Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1999-06-30 / 26. szám

16 1999. június 30. Sport Villanófényben Ján Germánus világklasszis nagyrőcei szkanderes, aki ellenfeleit leggyakrabban pillanatok alatt megadásra készteti Leghosszabb párharca fél percig tartott J. Mészáros Károly Június derekán a magyarországi Szolnokon jobb kézzel arany-, ballal ezüstérmet szerzett az Eu- rópa-bajnokságon a szkander- sport legnagyobb szlovákiai alakja, Ján Germánus. Az erőtől duzzadó nagyrőcei fiatalember nem sokat szokott teketóriázni ellenfeleivel, legtöbbször pilla­natokon belül legyőzi őket, majd levonul a színpadról, hogy várja következő áldozatát. Akkor bol­dog, ha elfogynak a vetélytársai, s neki már csak a győztesnek já­ró díjakért kell újra színre lépnie. Még a huszonötöt sem töltötte be, s már bajnoki címekkel és érmekkel teli, gazdag sportmúlt áll ön mögött. Ezek után mi hajt­ja önt előre? Egyszer sem jutott az eszébe, hogy már abba kelle­ne hagynia? Nem bizony, s nincs is rá okom. Még mindig jó erőben érzem magam, sőt egyelőre nem értem el teljesítményem tetőfokát. Ja­vulni meg állandóan szeretnék, s van is miben. Más sportágakban akadnak titkos terveim, de jelen­leg még nem kívánom őket nyil­vánosság elé tárni. Sportpályafutását két szakaszra oszthatnánk. Az elsőben junior­ként tűnt fel a felnőttek között, s egyik sikerét a másik után aratta, mígnem túlzásba vitte. Mi késztette arra, hogy a tiltott szerhez nyúljon? Erről már sokszor véleményt nyilvánítottam, s nem szívesen térek vissza rá. De ha már fel­hozta, elmondom: nem a kéz­nyomásban, hanem az erőeme­lésben történt a félrelépés. Egé­„Nekem egyetlen jelszavam van: nyerni!" szén fiatalon nagy nyomás nehe­zedett rám, mindenki sikert várt tőlem, s abban a helyzetben nem találtam más kiutat. Amit be­szedtem, inkább az erőemelés­ben segített nekem. Megtörtént, s már nem fog előfordulni, ta­nultam ebből a hibámból. Min­den jó valamire. Túl vagyok raj­ta, s nem szeretnék visszatérni hozzá. Azon kevesek közé tartozik, akik doppingolásukat nyilváno­san beismerték, és tettüket megbánták. Egyben felhagyott az erőemeléssel. Később nem esett újra kísértésbe? Eltiltásom alatt elég hosszú ideig, három évig készülhettem, termé­szetes módon megerősödhettem, megférfiasodtam. Tapasztalhat­ja, teljesítményem azóta nem esett vissza, sőt nőtt. Manapság léteznek kiváló, természetes ki­vonatból készült bioké­szítmények, amelyek az anabo- likus szteroidokkal is felérnek. A kémia rendkívül előre tart, s jó­formán mindent helyettesít. A következő két-három év nem tartozott élete könnyű időszakai közé. Kire, mire támaszkodha­tott azokban az esztendőkben? Mindenekelőtt a szkanderszö- vetségre, amely az állami edző segítőjeként alkalmazott, így részt vehettem a versenyeken, edzőtáborokon, kapcsolatban maradtam a többiekkel. Mások is segítettek, ugyanakkor sokan el­fordultak tőlem; akkor tudtam meg, ki az igazi barátom. Kilencvenhéttől újra aktív szkanderversenyző. Menet­rendszerűen érkeztek a győzel­mek, de nemcsak azok. Miért nem tud megint mindenhol csak nyerni? Doppingvétségemig két felnőtt­világversenyen indultam, nem­igen volt alkalmam kikapni va­lakitől. Eltiltásom alatt az el­lenfelek is javultak. Nem min­den nap egyforma. De olyan versenyzőket is megvertem, akik korábban legyőzhetetle- nek voltak. Szerintem nagyon jól haladok. Szlovákiában kilencvenkettő- ben honosodott meg sportág­ként a szkander. Azóta milyen változásokon ment keresztül? Mi mindenre kell odafigyelnie valakinek, ha világ- és Európa- első akar lenni? Világszerte, nálunk is nagyon felszökött a versenyzők teljesít­ménye. Valamennyien erőseb­bek, technikásabbak, rátermet­tebbek, az vitathatatlan. A sike­rekért keményen kell gürizni, szigorú életmódot folytatni, akár a többi élsportoló. A szkander a férfiasság, az erő bemutatója. Nem véletlenül hódolnak neki olyanok is, akik csak azt szeretnék bebizonyí­tani, hogy a többieknél erőseb­bek. Miben tér el a versenysze­rű kéznyomás attól az egysze­rű változatától, amikor két fér­fi, szórakozásból vagy foga­dásból egymásnak feszíti a karját? Lényeges a különbség. A ver­senyzőnek számos szabályhoz kell igazodnia. Ezek részletesen benne vannak a nemzetközi elő­írásokban, a külön e célra ké­szült versenyasztaltól, a kar helyzetének beállításán át egé­szen a kézfejfogásig. Ami meg a teljesítményt illeti: edzés nélkül idejöhet bármilyen bikaerővel valaki, teljesen esélytelen. Lehet akár kétszáz kilós is! Az edzett­ség, a kitartás, a technika és sok más tényező összhatásában rej­lik a siker. Ezeknek a tulajdon­ságoknak a fejlesztése visz elő­re. Maga az erőpróba percek, gyak­rabban csak másodpercek kér­dése. A kívülállónak úgy tűnik, hogy rendre az erősebb győz. Valóban így van? Sokszor igen. Ez sorsdöntő szo­kott lenni. Ha nincs nagy erőbeli különbség a két versenyző kö­zött, előfordul, hogy a gyen­gébb, de technikailag képzet­tebb nyer. De csak ilyenkor. Kü­lönben az erő dominál. Versenyzés közben mit tehet a szkanderes, s mit nem szabad csinálnia? Nekem egyetlen jelszavam van: nyerni! Ehhez akarni és edzeni kell. Soha nem szabad azt mon­dani, hogy kikaphatok, csak a győzelem járhat az eszemben. El sem képzelhetem, hogy a ke­zem ne úgy mozduljon, ahogy akarom. Mi tiltott? Például ha a versenyző megfogja ellenfele kézfejét, másik kezével már nem engedheti el az asztal fo­gantyúját. Párharc közben nem nyithatom ki az öklömet, nem léphetek át az asztal alatt ellen­felem oldalára, nem rúghatom meg őt, nem mozdíthatom el az asztalt. Persze a bírón múlik, hogy mit ítél tudatos szabályta­lanságnak. Amúgy is fontos szerepe van a kézfej fogásnak, gyakran millimétereken múlik a siker. S ebben is a játékvezető ítélete a mérvadó. Szembeáll az ellenfelével. Mit kell róla feltétlenül tudnia, és mit szükséges a párharc előtt elvégeznie? Minél kevesebbet tudok róla, annál jobb, a semmi a legjobb. Én csak azért állok az asztal­hoz, hogy nyerjek. Nincs ennél nagyobb kívánságom. Az első pillanattól teljes erővel beveti magát, vagy időnként ki­vár, taktikázik? Erre nincs lehetőség. Amennyi­vel visszafogottabban vetem magam bele, annyival nagyobb esélyt adok az ellenfelemnek, és ez már elég a vereséghez. Rög­Név: Ján Germánus. Született: 1974. november 14-én, Nagyrőcén. Családi állapota: Nőtlen. Kedvenc időtöltése: Barát­nőjével lenni. Legnagyobb öröme: Nehéz tön az első pillanattól kezdve minden erőmmel nyomni kez­dek. Leghosszabb meccse? Talán fél perc. Megnyertem. Az emberek nem szívesen fo­gadják el vereségüket. Átélt ez­zel kapcsolatban valamilyen furcsa esetet? Mi illő a párharc végén? Nem éltem még át semmi kü­lönleges helyzetet. Nekem ti­zenöt-húsz másodperc bősége­sen elég a kézfejfogásra, mások gyakran percekig keresik a leg­jobb fogást. A győztes megy be­jelenteni az eredményt a bírói asztalhoz, a kézfogás meg ter­mészetes velejárója a befejezés­nek. Jelenleg a szkanderból él, vagy csak kedvtelésből űzi? Nekem ez a kenyerem. Mással nem is foglalkozom. Megélek belőle, mint minden sportoló, támogatóim jóvoltából. kiragadni a sok közül. Legnagyobb csalódása: Po­zitív doppingtesztje. Kedvenc politikusa: Nincsen. Kedvenc sportolója: Mind­egyiket tiszteli, nem szeret­ne senkit sem megsérteni. Egy magyarországi ismerősével Somogyi Tibor felvételei Névjegykártya Futballkaleidoszkóp Közvetlen továbbjutás Óceániából is? A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség a világbajnoki selejtezőrendszer megváltoz­tatásával szeretné biztosítani, hogy Óceánia legjobb csapata közvetlenül szerezhessen jo­got az indulásra. Az érvény­ben lévő szabályok szerint az óceániai régió győztesének valamelyik kontinens csapatá­val kétmérkőzéses selejtezőt kell vívnia a részvételért. Michel Zen-Ruffinen, a FIFA főtitkára szerint ez nem logi­kus. - Mint olyan térségnek, melynek önálló konföderáció­ja van, Óceániának is joga van a világbajnokságra való köz­vetlen csapatküldésre - mondta a főtitkár. A változta­tás legnagyobb kedvezménye­zettje minden bizonnyal Ausztrália lenne, amely 1990- ben a skótok, 1994-ben az ar­gentinok, 1998-ban pedig az irániak ellen vesztette el a pótselejtezőt, így egyik alka­lommal sem lehetett ott a vi­lágbajnokságon. A módosítás várhatóan csak a 2002-es vb után lép életbe. Lothar Matthäus példakép lesz? A német Gewis közvélemény­kutató intézet felmérése sze­rint a labdarúgó-szurkolók 39 százaléka úgy véli, a jelenleg is aktív játékosok közül Lothar Parmalat-?armaj3 rarmalat oarma« Matthäus a legalkalmasabb ar­ra, hogy Uwe Seelerhez és Fritz Walterhez hasonló példakép legyen Németországban. A Bayem München 38 éves védő­je mögött az AC Milan támadó­ja, Oliver Bierhoff lett a máso­dik, míg a harmadik legtöbb voksot a Borussia Dortmundtól az 1860 Münchenhez igazolt Thomas Hässler kapta. A fel­mérésből az is kiderült, hogy Ottmar Hitzfeld (a bajnok Bayem München vezetőedző­je) és Otto Rehhagel (Kaiserslautem) után a legtöb­ben Matthäust tartanák a leg­ideálisabb megoldásnak a válo­gatott élén Erich Ribbeck utód­jaként. Érdekesség, hogy a nemzeti együttes jelenlegi pá­lyaedzője, Üli Stielike egyetlen szavazatot sem kapott. Az AC Parma, az UEFA Kupa 1999-es győztese. Álló sor balról: Sensini, Mussi, Boghossian, Thuram, Buffon, Verőn; guggolnak: Asprilla, Benarrivo, Fiore, Sztanics, Grespo. Kép: Guerin Sportivo Germánus párharcát senki sem tudja figyelmen kívül hagyni.

Next

/
Thumbnails
Contents