Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1999-01-20 / 3. szám
1999. január 20. Kópé Verssarok Rákos Sándor Babonákról, csodákról Hóval fedett, szikrázó téli táj, hó- és holdfénnyel csipkézett homály. A kertek alján árva eb vonít, a holdra vicsorítja fogait. A teliholdra, mely mint bűvölet, lassan száll el a háztetők felett. Ilyenkor esik száz képzelt csoda, ilyenkor támad minden babona. A kemencében száraz csutka ég, ellebben és visszaszáll a sötét. Öregasszony a sarokban neszez, imát mormol s buzgón keresztet vet. A kéményen vadul fütyül a szél: rebben a láng, mint riadt denevér. Az asztal körül együtt a család. Halk szó idéz rontást, bajt, babonát. A gyerekhad a sutban meglapul, és figyel némán, mozdulatlanul. Kutya, macska, egér... IHlíhrY^H Ml \ files« Reich Károly rajza Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl volt egy kutya. Ezt a kutyát besorozták katonának, el kellett mennie három évre. Volt neki egy kicsi ügyes háza, s nem volt, akire hagyja. Ott törte a fejét, ott búsult, hogy már most mi is lesz abból, ha ő elmegy katonának. Ha ő nem lesz otthon három évig, addig leromlik a háza, elrontolódik, vagy ki tudja, mi baj éri! Hát mit gondolt ki a kutya? Kigondolta, hogy ő eladja a házát, s aztán mikor hazajön a katonaságból, csinál abból a pénzből, amit kap érte, egy másikat. Kezdte hirdetni, hogy eladó a háza, de nem került rá vevő. Egyszer nagy későre került egy, de csak olyan, akinek nem volt elég pénze, csak adóslevélre tudta megvenni a házat. Azt gondolta a kutya, hogy úgy is jobb, mint ha otthagyja magára, mert mikor hazajön, akkor megadja az ember azt a pénzt neki, s csak fel tudja építeni magának a házat. Megcsinálták ügyesen az adóslevelet, átadta a kutyának az ember, s elfoglalta a házát. Eljött az idő, kellett menjen a kutya katonának. Most már azon kezdte törni a fejét, hogy mit csináljon ő az adóslevéllel. Hogyha elviszi a katonaságba, elvész vagy elrongyolódik, nem lesz az jó, hogy magával vigye! Hát mit talált ki a kutya? Neki addig a macska volt a legjobb barátja, elment a macskához, s azt mondta neki:- Te komám, nézz ide, eladtam a házamat, de csak adóslevélért tudtam eladni. Gondolkoztam rajta, hogy mit csináljak az adóslevéllel, s eszembe jutottál te. Te itthon maradsz, megőr- zöd-e nekem ezt az adóslevelet?- Meg - mondja a macska.- Na, ha meg, hát itt van - mondja a kutya -, tedd el jól, vigyázz reá, hogy amikor hazajövök, elő tudd nekem adni. A régi falusi házak akkoriban deszkával voltak lepa- dolva, s a gerenda és a deszka között volt egy kis hely. A macska a kutya előtt összehajtotta ügyesen az iratot, felmászott a falon, s azt mondta a kutyának:- Látod, komám, olyan helyre teszem, ahová senki sem tud még csak lépni sem. - Azzal bedugta oda a gerenda s a deszka közé. A kutya elment katonának. Nyugodt volt, hogy jó kézben hagyta az adóslevelet, biztos helyen van. Letelt a három esztendő, nem történt semmi baj, s a katonaságból is hazajött jó egészségben. Mikor hazajött, egyenesen a macskához ment.- Na, komám, megjöttem - mondja -, légy szíves, add ide az adóslevelemet, hogy menjek, és kérjem a pénzt, csináljak magamnak házat. Akkor a macska nagy büszkén felkapaszkodott a falra, onnan a gerendára, s az első lábát bedugta a hézagba. Hát ahogy bedugta, érezte, hogy csupa por lett az egész papír. Egy egér odakapott, s három év alatt el- lakmározta az egész adóslevelet. Akkor a macska kihúzta a port, s azt mondja:- Ide nézz, komám, mi lett belőle! Akkor a kutya megharagudott.- Ejnye - azt mondja -, de jó kézbe adtam!- Mit csináljak? Nem én vagyok a hibás!- Dehogynem vagy te a hibás! Miért nem őrizted egy kicsit, miért nem vigyáztál rájobban? Úgy összeveszett a kutya a macskával, hogy azóta soha nem tudnak megbékül- ni. Na de akkor azt gondolta a macska: „No, hadd el, egér! Ha te nekem ekkora bosszúságot okoztál, elbánok én veled úgy, hogy megemlegeti az egész nemzetséged!” Attól fogva, ahol lát egy macska egy egeret, nem hagy neki békét, kergeti, megfogja, megeszi. A kutya, szegény, elment az emberhez adóslevél nélkül, s kérte a pénzt a házáért. Azt mondja az ember:- Hol az adóslevél? A szegény kutya bevallotta, hogy mi történt, az adóslevelet a macskának adta, az egér megrágta, most nincs sehol. Az az ember pedig rosszféle volt, s azt mondta erre:- Hát akkor nem is igaz, hogy megvettem a házadat, hisz nem is volt a tiéd! Le is út, fel is út! Ott maradott szegény kutya ház nélkül, s azóta egy- egy kicsi szalmával, egy- egy kicsi ronggyal, ezzel- azzal kell beérnie. Attól fogva nincsen a kutyának háza, s emiatt a kutya a macskával, a macska az egérrel halálos haragban vannak. De azért máig is élnek, ha meg nem haltak. Magyar népmese Tudod-e? Mátyás király világrekordja A középkori Magyarországon is nagy becsben tartották a futárokat, különösen a királyi hírvivőket. Kiváltságos helyzetben voltak, és busás jutalom ellenében néha-néha magánleveleket is továbbítottak. I. László 1093-ban kiadott rendeletében kimondta, hogy a futárok bárkinek a lovát elve- hetik, ha hivatalos úton vannak. Tilos volt azonban elvenni a lovat a papoktól vagy azoktól, akik templomba, a főispán udvarába vagy a püspökhöz utaztak. Az elvett lovat a futár a harmadik faluig használhatta, de ott szabadon kellett engednie. Aki a lovat elfogta, köteles volt az állatot három hét leforgása alatt a templom udvarán vagy a piacon megmutatni. A tulajdonos, ha jelentkezett a lóért, itt átvehette. Ellenkező esetben a ló a királyé lett. Minthogy azonban ez a rendelkezés súlyosan nehezedett a köznépre, Könyves Kálmán király azzal igyekezett enyhíteni rajta, hogy 1100- ban kiadott rendeletében meghagyta: a futárok saját lovaikat használják, és útközben is saját költségükön lássák el magukat. A futároknak viszont megígérte, hogy úti kiadásaikért az ország nádora kárpótolni fogja őket. A tarcali ország- gyűlésen 1100-ban alkotott törvénykönyv kötelezte a határszéli várispánokat, hogy mihelyt az ellenség betöréséről hírt hallanak, azonnal két futár értesítse a királyt, hogy az intézkedni tudjon. „Mátyás királ ahova megyen vala, úgy megyen vala, mintha tsak repülne. Kotsis postán jó nihányszáz mérföldet elment kevís nap alatt” - írja Heltai Gáspár 1575-ben megjelent művében, mely arról is beszámol, hogy a király az újfajta „kocsi szekéren” naponta százezer lépésnyi - megközelítőleg 75 kilométeres - utat tett meg. Ha a világcsúcsokat már abban az időben is nyilvántartották volna, akkor egy magyar király is szerepelne a gyorsszekere- zők középkori világranglistáján! Azt tartja a hagyomány, hogy Mátyás tatai kastélyából ellátogatott a szekérkészítőiről híres, közeli Kocs faluba, és a kerékgyártókkal, bognárokkal együtt fundálta ki az újféle kocsi szekeret - a kocsit. Ez a könnyű, gyékénnyel oldalazott szekér rövid idő alatt elterjedt Európában. (Számos európai nyelven a kocsi szóból ered a köny- nyű, gyors szekér neve.) És a kocsi, „mely úgy megyen vala, mintha tsak repülne”, új korszakot nyitott a posta történetében. A gyorsabban haladó jármű és a lóváltó helyek sűrítése mellett a postajáratok menetidejét rövidebbre fogta a „szélhámosok” megjelenése is. (Szélhámos a harmadik, az éppen pihenő ló.) Ez időtől kezdve ugyanis a postakocsi elé három lovat fogtak be a hámba, de csak a rúd mellett álló kettő húzott, a harmadik, a szélhámos csupán ott poroszkált dolgozó társai mellett, és csak akkor fogták húzásra, ha valamelyik paripa kidőlt a rúd mellől. Nem panaszkodhattak a lovak a postára, megkapta a ló az abrakot, akár húzott, akár nem. Würtz Ádám rajza
