Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1999-01-27 / 4. szám

4 1999. január 27. Háttér Milliárdos svindlik, politikai, gazdasági gengszterizmus, avagy miért ölték meg Ján Duck^ft? A készülő fehér könyv első véres lapja Viharos volt a szlovák parla­ment múlt heti keddi ülése: az ellenzék igyekezett kihasználni az alkalmat, hogy a Ducky- gyilkosság ürügyén leváltsa Ladislav Pittner belügyminisz­tert. Nyilvánvaló volt, hogy cél­ja a zavarkeltés és a kormány le­járatása. Hatórás vita után a parlament elvetette a képviselői indítványt. A kérdés azonban továbbra is nyitott: az első poli­tikai-gazdasági gyilkosságot kö­veti-e több is, hiszen a régi kor­mányból sokan sárosak. A té­nyek pedig a Ducky-ügyben is önmagukért beszélnek. A Ducky zavaros ügyleteiről szóló hírek már tisztségbe lépé­sének elején kezdtek napvilágot látni a sajtóban. Az egykori gaz­dasági miniszter 1997 novem­berétől volt a Szlovák Gázmű­vek (SPP) állami vállalat vezér- igazgatója; ebben a funkcióban úgy bánt az állami vagyonnal, mint a sajátjával, és óriási nye­reségek vándoroltak magánsze­mélyek zsebébe. A Nafta Gbely hatszázalékos csomagjának megvételekor (1997 második felében) például az SPP 2000 koronát fizetett egy részvé­nyért, hétszeresét annak az ár­nak, amennyiért 1997 nyarán a Nemzeti Vagyonalap (NV) elad­ta azokat. Hasonlóképpen hét­szeres áron vásárolta meg az SPP a második privatizációs körben eladott Slovnaft- részvények tíz százalékát. A Slovnaft-részvényeket az SPP magánszemélyektől vette meg, egyenként 1197 koronáért (az NV annak idején 150, illetve 368 koronáért adta el őket). Ha az NV ugyanolyan áron privati­zálta volna a Slovnaft részvé­nyeit, amennyiért az SPP vásá­rolta meg őket, 10,5 milliárd korona nyeresége lett volna. A Pol’ana Szállóért az SPP 110 millió koronát fizetett ki, holott az előző tulajdonos azt 50 milli­óért szerezte meg. A Pet- rimexnek az SPP 100 millió ko­ronát „kölcsönzött”; a cég csőd­be ment, a milliók pedig elszálltak a le­vegőbe. Illetve vala­kik zsebébe vándo­roltak. További több mint egymilliárd ko­ronát invesztált a Ján Ducky vezette állami vállalat egy árvái üzembe, a Vágmenti Gépgyár részvényei­be, bányahitelek fe­dezésébe, vagy pél­dául a Danube Casinos társaságba, amely egy pozsonyi kaszinót üzemeltet. De vásárolt az SPP egy Rajecké Teplice-i, mintegy 5 milliót érő óvodaépületet is „piaci áron”, 24,5 millióért, ami csekély húszmülió nyereséget jelentett valakinek. A vételárat egyéb­ként Silvia Gasparovicová bíró­sági szakértő állapította meg, az akkori parlament elnökének fe­lesége. A hazai üzelmeken túl azonban a Ducky vezette állami vállalat vastagon beszállt az orosz gaz­dasági érdekszféra támogatásá­ba is. Az orosz Gazprommal alá­írt szerződés után hamarosan napvilágot látott a Gazprom és az SPP közös vállalkozása, a Slovrusgaz is. Azóta Szlovákia feleannyiért kapja az orosz föld­gázt, mint a szomszédos álla­mok. Egyes értesülések szerint azonban a Slovrusgaz az SPP- vel együtt csak azt a célt szol­gálta, hogy ellenőrzése alá von­ja a cseh földgáztársaságokat. Csehország ugyanis, Szlovákiá­val ellentétben, nem sajnálta rá a pénzt, hogy kisza­baduljon az orosz energiahordozók­tól való teljes füg­gőségből. Az SPP- nek az orosz befo­lyás növelésében kellett volna segíte­nie prágai vállalata (SPP Bohemia) közvetítésével, amely 1997-ben jött létre. A társa­ság alaptőkéje fél- milliárd cseh koronát tesz ki. A cseh sajtóból szerzett értesülé­sek szerint az SPP Bohemia fel­adata az lett volna, hogy jelen­tős tulajdonosi részt szerezzen három cseh regionális gázválla­latban, később magában a föld­gázkitermelésben is Morvaor­szágban. Ezzel a Gazprom el­lenőrzése alá vonta volna azo­kat a vezetékeket, amelyek használatáért ma fizetnie kell. Ludovít Cérnák gazdasági mi­niszter szerint az SPP-Gaz- prom-Slovrusgaz trió még sem­mi eredményt nem mutatott fel, de az SPP már 34 milliót fekte­tett be az alaptőkébe, ezenkívül két 200-as Mercedes Benz sze­mélygépkocsit és három lakást vásárolt, ezenfelül havi hétmil­lió költséget fizet. A Gazprom Oroszországban domináns helyzetben van, nyugati szak­értők szerint azonban ennek a vállalatnak 50-60 százalékát a maffia uralja. Eudovít Cérnák gazdasági mi­niszter ellenőrzést rendelt el az SPP-nél, s ennek során még cif­rább dolgok derültek ki. Az el­lenőrzés kimutatta, hogy Ján Ducky az SPP átszervezésével több cég létrejöttét segítette elő, amelyek most kezükben tartják az állami pénzforgalmát. Százmilliók folynak el a Gasfin, a DataGas és a Corinex nevű cé­gekbe. A DataGasnak például előzetes kalkulációk szerint 11,6 millió dollárt fizet ki az SPP különféle szolgálataiért. A szerződést tíz évre kötötték, s ha az egyik fél visszalép, a szer­ződésbontó félnek a kétévi szol­gáltatásoknak megfelelő össze­get kell kifizetnie (több mint 7 milliárd koronát). Az SPP me­nedzsmentje, Ján Duckyval az élen, ennek a cégnek 1996 és 1998 között 3,5 milliárd koro­nát fizetett ki. Ducky, nagy fut­ballrajongó lévén, az SK Slovan fociklub igazgatóta­nácsának az elnöke volt. Az SPP a klub­nak 369 millió koro­nát fizetett ki, mivel „szívén viselte” a klub sorsát. Ugyanakkor a Slovan Sportmédia kft. tulajdonosa két jogi személy: Peter Krsjak, az SPP akkori osztályvezetője és Lubomír Voloch, aki­nek a lakhelyén van bejegyezve a kft... Az ellenőrzés további „adakozásokról” lebbentette fel a fátylat. Az SPP-nek a Szlovák Biztosítóval volt szer­ződése, ezt azonban Ducky minden indoklás nélkül fel­mondta, és a Tűzoltóbiztosító­val kötött szerződést. S habár az új szerződés csak 1999. ja­nuár 1-jén lépett hatályba, az SPP nagylelkűen kifizetett 50 millió előleget. Ducky neve sokszor előfordult a cseh vegy­ipari konszern, a Chemapol Groupe (a harmadik legna­gyobb cseh vállalat) megszer­zésének kísérlete kapcsán is. A fő célpont itt is az útkeresés volt a kőolajjal kereskedő cé­gek felé. Nem titok, hogy 1998. szeptember 29-én, tehát röviddel a parlamenti válasz­tások után Ján Ducky egy 400 mil­lió cseh koronáról szóló váltót írt alá a vsetíni Sezooz Holding részvény- társaságnak, amely a Chemapol meg­szerzésén ügykö­dik. A Chemapol Groupe többségi részvényese állító­lag az orosz tőke. A cégre árnyékot vet Húg Sekyra osztrák vállalkozó állí­tólagos öngyilkossága, aki fél éve otthagyta a céget, mivel már nem tudott azonosulni a kereskedelmi módszereivel. Ján Ducky szó szerint az utolsó percekig folytatta kétes tízei­méit. Október 15-e után, tehát a parlamenti választásokat kö­vetően, de még az új kormány kinevezése előtt Milan Caga- lának, a leköszönő kormány gazdasági miniszterének jóvá­hagyásával folytatta ezeket. Nyilvánvaló, hogy a DSZM pártfeladatul adta: minél több állami vagyont magánkézbe kell juttatni, olyan emberek­hez, akik közel állnak a mozga­lomhoz. Két nappal az új kor­mány beiktatása előtt Ducky félmillió márkát ajándékozott a csehországi Petra Drnovice fut­ballcsapatnak, állítólag reklám­célokra. Még a leváltása előtti napon is csehországi SPP- részvények átutalását írta alá (a William and Grey angol tár­saságnak.) Néhány hónappal ezelőtt még más céljai voltak ezekkel a részvényekkel. „Azt latolgatom, hogy bebiztosítom magam, és belevágok valami­be” - válaszolta Ducky arra a kérdésre, hogy nem gondolt-e csehországi letelepedésre s arra, hogy ott vállalkozzék. Le­het, hogy többet tett magáért, mint amennyit el tudtak volna nézni neki valakik... Forrás: Plus 7 dní, Novy cas, Pravda A síró özvegy Archív felvételek Ha ötmilliót ér valami, hogyan ke- rülhetett huszonöt- millióba? A választá­sokig minél több állami vagyont kellett ma­gánkézbe juttatni. Évforduló Lenin él, Lenin élni fog? Lenin kultusza ma is él Orosz­országban, de 75 évvel halála után jelen van a maga testi va­lójában is, a Vörös téri mauzó­leumban. Kultusza nem annyira az emberek gondola­taiban vagy szívében él a rendszerváltás óta, de sok vá­ros főterén ma is Lenin-szobor áll, látogatásaira emléktáblák hívják fel a figyelmet, nevét számtalan szövetkezet, intéz­mény és utca őrzi, s a moszk­vai metrót is róla nevezték el. Ma már nem olyan hosszú so­rokban várakoznak arra, hogy lássák Lenint a mauzóleum­ban - ahol minden munkanap délelőttjén tekinthető meg -, de még mindig akad, aki kí­váncsi rá. Akik 1924. január 24-i halála után bebalzsamoz­ták, s máig őrködnek állapo­tán, elmondhatják: nemcsak remek, hanem mindeddig pél­dátlan munkát végeztek. „Tény, hogy nagy eredményt értünk el, hiszen ez az első eset, hogy egy testet a levegőn sikerült ilyen hosszú ideig ilyen jó állapotban megőrizni” - mondja Jurij Romakov, aki 1954 óta „ápolja” Lenin földi maradványait. Hozzáteszi: ed­dig nem álltak be jelentős vál­tozások, de nem tudni, med­dig tartható így. A korábban mélységes titok­ban tartott procedúra válto­zatlan: a balzsamozó csoport néhány tagja hetente kétszer megnézi a testet, s megteszi az esetleg szükséges intézke­déseket, és mintegy másfél évenként üvegkádba helyezve sokáig áztatják bizonyos vegy­szerekben. A balzsamozók va­laha a kommunista elithez tar­toztak, de ma már rosszul ke­resnek, és az intézet orvosi ku­tatásokból tartja el magát. Romakov elődje, a 85 éves Hja Zbarszkij, aki 1934-tól 1952- ig ápolta a porhüvelyt, s nem­rég adta ki memoátjait, el­mondta: „Tudományos szem­pontból nagy teljesítmény az ilyen hosszas konzerválás - amelyre eddig soha nem volt szükség -, s ez független attól, hogy politikai és erkölcsi szempontból helyes-e.” Jelcin elnök időről időre java­solja, hogy temessék el Lenint - ez elengedhetetlen lenne kul­tuszának végleges eltörlésé­hez -, de a kommunisták nyo­mására mindig meghátrált. Lenin valaha a Sztálinnal szembeni „bírálatot” jelképez­te, s rá hivatkozott Nyikita Hruscsov pártfőtitkár is, aki az úgynevezett enyhülést kezde­ményezte Sztálin után. A mai vadkapitalizmusban Lenin a rendet jelenti sokaknak, akik az állam által elárulva érzik magukat, a fiatalok egy része is felé fordult. Lenin kultuszá­nak továbbéléséhez hozzájá­rul az is, hogy máig keveset tudnak tényleges történelmi szerepéről. Kérdés, hogy ha eltemetik Le­nint, mi lesz az Alekszej Scsuszev által 1930-ra felépí­tett, a kor építészetének legja­vát képviselő vörös márvány mauzóleummal, amelynek mellvédjéről először az 1930. Porból lettél, porrá leszel. november 7-i díszszemlén s azóta számtalanszor integet­tek a felvonuló tömegeknek a szovjet vezetők. CTK-felvétel Túl nagy volt az önbizalom. Ha tudta volna, mi várja az alagút végén, kissé szerényebben viselkedik.

Next

/
Thumbnails
Contents