Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1999-06-09 / 23. szám

1999. június 9. 7 Nagyvilág Az ősöknek készült üzenetek voltak az Atacama-sivatagban talált óriásrajzok? A chilei sivatag titkai Balkáni levél Tarhonyatorta Óriási emberi alakzatok és geometriai formák. Első pillantásra nem találunk összefüggést. Ha a chilei Atacama-sivatagban található gigantikus rajzokat a földről szemléljük, semmi egye­bet nem látunk belőlük, mint kö­vek jelentéktelen halmazait. Ma­dártávlatból azonban teljes ter­jedelmükben elénk tárulnak a rejtelmes rajzok. A spanyolok bejövetele előtt itt élt civilizációk a huari kultúrá­hoz tartoztak. E kultúra vizsgála­ta során a tudósok egy sor prob­lémába ütköztek. Az első a lele­tek kora. A tudósok egy része úgy tartja, hogy ezek a rajzok az ötö­dik és a tizenharmadik század közt keletkeztek, más vélemé­nyek szerint időszámításunk előtt 400 évvel. A másik problé­ma, hogy erről a civilizációról semmilyen írásos emlék nem maradt fenn, s ez nehezíti a kutatást. A 132 ezer négyzetküométeren elterülő Atacama-sivatagban öt­ezer hatalmas rajzot fedeztek fel a kutatók. Kontúrjaikat vagy kő­sorok, vagy földmélyedések al­kotják. Többnyire állatfigurákat (lámákat, madarakat) vagy geo­metriai alakzatokat (csillagok, keresztek, téglalapok) ábrázol­nak. A rajzok némelyike kicsi, némelyike óriási méretű. Utób­biak közé tartozik például az Ariquilda közelében talált ún. Atacamai Óriás, amely százmé­teres alakot ábrázol, s valószínű­leg a legnagyobb, emberkéz al­kotta ábra a korból. Ezek az ala­kok hasonlóan rejtélyesek, mint a perui Nazcában fellelhetők, amelyekről egyesek azt tartják, hogy földön kívüli civilizációk­nak szánt üzenetek, esetleg vala­milyen „űrszekerek” leszállópá­lyái lehettek. A régészek azon­ban inkább racionális okokat ke­resnek. A rajzok elhelyezkedésé­ből arra a következtetésre jutot­tak, hogy valamilyen fontos val­lási rítusok céljaira szolgálhat­tak. Az Atacama-sivatagban találha­tó rajzokról először a 18-19. szá­zadi utazók tesznek említést, de kutatásukkal csak 1975-ben kez­dett foglalkozni a tarapacai egyetem tanára, Luis Briones. Ez a rendkívüli ember (argentin er­dész fia, és Chilébe emigrált) még a szomjhalál kockázatát is vállalta, amikor száz­harminc kilométeres gyalogutat tett meg Iquique és Pica Pica város között. A rajzok nagy részét ő fedezte fel. Jelenleg diákok segítségével katalo­gizálja, rendszerezi, tisztítja és fényképezi őket. Briones professzor sem mer egyértelmű véleményt mondani, meggyőző­dése viszont, hogy a rajzok az Andok és a Csendes-óceán közti egykori kereskedelmi utak pihe­nőhelyein találhatók. Ezekben az oázisokban tartottak pihenőt a kereskedők a kontinensen ke­resztül tartó útjuk során. Cerros Pintados közelében például, amely ötven mérföldnyire fek­szik a partvidéktől, háromszáz­ötven rajzot talált. Miért van be­lőlük ilyen sok egy helyen? Szin­te biztosra vehető, hogy valami­kor folyó folyt itt, vagy fontos for­rás buzgóit a földből. Valószínű, hogy település is volt itt. Szinte minden régi civilizáció fo­lyók völgyében alakult ki. A ví­zért és a termőföldért folyó küz­delem azonban bonyolult ellen­őrzési rendszert feltételezett, s ennek megfelelő hierarchiájú társadalmat. Az akkori társadal­mak felépítése piramisra emlé­keztetett, melynek csúcsán az uralkodó és családja helyezke­dett el. Minél távo­labb állt egy-egy csa­lád az uralkodói kör­től, annál lejjebb he­lyezkedett el a kép­zelt piramisban. Ezekben a birodal­makban olykor a sze­paratizmus győzött, és klánok, családok mentén felbomlottak, máskor új­ra egyesültek. A tizenötödik szá­zadban, amikor az Inka biroda­lomban az Atahualpa családi klán uralkodott, a birodalom ki­terjedése háromszor akkora volt, mint a Római Birodalomé. A törzsfőnök (uralkodó) köteles­sége volt, hogy elnököljön a vallá­si szertartásokon, amelyek a tár­sadalom egységét erősítették. Míg a hűvös európai éghajlaton SlNKOVITS PÉTER _________ Az úgynevezett régi újvidéki híd péterváradi oldalán ta­nított meg egykoron okta­tóm egy, síksági ember szá­mára különös, ám nélkülözhetetlen autóveze­tői mutatványra. Jobbról, a katonai kórház felől kanya­rodva egy rövid, de annál meredekebb emelkedő kel­lős közepén meg­állított, majd kis­vártatva onnan kellett indulni, álló helyzetből. Lassan kiengedni a kéziféket, fo­lyamatosan gázt adni, közben fi­gyelni balról a Pétervárad főut­cáján előnyben érkező gépkocsikat, s ügye­sen, de biztonságosan befu­rakodni közéjük. A hídon aztán már könnyű, csak tar­tani kell a sor haladósebes­ségét. Nos, most ugyanott tanulhatnám a gyors féke­zést is: felkanyarodni és hir­telen megállni. Mert a híd nincs többé. Csak a képes­lapok őrzik, meg - néhány száz méterrel odébb - szer­kesztőségünk töredezett ab­lakai. Két hatalmas műanyag zsák egy pesti lakás előszobájá­ban. Valakik hozták Vajda­ságból, valakik majd jelent­keznek érte. Néhány óra múltán érkezik is egy fiatal házaspár, kofferral, utazó­táskával. Becskerekiek. A fe­leség már néhány hónapja Pesten, a férj, mérnökként, az ottani étolajgyárban. Nem tudták eldönteni, hol folytassák az életüket. A meginduló bombázások katedrálisokra volt szükség, a la­tin-amerikai meleg éghajlaton a szabad ég alatt zajlott a vallási ce­remónia. A dél-amerikai civilizá­ciók nem építettek piramisokat és templomokat, hanem rajzokkal jelölték szent helyeiket. Elképzel­hető, hogy az Atacamában talált rajzok egy-egy család ősi totemál­latát szimbolizálták, s az sem ki­zárt, hogy egy-egy család a neki megfelelő rajz helyén gyülekezett a szertartás alatt. Johan Reinhard szerint a Nazcát övező hegyekből a csillagok meg­figyelésével több információt le­megoldották a dilemmát, a férj, talán az utolsó lehetsé­ges napon, még átsurrant. Egy kézitáskával. A legszük­ségesebb holmikat most küldték utána. Kissé piron­kodva rakodnak: fehérne­mű, ingek, pulóverek, egy öltöny. Állást már időköz­ben a fiatalember is szer­zett. Kezdődik tehát valami ismeretlenül új. De még fia­talok... Bácskai falu a Ti­sza mentén. Pos­ta a főutcán. Az asszony megáll, összeszámolja maradék vagyo­nát. Tizenkét dinár (úgy húsz korona). Kenye­ret is kellene venni az elkövet­kező napokra, ám ha vona­lat kap, három-négy percen át beszélhet a fiával. Aki ka­tona a déli fronton. Csak tö­redéke a pillanatnyi gondo­latnak, s máris belép az üvegajtón: inkább szeretné hallani a gyermeke hangját. Nehéz idők receptjei. Ezzel a megjelöléssel közöl ötlete­ket olcsón hozzáférhető, mégis laktató ételek elkészí­tésére a vajdasági magyarok közkedvelt, a háborús kö­rülmények között már sze­rényebb küllemben megje­lenő hetilapja, a Családi Kör. Hogyan készíthető te­hát karalábéleves, sóska­fánk, rántás nélküli babfő­zelék és tanyi kenyérleves. Vagy éppen tarhonyatorta. Persze ha éppen van áram, vagy kapható gáz. Étvágy ugyan volna, bár - s ez is az utóbbi bő két hónap felfede­zése - a szirénázás mindig a gyomorban visszhangzik. hét szerezni a csillagászati nap­tárról, mint maguknak a rajzok­nak a vizsgálatával. A tudós azt ál­lítja, hogy az andoki politeista val­lásokban az ősök szinte istenek­ként ellenőrizték a hegyekből a földek és a háziállatok termé­kenységét. Állati alakokba öl­tözve (sas, kondorkeselyű), a völ­gyek fölött röpködve figyelték a földi halandók üzeneteit. Ezzel a hitvilággal lehetnek összefüggés­ben az atacamai rajzok, mivel a huari vallás teli volt elsődleges is­tenekkel (Nap, Hold, csillagok, ál­latok) . Forrás: Muy Interesante Több mint ötezer rajzot találtak ed­dig. Néme­lyik száz­méteres. Nem tudták eldönteni, hol folytas­sák az életüket. Vizes koktél Az évszázad árvize Az Alpok országaiban sosem tapasztalt árvíz pusztított a kö zelmúltban. A rendkívüli ára­dást a sorozatos esőzésnek és a hóolvadásnak „köszönhették” Ausztria, Svájc és Németország lakói. Kilépett a medréből a Duna, az Ámper és az Isar fo­lyó, de még a Bodeni- tó sem fért a „bőré­be”. Dél-Németor- szágban, Svájcban és Ausztriában a veszé­lyeztetett területek­ről több tízezer lakost voltak kénytelenek kitelepíteni, s csak Bajorországban há- rommilliárd márkára becsülik a kár nagy­ságát. Elkeseredett szomjúhozók Míg Európában a sok víz oko­zott gondot, a távoli Indiában éppen a vízhiány. Új-Delhiben a rendőrség vízágyúkkal osz­latta fel azt a tüntetést, ame­lyen a tömeg (főleg nők) kor­sók összetörésével igyekezett tiltakozni az ellen, hogy a kor­mány nem képes biztosítani az elegendő ivóvizet. Az Indiát több mint egy hónapja sújtó szárazság és forróság már több mint 150 áldozatot követelt. Az ország több részében a la­kosok elkeseredetten ásnak, hogy vizet találjanak. A hőmér­séklet helyenként eléri a 48 Celsius-fokot, s a monszun­esők megérkezéséig még kriti­kusabb helyzet is előállhat. Az elégedett postás Néhol a sok, máshol a kevés víz keseríti az emberek életét. Jutta Pudenz németországi postás viszont élő példája an­nak, hogyan lehet békésen és hasznosan együttélni a termé­szettel. A hölgy Spreewald kör­zetében naponta mintegy nyolcvan háztartást keres fel motorcsónakján, hogy kézbe­sítse a leveleket és a sajtót. Na­ponta kb. nyolc küométert tesz meg Németország egyetlen vízipostása. Foglalkozása nem új keletű: Jutta százéves tradí­ciót folytat. Az Atacamai Óriás magassága száz méter. Archív felvételek

Next

/
Thumbnails
Contents