Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1999-06-30 / 26. szám
Nagyvilág 1999. június 30. 7 Az izraeli és a szlovákiai kisebbség helyzete sok tekintetben hasonlít egymásra Arab miniszter Izraelben? Yehuda Lahav _______________ A H aarec című izraeli lap szerkesztőségének írott levelében egy olvasó bizonyos hasonlóságokra mutatott rá a múlt hónapban lezajlott szlovákiai, illetve izraeli választások kisebbségi szavazóinak magatartása között. A szlovákiai magyar kisebbség a lakosság mintegy 11 százalékát alkotja, az arabok arányszáma Izraelben ennél valamivel magasabb. A kisebbség mindkét országban az országos átlagnál nagyobb arányban vett részt a szavazáson: körében a választásra jogosultak több mint 90 százaléka járult az urnákhoz. Az elnökválasztáson a szlovákiai magyarok több mint 90 százaléka adta voksát Rudolf Schusterre, csakúgy, mint ahogyan az izraeli arabok 90-95 százaléka támogatta Ehud Barak miniszterelnök-jelöltet. A győztesek ellenfelei részéről mindkét országban elhangzott az az antidemokratikus, erkölcstelen - és tényszerűen alaptalan - állítás, hogy Schustemek nincs szlovák, Baraknak pedig zsidó többsége, és győzelmét az előbbi a magyaroknak, utóbbi az araboknak köszönheti. „Itt azonban véget ér a párhuzam” - szögezte le a levél írója. Szlovákiában ugyanis a magyar kisebbség pártja teljesjogú tagja a kormánykoalíciónak, Izraelben viszont az állam- alapítás óta eltelt 51 évben még soha nem volt arab miniszter. Igaz, a helyzet 51 év alatt sok tekintetben megváltozott. Több mint 25 éve megszüntették az arabok lakta körzetekre kiterjedő katonai közigazgatást; megszüntették az arabok sok évig érvényes hátrányos megkülönböztetését a nyugdíjaknál és a gyermekgondozási segélynél. Van már arab tagja a Legfelsőbb Bíróságnak. A parlamentnek volt - és valószínűleg lesz - arab alelnö- ke. Volt - és alighanem lesz - arab miniszterhelyettes. A májusi választásokon pedig a parlamentbe bejutott az első arab női képviselő: Husznija Dzse-bara, a baloldali Merec párt színeiben. Vannak, akik még ennél is többre értékelik, hogy az idén arab lány lett Izrael szépségkirálynője, aki kék-fehér, Dávid-csillagot formáló estélyi ruhában képviselte Izraelt a szépségkirálynők világ- versenyén. A csúcs pedig, hogy a labdarúgó-válogatottban két arab játékos ölti magára a nemzeti mezt, és a sportsajtot élénken foglalkoztatja a kérdés, belefér-e az emberi alapjogokba, hogy a kiváló balhátvéd, Nedzsuan Gajek a meccs előtt ne énekelje fennhangon az izraeli himnuszt. (,A zsidó lélek Cion után eped...”). Már régen komoly vita folyik Izrael Államjellegéről, amelyetva- laha így határoztak meg: „zsidó és demokratikus állam”. De le- het-e valóban demokratikus, ha csak a zsidók állama? Ha azonban „minden izraeli állampolgár állama”, akkor ezzel hogyan egyeztethető össze, hogy Izrael menedéket kíván nyújtani minden zsidónak, aki bárhol a világon el akarja hagyni a hazáját, vagy erre kényszerül? Márpedig az ENSZ éppen abból indult ki 1947-ben, amikor jóváhagyta Izrael Állam megalapítását, hogy a holocaust után a zsidóknak szükségük és joguk van menedékhelyre. E menedékhely biztosítása tehát Izrael létének értelme és célja. Addig is, amíg sikerül valamilyen módon megoldani ezt a problémát, a jogegyenlőség hívei követelik, hogy legalább a személyazonossági igazolványokban töröljék a nemzetiségről, illetve a vallásról szóló kitételt, így csökkentve a megkülönböztetés lehetőségét. És egyre többen - politikusok, értelmiségiek, szociológusok, emberjogi harcosok, politikai pártok - egyre határozottabban mondják, hogy véget kell vetni 51 év gyakorlatának, és be kell vonni az izraeli arab pártokat a kormánykoalícióba. Vagy legalábbis fel kell ezt ajánlani e pártoknak. Jelenleg ugyanis - mint ahogyan erre éppen az arab pártok képviselői mutattak rá - a helyzet némileg emlékeztet arra a kiscserkészre, aki napi jó cselekedetként átsegített az utcán egy öregasszonyt, akinek esze ágában sem volt az út túlsó oldalára menni. Az arab pártok majdnem minden vezetője úgy látja, hogy Ehud Barak nem tud olyan kori|j| máin programot ajánlani, amelyet az arab pártok magukévá tehetnek, és vállalni akarnák érte a felelősséget. Ezért nem any- nyira a koalícióban való részvételben érdekeltek, mint inkább gyakorlati követeléseik teljesítésében, és hogyha ezek teljesülnek, hajlandók kívülről támogatni a kormányt, vagyis a koalícióval szavazni minden esetben, amikor - a békefolyamat folytatása és az izraeli kötelezettségek teljesítése miatt - a jobboldali ellenzék megkísérelné megbuktatni a kormányt. A kormány valóban sokat tehet e követelések megvalósításáért, és ezért még csak nem is érheti az a vád, hogy arabbarát politikát folytat. Például az arab iskolák felszereltségének kiegyenlítése a zsidó iskolahálózatban elfogadott szinttel, azonos kritériumok alkalmazása az arab, illetve a zsidó községeknek és városoknak juttatott központi támogatásban, az arabok és zsidók egyforma elbírálása Sbelügymi- nisztériuriji gyakorlatában az állampolgárság elismerése Ügyében, az arabok foglalkoztatása az állami hivatalokban és sok más hasonló intézkedés nem is a nemzetiségi politika, hanem a demokratikus jogegyenlőség része. Erre utalt Azmi Besara arab képviselő is, miután Ehud Barakkal találkozott. Besara volt az első arab, aki jelöltette magát a miniszterelnöki posztra a választásokon, de az utolsó pillanatban visszalépett, és híveit felszólította Barak támogatására. A találkozó után elmondta: nagyon biztatóan hatott rá, hogy Barak megválasztott kormányfőként hangsúlyozta, nem azért kívánja kielégíteni az arabokjogos igényeit, mintha meg akarná jutalmazni őket a választói támogatásukért, hanem azért, mert erre egyenjogú állampolgárokként joguk van. Barak nem jutalmazni akarja az arabokat, hanem állampolgári jogokat adni nekik. Prágái level Prágai töltött káposzta Cséfalvay Ildikó__________ Hol kapható Prágában töltött káposzta? Sehol. Prágában ugyanis nincs egyetlen magyarvendéglő sem, pedig biztosan sikere lenne, hiszen egy nemrég készült felmérés szerint minden második cseh kedveli a magyar konyhát. Ezt mi sem bizo- nyítjajobban, mint a csallóközi származású Albert Lajos „nagymama receptje” alapján készített pogácsájának- melyet egy óvárosi kis üzletben árul- a sikere. A több mint egymilliós városban, ahol megtalálhatjuk a világ szinte minden konyháját (amerikai, ausztrál, balkáni, kínai, francia, indiai, olasz, japán, ír, libanoni, mediterrán, görög, észak-afrikai, pakisztáni, orosz, mexikói, thaiföldi és török) nincs egy magyar vendéglő sem! Hogy mégis hol lehet töltött káposztát enni Prágában? Olyan családoknál, ahol magyar a házisszony, vagy például a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége prágai alapszervezetének havi klubtalálkozóin. Az egyik ilyen rendezvényen egy kis közvélemény-kutatást végeztem. Ugyanazt a nyolc kérdést tettem fel a 40 és 60 év közötti megkérdezetteknek. Elsőként azt kérdeztem, mi tetszik nekik Prágában. Az Óváros, a Károly híd, a munkalehetőségek, a táncmulat- sá-gok, a teázók, a kulturális rendezvények, a kiállítások— hangzottak a válaszok, egy illető pedig azt felelte, hogy bár csak öt éve él Prágában, mégis itt érzi magát életében először „szabadon” magyarnak. A kérdésre, hogy mi tetszik nekik legkevésbé a cseh fővárosban, a válaszok szintén „tarkák”: az emberek közötti kapcsolatok, a sok turista, a cseh mentalitás, a zaj, a szmog, a cseh konyha... Egy 58 éves férfi szerint nagyobb szerencsétlenség nem is érheti az embert, mint a vegyes házasság, egy 52 éves nő pedig beval-' lotta, hogy mivel a családja cseh, jobban érzi magát a klubban, mint az otthonában. Az emberek többsége úgy érzi, hogy most már Prágában fogja leélni az egész életét. Érdekes válaszokat kaptam arra a kérdésre, ki hol szeretne megszületni, ha újra kezdhetné az életét. A legtöbben Dél-Szlovákiában, de van, aki Ausztráliában, Magyarországon, s van, aki „közép-európai szabad föderációban”. A prágai magyarok többsége évente egyszer látogat haza, s annak ellenére, hogy immár több mint hat év telt el Csehszlovákia kettéválása óta, sokan a mai napig nagyon fájlalják ezt. Van, aki jobban érzi magát a magyar klubban, mint az otthonában. Tovább gyűrűzik a Coca-Cola-botrány. A konszern a közelmúltban 550 000 liter üdítőt vont ki a forgalomból. A felvételen egy belgiumi raktár készletét szállítják el megsemmisítésre. AP-fotó Vasárnapi koktél Nyomozás génkóddal Amerikai tudósok DNS-vizsgálattal bebizonyították, hogy a Japánban értékesített bálnahús részben veszélyeztetett fajtákból származik. Japán a múltban rendre visz- szautasította ezt a vádat. A nemzetközi szerződések tiltják a bálnavadászatot, és szabályozzák a veszélyeztetett fajták húsából készülő termékek forgalmazását, de nem gátolják a „tudományos célból” elejtett bálnák húsának értékesítését. A környezetvédők szerint a legújabb genetikai eredmény azt mutatja, hogy a bálnák védelmére vonatkozó jelenlegi törvények nem elegendőek. Sok kibúvó van a mostani szabályozásban - állapította meg Frank Cipriano, annak a Harvardon készített tanulmánynak a társszerzője, amelyet a Nature című tudományos folyóiratban tettek közzé. A géntechnológia alkalmazása elősegítheti, hogy illegálisan ne juthasson piacra bálnahús. A Harvard Egyetem biológusai Oszakában forgalomba hozott bálnahúson végeztek DNS-vizsgálatot, és első ízben jutottak el eredetéhez: egy ritka kékuszonyú hibrid báinapéldányhoz, amelyet Izland partjai mentén öltek meg. Sajátos, hogy a vadászat egyébként legális volt, mert az izlandi hajónak tudományos kutatási engedélye volt. Ilyen esetben a húst is el lehet adni, a Nemzetközi Bálnabizottság azonban a helyi piacokat ajánlja. Ez a testület 1986-ban betiltotta az üzleti jellegű bálna- vadászatot, Japán és más országok viszont „tudományos halászat” címén továbbra is évente mintegy ezer bálnát ejthetnek el. A Harvard kutatói 1993-ban vettek bálnahúsmintát éttermekből és szupermarketi hűtőkből Japánban és Dél-Ko- reában. Ezek között volt az Oszakában forgalomba hozott hús, amely a ritka hibrid bálnafajtából származott. Izland egyébként nem írta alá azt az ENSZ-megállapo- dást, amely megtiltja a veszélyeztetett állatfajokból származó termékek kereskedelmét. Ezért importálhatta legálisan Japán a hibrid kékuszonyú bálna húsát, jóllehet nagyon ritka állatfajról van szó. A bálnák a Földön élő legnagyobb emlősállatok, és a vadászatuk miatt sok fajtájukat a kipusztulás fenyegeti. Sokfelé előszeretettel fogyasztják húsukat, ezenkívül a zsírjukból és a csontjaikból szappant, olajat és más termékeket készítenek.
