Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1999-04-21 / 16. szám
Vasárnap Szlovákiai magyar családi magazin Sport Martina Moravcová négy hónap alatt meghódította az úszóvilágot. 16 Riport Négy tibeti szerzetes homokmandalát készített a somorjai zsinagógában. 40 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 1999. április 24-étől 30-áig A koszovói albánokról minduntalan a szlovákiai magyarok jutnak eszébe Sunyi cinkosok, hátsó szándékokkal Djukovac, április 14-e. Belgrád szerint a NATO gépei bombáztak egy albán menekültkonvojt, több mint hetvenen vesztették életüket. Brüsszel szerint jugoszláv gépek voltak a támadók. TA SR/EPA-felvétel Malinak István _____________ Ko szovó új elemet is hozott az elmúlt tíz esztendő sorozatos balkáni válságaiba. Kimondva vagy kimondatlanul: a nagy szláv ösz- szeborulás ideája kelt ismét életre. A szerb-szlovén, szerb-hor- vát vagy szerb-bosnyák háború idején mélyen hallgattak a szláv lelkiismeret mai szószólói. Pozsonyban, Moszkvában senkinek sem jutott eszébe tüntetni a hor- vát vagy bosnyák áldozatok védelmében és a szerb agresszor ellen. Nemzeti uraimék a „családban marad” sunyi cinkosságával elaltatták szláv lelkiismeretüket. Koszovóban a több ezer brutálisan meggyilkolt áldozat, a házát, lelkét, emberi méltóságát vesztett egymilliónyi földönfutó nem szláv- tehát bűn sincs. A furcsa nemzeti logika szerint a bűn, a jogtalanság az, ha a népirtó szláv rezsimnek oda mernek csapni. Még a nemzetközi jogban náluk jártasabb Kofi Annan ENSZ-főtitkár sem vonta kétségbe a NATO-hadművelet indokoltságát. A fejlemények pedig azt igazolják, a NATO nem a légi csapásokkal követett el hibát, hanem azzal, hogy előre bejelentette: nem akar szárazföldi akciót indítani. Ezt használta ki Milosevics. Koszovó ismét bebizonyította, a nemzeti kizárólagosság alapján történő politizálás amellett, hogy erkölcsileg tarthatatlan, korszerűden is, nemcsak a környezetére nézve veszélyes, hanem önpusztító is. A szláv összetartozás jegyében a pozsonyi parlament egyik képviselőjének a koszovói albánokról minduntalan a szlovákiai magyarokjutnak eszébe. Bizonyítandó, hogy a butaság határtalan, a másik honatya azzal riogatja híveit, hogy ha nekünk eszünkbe jutna az autonómia, a NATO akár az észak-szlovákiai városokat is bombázhatná. Ezeknek az embeA NATO nem ijed meg a szláv testvériség demonstrálásától. reknek különleges tehetségük van ahhoz, hogy lejárassák a világ szemében a szlávságot. Szerencsére ez eddig nem sikerült nekik, a mérce még mindig Tolsztoj, Csehov, Hviezdoslav, Hrabal, Menzel, nem pedig egyes szlovák, szerb vagy orosz politikusok, parlamenti képviselők. Infantilizmus, pökhendiség, átlátszó ravaszság furcsa keveréke a jugoszláv parlament döntése az orosz-fehérorosz unióhoz való csatlakozásról. Montenegró egyenjogú tagköztársasága Jugoszláviának, de meg sem kérdezték, márpedig Szkopje nem kér belőle. A szerb önkény iskolapéldája ez is. Milosevics tudja: az orosz-fehérorosz unió is csak papíron működik, gyakorlati haszon nem származik a dologból, a NATO sem ijed meg a szláv testvériség demonstrálásától. De még ha működne is a másik kettő uniója, elég a térképre pillantani és nyilvánvalóvá válik: a jugoszláv csatlakozás képtelen ötlet. E szláv „erődemonstráció” csak belső használatra készült, a félreinformált, a goebbelsi propaganda módszereivel meghülyített szerb lakosságban akarja a biztonságérzet illúzióját kelteni. Persze Milosevics a jövőre, a túlélésre is gondolt: ha a NATO légitámadásai még hetekig elhúzódnak, és az idegileg mind jobban kimerülő lakosság mégis a saját fejével kezdene gondolkodni, az igazi felelőst keresve, akkor a nagy orosz testvért is hibáztatni lehessen. A Belorussziában kemény diktatúrát alkalmazó Luka- senko hasonló szándékkal dörgö- lődzött Moszkvához - a kettő együtt már sok lehet, kisebesedhet tőle az orosz medve oldala. Magának is van baja elég, esze ágában sincs beleharapni abba a nyugati kézbe, amely szó szerint is eteti. Persze Jelcin és Milosevics megérdemli egymást, az utóbbi évek orosz és szerb politikájában nem nehéz felfedezni az analógiákat. Moszkva is ott éli ki fóbiáit, ahol nem kellene. Gazdasága romokban hever, szuperhatalmi státusát elvesztette, az afrikai válsággócok kezeléséből éppúgy kiszorult, mint a közel-keletiből, a Balkánon pedig porig alázta a NATO azzal, hogy nem konzultált vele a hadművelet megindításáról. Mindezt kompenzálandó a lehető legrosszabb megoldást választja- hol látványosabban, hol visszafogottabban, de azért csak meglovagolja a nacionalizmus hullámverését. Kapóra jött neki a magyar vámhatóságok jogszerű eljárása Záhonynál, úgy érzi, az apró Magyarországon kitöltheti minden bosszúját. Pedig az üres fenyegetőzés csak a továrist minősíti, aki lemaradt egy-két brosúrával. Robin Cook, az egyre szókimondóbb brit külügyminiszter nevezte fasizmusnak azt, amit a szerb csapatok Koszovóban művelnek. És ez a lényeg, amit nem lehet elleplezni semmiféle unióval, szé- pítgetni testvéri szolidaritással. A fasizmus ugyanis nem nemzethez, hanem politikához kötődő kategória. Vezércikk Tavaszi zsongás Kövesdi Károly ___________ Jaroslav S . végre dalolni kezdett, és tíz hét fogva tartás után bevallotta, hogy részt vett Michal K. elrablásában, amelyet Ivan L. irányított. Néhány nappal a láncreakció megindulása után végre döntött a parlament, hogy Ivan L.- et, miután Gustáv K.-hoz hasonlóan megfosztotta képviselői mandátumától, kiadja a nyomozó szerveknek. Vladimír M., a keresztpapa ezenközben felcsapott elnökjelöltnek, nem szégyellve, hogy Rudolf Sch., Magda V., Michal K. vagy Boris Z. közé kell besorakoznia. Még fel sem ocsúdhattunk az ájulatból, hogy ismét élőben láthatjuk a tévében minden szlovákok keresztpapáját, amikor elkezdődtek a latolgatások, hogy Ján S., bármennyire szeretne is minden szlovák keresztpapája lenni, lemond-e Vladimír M. javára, aki még nála is keresztpapább. Olyannyira, hogy a matica is őt támogatja, amin nincs mit csodálkozni, hiszen a keresztpapa bőkezű volt, s eljött az ideje a hálálkodásnak. E roppantul fontos események hátterében ezalatt körözik a véletlen folytán éppen külföldön ólálkodó Karol M. vállalkozót, aki a nemzeti vagyonalap egykori vezetője révén nemes egyszerűséggel a saját nevére íratta P. fürdőt, az államnak csekély hatszázmillió korona kárt, önmagának hat- százmillió korona vagyoni gyarapodást okozva. Tehette, hiszen akkoriban a neje, Blazenka éppen Vladimír M.- mel szakértett, lepipálva az akkori kormány összes szakértő miniszterét, legalábbis Vladimír M. véleménye szerint. (Ami újfent nem meglepő, hiszen aligha tételezhető fel például Szergej K. akkori kor- mány-alelnökről, hogyjobb lett volna szexben a szőke démonnál.) Mindazonáltal ma sem tudjuk pontosan, ki szerezte meg a Nafta G.-t, hogy rács mögé kerülnek-e azok, akik megforgatták az ország vas tartalékát jelentő milliárdokat, s hogy le- rándul-e valaha is a lepel a fő titoknokok kilétéről. Szóval van még felderítenivaló bőven, hogy az ország megismerje a sok ikszet, ipszilont és zét, akik méltóztattak szétrabolni valamennyiünk vagyonát, vagy például megtudja, ki ölte meg Ján D.-t, aki középkori hű- bérúrként használta az ország egyik legnagyobb állami vállalatának tőkéjét az oroszok csehországi érdekeltségeinek támogatására. Azt azonban mindenki sejti, hogy a kérdések kérdése, vajon a szálak felfejtése közben eljut- e az igazságszolgáltatás valaha is Vladimír M. személyéhez, aki mindennek a szemétség- nek agytrösztje, a rablások és általános erkölcsi leépülés le- rendezője, a polgárok négy évig tartó álmatlanságának ébren tartója volt, s hogy sikertelen keresztpapává válási kísérlete után esetleg ő is kitapogat- hatja-e a maga tégláját a rács mögött. Kétségtelenül ez lenne a dicső, és ez szolgálna igazán valahányunk szellemi épülésére. Mert amíg a politikai porondról nem tűnnek el a nagy gazemberek, a kisebb gazemberekben tovább pislákol a remény, hogy nagy gazemberekké válnak, és kapkodhatjuk tovább a fejünket, hogyan lehetséges, hogy Ján S. vígan uszíthat és hergelheti a közvéleményt, hogy szabadon mászkálhatnak a legnagyobb kaliberű rablók, akiknek ténykedése folytán ma is emberek ezrei veszítik el munkahelyüket, és kerülnek az utcára, romlik a korona értéke, és kerül bennünket a külföldi tőke. Idestova tíz évvel a rendszerváltás után a legfőbb ideje volna már eljutni oda, hogy - ha tíz év veszteséggel is - végre normálisan éljünk, európai országhoz méltóan legyen normális elnökünk, jogainkat ne kérdőjelezze meg senki, kultúránk épülhessen, s hogy ne kelljen többé az utcára vonulni, kulcsrázo- gatást, borsódobálást és ehhez hasonló szabadtéri játékokat játszani.
