Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1999-01-20 / 3. szám
1999. január 20. Sport Alapjaiban rengetheti meg a nemzetközi olimpiai mozgalmat a szavazatvásárlási botrány Kit ragad magával az ár? Portré Schmitt remekül kezdte a szezont Már hatévesen versenyzett J. Mészáros Károly Hány leplet rántanak még le az olimpiai mozgalom vezérkarának féltve őrzött titkairól? Samaranch elnököt akkor érte a botrány, amikor a legkevésbé számított rá, s éppen az huza- kodott elő vele, aki helyettesei közé tartozik a legmagasabb mozgalmi tisztségben. Marc Hodler, a nyolcvanéves sportdiplomata: nem tudott ellenállni az újságírók rámenős kérdéöt-hét százalékát kenyerezték le. Nincs szándékomban senkit megsérteni s a NOB száztizenöt tagját egy kalap alá véve megvádolni. Hisz maga Hodler, a mozgalom krémjének évtizedek óta ismert tagja is csak Hodler szerint társainak mindössze seinek, s kiteregette a nemzetközi olimpiai mozgalom szeny- nyesétavilág elé. December dereka óta erről csámcsog a sportsajtó. Többfel- vonásos botrány, beláthatatlan végű. Nyomoznak, kutatnak, tagadnak és jajveszékelnek attól függően, hogy kit hogyan érint a dolog. Meg adagonként ismerik be az elkövetett ballépéseket. Most már mindenkinek világos, hogy az ötkarikás játékok odaítéléséért folytatott sportszerű versengést valami pénzfűtötte világ váltotta fel a háttérben. Kinek az érdekét szolgálják Samaranch voksem- berei? A mozgalomét? Magukét? Kikét? Ezek a képek nem a lemondás pillanataiban készültek a Salt Lake City-i téli olimpia szervezőbizottságának első (Frank Joklik) és második emberéről (Dave Johnson). CTK-felvételek Samaranch nem győzi hallgatni, mi minden derül ki csapatáról. azt állítja, hogy társainak mindössze öt-hét százalékát kenyerezték le. Nem sok, de ha igaz, amit állít róluk, akkor valóban nincs semmi keresnivalójuk az elit társaságban. Samaranch is érzi, hogy meg kell szabadulnia néhány szavazó figurájától, mert valaki (k)nek általában el kell vinni (ük) a nagy nemzetközi balhét. Ez pedig már annál is nagyobb, sőt alapjaiban rengetheti meg a mozgalmat. Valaki már azzal is előjött: ha a pályázók valóban vásárolgatják az olimpiák rendezési jogát (Hodler szerint tíz éve már ez a gyakorlat), akkor nincs is szükség ilyen játékokra. Hol van ez már Coubertin eszméitől? Szóval nincs könnyű helyzetben a spanyol márki. Nekünk azt mondja: kitakarít a NOB- ban, csak legyenek terhelő bizonyítékok. Olyan rendet csinál, hogy a korábbinál erősebb lesz a mozgalom. Hodlernek viszont keményen tudtára adta, hogy előbb a vezérkaron belül kellett volna erről elbeszélgetni, nem a botrányra vadászó újságíró héjáknak tálcán kínálni a témát. Amennyire biztos anyagi alapokra helyezte az olimpiai mozgalmat, s amilyen üzletággá virágoztatta, annyira kétszínű is a tapasztalt, minden hájjal megkent Samaranch. Olyan területre terelte a mozgalomat, ahol a pénzmilliárdok sok-sok embernek jólétet, fényűzést hoznak, de ugyanakkor elvakítják őket, s a mozgalom mindinkább a megvesztegetés táptalajává válik. Egy korábbi ausztrál sportoló minden köntörfalazás nélkül mondja: „Azt hiszem, hogy a korrupció még inkább elbur- jánzik az olimpiai mozgalom különböző szintű szerveiben. Azok az emberek, aki többmilliárdos üzletek megvalósításáért dolgoznak, mindenáron szeretnék megszerezni maguknak, így a megvesztegetéshez folyamodnak.” Ennek fényében ugye, mennyire másnak tűnik, hogy miért nem az újkori játékok első házigazdája, Athén kapta a centenáriumi, 1996-os nyári olimpiát, hanem a hatalmas hangadó cégeket maga mögött tudó Atlanta? Ráadásul nyolc évvel később ugyanaz a testület már alkalmasnak találta a görög fővárost a játékok megrendezésére. Mi fog még erről kiderülni? Talán nem is jó, hogy ennyi ideálromboló valóság bújik elő az olimpiai mozgalom vezérkaráról. Romba dőlnek benHa igaz, amit állít róluk, akkor valóban nincs semmi keresnivalójuk az elit társaságban. nünk a sportszerűségbe vetett utolsó remények is. Aztán mi marad? De ha már kinn van a szög a zsákból, hadd lássunk mindjobban bele. Tudja meg a világ, ki és hogyan él vissza a nemes emberi versengés legtisztább eszközeivel. Az ár úgyis lesöpri az olimpia színpadáról. Nem kizárt, hogy Samaranchot is. Szabó Zoltán Egyértelműen a húszéves Martin Schmitt számít az idény felfedezettjének a síugrók mezőnyében. A fiatal német sportoló kirobbanó formában kezdte a szezont, az első négy Világ Kupa-via- dalon biztosan győzött. Például a lillehammeri nyitányon összesítésben közel 20 méterrel teljesített többet, mint a második helyezett finn Janne Ahonen! A hagyományos négysáncverseny félidejéig igazolta az elvárásokat, Oberstdorfban és Garmisch- Partenkirchenben felállhatott a dobogó legfelső fokára. Aztán Innsbruckban, rendkívül kedvezőtlen időjárási viszonyok közepette a nap leghosszabb ugrását követően hatalmasat bukott. Szerencsére kisebb zúzódá- sokkal megúszta az esést. Ezt követően elsősorban már a biztonságra törekedett, így végül csak negyedik lett. Szülőfalujában, Furtwa- genben - ahol telente majdnem mindenki a havas lejtőkön siklott - rendkívül korán kezdte pályafutását, már hatesztendősen beíratták a helyi síugróklubba. Nem sokkal később elindult élete első versenyén, a tízévesek között második lett. Ekkor döntött végleg az egyáltalán nem veszélytelen sportág mellett. Tavaly már helyet kapott a német válogatottban; a naganói olimpián is rajthoz állt, tagja volt az ezüstérmes együttesnek, de egyéniben nem sikerült az élmezőnyben végeznie. Viszont az idei versenysorozatban már elhomályosította honfitársát, a legendás Dieter Thomát. Gyakran kihagyja a próbaugrásokat, aztán teljesítményével sokkolja vetélytársait. A japánok azt állítják, hogy az új szabályok az európaiaknak kedveznek. Ugyanis az előírások szerint a sílécek hosz- sza maximálisan a síugró magasságának 146 százaléka lehet. Reinhard Hessnek, a német nemzeti csapat vezetőedzőjének egészen más a véleménye: „Jóval igazságosabb ez a rendszer, hiszen korábban az alacsony növésű sportolók előnyt élveztek, most már a többieknek is van esélyük.” Martin Schmitt nem tartozik a törpék közé, 181 cm magasra nőtt (testsúlya mindössze 64 kg), a lécei 4 centiméterrel hosszabbak, mint egy éve (262,5). Ezzel elérte a szakemberek szerinti ideális arányt, és a repülés fázisában a lécek és a teste közötti szög 12 fokra csökkent. Humorosan azt állítja, sikereiben nagy része van modern hajviseletének, amelyet egy híres francia fodrász készített. Mestere, Wolfgang Steiert erre csak ennyit mondott: „Az utóbbi időben egyre több hölgy érdeklődik iránta...” Új lécekkel, puha talpú cipővel, elasztikus kötéssel és a nagy előd, Jens Weissflog útmutatása szerint - „Repülj, Martin, repülj, ne gondolkozz ! ” - versenyez. Az idei szezonban a pénzdíjakból közel 200 000 márkát CTK-felvétel keresett. „Tisztában vagyok azzal, hogy nem végezhetek mindig az élen. Nagyon örülök valamennyi sikeres ugrásomnak, az szinte mellékes, hogy ez az első vagy a harmadik helyre elég. Nyáron keményen gyakoroltam, ennek meg is lett az eredménye, hiszen minden tekintetben javultam. Most minden erőmmel a Ramsauban rendezendő februári világ- bajnokságra összpontosítok, ahonnan érmekkel szeretnék hazatérni.” Olimpiai megvesztegetési krónika Lapzártáig az alábbi fontosabb események történtek: Dec. 10. Kiderült, hogy Salt Lake City, a 2002-es téli olimpia házigazdája a rendezés odaítélése előtt hat NOB-tag gyermekének ösztöndíjat fizetett amerikai egyetemeken. Dec. 11. Marc Hodler, az olimpiai mozgalom egyik legbefolyásosabb alakja bejelentette, hogy Atlantától Athénig valamennyi olimpiai házigazda valamiképpen befolyásolta a NOB-tagokat. Állítólag négy ügynök vásárolta a pályázó városok szavazatait. Dec. 11. Nagano és Salt Lake City rendezői cáfolták ezeket az állításokat. Dec. 12. A NOB öttagú bizottságot hozott létre az ügy kivizsgálására. Dec. 17. Vladimír Cemusák szlovák NOB-tag egy interjúban kijelentette: „Engem soha senki nem szólított meg, s konkrét ajánlatokról más NOB- tagoktól sem hallottam.” Dec. 17. Walther T röger német NOB-tag: „Néhány egyén lefizethető a NOB-ban, ugyanúgy, mint más társadalmi csoportokban.” Dec. 22. A NOB eltörölte a Pop- rádnak adott kivételt, hogy a NOB-tagok a megszabottnál korábban (már január 22-étől) idelátogathatnak a téli Universiade idején. így hozzánk is csak február elején érkezhetnek az olimpiai mozgalom szavazó tagjai. Dec. 27. Váratlanul január 24- ére Lausanne-ba hívták a 2006- os téli olimpiára pályázó városok, köztük Poprád képviselőit is. A botrány következményeiről tájékoztatják a küldöttségeket. Dec. 27. Nevek is felbukkantak a megvesztegethetők listáján: az orosz Vitalij Szmirnov, a mongol Sagdarijev Magvan, a líbiai Basír Attarabulsi, a szváziföldi David Sibadze, a kongói Jean-Claude Ganga, a holland Anton Geesink és a már elhunyt kameruni René Essomba. Dec. 28. A megvesztegetési botrány Salt Lake City-i részleteinek felderítésébe bekapcsolódott az FBI és az amerikai igazságügy. Előtte már az USA Olimpiai Bizottsága is külön vizsgálatot kezdett. Jan. 1. Richard Pound, a NOB vizsgálóbizottságának elnöke két napig Salt Lake Cityben tartózkodott. Tapasztalatait nem tette közzé. Jan. 2. Nyilvánosságra hozták, hogy az ügy felgöngyölítése biztosan tovább tart majd, mint január 24-énél, amikorra a vizsgálati végeredmény és az intézkedések bejelentését tervezték. Jan. 6. Kiderült, hogy maga Samaranch elnök is elfogadott az amerikaiaktól két fegyvert ajándékba. Úgy védekezett, hogy ő kaphat, mert nem szavaz. Jan. 8. Lemondott Frank Joklik, a Salt Lake City-i téli olimpia szervezőbizottságának elnöke és helyettese, Dave Johnson. Jan. 10. A The New York Times értesülései szerint készpénzt is fizettek a NOB- tagoknak: személyenként öt és hetvenezer dollár közötti ösz- szeget. Ráadásul a Salt Lake City-i szexuális szolgáltatások költségeit is megtérítették nekik. Jan. 10. Dick Pound, a megvesztegetési botrány kivizsgálását végző NOB-bizottság elnöke bejelentette: kezében az ügybe belekeveredett NOB- tagok névsora. Előbb beszélni kíván az érintettekkel, majd ha beigazolódik, hogy valóban visszaéltek a helyzetükkel, kérni fogja a Nemzetközi Olimpiai Bizottságból való kizárásukat. Jan. 10. Ken Bullock, a Salt Lake City-i téli olimpia szervezőbizottságának egyik tagja felszólította Juan Antonio Samaranchot, hogy a botrány miatt ő is mondjon le. Jan. 24. Vajon mit jelentenek be a NOB végrehajtó bizottságának rendkívüli ülésén?
