Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1999-06-16 / 24. szám

8 1999. június 16. Az EBESZ jött, látott, és elégedett volt. Húsz tagállamának képviselői látogattak hazánkba Danák és Zuzanák a seregben Gaál László Jobb felől feltűnik az égen egy SU-25-ös vadászbombázó, majd nagy kört leírva mélyrepülésben közelíti meg a célt. Két jelzőraké­tával jelzi, hogy mikor fogja kiol­dani bombatartóit, egy másod­perc múlva pedig már hull is az égből az „áldás”. A bombák jel­legzetes sivítása azonban elma­rad, a gyilkos teher ugyanis nem szabadeséssel zuhan, hanem kis ejtőernyő­vel száll alá. A 16 da­rab, egyenként száz kilogrammos bomba a célra hullik, de nem a földet érés pillana­tában robban, hanem néhány másodperc­cel később, amikor az alacsonyan szálló re­pülőgép már bizton­ságos távolságban van. Ekkor aztán kö­vetkezik a haddel- hadd. A talajból a porfelhő több tucat méteres magasságba csap fel, majd a szélben lassan eloszlik. De még el sem oszlott, a vadász­gép ismét megjelenik, és most ra­kétával lövi a domboldalban rosszul elrejtett gépkocsikat. Az egyik közülük mindjárt ki is gyul­lad. A bombázás helyén szerencsére sem áldozatok, sem romok nem maradnak, csupán az amúgy is megtépázott, csupasz dombtetőt szabdalja még több bombatöl­csér. Az égő gépkocsiban sem vesztek oda emberek, hiszen egy régen kiszolgált, üres roncs volt a célpont. A bombák robbanásait pedig nem az óvóhelyen anyjuk szoknyájába kapaszkodó gyere­kek hallgatták, hanem egy kilátó- toronyból - különféle uniformis­ba bújt - magas rangú katona­tisztek és fényképezőgépüket kattogtató újságírók szemlélték. Mert bár a bombák valódiak vol­tak, ezúttal nem Jugoszláviában, hanem a Kuchyna melletti kato­nai gyakorlótéren robbantak. Az SU-25-ös sem a NATO köte­lékébe, hanem a szlovák hadse­reg 33. légitámaszpontjához tartozik. Az egész háborúsdit pedig a mintegy húsz méter ma­gas megfigyelőálláson szemü­ket meresztgető EBESZ­Az EBESZ képviselői ellenőriz ték, miként teljesítjük az egyez­ményben foglaltakat. megfigyelők kedvéért rendez­ték. Május végén az EBESZ 20 tagál­lamának 39 katonája jött egy hétre Szlovákiába, hogy megfi­gyelje, miként teljesítjük a Bécsi Dokumentum ’94 néven ismertté vált egyezményben foglaltakat. Szlovákia kilenc nemzetközi ka­tonai egyezményhez csatlako­zott, s ezeknek a megtartását az Európai Biztonsági és Együttmű­ködési Szervezet tag­államai rendszeresen ellenőrzik. Az egyik ilyen egyezmény az . 1994-ben Bécsben aláírt, kölcsönös biza­- lomerősítő és bizton­sági egyezmény, ■ amely a korábbi 90-es és 92-es dokumentum folytatása. További hasonló egyezmény például a vegyi fegy- . verek, atomfegyve­rek, gyalogsági tapo­- sóaknák betiltásáról szóló, vagy a Nyitott elnevezésű. A kölcsönös bizalomerősítő Égbolt biztonság- és egyezmény egyebeken kívül ar­ról is szól, hogy az aláíró álla­mok kölcsönösen meglátogatják egymást, hogy a helyszínen győ­ződjenek meg róla, milyen a má­sik hadsereg katonáinak felké­szültsége, milyenek a műszaki le­hetőségei, megtartja-e a nemzet­közi előírásokat. Minden hadse­reg ötévenként köteles bemutat­ni egy-egy alakulatát, illetve egy éven belül be kell mutatnia min­den újonnan rendszeresített fegyverét. Nem a mostani volt az első ilyen látogatás, 1995-ben a sliaci repülőtéren, illetve a turóc- szentmártoni alakulatnál folytat­tak megfigyelést az EBESZ kato­nai szakemberei. Idén a szlovák hadsereg a két feladatot össze­vonta, s mindkettőt túlteljesítet­te. Előbb a Malackán és Ku- chynában levő 33. légi támasz­pontot mutatták be a küldöttek­nek; az éleslövészeti bemutató nem szerepel a kötelező prog­ramban, ezt már ráadásnak szán­ták. Ami pedig az új fegyvert, a hadseregben tavaly júniusban rendszeresített, 155 milliméter kaliberű önjáró tarackágyút, a Zuzanát illeti, ezt is az előírtnál alaposabban mutatták be. Az elő­írás szerint ugyanis elég, ha az új berendezést közszemlére teszik, s a katonai szakértők körbejár­ják, esetleg bele is néznek, s érdeklődnek a műszaki para­méterei felől. Ezzel szemben a hadsereg két Zuzanáját - össze­sen nyolc darab került belőle a hadsereg felszerelésébe - a Lesi melletti gyakorlótéren nemcsak megjáratták a terepen, hanem megmutatták, hogy lőni is tud, méghozzá több tucat kilométeres távolságra. S ha már úgyis lövöl­döztek, nemcsak az újdonságnak számító Zuzanát mutatták be, hanem a Danát is, a régebbi és ki­sebb tűzerejű, 152 milliméteres tarackágyút. Hogy a bemutató még látványosabb legyen, a két tarackágyú mellett felvonultat­ták a 122 milliméteres RM vz. 70 jelzésű önjáró rakétavető beren­dezést is. Természetesen szintén működés, vagyis éleslövészet közben. A külföldi vendégek nemcsak a megfigyelőállásokból követhet­ték az eseményeket, hanem köz­vetlen közelről is megszemlél­hették a berendezéseket, beül­hettek a repülőgép kabinjába, bemászhattak a Zuzana „gyom­rába”, s a rádiólokátorokkal, re­pülésirányító és egyéb berende­zésekkel is megismerkedhettek. Mindegyikről kimerítő szakmai leírást kaphattak az illetékes ala­kulat szakembereitől, természetesen angol nyelven. Találkozhat­tak a Zuzana tervezői­vel és gyártóival, a dubnicai nehézgép­gyár szakembereivel is. Merthogy a tarack­ágyú bemutatóján ők is ott voltak, az egyik vállalati vezető sze­rint azért, mert bármi­lyen minősítő oklevél­nél jobb reklám mű­ködés közben bemu­tatni az eszközt. A gyár gazdasági igazgatóhelyette­se ezt azzal kapcsolatban mond­ta el, hogy az egyik francia kato­natiszt élénken érdeklődött az iránt, milyen neves nemzetközi minősítő társaságok certifíká- tumát kapta meg a Zuzana. Az igazgatóhelyettes szerint az ef­fajta bizonylatok a berendezés Sem a szlo­vák gyártó nak, sem a hadseregnek nincs pénzé költséges reklámra. kát jelentenek, szerinte ezeket az okiratokat a nyugati világban fő­leg a hatalmas reklámkampányt folytató cégek használják ki, a minősítésért óriási összegeket fi­zetnek, hogy annál jobban hang­zó reklámokat gyárthassanak. Csakhogy sem a szlovák gyártó­nak, sem a hadseregnek nincs pénze ilyen reklámra, inkább a kötelező bemutatót igyekeztek minél hatásosabban megszervez­ni. A bemutatóra a megfigyelőkön kívül a Szlovákiában akkreditált katonai diplomáciai testületek képviselőit és más vállalatok szakembereit is meghívták. Igaz, az EBESZ-megfigyelők nem üzle­ti szándékkal érkeztek, és felha­talmazásuk sincs, hogy fegyver­vásárlásról tárgyaljnak, de haza­viszik az új fegyver, a Zuzana hí­rét, és közvetlenül tudnak beszá­molni annak képességeiről. Ami a célzás pontosságát és a lövedék pusztítóerejét illeti, arról ugyan a szemtanúk nem kaptak meggyő­ző bizonyítékot, hiszen a dombol­dal, ahol a lövedék becsapódott, több kilométeres távolságban volt a megfigyelőállásoktól, úgyhogy még messzelátóval is nehezen le­hetett megállapítani, milyen kár keletkezett volna a célpontban, ha az valódi lett volna. A fegyverbemutatón kívül a tá­maszpont életéről, a kiképzés módjáról és szabályai­ról is tájékoztatást kaptak a megfigyelők. Érdekességként meg­jegyezhetjük, hogy a megfigyelőcsoport ha­zai tagjai között ott volt Ivan Bella űrhajós is, mégpedig nem mint kozmonauta, ha­nem mint a szlovák fegyverzet-ellenőrzési hivatal alkalmazottja. A külföldiek közül egy-egy országot álta­lában ketten képvisel- a magyarokat, akik minősége szempontjából nem so­tek, kivéve öten voltak. Ennek oka pedig az volt, hogy a Bécsi Dokumentum ’94-en kívül létezik egy szlovák­magyar kétoldalú biztonság- és bi­zalomerősítő egyezmény, amelyet idén januárban írtak alá, s amely az előbbinél szigorúbb feltételeket, például gyakoribb kölcsönös láto­gatásokat ír elő. A Zuzanán kívül még egy újdon­ságot bemutattak a külföldi meg­figyelőknek. A Talet-30 típusú repülőtéri vontatót egyelőre pró­baüzemben használják, s a jövő év elején szándékoznak rendsze­resíteni a hadseregben. A nem egészen négy méter hosszú kis gépkocsi a nagy Tatra-815-öst fogja felváltani. Kis méretei elle­nére tetemes, négyezer kilo­grammos tömege lehetővé teszi, hogy húszezer kilogrammos re­pülőgépeket is vontasson a repülőtéri betonon. Tervezői szerint akár jeges talajon is meg­állja a helyét. Szlovákia kilenc nemzetközi kai nai egyezményhez csatlakozott ezeknek a kötelezettségeknek megtartását az Európai Biztons; Az SU-25 Frogfoot start előtt. A 33. légi támaszpont 12 hasonló géppel rendelkezik, de nem túl gyakori, hogy a szárnyak alá való­di bombákat és éles rakétákat erő­sítsenek. A támaszponton ezenkí­vül SU-22 Fitter vadászbombá­zók vannak. Utóbbiak egyike négy, egyenként 250 kilogramm súlyú bombát dobott le a bemuta­tón, míg a nagyobb, de lomhább „testvére” 16 darab száz kilogrammos bombát szórt le. A két vadászbombázó mellett egy kisebb géptípus, a cseh gyártmá­nyú L-39 Delfin repülőgép is megtalálható a támaszponton. Ez is felszerelhető könnyű harci gép­nek, de itt elsősorban gyakorló re­pülőgépként használják.

Next

/
Thumbnails
Contents