Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1999-04-28 / 17. szám
Kultúra 1999. április 28. Új film készül a Meseautóból és a Hyppolitból. A szereposztás még ismeretlen A lakáj meg a herceg Perczel Zita, a Meseautó egykori sztárja Oláh Csaba felvétele Lőcsei Gabriella _____________ Az elmúlt hét egyetlen figyelemre méltó mozgóképes híre: újra megrendezik a harmincas évek két legsikeresebb filmvígjátékát, a Hyppolit, a lakájt, meg a Meseautót, Székely István immár a mondák körébe, tartozó két rendezését. Az amerikai filmvállalkozók által régóta ismert és gya- koroltmódszerez: egyszermár sikerre vitt produkciókat (európai filmeket) az éppen legfényesebb filmsztárokkal rendezik meg újra, a minél nagyobb anyagi bevétel reményében. Kabay Bamáékat nem is annyira az anyagiak izgatA világ, a történelem, a mozi ismétli önmagát. ják, azt mondják, itt az ideje, hogy a magyar film és a nagyközönség újra egymásra találjon. Úgy, ahogyan ez régen volt szokásban. Amikor a Hyppolit a mozikba került (a második hangosfilmként Magyarországon), nemcsak itthon vonzotta a tömegeket, túllépett a határon is, Európa más országaiban is hódított. (Eleve két nyelven forgatták, németül és magyarul. Megtehették, Csortos Gyula, Kabos Gyula, Gózon Gyula, Jávor Pál kitűnően tudtak németül is. Kabay Barna is két nyelven, magyarul és angolul készítené el az új Hyppolitot, ha a mai magyar sztárokkal azt a „bravúrt”, ami Székely Istvánéknak még természetes lehetőség volt, meg lehetne ismételni.) Az, hogy a film annyira elidegenedett nézőitől, főleg az állami dotáció magyar formáival és az itthon mesterségesen kialakított filmgyártási szisztémával magyarázható - mondja Kabay Barna, aki az új Hyppolitnak nemcsak a rendezője, hanem a producere is.- Azért, hogy éjfél után néhány álmos ember megtekintse műveinket a televízióban, nem érdemes dolgozni, nagy pénzeket áldozni. Vissza kell nyúlni a gyökerekhez - állítja színészközpontú filmeket kell készíteni.- A régi filmek társadalmi mondanivalóját természetesen aktualizálják. Könnyen tehetik, a mai újgazdagok viselkedéskultúrája (kulturálatlansága), a bank- és kft.-ügyletek kitűnő alapanyagot szolgáltatnak ehhez. A világ, a történelem, az élet - sajnos? vagy szerencsére? - minden módon is- médi önmagát - mondja Kabay Barna. Székely István a Zágon István színművéből Nóti Károly által írt forgatókönyv alapján készült Hyppolit-filmmel a magyar mozgókép egyik típusát határozta meg, a zenés vígjátékot kabarészerű szöveges humorral tette „sínre”. A siker nem részegítette meg a rendezőt, csakhamar arról kezdett töprengeni, a magyar filmipar fennmaradását latolgatván, tudnak-e olyan filmet gyártani itt, Magyarországon, ami másfelé is eladható. Az a Székely István tudott ilyen filmet gyártani, akinek megszabott forgatási idő - tizenkét nap - alatt kellett elkészíteni műveit, minden további 24 óra után a gyártó cég büntetést fizettetett vele. A filmek költség- vetése egyébként akkor is igen szűk kereteket biztosított a rendezőknek. Maximum százezer pengőből kellett gazdálkodniuk, ennek kapta meg a rendező a huszadát, ha gyorsan, pontosan, a szerződésben megszabott feltételekhez ragaszkodva dolgozott. A műterem kölcsönzési díja egy napra ezer pengő volt. A nagy filmgyártó országok ennél összehasonlíthatatlanul nagyvonalúbb megrendelőknek bizonyultak. Székely István azonban nem azért hagyta el 1938 után az országot. Nem is félelemből. Mint Bartók Béla, ő sem akart olyan országban élni, ahol egy Hitlerről teret neveznek el. Amerikában főleg zombie-filmeket rendezett, meg néhány antifasiszta művet. Itthoni sikereit többé nem tudta megközelíteni sem. Szerény vigasznak számított, hogy tagja lett az Oscar-díjról ítélkező bizottságnak. Azaz európai kultúrájával, magyar rendezői tapasztalataival építhette második diadalútját.-A régi film - ahogyan egy sikeres színpadi mű vagy regény megfilmesítése is - biztonságot jelent a vállalkozónak, az ilyen próbálkozás eleve nem járhat kudarccal - mondja Kabay Barna. - Mi is kis költségvetésből és rendkívül gyorsan készítjük el filmjeinket, akár elődeink. Mást nem is tehetünk. Furcsa módon ugyanis az úgynevezett közönségfilmekre feleannyi pénz jut, mint a művészfilmekre. A forgatási időt 25-30 napra tervezzük, a rendkívül alacsony büdzsé nem is engedélyez többet. Kabay Barna, aki a hetvenes évek elején a Magyar Televízióban kezdte rendezői pályáját (minden lehetőséget és díjat megkapott, amit akkoriban egy fiatal, tehetséges ember, csak egyvalamit nem: az alkotói szabadságot), majd Nyugat-Németor- szágban Gyöngyössy Imre alkotótársaként folytatta munkásságát, erkölcsi és esztétikai igényességükről híres produkciókkal (azóta világhírűvé lett játék- és dokumentumfilmekkel) írta bele a nevét a film világtörténetébe. Tehát furcsa most ez a váltás, egy Európa messze van című produkciótól, egy In memóriám Gyöngyössy Imrétől egy új Hyppolit-filmig kanyargós lehet az út... Az új Hyppolit-filmet az Európa 2000, az új Meseautót a Magic Media készíti. Mindkét produkció költségeinek a felét az Rtl Klub állja. Az új Hyppolit forgatókönyvMegeshet, hogy a la- káj és a herceg egy időben érkezik a mozirajongókhoz. írója Melis Pálma, a Meseautóé Pozsgai Zsolt, a rendezést Kabay Barna, illetve Sas Tamás vállalta. Mindkét film forgatását a nyárra tervezik, így aztán megeshet, hogy a lakáj és a herceg (zenés játékfilmben az egyik, dokumentumfilmben a másik) egy időben érkezik a magyar mozirajongókhoz. Heti kultúra Könyvespolc A kereszténység krónikája Az ókori Korinthosz Peiréné-kútja Majdnem 300 tanulmány kísérli meg a szép kiállítású kötetben, hogy időrendi áttekintést adjon a kereszténység két évezredéről. Foglalkozik a katolikus, az ortodox és a protestáns egyházakkal, a keresztényvallás és más világvallások közti viszonnyal, a kereszténység építészetre, festészetre, szobrászatra, zenére gyakorolt hatásával. Ezt plasztikusan érzékelteti a csaknem 1000 színes kép, grafika, térkép. A mélyebb tájékozódást és megértést dokumentumok, háttérmagyarázatok, életrajzok, szolgálják. A jól illusztrált összefoglalás eleven képet ad a magyar vallási élet kialakulásáról, fejlődéséről, legszebb tárgyi emlékeiről. Az eligazodást a pápák, valamint a magyar szentek és boldogok jegyzéke, név- és tárgymutató s a felhasznált forrásművek bibliográfiája egészíti ki. (Officina Nova) Vasárnap Kisgaléria Lőrincz Zsuzsa: D. I. emlékére Regény incs nagyszerűbb látvány, mint ez a két gömbölyűség, amely úgy tör előre, mintha kezek után vágyakoznék. Még a kisebbik bátyám vézna kulitestét is elhomályosítja e test ragyogása. A férfitestnek fösvények, titkosak a formái. Ezek a formák nem is mennek tönkre, nem úgy, mint Héléne Lagonelle idomai, amelyek semeddig se tartanak, jó, ha egy nyarat kibírnak, többet semmiképp. Héléne Lagonelle a dalati fennsíkról jött. Az apja postahivatalnok. Nemrég érkezett, az iskolaév közepén. Félő- sen leül mellém, de beszélni nem beszél, csak sírdogál. Az arca rózsaszínű és barna, mint a hegyek, ezt az arcot száz közül is megismerni, itt, ahol minden gyereknek sápadtzöld az ábrázata a vérszegénységtől meg a hőségtől. Héléne Lagonelle nem jár gimnáziumba. Nem iskolaérett Héléne Lagonelle. Semmi se marad meg a fejében. A leányotthon elemijébe jár, de azzal se megy sokra. Odabújik hozzám, úgy sír, a haját simogatom, a kezét, azt mondom, itt maradok vele a leányotthonban. Fogalma sincs róla, hogy milyen szép, Héléne L. A szülei nem tudnak mit kezdeni vele, legszívesebben férjhez adnák, amilyen gyorsan csak lehet. Mind a tíz ujjára akadna vőleA szerető Marguerite Duras 19. rész gény, ha akarná, de Héléne Lagonelle nem akarja, semmi kedve férjhez menni, haza akar menni az anyjához. Ő. Héléne Lagonelle. Végül az anyja mégis keresztülviszi az akaratát. O sokkal szebb nálam, a bohóckalapos, aranylamé cipős lánynál, sokkal partiképesebb, Héléne Lagonelle-t, őt férjhez lehet adni, őt bele lehet ültetni a házasságba, rá lehet ijeszteni, megmagyarázni neki, még ha nem érti is, hogy mitől fél, megparancsolni neki, hogy maradjon veszteg, hogy várjon. Héléne Lagonelle még nem tudja, amit én. Pedig tizenhét éves. Úgyis történt minden, ahogy sejtettem, sohase tudta meg, amit én tudok. Héléne Lagonelle teste nehéz, még ártatlan, a bőrének bársonya olyan, mint egyik-másik gyümölcsé, szinte alig venni észre, csalóka egy kicsit, elviselhetetlen. Héléne Lagonelle-t jó volna megölni, Héléne Lagonelle láttán arról ábrándozik az ember, milyen csodálatos érzés volna ezt a lányt a tulajdon két kezével megfojtani. Úgy hordja a lisztfehér idomait, mint akinek fogalma sincs semmiről, közszemlére bocsátja a domborulatait, szemérmetlenül, hogy kéz markolássza, száj harapdálja őket, nincs tudatában a kincsei értékének, és varázslatos hatalmukról se tud. Szeretnék beleharapni Héléne Lagonelle mellébe, ahogyan az a férfi az én mellemet harapdálja a kínai negyedben, a szobában, ahová minden este elmegyek, hogy elmélyítsem az Istenről való ismereteimet. Felfalatni ettől a lisztfehér melltől, amely az övé. Bénán vágyakozom Héléne Lagonelle után. Bénán a vágytól. El akarom vinni magammal .Héléne Lagonelle-t, oda, ahol minden este becsukott szemmel várom a sikongó örömöket. Oda akarom adni ennek a férfinak, aki kedvét tölti rajtam, hogy ővele is ugyanazt csinálja. Mégpedig a szemem láttára, és hogy Héléne Lagonelle úgy csinálja, ahogy én szeretem, ugyanott adja oda magát, ahol én. H ogy a férfi élvezete Héléne Lagonelle- en keresztül, előbb az ő testét átjárva jusson el hozzám, beteljesültem Hogy belehaljak. Az én szememben Héléne Lagonelle teste egy a sóleni férfiéval, csakhogy amazé valami sugárzó, verőfényes, ártatlan jelenben él, és virág módjára bomlik ki újra meg újra, minden mozdulatban, könnycseppben, minden fogyatékosságában, tudatlanságában. Héléne Lagonelle a párja ennek a gyötrődő férfinak, aki miatt olyan elvont, olyan kegyetlen az öröm, ennek a Csólenban élő, kiismerhetetlen kínainak. Héléne Lagonelle-ben van valami kínai. Nem felejtettem el Héléne Lagonelle-t. Nem felejtettem el azt a gyötrődő férfit. Amikor elhagytam, és visszatértem Franciaországba, két éven át nem volt dolgom férfival. De csak önmagámnak tartozhattam ezzel a rejtélyes hűséggel. Még mindig a családban élek, még mindig otthon. A sivárság, az iszonyú kegyetlenség, a gonoszság légkörében hiszek legerősebben önmagámban, itt gyökeredzik bennem legmélyebben a bizonyosság, hogy később írni fogok. Később csakis itt húzhatom meg magamat, ezen a helyen, miután elhagytam a jelent, sehol másutt. Azok az órák, amelyeket a csóleni legénylakásban töltöttem, új, friss fényt derítenek erre a helyre. Erre a kibírhatatlan helyre, amely a halállal határos, amely csupa erőszak, fájdalom, elkeseredés, megaláztatás. És ilyen Csőién is. A folyó másik partján. Mihely átkelek a folyón. Nem tudtam kideríteni, mi lett Héléne Lagonelle-lel, talán már nem is él. O hagyta el elsőnek a leányotthont, jóval azelőtt, hogy visszatértem Franciaországba. Visszament Dalatba. Az anyja akarta, hogy visszamenjen. Férjhez akarta adni, ha nem csal az emlékezetem, be akarta mutatni valakinek, aki épp akkor érkezett Franciaországból. Persze lehet, hogy tévedek, és összekeverem, amit Héléne Lagonelle-ről elképzeltem, ezzel a kényszerű távozással, amelyre csak az anyja könyörgésére szánta rá magát. Azt is el kell mondanom, hogy ki is volt, milyen is volt a nagyobbik bátyám. Nos: meglopja az inasokat, hogy legyen miből ópiumot szívnia. Meglopja az anyánkat. Átkutatja a szekrényeket. Lop. Rulettezik. (folytatjuk)
