Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1999-01-27 / 4. szám
1999. január 27. Kópé Verssarok Szilágyi Domokos Kot-kot-kot- Kot-kot-kot, nagy titkot mondhatok!- Csip-csip-csip, ugyan mit?- Háp-háp-háp, mondjad hát!- Gá-gá-gá, esküdj rá!- Kár-kár-kár, halljuk már!- Mek-mek-mek, ne ijessz meg! -Be-be-be, ki vele!- Vak-vak-vak, nékem csak!- Mú-mú-mú, szomorú!- Kot-kot-kot, leltem egy kukacot! Kiss Anna Hajó Félelmetes hajókémény rettenetes hajóduda aztán jön a hajó maga rajta Első Nadragulya Ez itt Első Nadragulya az ottan a hajóduda Ez itten a hajókémény a többi a hajó maga. Bettes István Gyufaöröm kibújtam a skatulyából kibújtam a skatulyából - viháncol a gyufa s lángol nem törődöm a világgal nagyobb lánggal kisebb lánggal sercegővel szikrázóval pisla fénnyel lángszóróval mennydörgővel szirtrázóval görögtűzzel török tűzzel kén szagával kályhabűzzel kibújtam a skatulyából kibújtam a skatulyából viháncol a gyufa s lángol A róka-kuruzsló Megbetegedett egyszer az állatok hatalmas királya, az oroszlán. A feje fájdult meg, de úgy fájt, hogy csillagokat látott. Elszalajtott az erdők tudós doktoráért, a medvéért. Megvizsgálta a medve a beteget, és azt tanácsolta:- Kössék be a beteg fejét kendővel, de ne akármilyennel, hanem selyemkendővel. Aztán adjanak neki egy bődön mézet, amit meghagy, az enyém. Megfogadták a tanácsot, de az oroszlánon nem segített, csak a medve járt jól a mézzel. Az oroszlán meg csak nyögött, sóhajtozott, de úgy, hogy zengett belé az erdő. Végre maga elé rendelt négy szürke bundás nyulat, és rájuk parancsolt:- Fussatok négyen négyfelé, napkeletre, napnyugatra, északra meg délre, vigyétek el a hírt: beteg az állatok hatalmas királya! Seregeljék ide minden alattvalóm, hátha tud valaki gyógyírt a bajomra! Gyűltek, gyülekeztek erdő-mező vadjai, ég madarai. Ki ezt tanácsolta, ki azt javaslotta. De nem segített se bűvölés, se kuruzslás. Elunta az oroszlán, bődült egy nagyot:- Hát a róka mért nincs itt? Neki nem szóltatok? Megszólalt akkor az ármá- nyos farkas, régi haragosa a rókának. Most bosszút állhat a rókán - gondolta.- Szóltam én, felséges királyom! Megvittem neki betegséged hírét. De csak nevetett, és azt felelte: »Bánom is én, ha beteg! Forduljon föl az a vén oroszlán!« Az oroszlán akkorát üvöltött, hogy három fa kidőlt a közelben.- Teremtsétek elő, élve vagy halva az alávalót! Szétszaladtak a szolgái, előkerítették, vezették az oroszlán elé. Remegett a róka ina, de nem mutatta, hogy fél. Rábődült az oroszlán:- Igaz-e, amit a farkas mond, te csirkefogó? Mit me részeltél mondani felséges királyodról?- Nem igaz, fényes oroszlán! - felelte ártatlan áb- rázattal a róka. - Azért késtem, mert hét országot bejártam, hogy gyógyírt találjak a bajodra, hogy visszaadjam a drága egészségedet.- Es találtál-e? - kérdezte szelídebben az oroszlán.- Találtam bizony! Egy bölcs varázslóval találkoztam, s az azt mondta: nem gyógyítja meg egyéb az oroszlánt, csak ha főzetet készíttet a farkas szőréből, és megfürdik benne! Olyan egészséges lesz, mint a makk! Nem sokat teketóriázott az oroszlán, megfogatta szolgáival a farkast, borbélyaival megborotváltatta, szakácsaival megfőzette a szőrét. Hogy meggyógyult-e Reich Károly ra]za fürdőtől, nem tudom, de a kopasz farkas úgy elbujdosott szégyenében, hogy színét se láttam azóta. Őszét népmese Süketek városa Volt valahol, a nagy hegyek között, egy város. Arról volt nevezetes, hogy valamennyi lakosa süket volt. Megvoltak különben jól, csak éppen szót érteni nem tudtak egymással. Egy városbeli embernek egyszer elkószált három kecskéje. Elindult megkeresni őket. Ahogy kiért a mezőre, egy szántogató paraszttal találkozott. Ráköszönt.- Adjon isten! Nem láttad-e erre a három kecskémet? Süket volt persze mind a kettő, mint azon a környéken mindenki. Senki se értette, mit mond neki a másik.- Mit akarsz tőlem? - kiáltotta a paraszt.- Ez a föld az enyém. Egészen addig a fáig, ni! - És egy magas fára mutatott. Elindult hát arrafelé az ember, a kecskéi után. Meg is találta őket hamarosan. Visszafelé újra megállt a paraszt előtt.- Köszönöm, testvér, hogy megmutattad, merre szöktek a kecskéim. Hálából neked adom ezt a kis sánta gidát. - És rámutatott a sánta gidára. Megijedt a paraszt:- Én bizony színét se láttam a kecskéidnek! Ha megsántult, nem én vagyok a vétkes benne! Kiabáltak, hadonásztak, de csak nem értettek szót egymással. Egyszer csak egy lovasember termett előttük. Megáhították: tenne köztük igazságot.- Az úgy volt - kezdte a kecskék gazdája -, hogy elveszett három kecském. Ez az ember megmutatta, merre szöktek. Hálából neki akarom adni ezt a kis sánta gidát, de úgy látszik, keveselli, a leg- szebbiket akaija. A paraszt meg elpanaszolta:- Szántogatom itt a földemet békességgel. Ez meg idejön, és azt kérdi, meddig enyém ez a föld. Mutatom, hogy addig a fáig. Akkor ez az ember elmegy, visszajön három kecskével, és azt kiabálja, hogy én ütöttem el a gidája lábát. Szállj le a nyeregből, uram, tégy igazságot! - Azzal megragadta a lova kantálját. Megmérgesedett a lovas. Most meg az kezdte a kiabálást:- Ez a ló az enyém! Én neveltem csikó korától! Nem adom! Addig-addig huza- kodtak-civakodtak, míg eszükbejutott, hogy elmennek a kádihoz, tegyen igazságot az. El is mentek, elbeszélték neki a bajukat, hárman háromféleképpen. Hallgatta a kádi, s azt felelte végül:- Hát ha mind a hárman azt mondjátok, hogy láttátok az újhold sarlóját, akkor holnap megülhetjük a fiatal hold ünnepét! A három békétlenkedő összetanakodott.-Azt mondja a kádi, megbüntet bennünket, ha ki nem békülünk. Akkor bizonyjobb, ha nem civakodunk tovább. Azzal békességben hazaindultak. Ujgur népmese Figyelem! Gyűjtsünk együtt! Kedves gyerekek! Bizonyára sokan akadnak köztetek, akik szeretnek gyűjtögetni. Szalvétát, gyufacímkét, sztárok képeit, egyebet. Mi egy hasonló gyűjtögető játékot kínálunk nektek, csak ebben a játékban képekről lesz szó, különböző témakörökből (autók, sportolók, együttesek, történelmi személyiségek, ritka állatok, magyar királyok, nagy hadvezérek, repülők, hajók stb.). Többet egyelőre nem árulunk el, de ha érdekel benneteket a dolog, figyelmesen lapozzátok végig a Vasárnap jövő heti számának Hang-Kép mellékletét, ahol sok mindent megtudtok. Egyet azért elárulunk még: a játék csaknem egész évben tart majd, és nagyon érdekes lesz! Tehát ne feledjétek, következő számunkban, a Hang-Képben: Gyűjtsünk együtt! Tudod-e? Mi a szeizmográf? A szeizmográf egy vékony dróton vagy rugón függő súlyos tárgyból, pl. acélgolyóból áll, amely a szilárd talajhoz rögzített állványról lóg le. A súlyos tárgy alján íróhegy található, amely egy papírral borított henger felületével érintkezik. Ha a talaj egy picit is elmozdul, akkor a papírhenger vele együtt mozog, míg a golyó - tehe- tedensége következtében - a helyén marad. A papírnak a golyóhoz viszonyított elmozdulása a papírra rajzolt görbe képében válik láthatóvá. A papírt egy lassan forgó henger felületére erősítették. Azt a görbét, amelyet az íróhegy a papír felületére rajzol, szeizmogramnak nevezzük. 1891-ben jegyezték fel Japánban az eddig megfigyelt legnagyobb földrengést, Tokiótól nyugatra. Egy szemtanú levelében így úja le a katasztrófát: ,A földkéregben mély repedések tátongtak; gátak szakadtak át, amelyek azelőtt a síkságot védték az áradástól, csaknem műiden ház összedőlt a környéken; hegyoldalak csúsztak a völgyekbe. 10 ezer ember pusztult el, 20 ezer sebesült meg.”
