Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1999-05-19 / 20. szám

'ublicisztika 1999. május 19. 9 M£§« A park hangulata - akárcsak az egész falu - a mesék világát idé­zi. A tavon átívelő hidacskát egy manó őrzi, és békésen várja a 2000. év pünkösdjét, amikorra a turulmadár formájú szabadtéri színpad és a szálláshelyként szol­gálójurták végre felépülnek. „Hogy miért írok e helyről ahe­lyett, hogy festő létemre lefeste­ném inkább? Annak talán az a ma­gyarázata, hogy még soha festő a szeretőjét jól lefesteni nem tudta - írja Martosról Feszty Árpád Az én parasztjaim című könyvében. - De nem lehet ám oda könnyen kijutni. El van öntve a határ. Na, ez nem újság. Minden esztendőben el van öntve ötször rendesen, néha azon kívül többször is. A laposokban mély a víz, a partoson csekély, ko­csinak sok, csónaknak kevés. Csak a martosi asszonyok jutnak ki ilyenkor. Nyakukba szedvén szok­nyáikat övig mezítláb gázolják meg az elöntött réteket. Amint a falu határát elhagyva átkapaszko­dunk a töltésen, messze, amerre csak a szem lát, ragyogó, zöld me­ző terül el előttünk. Megcsapja az embert az a sajátságos vízszag, ke­verve némi kis árnyalatával a hal­szagnak. Lehet, hogy kiállhatatlan annak, aki nem szokta, de aki eb­ben növekedett, annak balzsam.” Vidékünkön a magyarságnak nem székelykapuja, hanem fara­gott kapubálványa volt. Katona István faragta meg ezt a gyönyö­rű kaput a Gőszegen Jézus szü­letésének kétezredik és az ál­lamalapítás ezredik évforduló­jára. Ez lesz a főbejárata annak a gását. Itt a magamé vagyok egé­szen, és az enyém itt minden. Enyémek a felhők, enyém a déli­báb, nekem hajladoznak a fűz­fák, nekem zizeg a nádas, nekem regélnek az árnyak. Bűvös kis ki­rályság ez, melynek én vagyok a fejedelme.” Kingyespuszta, a hely, ahol a körkép született. Mára, sajnos, csak ennyi maradt belőle. „Itt végre egyedül vagyok - írta Feszty Árpád. Messze-messze el­zárva a világtól. Szinte hihetet­len, hogy tegnap még városi kö­vezeten hallottam a kocsik robo­Mórocz Ernő református lelkész: „Sajnos, a falu lassan elöregszik, a fiatalok - főleg az értelmiségi­ek - elköltöznek. Egyre kevesebb a gyerek, meg is akarták szüntet­ni a magyar iskolát, de nem hagytuk. Minden követ megmoz­gattunk, engem meg is hurcol­tak, de sikerült célt érnünk. Ma már a martosi magyar iskola egy­házi iskolaként működik.” szabadtéri színpadnak, amelyet 2000 pünkösdjén adnak át. A parkban ez év pünkösdjén leple­zi le Feszty Árpád mellszobrát Feszty Piroska, a család leszár­mazottja. Május végétől e há­rom és fél hektáros terület neve: Feszty Árpád kulturális park. Dömötör Ede felvételei any ról vitatkozzon. A Csemadok látjátsszon színdarabokat, és idézzen műsoros esteket. Eh- z pedig elégséges, ha az alap- írvezetek évente egy taggyű- t, vagyis évzáró közgyűlést tanak. A Csemadok legfőbb feladatai zé tartozik tagságának aktivi- ása az országos tömegszerve- :ekben, nevezetesen a Cseh- ovák Ifjúsági Szövetségben, a rradalmi Szakszervezeti Moz- lomban és a Cseh- ovák-Szovjet Baráti Szövet­ében. Egy további párthatározat igállapította, hogy a Közokta- i és a Közművelődési Hivatal- i olyan intézkedéseket kell tni, hogy ennek a központi ál- ai szervnek az irányítómun­kája a magyar nemzetiségű dol­gozók között is érvényesüljön, s hogy a Csemadok ne képezzen államot az államban. Az említett párthatározatok a Csemadok választott szerveiben megdöbbenést és mély felhábo­rodást váltottak ki. Arra a követ­keztetésre jutottunk, hogy a Csemadok fokozatos megszün­tetését készítik elő. E megdöbbentő párthatároza­tok teljesítésének módját 1955 őszén tartott össztitkári érte­kezleten körvonalaztuk. Az adott helyzethez igazodva meg­állapodtunk olyan taktikai mód­szerek alkalmazásában, ame­lyek a Csemadok szervezeti éle­tének megőrzésére, a további fejlődés feltételeinek létrehozá­sára irányultak. Mint azt a té­nyek is bizonyítják, a módosult munkamódszereink ugyan megakadályozták a Csemadok teljes felbomlását, de a szerve­zeti életben átmenetileg lénye­ges lazulás állt be. Átmenetileg csökkent a Csemadok-tagok száma, és lanyhult az új tagok megnyerésére irányuló igyeke­zet is. A helyzet megítélésekor figye­lembe kell venni persze azt is, hogy a megalakulást követő években nem csak a reszlova- kizált magyarok nem lehettek Csemadok-tagok, de nem le­hettek a tizennyolc évesnél fia­talabbak sem. A fiatalok ugyan aktívan működhettek mint mű­kedvelők a Csemadokban, de tagsági viszony nem fűzhette őket e szervezethez. A Csemadok-tagok többsége tehát az idősebb korosztályok­Figyelembe kell venni azt is, hogy a megalakulást követő években nem csak a reszlova- kizált magyarok nem lehettek Csemadok-tagok, de a fiatalabbak sem. ból verbuválódott. S mivel az említett párthatározatok hatá­sára átmenetileg csökkent kul­turális szervezetünk érdekvé­delmi tevékenysége, vagyis a Csemadokon keresztül nem avatkozhattak be a felmerülő politikai és gazdasági problé­mák megoldásába, ennek kö­vetkeztében azok az idősebb tagok, akik csak az előző lehe­tőségek és módszerek miatt vonzódtak a Csemadokhoz, hátat fordítottak a kulturális szervezetünknek. Ezek voltak tehát azok az okok, amelyek 1956-ban a taglétszám átme­neti csökkenéséhez vezettek. A Csemadok taglétszámának ismételt látványos emelkedése akkor volt tapasztalható, ami­kor lehetőség nyílt arra, hogy a Csemadok helyi szervezetei­ben aktív kulturális munkát végző fiatalok is a Csemadok tagjaivá válhassanak, s amikor több földműves-szövetkezet tagsága kollektív tagként je­lentkezett a kulturális szerve­zetünkbe. A Csemadok taglétszámának további növekedését előidézte az is, hogy a Csemadok a céltu­datos felvilágosító- és nevelő­munkájával elmélyítette a szlo­vákiai magyarság széles réte­geiben az együvé tartozás tu­datát és a nemzeti létünk ered­ményes védelméhez egységünk szüntelen szilárdításának és szükség szerinti kinyilatkozta­tásának szükségességét. A szerző 1954 és 1961 között a Csemadok szervezőtitkára volt.

Next

/
Thumbnails
Contents