Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1999-06-30 / 26. szám
4 1999. június 30. Háttér: Szociálpolitika Bauer Edit, a szociális minisztérium államtitkára: négyszázezer család szorul majd támogatásra, vagyis a családok egynegyede Nem a nyugdíjasok a legesélytelenebbek Dömötör Ede felvétele Malinak István _____________ Súlyos terheket ró a lakosság, különösen az alacsonyabb jövedelmű rétegek vállára a kormány gazdasági szükségcsomagja. Erről kérdeztük Bauer Editet, a szociális és munkaügyi minisztérium államtitkárát. Főleg a nyugdíjasok aggódnak, nem tudják pontosan, ml vár rájuk a megszorító intézkedések bevezetése utáni hetekben. Senki sem örül a csomagnak, de nem volt más kiút. Szembe kell nézni azzal, hogy a ’90-es évek elejének árliberalizációja gyakorlatilag megállt a fogyasztási cikkeknél, a távhőszolgáltatás, a gáz, a villany ára ma sem gazdaságilag megalapozott ár; például a gáz árának egyharmada még ma is közpénzekből származó dotáció. S amikor kevés pénz jut szociális támogatásra, szerintem luxus is, meg igazságtalan is az árakat vagy a termelőt támogatni, nem pedig a fogyasztót. Hibás volt az energetikai koncepció, azok a nagy- beruházások, mint Bős vagy Mohi, amelyeknél azzal fenyegették a fogyasztókat, hogy meg fognak ugrani az energiaárak, ha ezeket nem fejezik be. Mára kiderült: valószínűleg jobb lett volna leállítani őket még akkor, amikor még csak kevés pénzt öltek beléjük. Csak azért említem mindezt, mert olyan döntések voltak, amelyekért most kell nagy árat fizetni. Mindez nem vigasztalja a polgárt, aki az árfelszabadítást, az áfaemelést meg a vámpótlékot így egyszerre soknak találja. A lakbérek is szociális alapon megállapított árak, és ma már egyértelmű, hogy szinte lehetetlenné teszik a lakáspiac kialakulását. Tehát volt egy lépés- kényszer, dönteni kellett, mert nincs miből dotálni. A közvetett adókat pedig azért emelte a kormány, mert úgy látta, hogy valamivel növelni lehet a költségvetés bevételi oldalát, hiszen a gazdasági helyzetre nemcsak az jellemző, hogy üres az államkassza. Ami ennél súlyosabb: olyan adósságokba verték az országot, hogy az minden képzeletet felülmúl, minden polgárra, beleértve a csecsemőket is, kb. 90 ezer koronányi adósságteher jut. Olyan megoldásokat kellett keresni, hogy az intézkedések az emberek igazságérzetét ne sértsék, ott kompenzáljunk, ahol a leginkább szükséges. A csomag bejelentésekor a kormány arról beszélt, hogy fejenként 300-320 korona lesz a többletkiadás, ami már akkor is túl kevésnek tűnt. Végeztek azóta pontosabb számításokat? Fejenként nagyjából 390 korona lesz a többletkiadás. Ennek 75 százalékát a lakással kapcsolatos költségek teszik ki. A legnagyobb teher a nyugdíjasokra hárul, fogyasztási szerkezetük miatt is, és szintén főleg a lakásköltségeket illetően. Egyrészt természetes és érthető az, hogy az idős emberek ragaszkodnak ahhoz a lakáshoz, ahol évtizedeket töltöttek, másrészt azt is figyelembe kell venni, hogy egy vagy két ember számára nem gazdaságos a nagy lakás fenntartása. S hogy ez ne okozzon túl nagy feszültséget, előrehoztuk a lakáskiadással kapcsolatos támogatás megvalósítását. Ugyanis - a szociális rendszer részeként - a minisztérium már amúgy is dolgozott az ezzel kapcsolatos törvényen. Mert mi a támogatási rendszer célja? A családok átmenetileg vagy akár hosszabb időre is kerülhetnek olyan helyzetbe, hogy túl közel jutnak a szegénységi küszöbhöz. Az államnak ezeken a válságos időszakokon kell őket átsegítenie, erre szolgál a szociális támogatás rendszere. Ilyen támogatás a szülési segély, az elhalálozás esetén vagy a családfenntartó katonai szolgálata alatt nyújtott támogatás. E rendszerbe tartozik a családi pótlék, és amiről most szó van, a lakásköltség-tá- mogatás is. Mikortól lenne ez esedékes? Szeretnénk mielőbb beindítani, volt olyan elképzelés, hogy június elsejétől, de az állami költségvetésben nem volt rá elég pénz. Ugyanis ez jövedelemfüggő támogatás, a jövedelmet ellenőrizni, a támogatást kérvényezni kell, stb; úgyhogy még nem tudom, sikerül-e bevezetni a negyedik negyedévben, vagy csak január elsejétől. Tudjuk, hogy ki kaphat majd, és mennyit? Számításaink szerint csaknem négyszázezer család szorul majd támogatásra, vagyis a családok egynegyede. A nyugdíjasoknál is a jövedelemszint lesz a meghatározó kritérium. A konkrét számokkal nagyon óvatosan bánnék, vannak bizonyos számításaink, de minden attól függ, mit mond rá a kormány, s majd mit fogad el a parlament. Egy példa: egyszemélyes háztartásnál a minimális lakásköltségek 1410 koronát tesznek ki, s ha az illető jövedelme 4700 korona vagy kevesebb, akkor 510 korona lakásköltség-támo- gatásra számíthat. Kétszemélyes háztartás esetén a minimális költség 1750 korona, s ha kettejük jövedelme 5834 korona vagy kevesebb, akkor 220 korona támogatásra számíthatnak. Az elvet hangsúlyoznám: olyan lakásköltség-támogatást próbáltunk kidolgozni, hogy senkinek se kelljen feladnia a lakását. Igaz, csak a leggyengébb jövedelmű rétegeket tudjuk támogatni, vagyis az alsó húsz százalékot. Mondhatjuk azt, hogy az élet- színvonal alakulását tekintve a nyugdíjasok alkotják a leg- esélytelenebb réteget? Ez nem egészen így van, érdemes megnézni az átlagjövedelem alakulását. A nyugdíjasok egy főre eső jövedelme még mindig meghaladja a kétgyermekes családokban egy főre eső jövedelmet, és meghaladja a földművescsaládok átlagjövedelmét is. Az alkalmazotti családok és nyugdíjas családok egy főre eső jövedelme között kicsi a különbség. Igaz, hogy a nyugdíjasoknál az egy főre jutó jövedelem nem túl nagy, de mégis van egy biztos jövedelmük, viszont az alkalmazotti családoknál, tehát ott, ahol munkaviszonyból adódó jövedelmek vannak, a magas munkanélküliség következtében az egy főre eső jövedelmek alig haladják meg vagy alacsonyabbak, mint a nyugdíjasoknál. így alakult ki az a paradox helyzet, hogy nem a nyugdíjasok számítanak a leggyengébb rétegnek, hanem azok a gyermekes családok, ahol az egyik vagy mindkét szülő munkanélküli. Említette a leggyengébb 20 százalékot. Azokról van szó, akik a létminimum táján élnek? Azért jóval fölötte, a létminimum alatt élők kb. 7 százalékot tesznek ki. Mint tudjuk, a létminimum számítása a családszerkezettől is függ, egy fő esetén 3000 korona, kéttagú család esetén 5100, háromtagú családnál 6450 korona. És akkor még nem szóltunk az egészségügy gondjainak begyűrűzéséről, a várható gyógyszerár-emelkedésről. Mind többet beszélnek arról is, hogy bizonyos ellátásokért fizetni kell majd, ami szintén a többet betegeskedő nyugdíjasokat, meg az alacsony jövedelmű gyerekes családokat fogja sújtani. Más dolog beszélni valamiről, és megint más megvalósítani. Az ilyen intézkedésekhez nemcsak egyszerű törvényt kellene módosítani, hanem az alkotmányt. Ugyanis az alaptörvény biztosítja az ingyenes betegellátást, azzal együtt, hogy a gyógyszerekért fizetni kell. Lefaragják a táppénzt is, az eddigi napi maximumot 350 koronáról 270-re, ami bumerángként üthet vissza. Sokan nem engedhetik meg maguknak, hogy betegszabadságra menjenek, inkább lázasan is dolgoznak, vagy a rendes szabadságukat fogják erre használni, nem pedig pihenésre. Igen, nagyon vitatott intézkedés ez, azt a gyakorlatot próbálja meg visszaszorítani, amely szerint sokan az egyik rendszerből a másikba mennek át. Vagyis az olyan eseteket, amikor valaki munkába áll, de igazából nem akar dolgozni, ezért elmegy táppénzre, és utána joga van munkanélküli segélyre. Egyébként azok, akiknek a bruttó jövedelmük meghaladta a 7000 koronát, eddig is inkább a szabadságuk rová- •sára oldották meg az enyhébb lefolyású, rövidebb ideig tartó betegségüket. Nem tartom kizártnak, hogy a táppénzcsökkentés rövid távú intézkedés lesz, ugyanis készülőiéiben van a táppénzbiztosítás teljesen új koncepciója. Munkanélküliség, kerületenként (százalékban) n március g|j| április m május Igazságtalan az árakat vagy a termelőt támogatni, nem a fogyasztót. Nem kizárt, hogy a táppénzcsökkentés rövid távú intézkedés lesz. Hosszú távú feladat Szlovákiában a nyugdíjak rendkívül alacsonyak, a nyugdíjasok életszínvonala az utóbbi években nemhogy stagnált, hanem folyamatosan romlott. És igaz az is, hogy a nyugdíjak a gazdaság teljesítőképességét tükrözik. Ugyanakkor szakértők azt állítják, hogy mindezek ellenére sem volna indokolt a nyugdíjak ilyen alacsony szinten tartása, ha nem volna ennyire magas a munka- nélküliség, melynek aránya májusban 17,5 százalékos volt. Mint megtudtuk, a szociális tárca heteken belül elkészül az új nyugdíjkoncepció kidolgozásával, a tervezetet szeretnék nyilvános vitára bocsátani. Bauer Edit államtitkár szerint mindenkit érintő változtatásokról van szó, ezért nem lehet belőle pártpolitikai kérdést csinálni, nem lehet politikai alkudozások tárgya. Térségünkben Szlovákia az egyetlen ország, amely még nem változtatta meg nyugdíjrendszerét, márpedig a népességi folyamatok alakulásának következtében a most érvényben lévő nyugdíjrendszer tíz-tizenöt éven belül mindenképpen összeomolna. Nyilvánvaló, hogy a Nyugdíjreform nyugdíjrendszer átfogó reformját nem lehet egyik napról a másikra végrehajtani. Hosszú távú folyamat ez, s Szlovákia épp a tizenkettedik órában van, Magyarországon, Csehországban, Lengyelországban is végrehajtották már a nyugdíjreformot. Nálunk ez azt jelentené, hogy az átlagnyugdíj, amely jelenleg a bruttó átlagfizetésnek hozzávetőleg a negyven százalékát teszi ki, húszéves távlatban elérné a bruttó átlagbér hatvan százalékát. „Mindez egy elöregedő társadalom mellett is megvalósítható, de a nyugdíjbiztosítást nem lehet továbbra is ilyen átfolyó rendszereken keresztül finanszírozni, hiszen nagyon sokan megkérdik, hol van az a pénz, amit egész életükön keresztül befizettek. Sajnos, az a helyzet, hogy amit egyik nap bérünkből befizetünk nyugdíjbiztosítás gyanánt, azt másnap a szüléink megkapják nyugdíjként. Ez az úgynevezett generációs váltógazdaság, amely eddig működött, gyakorlatilag pillanatokon belül összeomolhat. Itt is létre kell hozni a nyugdíjpénztárakat, mint például Magyarországon, hiszen a pénzt be kell vonni a pénztermelésbe, hogy a nyugdíjak értékét tartani lehessen” - szögezte le az államtitkár. (-nák) Hiába jelentette be a kormány, hogy a gyógyszerbehozatalra nem vonatkozik a vámpótlék, Kassán az ellátás mégis nagyon rossz. Az alapvető gondot ugyanis nem oldották meg, az egészségbiztosítók továbbra is késve fizetnek a patikáknak. TA SR-felvétel
