Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1999-01-20 / 3. szám
8 1999. január 20. A megújult Fő tér a szellemi építkezés örök forrása, avagy egy felújítás margójára Szellemi séta a rimaszombati piacon B. Kovács István ______________ Am i a rómaiaknak a Fórum, az a rimaszombatiaknak a hajdani piac, vagy ahogy emlegetik a források: a város udvara. Itt dobog a város szíve. A közélet színtere, majd ezer év történetének beszédes tanúja. Szellemi üzenetének érzékeltetésére tegyünk egy rövid, képzeletbeli sétát az időben! Itt gyülekeznek az első települést a 11. században Szombathely (Zumbothel) néven megalapító kereskedők. A vele szomszédosf?) és a későbbi hagyományban magyarul Ist- vánfalva néven emlegetett Stephansdorfot talán német telepesek létesítik. A tatárjárás után a Rima menti aranybányák hasznát remélő kalocsai érsek szerzi meg, itt alakítja ki uradalma, az ún. Rima megye székhelyét. A két hely összeolvadásából létrejövő település új nevet kap: Rimoa Zumbota, azaz Rimaszombat. A remélt aranyhaszon elmarad, a település urat cserél. (Bánják is a kalocsai érsekek ezt a döntést, és még évtizedek múltán is kísérletet tesznek a visszaszerzésére, maga a pápa avatkozik közbe evégett... A nagyhatalmú királyi rokon, a Kacsics nembeli Szécsényi Tamás erdélyi vajda Buda város kiváltságait eszközli ki új szerzeménye részére 1334. május 5- én. Felépül az első városháza, a közelében emelkedik a Keresztelő Szent János oltalmába ajánlott pompás, háromhajós plébániatemplom. A benne lévő oltárokat az egyes céhek, így a mészárosok, szűcsök, aranyművesek gondozzák. A fejlődés ívét még az 1506. évi nagy tűzvész sem tudja megszakasztani. A 16. század derekától Eger megvívásáig a török uralja a várost. A piac kövezetét, vagy inkább sarát az évszázadok alatt morcos hadfiak, a művészet iránt is fogékony jeles kézművesek, királyok és költők tapossák. Színhelye Hunyadi János és Giskra békekötésének, szemtanúja az erdélyi fejedelmek hadjárásainak, a virágzó protestáns művelődést megszakasztó 1768. évi vallásos összetűzésnek, a felvilágosodás és reformkor virágzásának. Ekkor nyeri el mai képét. Ott látjuk a Fekete Sas szállót tervező és építtető Miks Ferencet. Innen indul majdani pályájára a tudós Hatvani István, a magyar nyelv védelmében tollat ragadó Decsy Sámuel, az ötvösművész Szentpétery József, a nemzeti szobrászatot megteremtő Ferenczy István, a nemzeti elnyomás fájdalmát örökérvényűen megfogalmazó Tompa Mihály, Blaha Lujza, „a nemzet csalogánya”, a „szülőváros”-ról regénytrilógiát író Győry Dezső, az „ember-magyar tan” messia- nisztikus költője. El ne feledkezzünk a Gömör megye tiszteletbeli táblabírájá- vá választott Petőfi Sándorról. 1848. május 22-én itt választják meg a város első polgármesterét Káposztás József személyében (aki egyébként nem más, mint Ferenczy István nagybácsija). Ott sétálnak a magyar művelődéstörténetben példa nélkül álló Egyesült Protestáns Gimnázium megálmodói, tanárai és diákjai: Fábry János és Mikszáth Kálmán neve álljon itt mindegyikük helyett! 1883-tól immár véglegesen ez a város lesz Gömör és Kishont vármegye székhelye. A királyné nevének felvételével (Erzsébet tér) megkezdődik a hosszú, a mindenkori hatalmi-politikai viszonyokat tükröző névháború. Itt tiltakozik a város önkormányzata 1918-ban a megalakuló csehszlovák államhoz való csatolás ellen. „A leghűségesebb város” - szoktuk emlegetni Sopront. Vajon nem illetné-e meg (még is ha a „leg” szócskát el hagyjuk) ez a jelző azokat is, akik hűségükről éppúgy egyértelműen hitet tettek? Nem rajtuk múlt, hogy nem szavazhattak jövendő sorsukról. A polgárok nemsokára már a Masaryk téren tárgyalják a teendőket. Tanúja a piac a visz- szacsatolás élményének 1938 novemberében. Új nevet kap: Horthy Miklós tér. Es tanúja pár év múltán a magyar beszédért való kopaszra nyírásnak és verésnek, a fellobbanó könyvmáglyának, a magyar polgárság „lefejezésének”, ki-, át- és betelepítésnek, a május elseji „diadalmas felvonulások”-nak (immár Gottwald tér néven). Majd megérte 1989/90 telét, a rendszerváltás örömét, reményeit és csalódásait. Klement Gottwald díszpolgárságának eltörlését, immáron Fő tér, pontosabban ma még csak Hlavné námestie néven. Kanyarokkal, olykor nyaktörő kanyarokkal teli évszázad múltán visszatérünk hát lassacskán oda, ahonnan elindultunk. A visszatérés nemcsak a névre, hanem a tér elrendezésére, „műemléki felújítására” is sokban érvényes. Az északi rész kivételével eltűnt a Fő térről az a sűrű park, amelyet - bármenynyire meglepő lehet is ez sokak számára - csupán 1939-ben alakítottak ki. A zöld azonban a tér része marad: a kivágott fák helyén gyepszőnyeg, több mint félszáz gömbkoronájú juhar és számos díszbokor ékesíti majd a megújult Fő teret. A felújítás tekintettel volt a város múltjának eladdig föld alatt rejtőző emlékeire is. A felújítás megkezdésekor egy alkalommal (mellesleg épp a Vasárnap hasábjain) azt nyilatkoztam: a rimaszombati Fő tér az ország egyik legszebb tere lesz! Örülök, hogy ma már sokan osztják ezt a véleményt. A jövő tavasszal kivirágzó fák, a zöldellő gyepszőnyeg és múltunk megannyi emléke, esténként a kandeláberek szelíd fénye remélhetőleg meggyőzi majd a még kétkedőket is. Számunkra, rimaszombati magyarok számára legyen ez a megújult Fő tér a szellemi építkezés örök forrása! A tér tanúja a magyar beszédért való kopaszra nyírásnak és verés- nek. A felújítás tekintettel volt a város múltjának föld alatt rejtőző emlékeire is. A Fő téri feltárások legfontosabb eredményeként napvilágra kerültek a középkori Városháza maradványai. A több mint három ár alapterületű épület- együttes több szakaszban épült. Legkorábbi része talán az 1334. évi kiváltságlevéllel hozható kapcsolatba. A feltehetően az 1506. évi tűzvészben megrongálódott épületet a helyreállítás során kibővítették, majd valamikor a 17. század folyamán keleti irányban ismét megtoldották. Később az épület (eleddig ismeretlen körülmények között) ismét elpusztult, nem is építették újjá. Az alapfalakra fából emeltek egy konstrukciót, és a rendeltetése is megváltozott: vásár- csarnokként szolgált. A mai plébániatemplom 1775- ben készült el az elbontott középkori templom helyén, ill. alapjain. Az utóbbinak az alapítása bizonyára még all. századba nyúlik vissza. Keresztelő Szent János oltalmába ajánlották. A 17. század elejétől a 18. század utolsó harmadáig tartó, mintegy másfél évszázados hiá- tus következményeként (amikor is a templom a protestánsoké) az egyházat újra kellett alapítani. Ekkor módosult a titulusa, „Keresztelő Szent János fővételé”- re. A régi templomnak a lebontás előtti utolsó nagy átalakítása az 1506. évi tűzvész után történt.
