Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1999-05-12 / 19. szám
Politika 1999. május 12. 3 Mit tesz Mikulás Dzurinda kormánya, hogy megállítsa a hanyatlást, és megindítsa a fejlődést? Gazdaság - takaréklángon Madi Géza _________________ , A munkanélküliség csak új munkahelyek teremtésével küzdhető le” - nyilatkozta Mikulás Dzurinda május 2-án a kormány és a koalíciós tanács ülése után. A miniszterelnök nem mondott semmi újat, csupán egy alapigazságot ismételt meg. Hogy miért sok az országban az állástalan, arra nagyon egyszerű válaszolni: mert kevés a munkahely. Ennek pedig számtalan oka lehet: az ország nagysága és gazdasági lehetőségei, a lakosság vásárlóereje, a megtermelt árucikkek eladhatósága (főleg külföldön) stb. Persze kézenfekvőbb magyarázatot is találhatunk a foglalkoztatási válságra, mert az, úgymond, előttünk hever - a rengeteg, két vállra fektetett vállalat formájában. Elsősorban szókról a cégekről van szó, amelyeket az előző kormányhoz hű magánosítók kaparintottak meg fillérekért, majd a milliókat kipumpálva belőlük hagyták tönkremenni őket. Az alkalmazottak meg csak állnak és néznek, és ha nem kerülnek az utcára, az még nem jelenti azt, hogy megmenekülnek. Mert az sem örömteli érzés, ha valakinek van munkája, csak éppen bért nem kap. Vagy „hatvanszázalékos fizetéssel” otthon csücsül, és várja a szebb időket. Akadnak olyanok is, akik a kapukat döngetve követelik az új tulajdonosoktól - persze csak azoktól, akik még nem futottak szét-, hogy találjanak ki végre valamit az ő helyzetükjaví- tására is, mondván: ne csupán a Az alkalmazottak meg csak állnak és néznek. főnököknek legyen jó, hanem az egyszerű embereknek is. Kevés kivételtől eltekintve a már csak félig-meddig alkalmazottak rendszerint hoppon maradnak. Nekik aztán mindegy, hogy mit mond a kormányfő vagy valaki más, mert a kimondott igazságtól a munkanélküliség még nem kezd eszeveszetten csökkenni. Mihelyt hivatalba lépett a demokratikus kormány, egy csapásra megjött a Meciar-rezsim által elhallgattatott szakszervezetek hangja is. Noha az új kabinettel együtt megújult a háromoldalú érdekegyeztetés, az érdekvédőknek ez nem elég. Abban részben igazat kell adnunk nekik, hogy Ivan Miklós gazdasági ügyekben ületékes miniszterelnök-helyettes nem minden megszorító intézkedést hagyatott jóvá velük, de ez még nem indokolja, hogy rögtön a kormány nyakára lépjenek. A „foj- togatás” stílszerűen május elsején kezdődött: Ivan Saktor szakszervezeti vezér a gazdasági hanyatlás megállítására, a helyzet stabilizálására és arra szólította fel a kormányt, hogy „teremtse meg az életszínvonal emelkedésének feltételeit”. Szép követelések, csak a szakszervezetek kissé elkéstek vele. Hol bujkáltak akkor, amikor megkezdődött a hanyatlás, amikor csökkenni kezdett az életszínvonal? Jóllehet, abban az időben duplán is „ellenzékbe” kerültek: Meciar nem tekintette őket partnernek, sőt feloszlatta az érdekegyeztető tanácsot is. Viszont ez még nem jelentette azt, hogy be is tiltotta a szakszervezeteket. Rendben működhettek, és például tiltakozhattak volna a privatizálási visszaélések és a hatalom önkényeskedése ellen. De nem tették. Az előző kabinet megbízatása idején egyetlen alkalommal sem vonultak az utcára. Még akkor sem, amikor Jozef Kalman miniszterelnök-helyettes megalapította udvari érdekegyeztető tanácsát. Dzurinda szavaiból az is kiolvasható, hogy a kabinet szeretné orvosolni a szociális bajokat, és keresi a gyógyszert. A vállalati és pénzügyi szerkezetváltási törekvések keretében egyensúlyba akarja hozni a makro- és mikrogazdaságot, csalogatja a külföldi tőkét, regionális fejlesztési programokat dolgoz ki, és - főleg - rugalmasabbá szeretné tenni a csődeljárás intézményét. Szóval amibe érdemes befektetni pénzt és munkaerőt, azt támogatni kell, a férgese azonban vesszen. Persze a megszorító intézkedések sem mennek ki egyhamar a divatból. Mert május 2-án a szociális kiadások lefaragásáról is tárgyalt a kormány és a koalíciós tanács. Dzurinda nyilatkozata, hogy „a kabinet őszintén keresi az anyagiak hatékony felhasználásának lehetőségeit”, azt jelenti, hogy az állam újabb takarékoskodási akciót hirdet. Sajnos, megint rajtunk kezdi. Lionel Jospin francia miniszterelnök magyarázkodik a parlamentben. Van is rá oka, a szocialista kormány eddigi legnagyobb válsága kezdődött a múlt héten azzal, hogy őrizetbe vették a francia állam legmagasabb rangú korzikai képviselőjét, a prefektust, valamint a kabinetigazgatóját. Állítólag ők adtak utasítást a csendőrségnek egy tengerparti étterem felgyújtására. TASR/AP Dömötör Ede felvételei A Nagy László: „A Maticától legalább ötven, a készülő nyelvtörvény elleni tiltakozó levelet kaptunk.” Az ombudsman szerepét is vállalniuk kell Malinak István ____________ Ar ról mindenkinek van elképzelése, hogy mit csinálhat a parlament pénzügyi vagy egészségügyi -bizottsága. A. Nagy László az elnöke az emberjogi és nemzetiségi bizottságnak, amelynek munkáját kevesen ismerik, nem utolsósorban azért, mert új bizottságról van szó. Miért volt szükség emberjogi és nemzetiségi bizottságra? Ez nem teljesen új, hanem egy újból létrehozott bizottság, 1990 és 1992 között már volt ilyen, s akkor - talán nem is véletlen az egybeesés - a parlament alelnökeként én felügyeltem a munkáját. Meciar 1993-ban megszüntette, s törvényszerűnek is nevezhetném, hogy a tavalyi választások után ismét megalakult, hiszen ’93 után minden Szlovákiának címzett memorandum, figyelmeztetés arról is szólt, hogy itt megsértik az emberi és kisebbségi jogokat. Az új kormány pedig egyik feladatának tekinti e sérelmek orvoslását. Mi a bizottság munkájának lényege? A feladatunk kettős. Egyrészt hasonló, mint minden más parlamenti bizottságé: a törvények ellenőrzése szakmai szempontból, s nálunk a szakmait az emberi és a nemzetiségi jogok jelentik. Másrészt pedig konkrét ügyek, panaszok kivizsgálásával foglalkozunk. Leggyakrabban előforduló ügyeik? A roma lakossággal kapcsolatosak, az esetek többségében indokoltak voltak a panaszok: hatósági túlkapások, rendőrségi beavatkozások során keletkezett sérelmek, skinhead- atrocitások. Több esetben volt jogsértő az önkormányzatok viselkedése, közbenjárásunkra két kelet-szlovákiai községben nemrégiben vontak vissza ilyen rendeletet. De például Kassán, Iglón, Késmárkon is hoztak olyan döntéseket, amelyekkel megtiltják a roma lakosok számára bizonyos negyedekben a lakhatást, ahogy ők mondják: ki akarják fehéríteni a városokat. Bonyolult emberjogi, szociális problémák ezek. Mi például arra is lehetőséget kívánunk adni a romáknak, hogy ők is tudjanak tenni magukért. Miért foglalkozik egy parlamenti bizottság lakossági panaszokkal? Ez tényleg nem jellemző, mi ezt tesszük mind az emberi, mind a nemzetiségi jogok vonatkozásában. Érdekes esetünk egy nemzetiségi vagyonjogi ügy: egy német polgár Í946 óta szinte megszállottan keresi az igazát, eddig sehol sem járt sikerrel. Tulajdonképpen a benesi dekrétumok következményeit kellene orvosolnunk, sajnos, ezt nem tudjuk megtenni, mert hiányzik a megfelelő benesi dekrétumot megszüntető törvény. Egyébként bizottságunkhoz az elmúlt fél évben több mint száz komoly panasz érkezett. A százból hányat kaptak az itteni magyaroktól? Sajnos, igazából egyet sem. A Maticától legalább ötven, a készülő nyelvtörvény elleni tiltakozó levelet kaptunk, viszont magyar szervezetek egyetlen olyan levelet sem küldtek, amelyben kifejezésre juttatták volna, hogy igénylik ezt a törvényt. Biztosan segítette volna a bizottság munkáját, ha fel tudjuk mutatni, hogy van igény és érdeklődés a magyar lakosság részéről a törvény iránt. Az elmúlt időszakban a volt államfő vagy Slavkovská oktatási miniszter százával, sőt ezrével kapta a magyaroktól az oktatásüggyel kapcsolatos panaszos leveleket. Most talán azért nem írnak, mert bíznak politikai vezetőikben, képviselőikben, hogy megoldják ezeket a gondokat. Ha a magyarok és más nemzetiségek részéről nagyobb érdeklődés volna a munkánk iránt, jobban tudnánk érvelni amellett, hogy nálunk is mielőbb létre kell hozni az ombudsman intézményét. Hipotetikus kérdés: ha június végéig nem születik meg a kisebbségi nyelvhasználati törvény, és egy állampolgár panasszal fordul a bizottsághoz, mondván: sérülnek alkotmányos jogai, akkor mit tudnak tenni? Ha a panasz lényege csak az lesz, hogy megsürgesse a törvényt, akkor a képviselők a parlamenti ülésen érvelhetnek azzal, hogy van ilyen lakossági igény. Ha csupán általánosságban van szó törvénysértésről, abban az értelemben, hogy késik a végrehajtó törvénynek az elfogadása, akkor ez csak politikai eszközként használható a parlamentben. Ha konkrét jogsérelemről van szó, tehát olyan jog gyakorlására nincs mód, amelyet az alkotmány biztosít, akkor a polgároknak azt fogjuk javasolni, hogy ilyen esetben forduljanak bírósághoz. Mit gondol, fognak kapni ilyen panaszt? A napokban kiderült, hogy a kormány nem tudta teljesíteni a nyelvtörvény kidolgozására tett ígéretét, s remélem, a polgárok kifejezik emiatti fölhábo- rodásukat. Hiszen a törvényt nemcsak az MKP sürgeti, hanem a kormányprogramban is szerepel. A szlovákiai magyarokban mindig volt megfelelő tartás, gondolom, most is így lesz. Kárpátalja Aláírásgyűjtés Aláírásgyűjtés megindításáról döntött a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség választmánya. Azt szeretné elérni akciójával, hogy az ukrán közoktatási hatóság végre törvényben rögzítse a kárpátaljai magyarok jogát az anyanyelvi érettségi vizsgára és a megye felsőfokú tanintézeteibe való magyar nyelvű felvételizésre. Brenzovics László, a KMKSZ alelnöke elmondta: azért döntöttek e lépés mellett (amelyet a Kár- pátaljai Magyar Pedagógusszövetség is támogat), mert tovább nem tartható az a helyzet, hogy a kárpátaljai magyaroknak minden tanévet az anyanyelvű oktatás alapjogáért vívott, bizonytalan kimenetelű küzdelemmel kell kezdeniük. Már május van, de még mindig nincs biztosíték arra, hogy az idén is anyanyelvükön felvételizhetnek a kárpátaljai magyar iskolák végzősei a megye felsőfokú oktatási intézményeibe - tette hozzá. CPJ-jelentés A sajtó fő ellenségei Az Újságírókat Védelmező Bizottság (CPJ) New Yorkban, a sajtószabadság világnapja alkalmából közzétette azoknak a vezető politikusoknak a listáját, akik tavaly a sajtó szabadságának legfőbb ellenségeiként léptek fel. A listát Milosevics jugoszláv elnök vezeti, aki a megfélemlítések, fizikai támadások, bénító hatású bírságok módszerével fokozta a független tömegtájékoztatás elnyomását. A tízes csúcslistán található még négy olyan politikus, akiket már tavaly is a sajtó kiemelt ellenségeként tartott számon a CPJ: Csiang Cö-min kínai, Fidel Castro kubai és Zine el- Abidin ben Ali tunéziai elnök, valamint Meles Zenavi etióp kormányfő. Új ember a listán Laurent Kabila kongói, Leonyid Kucsma ukrán, Albert Fujimori perui, Hoszni Mubarak egyiptomi elnök és Mahathir Mohamed malajziai miniszterelnök. (MTI)
