Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1999-06-09 / 23. szám

16 1999. június 9. Sport Villanófényben Dávid Kornél, a szebb napokat megélt NBA-bajnok Chicago Bulls magyarországi újonc centere Csiszolódó drágakő a kincsestárban J. Mészáros károly Rengetegen kosaraznak Euró­pában, de annál is jóval többen imádják ezt a csodálatos labda­játékot. Igazi kincsestára mégis rangosabb műhelyében, az észak-amerikai profi bajnok­ságban (NBA) található. Min­den tekintetben. Aki oda beke­rül, úgy érezheti magát, mintha a földi bolyongás után a mennyországban kötne ki. A befejezéséhez közeledő tenge­rentúli pontvadászatban már magyar kosaras is feltűnt a me­zőnyben. És rögtön a bajnok Chicago Bulls mezében. Jordan, Pippen, Rodman és társaik távo­zása után az erőteljes csapatépí­téssel foglalkozó Bikák vala­mennyi alapszakaszbeli mérkő­zésén szerepelt a székesfehérvá­ri Dávid Kornél is. Magyarorszá­gi tartózkodása közben beszél­gettünk. Hónapokig a világ kosárlabda­sportjának kirakatában volt. Ez­után hogyan érzi magát a ma­gyarországi valóságban? Örülök annak, hogy a családom körében lehetek, hiszen nagy­részt nélkülük voltam kint, csak két hetet töltöttek nálam. Jó egy kicsit itthon lenni. Korábban már kétszer is voltam Chicagóban, így legutóbb semmi újdonság, nagyon nagy különbség nem tűnt fel. Az újszerű csak annyi volt, hogy akkor mindössze elő­készületi mérkőzéseken szere­peltem, most viszont már tét­meccseken is, és mindent végig­csináltam, akár a sztáijátékosok. Kilencvenhatban egy nyilatko­zatában arról beszélt, hogy a magyarországi sikerek szinte semmit sem jelentenek, ha nem párosulnak nemzetközi po­rondon elért eredményekkel. Ilyen szempontból a továbbfej­lődés, vagyis valamelyik német vagy olasz csapatban való sze­replés útját már-már átjárhatat- lanul lezártnak látta a magyar kosarasok, köztük önmaga előtt is. Hogyan sikerült mégis kitörnie ebből a burokból? Nagyon nehéz helyzetben vol­tunk. A magyar játékosok nem szerepeltek sem az Eb-n, sem klubcsapatunkkal nem léptünk ki a nemzetközi színtérre; így alig ismertek bennünket. Két út vezet az NBA-ba: az amerikai egyetemi együttesekből vagy az európai élcsapatokból szoktak újoncokat választani. Az én ese­tem ilyen szempontból teljesen különleges: engem az egyik ma­gyarországi előkészületi tornán fedezett fel egy amerikai úriem­ber, és mostani ügynököm, Milkovics Károly segítségével si­került kapcsolatba lépni a Bullsszal. így jutottam ki két és fél éve először Chicagóba. Szerencse vagy menedzseri munkálkodás eredménye, hogy Dávid Kornélt a Bulls akarta és szerezte is meg magának? Mind a kettő. Ha nem játszom jól ama magyarországi tornán, akkor nem fedeznek fel. És kel­lett a menedzserem is, aki segí­tett kijutni a nyári felkészülésre. Természetesen én nagyon be akartam kerülni a keretbe, s a legutóbbi nyári tábor után meg­mondták, hogy őszre visszahív­nak. Akkor egy hónapon keresz­tül már a nagycsapattal készül­tem. Próbatételek sora várt odáig, míg eljutott a Bikák 12-es kere­tébe, míg szerződést ajánlot­tak. Mi mindennel kellett megbirkózni ebben az időszak­ban? Engem akkoriban az akaratom vitt előre. Minden edzésen meg­próbáltam a maximumot nyúj­tani. Szerencsés helyzetbe ke­rültem, mert új csapat épül(t), rengeteg új játékost próbáltak ki, s így nagyobb esély volt arra, hogy bekerüljek az együttesbe. Nemzedékváltás történt az NBA-bajnoknál. Mint jelezte, egyéni boldogulását könnyítet­te a kialakult helyzet, de az együttes klubtörténeti hullám­völgybe süllyedt. Csapatsport­ágról lévén szó, mennyire tu­dott örülni saját sikereinek, a mérkőzési mutatóiban észlelhe­tő javulásnak? Nagyon jó meglátás, tényleg így volt, a csapat valóban gyengén szerepelt. Nem ehhez szokott hozzá a közönség. Szá­momra azonban az volt a leg­fontosabb, hogy megismerje­nek, hogy megmutassam, mire lehetek képes a következő idő­szakban. Mind az összes mér­kőzésen úgy léptem pályára: száz százalékot kell nyújtanom ahhoz, hogy megfeleljek az el­várásoknak. Előnyömre szol­gált, hogy a rövid idényben sok embert kellett kipróbálniuk. Valamennyi bajnokin szerepel­tem, ennek örülök a legjob­ban. Annak is, hogy milyen sok játéklehetőséget kaptam, mert az újoncok nem szoktak ennyi percet a pályán tölteni. Nem titkolom, rossz érzés, ha folyamatosan kikap a csapat, de ez valahol várható volt, amire mind a közönség, mind a klub kellőképpen felkészült. Újra kell két-három év, hogy a Bulls ha nem is bajnokesélyes­ként, de a rájátszásban erős keleti együttesként szerepel­jen. Otthonról hónapokig Dávid- szempontúan figyeltük az NBA már-már áttekinthetetlen gé­pezetét. Alapvető tények szint­jén szinte minden adat eljutott hozzánk a szerepléséről. A szá­mok azonban nemigen árul­kodnak arról, hogy mit adott Dávid Kornélnak az észak-ame­rikai profi bajnokság elmúlt évada. A lényeg az, hogy a játékom mennyire változott, ezt viszont egyértelműen nem tudom meg­ítélni. Három és fél hónap nem elég arra, hogy radikális válto­zás történjen. Több évet kell el­tölteni az NBA-ben, hogy a játé­kos szemmel láthatóan jobb le­gyen, vagy sokat fejlődjön. Kí­váncsian várom, hogy mire le­szek képes az Európa-bajnoksá- gon, és hogyan tudok segíteni a magyar válogatottnak. Közép-európai szemmel nézve anyagiakban számunkra felfog­hatatlan világba csöppent. Ha kérdezősködnék a keresetéről, nem biztos, hogy elárulná, pe­dig az embereket ez fölöttébb érdekelné. Igaz, némi támpon­tot már az is ad, ha elmondja: Chicagóban önnek mit jelent a takarékoskodás, és mit a bőkezűsködés? Tudni kell, hogy a milliók, száz­ezer dollárok bruttóban érten­dők. Ráadásul most rövidebb a szezon, így csak erre az időszak­ra, vagyis kevesebbet fizetnek. Újonc vagyok, így a minimu­mot kaptam meg (a bajnokság megindulásakor közölt hír sze­rint évi 270 ezer dollárt - a szer­ző megj.), mint az újoncok álta­lában. Ebből kell állni mindent. Klubom segít a lakáskeresésben, az autóhoz jutásban, de nem té­rít nekem semmit. Csak a szer­ződésben rögzített összeget ka­pom meg, kiadásaimat - az étkezéstől az utazásig - én fede­zem. Amerikában az élet kissé drágább, mint idehaza. A kere­sett pénz arra elég, hogy nagyon kényelmesen megéljek belőle. De olyan extra dolgokra, mint a sztárjátékosoknál fordul elő, vagyis több autóra, több házra, villákra már nem jut. Ezért örömmel fogadtam a magyaror­szági tartózkodásom idejére a Sydney Klubtól ideiglenes hasz­nálatra kapott autót. Szabadidejében hogyan tudott azonosulni a chicagói valóság­gal? Ilyenkor visszavonulva pi­hent, szórakozott, vagy beleve­tette magát a nagyváros renge­tegébe? Nem volt mikor, csak a pihenés­re maradt időm. Ha maradt. Chicagóban a bika csak jel­kép, vagy a névhordozó állat­nak megfelelő tulajdonságo­kat Is sulykolnak a játékosok­ba? A lógónk már elég régi keletű. A Bullsnak eddig olyan hírneve volt, hogy végiggázol az ellen­feleken. Idén ugyan ez nem si­Név: Dávid Kornél Született: 1971. október 22- én, Nagykanizsán Családi állapota: nős, öt hó­napos lánya van, Dominika Kedvenc Időtöltése: a családja Legnagyobb öröme: az első NBA-mérkőzése és a lánya került, de remélem, folyamato­san újra eljutunk idáig is. Meddig érvényes a szerződése? Még egy évre szól. Mikor kell újra jelentkeznie a Chicago Bullsnál? Rögtön az Európa-bajnokság után, július első hetében me­gyek vissza. A közveden felké­szülés csak októberben kezdő­dik, addig egyéni edzéseket fo­gok végezni, mint a többi három tavalyi újonctársam. megszületése Legnagyobb csalódása: az amerikai CBA-bajnokságban való szereplés Kedvenc politikusa: nincs Kedvenc sportolója: minden magyar sportolónak szurkol, kivétel nélkül Dávid (jobbról) még a székesfehérvári Albacomp mezében. Chicagói felvételt nem sikerült szerezni róla, féltve őrzött családi albumából pedig nem hozott fotót a találkozóra. Archív felvétel Névjegykártya Mi történik az NBA-kulisszák mögött? Dávid Kornél beszélgeté­sünk során kitért az észak­amerikai profi kosárlabda­bajnokság (NBA) belső vilá­gára is. Ezekből a részekből idézek. Hogy milyen csillagászati összegek forognak az NBA- ben, arra csak akkor döbben­tek rá igazán Magyarorszá­gon, amikor kiderült, hogy 1,3 milliárd forint (5 millió 500 ezer dollár) értékű bizto­sítási szerződést kell kötnie a magyar szövetségnek Dávid munkáltatójával, azaz a Bullsszal az Eb-szereplés ide­jére. „Először valóban sokról volt szó, de azóta jócskán lejjebb ment ez az összeg, és a szö­vetségnek már tűrhető bizto­sítást kell(ett) befizetnie, ter­mészetesen az NBA támoga­tásával. Menedzserem ugyanis felvette a kapcsola­tot a bajnokság vezetőivel, és megegyeztek. Hat-hét játé­kos jár hasonló cipőben, mint én, s mindenki túlzottnak tartotta ezt a hatalmas té­telt...” „Néhány chicagói műhelyti­tokra lenne kíváncsi? Nagyon szigorú szabályok vannak ér­vényben. Nemcsak a pályán, hanem kívüle is. De egyik sem fékezi az embert magán­dolgaiban. Az öltözőben nem lehet enni vagy inni. Az újon­coknak megkülönböztetett fi­gyelmet szentelnek már a pá­lyán is, mind a játékvezetők, mind a sztárok. Át kell esniük a beavatási folyama­tokon. Ilyen például a táskák becsomagolása és kicipelése a buszba vagy a repülőgépbe. Ezt mindenki megcsinálja, nem láttam még, hogy valaki ellenkezett volna. Valameny- nyi újonc örül, ha a nagyok között lehet.” Magyarországon szerény, hű­séges sztár hírében állt. Le­het-e ilyen tulajdonságokkal boldogulni a chicagói mez­ben is? Ottléte alatt növeke­dett a tekintélye? „Úgy ér­zem, hogy igen. Minden mér­kőzésen játszottam, s megis­mertek az emberek. Már úgy tartanak számon, mint azokat, akik néhány évet lehúztak az egyetemi bajnokságban. Természete­sen jót tett ez az önbizal­mamnak is. Tény, hogy az egy más világ, s mint min­denkinek, nekem is végig kell járnom a megfelelő lépcsőfo­kokat. S a tulajdonságaim? Bízom benne, hogy képes le­szek boldogulni. Remélem, nem változtam meg. Amikor belép az ember a pályára, megpróbál minden külső dol­got félretenni. Ott kemény­nek és erőszakosnak kell len­ni...” Tőlünk az egész NBA egy ha­talmas emberszórakoztató és pénzorientált masinériának tűnik. A klubon, a csapaton belüli kapcsolatokban csu­pán az anyagiak a mozgató­rugók, vagy az emberi szem­pontok is érvényesülnek? „Olyan szempontból emberi vonatkozásúak a történések, hogy ha valaki bekerül az NBA-be, akkor szeretne ott is ragadni. Érdekes módon: győztes mérkőzésekért nincs jutalom, csak akkor van, ha a csapat bekerül a rájátszásba, és túljut az első akadályon. Tehát az alapszakaszban mindenki megkapja a fizeté­sét, és tudja, érdeke, hogy bejusson a rájátszásba, mert azért már pluszösszeg jár. Ennek arányában növekszik a játékos értéke is... Három-négy emberrel va­gyok igazán jóban: Kukoccsal, Berryvel, Wenningtonnal. Velük jár­tam utazás közben ebédelni vagy vacsorázni. Kukocs ha­todik éve játszik az NBA-ben, nagyon nagy sztár, közel olyan, mint a Pippenék. Azért máshogy látja a dolgo­kat. Ó is végigjárta ugyanezt, mint én most, s bizonyos te­kintetben segít is, hogy mi­nél könnyebben vészeljem át...” Mivel teltek el hétköz­napjaim az NBA-idény alatt? Játékkal, utazással, edzések­kel. Nyolcvankét nap alatt ötvenkét mérkőzést játszot­tunk, iszonyúan feszített tempóban. Még a pihenésre sem maradt jóformán idő. Összesen három szabadna­punk akadt. Ha nem volt edzés vagy utazás, akkor pi­hentem: aludtam, tévét néz­tem.” 0- mészáros) \ népszerű center valamennyi kérdésre türelmesen válaszolt. Dömötör Ede felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents