Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1999-04-21 / 16. szám

6 1999. április 21. Gazdaság - Hirdetés Figyelő Adózni kell. De ennyit? Az állam egyik fő bevételi forrásának a közvetlen és a közvetett adók számíta­nak. A közvetett, vagyis a termékekbe beépített adók mindenkit többé-kevésbé egyformán érintenek, azonban a közvetlen, a ter­mészetes és a jogi szemé­lyek által fizetett adók már nem jelentenek azonos ter­het. Szlovákiában még az 1992-ben elfogadott szö­vetségi törvény szabályoz­za az adórendszer műkö­dését, a jelenleg is érvé­nyes adósávokat tehát még akkor állapították meg. Azonban hét évvel ezelőtt az átlagbér az 5 ezer koro­nát sem érte el szemben a jelenlegi 9,5 ezer koronás átlaggal. Ez azt jelenti, hogy mind többen kerülnek a maga­sabb adósávba, tehát a ko­rábbinál jóval többet adóz­nak. Csehországban 1992 óta már az új helyzetnek megfelelően módosították az adósávokat, ennek eredményeként nyugati szomszédunknál egy évi 170 ezer koronát kereső személy legalább 5 ezer koronával kevesebbet fizet be az államkasszába, mint nálunk egy vele azonos ke­resetű polgár. Bár a jogi személyek szá­mára még magasabb adó­sávok vannak megállapít­va, mint a természetes sze­mélyek esetében, a vállal­kozók az adóterületre sza­kosodott jogászok révén legálisan látványosan csökkenteni tudják adóter- heiket. A természetes sze­mélyek viszont nem en­gedhetik meg maguknak, hogy adótanácsadóhoz forduljanak. Az adóterhek alakulása Az utóbbi három évben a jogi személyek adóterhe mérséklő­dött, a természetes személyeké pedig látványosan nőtt. Az adatok milliárd koronában értendők. Forrás: Profit Ténykép az elmúlt tíz évről, avagy a társadalom alaposan megsínylette a rendszerváltást Mind mélyebb szakadék A segédmunkások leszakadtak, többségük a szegénységi küszöb határán él. Illusztrációs felvétel Bár Szlovákia és Magyarország társadalmi helyzete között van­nak különbségek, mégis inkább a hasonlóságok dominálnak. A magyar Társadalomkutatási In­formatikai Egyesülés a volt szo­cialista országok térségében szinte egyedülálló felméréssoro­zatot végzett. A kutatóműhely arra volt kíváncsi, vajon a ma­gyar társadalom hogyan viselte el a rendszerváltás első tíz évét, a lakosság milyen túlélési stratégi­ákat dolgozott ki, miként alakult át a korábban szinte homogén társadalmi szerkezet rendkívül tagolttá. A magyar vizsgálódás eredményei a szlovákiai hasonló folyamatok tükrében számunkra is tanulságosak lehetnek. Tíz esztendő alatt a magyar gaz­daság és társadalom szerkezete gyökeresen átalakult: a lakosság A kedveződen körül­mények ellenére a többség nem adta fel. immár kapitalista társadalom­ban él, amely kíméletlen ver­senyre ösztönzi az embereket. A kemény küzdelemben a polgá­rok eleve nem egyenlő eséllyel indulnak, a társadalmi olló az idő múltával mindinkább kinyí­lik, a különbségeket befolyásolja a vagyoni-jövedelmi helyzet, a kulturális-iskolázottsági-szo- ciális háttér, a lakóhely, az etni­kai hovatartozás, a kezdeménye­ző- és alkalmazkodóképesség, végezetül a családi-baráti-üzleti- politikai kapcsolatrendszer. A legújabb kori nagy magyar átala­kulási kísérlet eddigi legpozití­vabb fejleménye, hogy a kedve­zőtlen körülmények ellenére a többség nem adta fel, s a legvál­tozatosabb személyes életstraté­giák segítségével, olykor súlyos egyéni vagy családi áldozatválla­lással túlélte az elmúlt 10 év vál­tozásait - szögezi le a Népsza­badságban közzétett tanulmány. A vízválasztó 1996-ra tehető, ad­dig fokozatosan romlottak az életkörülmények, ám mára a la­kosság nagyobb része végre kezd felfelé araszolni, kezd megka­paszkodni. Megkerülhetetlen következménye viszont a válto­zásnak, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek a vártnál jóval nagyobbak, szélsőségesebben differenciálják a különböző réte- gek-csoportok közötti különbsé­geket. Magyarországon az egyenlőtlen­ségek jóval gyorsabban nőttek, mint a többi volt szocialista or­szágban. Déli szomszédunknál már 1988-ban négy és félszeres volt a különbség a jövedelmi szempontból 10 csoportba sorolt népesség alsó és felső tizede kö­zött. Ez nagyjából megfelelt a svéd jóléti állam egyenlőtlenségi viszonyainak, ám a társadalom nélkülözte az ottani átfogó szoci­ális védőrendszert. A kilencve­nes évek első harmadára az említett szorzószám már több mint hat és félre nőtt, ami meg­haladja a mintának tekintett né­met viszonyokat; végezetül az 1996-tól tartó felemelkedés elle­nére 1998-ban a különbségek nyolcszorosra tehetők. Ez az Eu­rópai Unió legszegényebb álla­mai szintjének felel meg. A modellként tekintett német jó­léti államra az ún. kétharmados társadalomszerkezet jellemző, vagyis a felső kétharmad helyze­te javul, az alsó harmad szintje stagnál, és egy igen szűk réteg helyzete romlik. Magyarorszá­gon a társadalmi piramis fordí­tott képet mutat. 1996-ig ugyan­is a társadalom kétharmadának pozíciói romlottak, a felső egy- harmadé pedig vagy stagnált vagy kissé javult, míg a legfelső szűk régió helyzete rohamosan javult. Ezt az aránytalanságot to­vább torzította, hogy a romló kétharmadon belül a korábban magukat középosztálybelinek tartók élethelyzetében követke­zett be a legnagyobb változás: önmagukhoz képest - 1996-ig - ők vesztették a legtöbbet. Rá­adásul az alsó középosztály és a klasszikusan szegénynek tekin­tett rétegek közötti különbségek kezdtek elmosódni: ezt fejezi ki, hogy a társadalom alsó harmada a létminimum környékén él. Ter­mészetesen az elmúlt időszak­ban a legszegényebbek is sokat vesztettek, de önmagukhoz ké­pest nem romlott akkorát a hely­zetük, mint a szélesen értelme­zett középosztályé. A pénzügyi stabilizációval együtt járó - a gazdaság jelenlegi stabil fejlődé­sét megalapozó - megszorító in­tézkedések (Bokros-csomag) ép­pen a magát okkal vesztesnek tartó kétharmadot érintették a legérzékenyebben: az alsó kö­zéposztály és a szegények igazán nagy veszteségei ekkor halmo­zódtak fel. Az elmúlt tíz év társadalmi válto­zásait elemző tanulmány leszö­gezi: az évtizedek óta tartó anya­gi és jóléti lemorzsolódás követ­kezményeit akkor lehet felszá­molni, ha a tartós növekedés ha­tására valóban szélesedik és megerősödik a középosztály. Szlovákiában az egyenlőtlensé­gek még nem olyan látványosak, mint Magyarországon, azonban a társadalmi olló fokozott szét­nyílása nálunk sem akadályoz­ható meg, elég csupán a Po­zsonyban és a Rimaszombati já­rásban élők átlagos életszínvo­nala közötti különbségre gon­dolnunk. A januártól mindinkább érezhe­tő gazdasági megszorító intéz­kedések Szlovákiában is az alsó középosztály és a klasszikusan szegények közötti határ elmo­sódásához vezethet, ennek minden negatív tünetével együtt. (shz) Apróhirdetés Megemlékezés Elcsitult a szív, mely értünk dobogott, pihen a kéz, mely értünk dolgozott, sírodat fedi a virágos sírhalom, miénk maradt a könny és fájdalom. Soha el nem múló szeretettel emlékezünk halálá­nak első évfordulóján a felejthetetlen, drága fele­ségre, édesanyára és nagymamára, VELEBNY KATALIN MÁRIÁRA (Palást), akit a halál 1998. április 12-én, 51 éves korában ragadott ki szerettei köréből. Emlékezzenek rá, akik őt szerették, emlékét szívükben féltve meg­őrizték. Mély fájdalommal: férje, lánya, fiai, menye és unokái V-570 Emlékezünk SIMON JÓZSEFRE (Fülek) 1999. április 22-én, halálának ötödik évfordulóján. Hideg, gyászos januárra újra jön a tavasz, de a mi szívünkbe nem hoz már vigaszt. Akit úgy szerettünk, búcsú nélkül ment el, észbontó dolog ez, mit nem ért meg ember. Hiába szállnak el az álmok, az évek, szívünkben őrizzük drága emlékedet. Bánatot idéz fel minden kedves emlék, gondoljanak rá, akik őt szerették. Örökké gyászoló felesége és két fia családjával V-410 Mióta itt hagytál, üres lett a házam, hiába kereslek, sehol sem talállak. Hirtelen halálod szívemnek nagyon fáj, te voltál mindenem, örök sebet hagytál. Oda van a remény, oda a szeretet, megtörve siratok egy kedves életet. Fájó szívvel és soha el nem múló szeretet­tel emlékezem halálának első évfordulóján a drága férjre, ZIMAN TIBORRA (Zalaba), akinek szerető szíve április 20-án meg­szűnt dobogni. Emlékét örökké őrző gyászoló felesége és a rokonság Elmentél otthonról, nem gondoltál arra, hogy szeretteidhez sosem térhetsz vissza. Hirtelen halálod szívünknek nagyon fáj, mert örök sebet hagytál. „Szívetek pihen, a miénk vérzik, a fájdalmat csak az élők őrzik." Az örökké gyászoló család Fájó szívvel és soha el nem mú­ló szeretettel emlékezünk halá­luknak első évfordulóján MAJOROS IBOLYÁRA és fiára, MAJOROS ERNŐRE (Hanva), akiket 1998. április 24-én tragi­kus hirtelenséggel a halál örök­re kiragadott szeretteik köréből. KEV-28 Elmentem egy szebb világba, az álmok, a szépek otthonába, s magammal vittem mosolyomat, már nem vidítom otthonomat. Fájó szívvel emlékezünk halálának ötödik évfordu­lóján drága halottunkra, BARTÓK PIROSKÁRA (Pelsőc), akit a halál 1994. április 20-án ragadott ki szeret­tei köréből. Emlékét örökké szívünkben őrizzük. Férje, özvegy édesanyja, öccse és az egész rokonság V-525 Vegyes Brojler kiskacsák + tömni való nagy kacsák, 2 hónapos pulykák, 2 hónapos piros ISABROWN tojótyúk megren­delhetők: Mészáros Alexander, 925 92 Topoínica c. 102, okr. Galanta. Tel.: 0707/78115 63, 0905/450 432. Vk-414 Megrendelhetők friss HÚSCSIRKÉK. Tel.: 0905/432 292. DSV-379 Régiségek, hagyatékok!!! - kínáljon. Megbízhatóság. Jelige: Készpénz. V-04 Redőnyök megrendelhetők Szlová­kia egész területén. Szerelés, szállí­tás ingyenes. Ergolex: 0819/796 425. VSV-27 Fürdőkádzománc felújítását válla­lom. Tel.: 0706/946 49. V-533 Mi minden héten .nyerünk a Sport­kán, Ön is szeretne? Tagja lehet a Tipp-Clubnak. Tel.: 0819/942 526. KNV-239

Next

/
Thumbnails
Contents