úr ajándéka az a képesség, melynek segítségével kapcsolatba tud lépni a különleges dimen­ziókban élő termé­szetfeletti erőkkel. Nem anyagi világ ez, hanem olyan hely, ahol ég és föld, élő és holt szellemek talál­koznak. A zambiai püspök 1973-ban fedezte fel, hogy képes kommu­nikálni a túlvilá­giakkal, amikor már négy éve a főváros, Lusaka egyházi vezetője volt. „Abban az időszakban mély belső válságot éltem át. Láttam honfi­társaim szenvedését, akiket éh­ség, nyomor, betegség sújtott, s én tehetetlennek éreztem ma­gam. Szükségét éreztem annak, hogy minél többet legyek szenve­dő testvéreimmel, segítsek nekik, amiben csak tudok.” Egyszer egy hölgy megkereste, és arra kérte, kövesse őt kórházban fekvő, sú­lyos beteg testvéréhez. Mire oda­értek, a nő haldoklott. A pap nem tehetett mást, mint feloldozta bű­nei alól. ,A temetési szertartáson furcsa érzésem volt, mintha meg­foghatatlan erő vonzott volna az elhunyt koporsójához. Odamen­tem, és imádkoztam a halott lelki üdvéért. A temetés után a gyászo­ló nővér megkeresett, és együtt mentünk a magánkápolnámba imádkozni. Váratlanul az elhunyt hangját hallottam nővére szájá­ból beszélni: »Köszönöm, hogy időben érkezett a betegágyam­hoz és feloldozott. Különben bű­nös maradtam volna. A lelki üd­vömért mondott imádság után az isteni kegyelem állapotába kerül­tem. Isten tárt karokkal foga­dott.« - mondta. Ösztönösen be­szélgetni kezdtem a lélekkel: - »Bocsáss meg, hogy nem tudtam többet tenni érted!« »Ne aggódj - válaszolta a szellem -, meg kellett halnom, el volt rendelve.«” „Ör­dögűzés folyamán egyszer észre­vettem, hogy egy asszony testé­ben szörnyű küzdelem folyik az ősök egyik ártó és két jóságos szel­leme között. Összefogtam a két jó szellemmel, és együtt kényszerí­tettük távozásra a gonoszt.” Személyes tapasztalata azt mon­datja vele, hogy óvatosan kell erről a kérdésről beszélni. A hetvenes években néhány paptársá­nak beszámolt ta­pasztalatairól és ké­pességeiről. Bo­londnak tartották, és kevés hiányzott ahhoz, hogy eret­nekséggel vádolják. Csupán azért nem átkozták ki, mert rangban fölöttük állt. Az egyház nem ismeri el a médiumokkal, szellemidézőkkel kapcsolatos ta­pasztalatokat. A szellemek köny­nyen félrevezethetik azt a sze­mélyt, aki a médiumon keresztül szeretne halott rokonaival kap­csolatba lépni. A látomás, a hal­lott hangok alapján azt gondol­hatja, hogy valamelyik jóságos ősét idézték meg. Holott a kedves személy arcvonásai és hangja mögött ártó szellem is rejtőzhet, aki bajt hozhat arra, aki előhívta. Az ártó szellemek általában dé­monok, de haragos vagy bosszú­szomjas szellemek is jelentkez­hetnek, akik válságos időszakban hagyták el a Földet, és az élőkön állnak bosszút, akár rokonokon is, akikre bajt, betegséget, halált is hozhatnak. Szeánsz folyamán is fennáll a veszély, hogy ártó szellem bújjon valakibe. Nemré­giben egy pap kíváncsiságból részt vett egy spiritiszta szeán­szon. Szörnyűséges látomásai tá­madtak, s azóta képte­len felhagyni az alko­holizmussal. Milingo azt vallja, nem szabad elítélni a spiritizmust, mert az élő és a túlvilá- gi szeretett személy közötti igazi szeretet áthatol élet és halál határán. Nyilván so­kakban felmerül a kér­dés, hogyan léphe­tünk kapcsolatba az eltávozott rokonnal, baráttal. Milingo püspök válasza egyszerű: segítségükért kell fo­hászkodni, a túlvilágiak kérésün­ket biztosan meghallgatják. K. E. Virtuális A gazdasági válság nemcsak vállalatokat fosztott meg nye­reségüktől, hanem sok mene­dzsert is kedvenc sportjától, a golfozástól. A takarékoskodni kezdő veze­tőknek azonban ennek ellené­re sem kell lemondaniuk a golfról, egy virtuális golfjáték ugyanis a 18 lyukú pálya illúziójával szolgál. A Takara cég 39 centiméter hosszú golfütője nem csu­pán az igazi ütő ki­csinyített mása: a fejében elhelye­zett digitális kijel­ző minden fontos tájékoztatást meg­ad a helyes ütés­hez - honnan és milyen erővel fúj a szél, és mekkora a távolság az utolsó lyukig. A játékos elektronikus úton választhat 14 különböző típu­sú golfütő közül, s kényelme­sen elhelyezkedhet a „pálya” legjobb pontján anélkül, hogy tartania kellene tőle: a követ­kező másodpercben leüti a te­áscsészét. A készülék ugyanis a golflab­dát is csak szimulálja. Az ütés golf után nyomban hallhatóak az edző szavai: a golfütő fejéből felhangzik az elektronikus hang: „Nagyszerű ütés!”, vagy: „Micsoda nyomorúság!”. A to­kiói Takara cég áprilisban dobta piacra játékát, s 150 ezer darabot már el is adott be­lőle, egyenként kö­zel kétezer koronás áron. Egyszóval még csak ki sem kell menni az arisztokratikus sport színhelyére, amelyben a külső szemlélő számára mindig az volt a plá­ne, hogyjól öltözöt­ten lehetett művel­ni, a közönség csen­des volt, nem ká­romkodott, nem szidta a bírót, ha­nem diszkréten tőzsdeárakról és üzleti plety­kákról suttogott, néha egy-egy elismerő vagy részvétteljes mormogást engedve meg ma­gának. Mindez már a múlté. Bárki - akit egy jobb golfklub­ba fel sem vennének - vásárol­hat magának egy ilyen elektro­nikus kütyüt, és innentől kezd­ve golfklubtagnak érezheti magát... A játékos elektronikus úton választhat 14 különböző típusú golfütő közül, s kényelmesen elhelyezkedhet a „pálya” legjobb pontján. Mindezt anélkül, hogy ki kellene mennie a lakásból. Archív felvétel Bolondnak tartottak, és kevés hiány­zott ahhoz, hogy eret­nekséggel vádoljanak. A két jó szel­lemmel együtt kényszerítet­tük távozás­ra a gonoszt. Felhangzik az elektroni­kus hang: „Nagyszerű ütés!”, vagy: „Micsoda nyomorú­ság!” Mozaik Asztali rekord A forgóasztalok után íme, az ember, aki az asztal körül pörög-forog. Chris Sturman negyvenkét éves angol tűzoltó megdöntötte az asztalon való átfordu­lás igen „értékes” világrekordját. Egyet­len perc alatt hétszer fordult körbe anél­kül, hogy megérintette volna a földet. Nem kevés erő, kifogástalan állóképes­ség és edzettség szükségeltetik e műve­lethez. Próbálják csak ki! Nemkellhoz- zá más, csak egy erős asztal. (No meg talán némi kötszer...) Milánói szigor Eddig példátlan támadást határozott el Milánó városa az utcai prostitúció ellen. Hatályba lépett ugyanis a városi tanács rendelete ar­ról, hogy egymillió líráig terjedő pénzbüntetéssel sújtják mindazokat, akiket rajtakapnak, amint az utcán prostituálttal tárgyalnak. Hasonló mértékű bírságot rónak ki a legősibb mester­ség űzőire is. Azonnali kész- pénzfizetés esetén azonban kétharmadával mérséklik az összeget. A rendelkezés cél­ja, hogy Milánó külső ne­gyedeibe szorítsák vissza a prostitúciót. Ezentúl rend­őrök tucatjai járják a várost este tíz és hajnali négy óra között, hogy megtisztítsák az utcákat a lányoktól. „Nem számítunk arra, hogy végleg megszüntetjük az ut­cai prostitúciót, de remél­jük, hogy a belvárosban nyugalmat teremtünk”- nyilatkozta Riccardo De Corato alpolgármester. Mi­lánó az első az olasz nagyvá­rosok közül, amely ilyen drasztikus eszközhöz nyúl. Az elmúlt hónapokban csak kisebb itáliai városok vezet­tek be szigorú intézkedése­ket az ősi foglalkozás űzői ellen. Riminiben például si­került a prostituáltak nyolc­van százalékát eltávolítani a város utcáiról. Az évezredes küzdelem a „szakma” képvi­selői és a közízlés között fo­lyik tovább...

Next

/
Thumbnails
Contents