Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1999-05-26 / 21. szám

Szlovákiai magyar családi magazin 1999. május 26. » 32. évfolyam 40 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 1999. május 29-étől június 4-éig Sport Alex Ferguson kiváló jósnak bizonyult: A Manchester találkozik a Bayernnel. Riport Új iskola, új lehe­tőség. Vámosladány- ban a községi hivatal építtette Q fel az iskolát. O A múlt héten valahogy minden összejött Szlovákiában: a korona zuhant, az építők tüntettek, Schustert ismét megfenyegették Véledenek és ellenvéletlenek játéka A tüntetők ajándéka a kormánynak... TA SR-felvétel Kövesdi Károly ____________ A múlt héten a szlovák korona történelmi mélypontra zuhant. Teljesen véletlenül, úgymond, hiszen a pénzügyminiszter sze­rint a jelenséget nem kell mindjárt összefüggésbe hozni Meciarnak az elnökválasztá­son való részvételével. Mint ahogy azt sem, hogy az állami kötvények a kutyának se kelle­nek. Ugyancsak a múlt héten, há­rom nappal azt követően, hogy Schuster lekörözte Meciart, és szűk két héttel azt megelőző­en, hogy újra le fogja körözni, ötezer építőipari munkás vo­nult fel a fővárosba tüntetni az ágazatban uralkodó kibírha­tatlan állapotok miatt. Mely ál­lapotokra, természetesen vé­letlenül, éppen most derült fény. Az öntudatos kőművesek az építőipar jobblétre szende- rültét jelképező koporsót a kormány épületéhez vitték, ahonnan - mivel nem volt, aki átvegye a megboldogultat - a kormány emberei a poste restante küldeményt átvitték a DSZM-székház elé, mondván, ott a helye; az illető házban székelő uraknak elsőbbségi jo­guk van a koporsóval való baj­lódásban. S vajon mi más vezette volna, mint a puszta véletlen, azt a „banditát”, aki Trencsénben belőtt a születésnapját véletle­nül épp aznap ünneplő DSZM- es Maxon képviselő házának emeleti ablakán, miközben gondosan ügyelt arra, hogy még csak véletlenül se találjon el senkit? Igaz, másnap, vélet­lenül, a bulvársajtó azonnal felröppentette a hírt, hogy Meciar talán nem volt jelen a Egyesek szeretnék közös imazsámoly­ra térdeltetni a Meciar-híveket és a szlovákiai magyar választókat. Maxon-szeánszon, de, tette hozzá, mi lett volna, ha véletle­nül mégis ott lett volna? S mit ad isten, ugyancsak három nappal azután, hogy Meciar, a választási vereségét követően ismét elbújt a sajtó elől, Ivor fő­rendőr bejelentette, hogy Jaroslav Svéchota a kormány elnökének írt bűnbánó levelé­ben - miként Lúdas Matyi a Döbrögi fenekére mért kézje­gyet - háromszor is leírta Meciar nevét mint szellemi atyáét, egy bizonyos ember­rablás kapcsán. „Még csak vé­letlenül sincs közöm az egész­hez” - horkant fel a DSZM főem­bere, miután nem bírta tür­tőztetni magát, afölötti felhábo­rodásában, hogy kimondatott, amit rég tud mindenki. Az meg már a véletlenek véletlene, hogy Rudolf Schustert ismét meg­fenyegették: családostul kiirt­ják, ha nem lép vissza. A véletlenek és ellenvéletlenek különös egybeesése körül csak az nem véletlen, hogy a háttér­ben hirtelen mindig Meciar tű­nik elő. Ugyancsak megjelent a bulvár­sajtóban, hogy a szlovákiai ma­gyarok Bugár Béla beintésére csordaként tódultak Schus­terre szavazni, s hogy a jelen­ség, nem véletlenül, párhuza­mos a Meciarra szavazó szlová­kok bizonyos tömegének visel­kedésével. A cikkíró ettől ter­mészetesen hideglelést kapott, mert ugye ennyi véletlen még Szlovákiában sem lehetséges. Az persze a bulvártollásznak eszébe sem jutott, hogy tágabb összefüggést keresve rájöjjön, nem volt teljesen véletlen a szlovákiai magyarok reakciója. Hiszen valahonnan, természe­tesen nem egészen véletlenül, megsejtették, hogy Vásáryová alulmarad, s az sem véletlen, hogy történelmi tapasztalataik okán semmit sem akarnak a vé­letlenre bízni. Ezek a történel­mi tapasztalatok nem véletle­nül kódoltattak be a szlovákiai magyarság zsigereibe. Mint ahogy az sem véletlen, hogy a Meciar-hívek csordáját és a kissé magasabb politikai kul­túrájú szlovákiai magyarságot egyesek szeretnék egy imazsá­molyra térdeltetni. Vagy azért, hogy egyiket a másikkal riogat­hassák, vagy mert Meciar mal­mára szeretnék hajtani a vizet. Ám visszatérve az öntudatos építőmunkások tüntetéséhez: az esti híradóban, nem véletle­nül, ezúttal a miniszter, Harna István lett előhuzigálva, míg ha a sikeres, a kék egek távolá­ban lebegő tervekről esik szó, bárki más minisztériumi em­ber szokott nyilatkozni. A vé­letlenek sorozata tetszés sze­rint ragozható tovább, de ta­lán az sem lesz egészen vélet­len, ha az elnökválasztás után, a közös ellenségtől megszaba­dulva, a nagy atlanti homály­ból elősettenkedve színre lép a meztelen királyok gyülekeze­te. Vezércikk Nem szeretni kell . Malinak István___________ Ezen a szombaton tényleg el kell menni választani. Nem­zetközi tapasztalat, hogy a második fordulóban általá­ban kevesebben járulnak az urnákhoz, mint az elsőben. Szlovákiában most ezzel el­lentétes irányzatnak kell ér­vényesülnie - ez létérdek. A kormányváltás utáni gyors változások elmaradása miatt kiábrándult polgár hajlamos arra, hogy ne higgyen a kampányoló politikusoknak. Ez természetes, így van rend­jén. Most sem kell mindent készpénznek venni, de né­hány alapvető dolgot igen. Tény, hogy az a tíz százalék, amit Schuster az első forduló­ban rávert Meciarra, nem ak­kora előny, hogy már ne kel­lene tartani Meciar visszaté­résének lehetőségétől. S ha már a százalékoknál tartunk: az első fordulóban tíz száza­lékkal kevesebben járultak az urnákhoz, mint a tavalyi par­lamenti választásokon. Az is biztos, hogy a második fordu­lóban lesznek szavazatátcso­portosulások, Meciar bizton számíthat a kiesett Slota, Mjartan vagy a kommunista jelölt választóinak támogatá­sára. Tehát igaz az, hogy mi­nél alacsonyabb lesz a részvé­teli arány, annál nagyobbak az esélyei, és fordítva. Nyilvánvaló az is, hogy Meciar indulása ismét két tá­borra szakította a társadal­mat, ismét kiásták a lövészár­kokat. A tét ugyanaz, mint ta­valy szeptemberben volt - megint lehet félteni a demok­ráciát, a kétségtelenül nyu- godtabb társadalmi légkört, Szlovákia megint elfogadha­tatlanná válna a NATO és az Európai Unió számára. Helyszűke miatt most nincs mód részletezni, hogy a mó­dosított törvény értelmében milyen jogkörei vannak a köz­társaság elnökének, s abban is biztosak lehetünk, hogy az olyan despotikus hajlamú ál­lamfő, amilyen ő lenne, a tör­vényes felhatalmazásokon túl is találna módot arra, hogy keresztbe tegyen a demokra­tikus erők kormányának. Csu­pán egy példa: egyáltalán nem lenne megnyugtató, ha államfőként ő lenne a fegyve­res erők főparancsnoka. Schustert sokan nem szeretik. Szögezzük le: az első fordu­lón túl vagyunk, a helyzet vál­tozott. Schustert nem szeretni kell, hanem megválasztani. Ez a politikai realitás. Ő az egyedüli elfogadható alterna­tíva Európában is, ahová mi, itteni magyarok menni aka­runk. Részben az anyaország után, részben magunkért, de legfőképpen azért, mert egy­szerűen oda tartozunk. Van-e itt és most helye nemzeti hú­rok pengetésének? Tisztáz­zuk: ez még nem az, ez csak válasz lehet a mélynemzeti uraknak, akik a szlovákságot féltik, mert az első körben a „német” Schuster a „déli” ma­gyaroknak köszönhetően győzött, és hú, mi mindent fognak követelni ezért cseré­be! Megnyugodhatnak: sem­mi újat. Nem többet és nem kevesebbet, mint ami ennek a kormánynak a programjában szerepel, és ezt sem az állam­főn fogjuk számon kérni. Uraiméknak abban igazuk van, hogy Schuster 10 száza­lékkal győzött, kb. ekkora az MKP támogatottsága, s az MKP választóinak több mint kilencven százaléka a kassai jelöltet támogatta. De e mö­gött nem feltétlenül üzletet kell látni. Fogalmazhatunk úgy is, a magyarok döntő többsége az európaibb megol­dást választotta, s ezzel pél­dát mutatott a többségnek. Mondhatjuk azt is, hogy az it­teni magyarság törlesztett Meciarnak azért, amit nem is kell most külön sorolni. Ha ők azt állítják, hogy az első kör­ben az itteni magyarok vok- sai fosztották meg Meciart a győzelemtől, akkor ezt ne szemrehányásnak vegyük, le­gyünk rá büszkék - a normá­lis társadalmi-politikai viszo­nyoknak adtunk esélyt. Egyébként rendkívül veszé­lyes ilyen álnokul szembeállí­tani a kisebbségek és a több­ség érdekeit. Mert az elnök- választás esetében teljes az érdekazonosság. Aki ezt ta­gadja, az európai utat tagad­ja. A másik sínpár a Balkán felé vezet.

Next

/
Thumbnails
Contents