Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1999-01-27 / 4. szám

1999. január 27. » 32. évfolyam Riport Lédecen megszűnik a magyar iskola. A lakosság ötven százaléka n magyar... O 48 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 1999. január 30-ától február 5-éig Szlovákiai magyar családi magazin . szám • Ára 13 korona Sport Csodálatos tehet­ségnek tartották, talán még Lemieux-nél is nagyobbnak. 16 Én tudom, hogyjó a torta hab nélkül is... Rettegjetek, egerek! Kertész Gábor ____________ Az elfekvő készletből van még mit adnunk (persze csak részle­tekben), hiszen az elmúlt törté­nelmi időszak - négy, nyolc, tíz, hatvan, hetven, nyolcvan, ki­lencven, aki bújt, aki nem, fél­százezer fényév - rablógazdál­kodásának erősen kétségbe vonható antlneopozltív ered­ményei oly mértékben gátolnak minket a terveink megvalósítá­sában, hogy csak nagy vonalak­ban tudjuk vázolni azt, ami re­ánk vár, illetve önreánk, mert­hogy ön szavazott reánk, így minden kötelezettségvállalá­sunk, amit annak idején el­mondtunk azért, hogy Ön reánk szavazzon, csak azon múlik, hogy Ön bírja-e cérnával mind­azt, amit most mi Önért teszünk magunkért, mert hogy a cél szentesíti az eszközt, főleg, ha eszköz nincs, mert hazavitték, vagy külföldre menekítették, maradt hát a programbeszéd, hátramutogatás, előrefenyege- tés. Isten malmai lassan... Őröl­nek. Őrölnek közvélemény-kutatási százalékot, parlamenti helyfog­lalót és helykilépőt - itt is va­gyok, ott is vagyok, csak én tu­dom, hogy hol s miért vagyok - erkölcsi kötelességből megszá­molom majd magam, ha felszó­lít rá a nyomógomb, mert négy évre engem választott a polgár, a legfelsőbb akarat. Ha meg nem négy év, csak kettő, vagy egy, vagy tavaszig, hát majd csak kibírjuk, elvégre már annyi „pozitív szignált” küldtünk a Nyugat felé, hogy abból szépen el lehet éldegélni, Tisztelt honfi­társak, és akkor még finom vol­tam... Őrület. Amikor már azt hinné az ember, hogy ha mézre nem is, de legalább madzagra futja, ak­kor majdnem Igaza van. A nad- rágszíjmeghúzó rendelkezések magasabb rendű felfogásában, a madzaghelyettesítő kormány­zati intézkedések akár kötél ál­Nem mindennap terem jólét, boldog­ság meg erkölcs. tali békés, boldog szebb jövőt is jelenthetnek. Én tudom, hogyjó a torta hab nélkül is, sőt az sem baj, ha hiányzik belőle a krém: ilyen világot élünk. Azt sem bá­nom, ha a tortának nincsen tész­tája, lapja sem, csak mondja meg valaki az alagút túlsó felén, hogy lesz-e holnapután kenyér­vég. Vagy itt a vég, jő a kalács? Addig meg kibírjuk, megrázzuk magunkat, ha már az áramot ki­kapcsolták a Villamosművek... Az unokáim majd látni fogják azt az embert, áld látott egy em­bert fényképen, aki jött, látott, győzött - aztán annyi... A legramatyabb szociális helyze­tűeknek az áremelést is kom­penzáljuk - in memóriám. Ret­tegjetek egerek - elfogynak a macskák. Nem akarom elkiabálni, de én már most félretettem némi ap­rót, hogy legyen miből financiá­lisán fedeznem a következő vá­lasztásokat, amelyeket majd az nyer meg, aki előtte száz nappal megmondja, hogy utána száz napot kér arra, hogy megmond­ja, mit csinált rosszul - esetleg pocsékul, gazul, erkölcstelenül- az, aki az adott összeszámlálás után épp vesztesen került ki ide­iglenesen a győzelemből. Mert nálunk már csak az van, ami nincs, no és annak a fordítottja. Azt hiszem, érthető vagyok, pe­dig rettenetesen igyekeztem. Persze azért a békesség kedvé­ért meg kell, hogy mondjam, nem mindennap terem jólét és boldogság, erkölcs, meg kecske is meg káposzta is a nap alatt. Egy nap alatt meg pláne nem. Azért valamit tennünk kell, hogy nyugodtan bevehessük le­fekvés előtt az altatót, vagy hibernáltathassuk magunkat testileg és szellemileg. Ez utób­bi a kényesebb lelkületűek ked­véért akár törlendő. Hogy mégis mi lenne a teendő? Ha én azt tudnám, most képes­lapot írtam volna valamelyik szigetem egynéhány villájából, nem pedig vezércikket... Egy múlt heti párizsi modell. Alkotója Thierry Mugler. CTK/AP-fevétel Vezércikk Sokáig tartó júdáspénz Dusza István ______________ Vo lt, aki jó szándékkal mente­ni akarta, ami szerinte még menthető, s bárki szemébe odavágta: „Fizesd ki a turnén­kat, s akkor majd beszélhetsz erkölcsről, gerincről, tartásról! De amíg nem teszed, ne vá­dolj, ne oktass ki, mert létezni kell!” Még szinte látom, aho­gyan akkor sarkon fordult és otthagyott; talán akkor is ment kérni azoktól a magya­roktól, akiket a magyarellenes hatalom pénzelt. Ki hitte el ak­kor, hogy a behódolás, a meg- hunyászkodás majd segít raj­tunk? Ki gondolta, akárcsak bevallatlanul is, hogy akik a dél-szlovákiai magyarság lété­re törve (a magukéit sem kí­mélve) nacionalista ideológiát gyártanak a kultúránk és okta­tásunk elleni cselekvéshez, egyáltalán napokra is segíteni akarnak rajtunk? A tapasztala­tok szerint azok a botor jószándékúaksem, akika „pénznek nincs szaga” római szállóige szerint cselekedve mentek, és kértek tőlük. És kaptak: hanghordozókra, könyvekre, rendezvényekre, turnékra, helyi kultúrára. Igazán nem tudom, hogy mi­lyen erős illatosítót kell hasz­nálnia annak a személynek, aki a Meéiar-kormányzat ke­gyéből a Pro Slovakia alapít­vány füzénél melegedve, egy kiadó társtulajdonosaként ka­pott pénzből kiadott könyv szerzőjének megmutatta a ho­noráriumát, de nyomban zseb­re is tette, mondván: „Te köny­veket kapsz ennek az összeg­nek a fejében, s ha eladod va­lamennyit, az ára a tiéd lehet. A honoráriumod meg az én ju­talmam, amiért az egész ki­adási tranzakciót nyélbe ütöt­tem.” Azon túl, hogy az eset a korrupció és az adócsalás ál­latorvosi lova lehetne, mégis­csak elsősorban arról az erköl­csi romlásról szól, amelyet a szeptemberi választások után leváltott hatalom szlovákok és magyarok körében egyformán okozott. Elképzelem, ahogyan szep­temberben - talán még a vá­lasztások utáni napokban is - a kiutalt pénzükért lóhalálában kiadványokat szerkesztenek a Szlovákiai Magyar Kulturális Társulás tagjai. Azéi a társulá­séi, amely a Sokrétű kultúrát! című brosúrájában ideológiák­tól és politikától mentes kultú­rát hirdet, de így fogalmaz: „Mindig kell, hogy létezzen a nemzeti kisebbségen belül olyan politikai erő, amely a többségi nemzettel a kapcsola­tokat ápolja, a dialógust fenn­tartja. Ez az erő jelenleg a szlo­vák-magyar érintkezésben a Magyar Népi Mozgalom.” Most kell a politika vagy nem kell a politika a kultúrában? Netán csak az a politika szerin­tük, amikor a Csemadok kom­munista pártállami működési struktúráját és az önszervező­désekor arra rátelepedő politi­kai mozgalmat bíráltuk? Az meg korántsem politika, ha abban az ominózus brosúrá­ban valaki a „Magyar Népi Mozgalmat” népszerűsíti, mi­közben a kultúra függetlensé­géről értekezik, vagy az „át- kosnak” is mondott negyven évet siratja? Miért is fáj a jú- dáspénzből támogatókat, vá­lasztókat megvásárolni akaró levitézlett percemberkéknek, hogy a Csemadok képes volt önmaga megváltoztatására, s még csak a halál közelébe se került? Siratják Gombaszögöt és a Sarló szellemét a Felemelt fejjel! című dilettáns történet­írók pamfletjeit is közreadó brosúrában, de egy lépést se tettek azért, hogy a Csemadok megkapja tavalyi rendezvé­nyeire a pályázatokon igényelt támogatást? Hogyisne, amikor ők akartak nyomulni, átvenni a Sarló balos örökségét, mert mindenki más konzervatív és liberális. Nem ez a legnagyobb baj, hanem az, hogy a kétnyel­vű bizonyítványaikat visszaka­pó magyar iskoláinkba 1998 decemberének végén és 1999 januárjában ilyen brosúrákat küldözgetnek valakik. Az a gesztus pedig, amellyel a Knazko vezette kulturális mi­nisztériumba önigazolásként, mintegy a Hudectól kapott jú­dáspénz felhasználását igazo­landó, elküldik megtekintésre ezeket a némely szerzők kité­teleiben nyílt szélsőbalos ideo­lógiai propagandát is tartal­mazó füzeteket, már a politi­kai pornográfia teteje.

Next

/
Thumbnails
Contents