Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1999-06-16 / 24. szám
8 1999. június 16. Az EBESZ jött, látott, és elégedett volt. Húsz tagállamának képviselői látogattak hazánkba Danák és Zuzanák a seregben Gaál László Jobb felől feltűnik az égen egy SU-25-ös vadászbombázó, majd nagy kört leírva mélyrepülésben közelíti meg a célt. Két jelzőrakétával jelzi, hogy mikor fogja kioldani bombatartóit, egy másodperc múlva pedig már hull is az égből az „áldás”. A bombák jellegzetes sivítása azonban elmarad, a gyilkos teher ugyanis nem szabadeséssel zuhan, hanem kis ejtőernyővel száll alá. A 16 darab, egyenként száz kilogrammos bomba a célra hullik, de nem a földet érés pillanatában robban, hanem néhány másodperccel később, amikor az alacsonyan szálló repülőgép már biztonságos távolságban van. Ekkor aztán következik a haddel- hadd. A talajból a porfelhő több tucat méteres magasságba csap fel, majd a szélben lassan eloszlik. De még el sem oszlott, a vadászgép ismét megjelenik, és most rakétával lövi a domboldalban rosszul elrejtett gépkocsikat. Az egyik közülük mindjárt ki is gyullad. A bombázás helyén szerencsére sem áldozatok, sem romok nem maradnak, csupán az amúgy is megtépázott, csupasz dombtetőt szabdalja még több bombatölcsér. Az égő gépkocsiban sem vesztek oda emberek, hiszen egy régen kiszolgált, üres roncs volt a célpont. A bombák robbanásait pedig nem az óvóhelyen anyjuk szoknyájába kapaszkodó gyerekek hallgatták, hanem egy kilátó- toronyból - különféle uniformisba bújt - magas rangú katonatisztek és fényképezőgépüket kattogtató újságírók szemlélték. Mert bár a bombák valódiak voltak, ezúttal nem Jugoszláviában, hanem a Kuchyna melletti katonai gyakorlótéren robbantak. Az SU-25-ös sem a NATO kötelékébe, hanem a szlovák hadsereg 33. légitámaszpontjához tartozik. Az egész háborúsdit pedig a mintegy húsz méter magas megfigyelőálláson szemüket meresztgető EBESZAz EBESZ képviselői ellenőriz ték, miként teljesítjük az egyezményben foglaltakat. megfigyelők kedvéért rendezték. Május végén az EBESZ 20 tagállamának 39 katonája jött egy hétre Szlovákiába, hogy megfigyelje, miként teljesítjük a Bécsi Dokumentum ’94 néven ismertté vált egyezményben foglaltakat. Szlovákia kilenc nemzetközi katonai egyezményhez csatlakozott, s ezeknek a megtartását az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet tagállamai rendszeresen ellenőrzik. Az egyik ilyen egyezmény az . 1994-ben Bécsben aláírt, kölcsönös biza- lomerősítő és biztonsági egyezmény, ■ amely a korábbi 90-es és 92-es dokumentum folytatása. További hasonló egyezmény például a vegyi fegy- . verek, atomfegyverek, gyalogsági tapo- sóaknák betiltásáról szóló, vagy a Nyitott elnevezésű. A kölcsönös bizalomerősítő Égbolt biztonság- és egyezmény egyebeken kívül arról is szól, hogy az aláíró államok kölcsönösen meglátogatják egymást, hogy a helyszínen győződjenek meg róla, milyen a másik hadsereg katonáinak felkészültsége, milyenek a műszaki lehetőségei, megtartja-e a nemzetközi előírásokat. Minden hadsereg ötévenként köteles bemutatni egy-egy alakulatát, illetve egy éven belül be kell mutatnia minden újonnan rendszeresített fegyverét. Nem a mostani volt az első ilyen látogatás, 1995-ben a sliaci repülőtéren, illetve a turóc- szentmártoni alakulatnál folytattak megfigyelést az EBESZ katonai szakemberei. Idén a szlovák hadsereg a két feladatot összevonta, s mindkettőt túlteljesítette. Előbb a Malackán és Ku- chynában levő 33. légi támaszpontot mutatták be a küldötteknek; az éleslövészeti bemutató nem szerepel a kötelező programban, ezt már ráadásnak szánták. Ami pedig az új fegyvert, a hadseregben tavaly júniusban rendszeresített, 155 milliméter kaliberű önjáró tarackágyút, a Zuzanát illeti, ezt is az előírtnál alaposabban mutatták be. Az előírás szerint ugyanis elég, ha az új berendezést közszemlére teszik, s a katonai szakértők körbejárják, esetleg bele is néznek, s érdeklődnek a műszaki paraméterei felől. Ezzel szemben a hadsereg két Zuzanáját - összesen nyolc darab került belőle a hadsereg felszerelésébe - a Lesi melletti gyakorlótéren nemcsak megjáratták a terepen, hanem megmutatták, hogy lőni is tud, méghozzá több tucat kilométeres távolságra. S ha már úgyis lövöldöztek, nemcsak az újdonságnak számító Zuzanát mutatták be, hanem a Danát is, a régebbi és kisebb tűzerejű, 152 milliméteres tarackágyút. Hogy a bemutató még látványosabb legyen, a két tarackágyú mellett felvonultatták a 122 milliméteres RM vz. 70 jelzésű önjáró rakétavető berendezést is. Természetesen szintén működés, vagyis éleslövészet közben. A külföldi vendégek nemcsak a megfigyelőállásokból követhették az eseményeket, hanem közvetlen közelről is megszemlélhették a berendezéseket, beülhettek a repülőgép kabinjába, bemászhattak a Zuzana „gyomrába”, s a rádiólokátorokkal, repülésirányító és egyéb berendezésekkel is megismerkedhettek. Mindegyikről kimerítő szakmai leírást kaphattak az illetékes alakulat szakembereitől, természetesen angol nyelven. Találkozhattak a Zuzana tervezőivel és gyártóival, a dubnicai nehézgépgyár szakembereivel is. Merthogy a tarackágyú bemutatóján ők is ott voltak, az egyik vállalati vezető szerint azért, mert bármilyen minősítő oklevélnél jobb reklám működés közben bemutatni az eszközt. A gyár gazdasági igazgatóhelyettese ezt azzal kapcsolatban mondta el, hogy az egyik francia katonatiszt élénken érdeklődött az iránt, milyen neves nemzetközi minősítő társaságok certifíká- tumát kapta meg a Zuzana. Az igazgatóhelyettes szerint az effajta bizonylatok a berendezés Sem a szlovák gyártó nak, sem a hadseregnek nincs pénzé költséges reklámra. kát jelentenek, szerinte ezeket az okiratokat a nyugati világban főleg a hatalmas reklámkampányt folytató cégek használják ki, a minősítésért óriási összegeket fizetnek, hogy annál jobban hangzó reklámokat gyárthassanak. Csakhogy sem a szlovák gyártónak, sem a hadseregnek nincs pénze ilyen reklámra, inkább a kötelező bemutatót igyekeztek minél hatásosabban megszervezni. A bemutatóra a megfigyelőkön kívül a Szlovákiában akkreditált katonai diplomáciai testületek képviselőit és más vállalatok szakembereit is meghívták. Igaz, az EBESZ-megfigyelők nem üzleti szándékkal érkeztek, és felhatalmazásuk sincs, hogy fegyvervásárlásról tárgyaljnak, de hazaviszik az új fegyver, a Zuzana hírét, és közvetlenül tudnak beszámolni annak képességeiről. Ami a célzás pontosságát és a lövedék pusztítóerejét illeti, arról ugyan a szemtanúk nem kaptak meggyőző bizonyítékot, hiszen a domboldal, ahol a lövedék becsapódott, több kilométeres távolságban volt a megfigyelőállásoktól, úgyhogy még messzelátóval is nehezen lehetett megállapítani, milyen kár keletkezett volna a célpontban, ha az valódi lett volna. A fegyverbemutatón kívül a támaszpont életéről, a kiképzés módjáról és szabályairól is tájékoztatást kaptak a megfigyelők. Érdekességként megjegyezhetjük, hogy a megfigyelőcsoport hazai tagjai között ott volt Ivan Bella űrhajós is, mégpedig nem mint kozmonauta, hanem mint a szlovák fegyverzet-ellenőrzési hivatal alkalmazottja. A külföldiek közül egy-egy országot általában ketten képvisel- a magyarokat, akik minősége szempontjából nem sotek, kivéve öten voltak. Ennek oka pedig az volt, hogy a Bécsi Dokumentum ’94-en kívül létezik egy szlovákmagyar kétoldalú biztonság- és bizalomerősítő egyezmény, amelyet idén januárban írtak alá, s amely az előbbinél szigorúbb feltételeket, például gyakoribb kölcsönös látogatásokat ír elő. A Zuzanán kívül még egy újdonságot bemutattak a külföldi megfigyelőknek. A Talet-30 típusú repülőtéri vontatót egyelőre próbaüzemben használják, s a jövő év elején szándékoznak rendszeresíteni a hadseregben. A nem egészen négy méter hosszú kis gépkocsi a nagy Tatra-815-öst fogja felváltani. Kis méretei ellenére tetemes, négyezer kilogrammos tömege lehetővé teszi, hogy húszezer kilogrammos repülőgépeket is vontasson a repülőtéri betonon. Tervezői szerint akár jeges talajon is megállja a helyét. Szlovákia kilenc nemzetközi kai nai egyezményhez csatlakozott ezeknek a kötelezettségeknek megtartását az Európai Biztons; Az SU-25 Frogfoot start előtt. A 33. légi támaszpont 12 hasonló géppel rendelkezik, de nem túl gyakori, hogy a szárnyak alá valódi bombákat és éles rakétákat erősítsenek. A támaszponton ezenkívül SU-22 Fitter vadászbombázók vannak. Utóbbiak egyike négy, egyenként 250 kilogramm súlyú bombát dobott le a bemutatón, míg a nagyobb, de lomhább „testvére” 16 darab száz kilogrammos bombát szórt le. A két vadászbombázó mellett egy kisebb géptípus, a cseh gyártmányú L-39 Delfin repülőgép is megtalálható a támaszponton. Ez is felszerelhető könnyű harci gépnek, de itt elsősorban gyakorló repülőgépként használják.
