Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1999-05-12 / 19. szám
Sport Miért tűntek el az élvonalból a csallóközi kézilabdacsapatok? A süllyesztő pénzhiány A játékosok csak elvétve hagyták abba, többségük tovább kézilabdázik, csak az a kérdés, hogy melyik csapatban. Prikler László illusztrációs felvétele J. Mészáros Károly ________ Öt évvel ezelőtt virágjába borult a csallóközi kézilabda: a nyárasdi bölcső mellett először tűnt fel az élvonalban a csallóközaranyosi női és a dunaszerdahelyi férficsapat. Kilencvenkilenc májusára már hírmondó sem maradt. Mi történt a Csallóköz kézilabdaéletével? Miért tűntek el együttesei a legmagasabb osztályból? Mindhárom helyen a legilletékesebbtől kérdezősködtem. NYÁRASD. Hetvenkilencben lett először I. ligás a klub női csapata. Egyéves kényszerszünet után nyolcvanegytől kilencvennyolcig megszakítás nélkül öregbítette a község hírnevét. Németh Pál, a sportághonosító tanár ma is a nyárasdi kézilabda kulcsfigurája: „Kis, falusi csapatként tűntünk fel. Akkoriban az állam, a járás és a falu biztosította a létezésünkhöz szükséges anyagi hátteret, szakmaüag Dél-Szlovákia nagyszerű játékosokat nevelt, akik hozták a szép eredményeket. A szakosztály vezetőitől kezdve a sportszövetségig sok lelkes ember dolgozott és akarta a csapat a sikerét. Az ország nyolcvankilences politikairendszer-váltásával fordult a kocka. A szakosztály pénzhiány miatt elveszti több vezetőjét és játékosát. Ki- lencvenkettőben a Co- Impex egy időre felvállalja a gondokat, de hosszú távon több kárt okoz, mint amennyit segít. Tavalyig tartott a vajúdás. Kiesett a csapat, mert olyanok voltak mellette, akik nem tudták, vagy nem akarták előteremtem a legmagasabb osztályban való szereplés feltételeit. Főtámogatónk, a Rim a Pol nem tartotta meg szerződésbeli kötelezettségeit, így a játékosok fokozatosan elhagyták a csapatot. Nyáron a klinikai halálból hoztuk vissza a falu csapatát, azóta a második vonalnak számító I. ligában szenved, de ami a legfontosabb: megmaradt. Amatőr szinten, néhány lelkes vezetővel, játékossal próbál létezni. S a jövő? Szemléletváltásra, új(abb) fanatikusokra volna szükség. És teljes megtisztulásra. Azoktól kellene megszabadulni, akik ide juttatták a csapatot, s ma is közvetve vagy közvetlenül a szakosztály halálát kívánják. Az ő távozásukkal várhatóan megváltozik a faluban a kézilabda iránti közhangulat és a segíteni tudók szemlélete.” CSALLÓKÖZARANYOS. Hetvenhat őszén rakták le a faluban a kézilabda alapjait, kilencvennégyben került élvonalba a női csapat. Tóth Károly a kezdetektől a klub hangadói között szerepel: „Mindig az ifjúság felkészítése volt tevékenységünk alapja. Ez érett be közel húsz év alatt. Saját nevelésű játékosainkból és a környékről hozzánk került kézilabdázókból állt össze a csapat, szorgos szervezőmunkával. Utána komoly menedzseri munka folyt a szponzorokkal, amíg a társadalmi ranglétrán a sportérdek nem csúszott a mostani szintre. Tavaly volt az utolsó nagy erőfeszítésünk. Ebben az idényben már lehetetlenné vált környékünkön sportra pénzt szerezni. Furcsa módon: most volt a legjobb csapatunk, mégis kiestünk az élvonalból. Másfél éve éreztem, hogy süllyed a hajó. Talán már a legutóbbi idényben sem kellett volna elindulnunk, de ki mondana le manapság önként az Extraligáról? Egyértelműen anyagi vonzata van annak, hogy megváltunk a legjobbaktól, mert egyébként minden adva volt szereplésünk folytatásához. Amennyire csak lehet, szeretnénk egyben tartani a csapatot. Számomra a nyolctagú Extraliga mellett az I. liga első négy-öt csapata is az élvonalat képviseli, s mi feltétlenül oda tartozunk. Ifjúságunk nevelése folytatódik, ezután még jobban odafigyelhetünk rá, s a legjobbak tovább érlelődhetnek a női csapat számára. Kiszélesítjük bázisunkat: Lakszakállason, Ne- mesócsán és Komáromban is külön előkészítő képzés indul (t). Nem tragédia, hogy kiestünk az élvonalból, az aranyosi utánpótlásbástya ezzel cseppet sem vesztett jelentőségéből, legfeljebb legmagasabb csúcsa egy időre kevésbé lesz látható.” DUNASZERDAHELY. Kilencvennégytől kilenc- venhétig tartott a DAC férficsapatának élvonalbeli szereplése. Kálmán Miklós volt a társaság mindenese, ma csak az utánpótlással foglalkozik: „Két évtizeddel korábban Szúnyog László, Pőthe Lajos és Molnár György tanítványaiból került ki az a gárda, amely a kilencvenes évekre beérett, és a Csehszlovákia kettéválása utáni időszakban lehetőség kínálkozott az élvonalbeli szereplés kiharcolására. Mikor felkerültünk, kiderült, hogy a meglévő anyagi kerettel nem lehet élsportot űzni. Játékosaink csak amatőrként, munkaidő után edzettek, mert profiként egyiket sem tudtuk megfizetni. Mikor három támogatónk közül kettő visszalépett, s a játékosoknak járó kis pénzek is elmaradtak, fokozatosan lemorzsolódott a társaság Számomra kilencvenhat tavasza jelentett fordulópontot. Leszerződtettük Gubricky edzőt, de a csapat nem bírta a profikhoz képest csökkentett edzésadagokat sem, előjöttek a régi sérülések. Idővel megcsappant a keret, kilencvenhat őszére elfogytak • a játékosok, örültünk, ha összejött a társaság. Önként nem akartunk megválni az élvonaltól, mert abban bíztunk, hátha sikerül pénzhez jutni. Ez azonban nem történt meg. Ősztől amatőr szinten a II. liga élmezőnyében szerepel a férficsapat, de feljutni nem érdemes, megint a pénzhiány csapdájába eshetnénk. Ha megváltozna a szponzorálás lehetősége, s a támogatóknak nem kellene duplán adózniuk, újra felcsillanna a remény. Az utánpótlás ugyanis adott, jelenleg is öt együttesünk szerepel a különböző bajnokságokban. Erre már lehet építeni.” Nyáron a klinikai halálból hozták vissza a nyárasdi csapatot. Aranyoson és Duna- szerdahelyen nem szűnt meg az utánpótlásbázis. 1999. május 12 Portré Hossa a vb-n is bizonyítani szeretne Az egyik szeme sír... Zsigárdi László Az 1997-ben Extraligát nyert trencséni jégkorongcsapat egyik legfiatalabb és legjobb játékosa Marián Hossa volt, akire már jóval a pontvadászat vége előtt felfigyeltek a tengerentúli Portland Winter Hawks együttesének szakvezetői. Az ólublói születésű fiatal tehetség tehát nem sokáig ütötte a gólokat a honi bajnokságban, az első komolyabb sikert követően külföldre igazolt. „Egy ilyen attraktív ajánlatot nem lehetett visszautasítani, annál is inkább, mert az ottawaiak megígérték, hogy ha belelendülök, 1998-ban játszhatok az NHL-ben. Sokat gondolkodtam az átigazoláson, végül édesapám (a szlovák válogatott jelenlegi másodedzője - a szerk. megj.) is azt javasolta, ne utasítsam vissza a tengerentúli ajánlatot.” Hossa bemutatkozása várakozáson felüli volt, hiszen a Portland kiharcolta a CHL- fináléba jutást; ott drámai csatában legyőzte az Ontario Guelph Storm együttesét, és elhódította a Memorial Kupát, az ún. „kis Stanley Kupát”. Éppen az utolsó döntő mérkőzésen bal- szerencsés sérülést szenvedett Marián Hossa. így emlékezett rá vissza: ,A felezővonal közelében kaptam egy pontos átadást, nagy lendülettel törtem kapura. Az ellenfél játékosa a kék vonalnál leterített, majd pedig súlyos térdsérüléssel kórházba szállítottak. Azonnal megműtötték; sajnos, hat hónapig nem játszhattam.” Időközben az Ottawa jelezte: ha felépül, igényt tart a játékára. A válogatott korongozó (az 1997- es helsinki világbajnokságon játszott először címeres mezben) tavaly decemberben mutatkozott be a Senators gárdájában, amely az NHL egyik legfiatalabb csapata. A legnagyobb csillagok közé Jasin, Alferdsson és McEachern tartozik. Steve Yzerman szerint az együttes legnagyobb tehetsége éppen Hossa, aki az NHL alapszakaszában 15 gólt ütött, és 16 gólpasszot adott társainak. Hossáék remek teljesítményt nyújtottak a körmérkőzésen, hiszen az Északkeleti Divízióban az élen végeztek, s bizakodva várták a rájátszás első fordulóját. A Buffalót azonban egyszer sem tudták legyőzni, s 0:4-es összesítéssel kiestek a további küzdelmekből. „Dominik Hasek ismét párját ritkító dolgokat művelt a Sabres kapujában, szinte mágnesként vonzotta a korongot. Neki köszönheti a Buffalo a továbbjutást. Nagyon szomorúak vagyunk, hiszen ezúttal nem sikerült a 2. fordulóba kerülnünk. Az egyik szemem sír, a másik nevet, hiszen ott lehetek a norvégiai világbajnokságon, ahol bizonyítani szeretnék. Egy pillanatig sem gondolkodtam a vb-részvételen, nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy újra címeres mezben hokizhatok. Hogy mivel lennék elégedett a világbajnokságon? Feltétlenül tovább kell jutnunk a csoportból, aztán majd meglátjuk. A nyitómérkőzésen ugyan vereséget szenvedtünk a kanadaiaktól, ám még semmi sincs veszve, hiszen az olaszokat és a házigazda norvégokat egészen biztos, hogy legyőzzük!” - mondta az Ottawa 20 éves hokisa.” Marián Hossa édesapjával - még trencséni mezben Fotó: Hokej Továbbpasszoljuk Miért marad Tyihonov? Oroszországban manapság nem éppen rózsás a jégkorongedzők helyzete. A veterán Viktor Tyihonov (67) mégis marad, pedig tömegével kap külföldi ajánlatokat. „Régen is, ma is sorra jelentkeznek az érdeklődők, már a tanácsadói állásért is hatalmas összegeket kínálnak, de én inkább itt, a moszkvai CSSZKA-nál szeretnék dolgozni. Nincs miért távoznom innen. Rengeteg a munka Oroszországban. Sőt most megkétszereződött, mert nagyon fiatal játékosokkal kell foglalkoznunk, s kétszer annyi energáit és igyekezetét kell rájuk fordítani, ha azt akarjuk, hogy olyan szintre kerüljenek, mint a külföldi bajnokságokban szereplő példaképeik. Ha elmennék Oroszországból, s velem együtt még néhány neves edző, akkor ki maradna? Az a célom, hogy emelkedjen a jégkorong színvonala a CSSZKA-ban és országunkban. Nagyon bánt, ha a válogatottunk a világbajnokságon a negyedik, az ötödik vagy a nyolcadik helyen végez.” Brit források az első maratoniról Korábbi ismereteink szerint az első maratoni futóverseny 1896-ban volt. Brit források szerint Londonban már 1881. március tizennegyedikén rendeztek egy huszonhat mérföl- des versenyt. Ez 41 834 méternek megfelelő táv. A győzelmet egy G. Mason nevű profi futó szerezte meg 2:43:40-es idővel. Valamivel később (1885. május 2-án) Balhamben egy amatőr versenyző (J. A. Squiers) valamivel lassabban, 2:47:14óra alatt futotta le a maratoni távot. Mióta van futballbíró? Játékvezető nélkül bonyolították le a futballmérkőzéseket egészen 1880-ig. Addig a labdarúgók gond nélkül játszottak, nem volt szükségük a vitás esetek elbírálására. Sípot nyolc évvel később a Stoke City-Nottingham Forest mérkőzésen vett először a szájába a bíró. Püthagorasz tanítványa Az ókori olimpiai játékok legismertebb birkózójának Milónt tartják. Hatszor szerzett győztesnek járó babérkoszorút. Edzője pedig a híres filozófus és matematikus, Püthagorasz volt, aki tanítványának nemcsak az izomzatával törődött, hanem az eszét is foglalkoztatta. Milón ugyanis könyvet is írt Fizika címmel. Pásztor István vágyai Sérüléssel bajlódik Pásztor István, a kilencszeres magyar kézilabdabajnok, a Veszprém kiválósága. Elégedett az életével? „Leszámítva ezt az újabb sérülést, tökéletesen. Ceglédi létemre Veszprémben kedvelnek az emberek, azt csinálom, amit szeretek. Kell ennél több? Ráadásul anyagi gondom sincs. Kilencvenhatban az év játékosának választottak. Jó lenne ezt megismételni. Titokban még arra vágyom, hogy egyszer meghívnak a világválogatottba. És mégjó lenne egy olimpián is részt venni.” Urbanikék leselkedtek Egy hónapig edzőtáborozott Mexikóban Urbanik Sándor és neje, Rosza Mária ismert magyar gyalogló házaspár. Élményeikről a férj mesélt: „Sosem voltunk egyedül, abban a lezárt parkban készültek a mexikói gyaloglók is, amelyben mi edzettünk. Részben azért is mentünk oda, hogy kilessük, ők mennyit dolgoznak. Nos, az adagjuknak a felét is nehezen tudnám elvégezni. Igaz, ők nagyon hamar ki is égnek. Három év alatt lecserélődik a teljes mexikói csapat. De hát rengetegen vannak, ha valaki kidől a sorból, rögtön a helyébe lép egy világklasszis.”
