Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1999-01-27 / 4. szám
1999. január 27. Sport Az érettségijén alig túljutott legényke cseppet sem hatódott meg attól, hogy a profik az amatőr termés legjobb hokisának ítélték meg Lindros, a királyi trón várományosa Hi beindul, hallatlan méreteket ölt a mozgási energiája, lehetetlen megállítani Arehív felvételek Tomi Vince A naganói olimpián szerepelt kanadai Dream Team csapatkapitánya volt. A játékok előtt azzal ugratta az NHL-ben korongozó európaiakat, hogy kár Japánba menniük, mert úgy festenek majd mellettük, mint a jamaicai négyes bob az osztrák vagy svájci mellett. Történt, ami történt. Mostanában a Philadelphia csapatának a vezére. Amikor 1991-ben felbukkant az NHL játékosbörzéjén (draft), az első kör első játékosaként foglalták le. Mivel a szabály szerint elsőre a leggyengébb gárda választhat, az akkor leírhatatlanul vacak Quebec Nordiques csapott le a játékjogára. Az érettségijén éppen túljutó legényke cseppet sem hatódott meg attól, hogy a profik az amatőr termés legjobb portékájának ítélték meg, és máris NHL-játékosnak vallhatja magát. Ahelyett, hogy földre borulva rebegett volna hálaimát, lakonikus tömörséggel valami ilyesmit mondhatott: „Majd hülye lennék megszakadni egy ilyen kutyaütő társaságban!” És nem viccelt. Megtagadta a profiszerződés aláírását. Még sosem fordult elő ekkora szégyen az NHL 80 esztendős történetében. Eric Lindros inkább visszatért egy idényre az oshawai ifjúsági csapatba (ide úgy került, hogy a juniorok draftja során a Sault Marie szerezte meg, de az édesanyja azt mondta: márpedig az ő 16 éves fiacskája nem megy az isten háta mögé, száz kilométerekre az otthontól, így is lett, az Oshawa vette meg, cserébe három játékosért és 60 ezer dollárért), de az őt draftoló, tehát NHL-játékjogát birtokló Quebec Nordiques klubjával még csak nem is tárgyalt. Mindenki tudta, nem a tini srác agyából pattant ki a forradalmár idea, nem ő kalkulált, hanem az apa, a háttérből keverő- kavaró Carl Lindros. De milyen korongozó is volt akkor ez a fiatal „eretnek”? Tizennyolc esztendősen az Oshawa ificsapatában 57 fordulóban 71- szer vágta a kapuba a korongot, és 78 gólpasszt adott. Összesen 149 pontocska. Nem is rossz. Nála idősebb, nyilván testileg fejlettebb fiúk ellen szedte össze ezt a fejbe kólintó mennyiségű pontot. A játékosbörze sztárjait bemutató brosúrában az állt róla, hogy vérbeli csapatvezér, a játékot magasabb színvonalra emelő gólvágó és előkészítő, sokoldalú szuperklasszis. Eltelt egy esztendő, Eric kiöregedett az ifihokiból, és az NHL vezérei kínos riadozás- sal várták: mi a búbánatot lép a Lindros família. Apuka a paragrafusokon kedvére tiporva, mint fiának teljes jogkörrel felruházott menedzsere tárgyalni kezdett a New York Rangers és a Philadelphia Flyers együttesével (mintha az időközben megszűnt, majd Colorado Avalanche alakjában újjáéledt Quebec Nordiques nem is stoppolta volna le a gyerekember játékjogát, mintha nem is ő lett volna a ’91-es draft „egy per egyes” újonca). És nem sokat teketóriázott: 1992 nyarán mindkét csapatnak eladta ismeretlenül is elhíresedett nagyfiát. Hosszadalmas jogi csűrés-csava- rás után a döntőbírósági határozat a Philadelphia szerződését érvényesítette. A hoppon maradt Quebec az elvitorlázó egy per egyes tini sztár helyett kapott hat játékost (köztük az ismert svéd Peter Forsberget) és két draftjogot, tehát összesen nyolc korongozót, plusz tizenötmillió dollár bánatpénzt. Páratlan a tranzakció léptéke, hiszen próbá- latlan gyerekemberről volt szó. Felbukkanásakor az NHL-ben (1992) a XXI. század első, majdan babértól és legendáktól dúsan övezett gólkirályát, sőt allround csapatvezérét látták benne. A Wayne Gretzky - Mario Lemieux magasvonulat folytatásaként kezelték a szakemberek. Csodálatos tehetségnek tartották, talán még Lemieux-nél is nagyobbnak. Érthető: 194 centi magas, 105 kiló a súlya (ennek megfelelő a fizetése is: évi nyolcmillió dollár), a profiliga paramétereit és fizikai követelményeit figyelembe véve, alkatilag Lindros a tökély, az ideális középcsatár. Mondhatnánk, hogy óriásbálna tömegéhez mérten robbanékony, gyors, erőszakos, de nem alattomos. Ugyanolyan könnyedséggel üt gólt (az elmúlt kedden 25-nél tartott - 43 meccs után; pedig középcsatár), mint amilyen tanárian előkészíti a befejezést (játékostársa, LeClair nem véletlenül vezeti a góllistát 28 találattal). Irgalmatlanul hosszú karjával mindenhová elér, a leglehetetlenebb helyzetekből is ki(be)piszkálja a korongot. Ahogy mondani szokták róla, ezt a londoni (Ontario állam!) behemótot jéghokisnak teremtette a Jóisten. Még nem érte el a zenitet. Elvégre egyszer sem tudta megajándékozni Philadelphia városát a világbajnoki címmel (Stanley Kupa). 1997-ben ugyan a döntőbe vezette a Repülőket, de ott már elfogyott a csapat és Lindros ereje, a Detroité lett a trófea. Az elmúlt hét elejéig nem egészen 400 bajnokin 248 gólt ütött, 320-at pedig előkészített. A büntetőpadon töltött mintegy 800 perce jelzi: higgadt, megfontolt játékos, meccsenként legfeljebb egy kétperces büntetést enged meg magának. Ez szinte hihetetlen, ugyanis szereti és keresi az ütközéseket, de bármilyen szörnyűeknek tűnnek is belemenései, nem szabálytalanok. A maga módján peches, mert egy óriás „karambolja” alacsonyabb ellenfelével mindig feltűnő. Ha beindul, hallatlan méreteket ölt a mozgási energiája, lehetetlen megállítani. Amikor néhány hete a palánkra „kente” az Ottawa svéd játékosát, Dackellt, és az vérző arccal, eszméletlenül vágódott a jégre, nálunk már rendőrért kiáltottak volna. Az NHL alelnöke, Colin Campbell videón többször is megnézte az esetet, és csak ennyit mondott: kemény ütközés volt, de szabályos. Hiába, az NHL nem Extraliga. Lindros még nem nyert gólkirályi címet, de 1995-ben az év játékosának és a játékosok játékosának nyilvánították. Amióta az NHL-ben szerepel, így alakult idényenként a pontszerzése: 1992-93: 41 gól (34 gólpassz), 1993-94: 44 (53), 1994-95: 29 (41), 1995-96: 47 (68), 1996-97: 32 (47), 1997-1998: 30 (41), 1998-99 (az elmúlt hét keddjé- ig): 25 (34). Hogy hat és fél idény alatt csak mintegy 400 meccset játszott, és 248 gólt ütött, az szakadatlan sérüléseinek tudható be, térdszalagja többször nem maradt szakadatlan... A most zajló idényben jól megy a kapitánynak és csapatának is, vezeti a csoportját. Wayne Gretzky után Eric Lindros lehet az NHL királya és minden kanadai bálványa. Hogy azonban a még mindig Great One, de már öregedő Wayne-től átvegye a királyi koronát, a magasba kellene emelnie a Stanley Kupát. Van reménye. Még csak 25 éves. „Hülye lennék megszakadni egy kutyaütő társaságban.” Csodálatos tehetségnek tartották, talán még Lemieux-nél is nagyobbnak. Továbbpasszoljuk Szigorú bevándorlási törvénytervezet Ausztráliában, a 2000-ben rendezendő sydneyi nyári olimpiai játékok színhelyén törvénytervezet készül, hogy jogi hátteret biztosítsanak a politikai menedékjogra vonatkozó és más bevándorlási kérelmek megtagadásához. A törvény készítői azt a lehetőséget szeretnék kizárni, hogy sportolók politikai okokra hivatkozva a játékok után letelepedési szándékkal Ausztráliában maradhassanak. - Meg fogjuk tenni a szükséges intézkedéseket, hogy tiszta játékokat rendezzünk. Olyan olimpiát, amely után a világ különböző országaiból érkezett sportolók elég boldogok lesznek ahhoz, hogy visszatérjenek hazájukba - nyilatkozta Tim Fischer miniszterelnök-helyettes. Az ausztrál óvatosság előzménye, hogy a Melboume-ben rendezett 1956-os olimpiát követően, Magyarország szovjet megszállása után néhány héttel több mint 200 - az akkori szocialista országokból érkezett, többségében magyar- sportoló maradt az ötödik földrészen. Bemutatták az új Benetton-autót A Forma-l-es gyorsasági autós-világbajnokságon szereplő Benetton-istálló bemutatta az új idényre épített versenyautóit. A Nick Wirth mérnök által tervezett, B119 névre keresztelt kocsikon elsősorban aerodinamikailag és fékrendszerüket tekintve változtattak jelentősen az előző évadhoz képest. Rocco Benetton, a klub 29 éves vezetője elmondta: nem lehet más céljuk, mint hogy a Ferrari és a McLaren előtt világbajnoki címet szerezzenek, de tudják, ez nem lesz könnyű feladat. - Az elképzeléseink tiszták és egyértelműek. Vissza akarunk kerülni a csúcsra. Tudjuk, csak rengeteg munkával lehet az élre törni. A realitások szerint valahol az első háromban kell végeznünk - fogalmazott Rocco Benetton. A Benetton a következő idényre nem igazolt új versenyzőt: továbbra is az osztrák Alexander Wurz és az olasz Gianfranco Fischiella vezeti majd az autókat. Az új tesztpilóta a francia Laurent Redon lett. Steve Kerr mégis elmegy Chicagóból Steve Kerr, az észak-amerikai profi kosárlabdaligában (NBA) szereplő Chicago Bulls szabadügynök státusú játékosa hosszas töprengést követően mégis többéves szerződést kötött a San Antonio Spurs csapatával. A 33 éves kosaras fizetéséről nem számoltak be az érdekeltek, pedig azt ígérték, ha megegyeznek, nyilvánosságra hozzák az összeget. Az elsősorban távoli dobásairól híres Kerr az elmúlt évadban 750 ezer dollárt keresett. Kerr az első játékos, aki a világ legjobbjának tartott Michael Jordan visszavonulása után elhagyja az utóbbi nyolc idényben hatszor első helyezett Chicagót. A San Antonióhoz igazolt sportoló háromszor volt tagja a bajnokcsapatnak. Nem megy a cseh hokicsapatoknak Várakozáson alul szerepelnek az utóbbi években a cseh jégkorongcsapatok, sorra könyvelhetik el a kudarcokat az európai kupákban. Nemcsak a svédektől és a finnektől szenvednek vereségeket, hanem az osztrák és az angol együttesektől is! Egyetlenegy gárda sem ért el figyelemre méltó eredményt a nemzetközi porondon. Tavaly és 1997-ben a Vsetín, illetve a Sparta az Euroliga- elődöntőbe jutott, ám a Trinec valamennyi hazai Kontinentális Kupa-mérkőzését elveszítette. Karel Gut, a Cseh Jégkorong Szövetség elnöke ennek ellenére derűlátó: - A válogatottban is extraligás játékosok korongoznak, mégis sikeresen szerepel a nemzeti együttes; ez is azt bizonyítja, hogy színvonalas a bajnokságunk...” Azt szokták mondani, minden szentnek maga felé hajlik a keze! Eric Lindros most éppen a szlovák Róbert Svehlát „gyömöszöli”
