Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1999-04-14 / 15. szám

Nagyvilág 1999. április 14. 7 Berlin egyre inkább modern Bábel benyomását kelti a látogatóban Itt mi vagyunk „az oroszok” fl Illusztrációs felvétel Dorogman László __________ A régi-új német főváros egyre inkább modern Bábel benyomá­sát kelti. Bár a német szuvereni­tás visszanyerése után a négy megszálló hatalom katonái csa­ládjukkal együtt elhagyták Ber­lint, a tarkaságról gondoskod­nak az NDK összeomlása után itt rekedt vietnami és angolai vendégmunkások, a város egye­temein tanuló több ezer külföldi diák, továbbá az egykori Szov­jetunióból érkezett zsidók és „Russlanddeutsch”-ok. Utóbbi­ak a XVIII. században Katalin cárnő által Oroszországba hí­vott németek kései leszárma­zottai, akik a súlyosbodó gazda­sági nehézségek, a nyomor elől menekülve tértek vissza őseik hazájába. 1990 óta kétmillióan érkeztek az „ígéret földjére”, ám helyüket mind a mai napig nem­igen találták meg. Többségük nem vagy csak gyen­gén beszél németül, a kormány által pár éve hat hónaposra lerö­vidített nyelvtanfolyamokon pe­dig képtelenek olyan szinten el­sajátítani Goethe nyelvét, hogy munkát tudjanak vállalni. Állás nélkül viszont csak szociális se­gély jut nekik. Szerencsésnek mondhatják magukat azok, akik elcsípnek egy, a németek által le­nézett munkakört, amelyért mi­nimálbért (havi 630 márkát) kapnak. Berlin külföldiek százezreit képes fel­szívni, a statisztika adatait nemigen be­folyásolja még ekkora tömeg sem. Kisváro­sok, mint a Rajna menti Waldbröl eseté­ben más a helyzet. A 19 ezer lakos közül itt minden hatodik „Rus­se”, ahogy az őshonosok hívják az áttelepülteket. Nem nézik jó szemmel őket, amit a városka elöljárói az utóbbi években mere­deken emelkedő bűnözési szám­adatokkal indokolnak. Az elkö­vetők aránytalanul nagy része a jövevények közül kerül ki - kö­zölte a járási rendőrkapitányság osztályvezetője. A statisztika annyira mellbevágó, hogy fölöt- tese, a rendőrkapitány egyelőre nem hagyta jóvá az adatok nyil­vánosságra hozatalát. Elsősor­ban a fiatalkorúakkal van baj. A magukkal hozott szemléletből teljesen hiányzik a jog, benne a tulajdonjog tisztelete - még az is­kolában sincsenek tekintettel tár­saikra. A lopások, rablások napi­renden vannak, az iskolán kívül pedig végleg „szabad a vásár”. Egy szakértői vizsgálat kimutat­ta, hogy az áttele­pült fiatalok bármi­lyen eszközzel meg­szerzik maguknak azt, amihez legáli­san nem juthatnak hozzá, vagy amit nem tudnak megfi­zetni. Az idősebbek arra panaszkodnak, hogy a németek ke­rülik őket; még jó, ha visszaköszönnek a velük egy házban lakó áttelepülteknek. - Oroszországban lenémeteztek vagy lefasisztáztak minket, itt meg mi vagyunk „az oroszok” - panaszkodik egy Berlinbe vető­dött asszonyság. Sok esetben annyi is elég a sértődéshez és a viszony megromlásához, ha a jö­vevények vasárnap néhány lyu­kat mernek fúrni a panelházi la­kás falába - német fülnek ez ki­meríti a csendháborítás fogal­mát. (Vasárnap autót mosatni, köztéri kukába üres üvegeket dobni, társas- és bérházban falat fúrni tilos) A „Russe” lelke nehezen emészti meg a zárkózottabb német társa­dalom szokásait. „Itt három nap­pal előbb telefonon kell bejelen­teni, ha meg akarom látogatni a házban lakó ismerőst. Nálunk, Pavlodarban egyszerűen csak be­csöngettünk, és kész” - mondja egy középkorú férfi. A kelet-berlini Marzahn panel- dzsungelében sok oroszországi német család jutott lakáshoz. Számukra egyfajta meghittsé­get, Oroszországhoz fűződő köl­dökzsinórt jelent a kerület egy mellékutcájában található bolt, amely a Zaija nevet viseli. A pultokon csupa ismerős porté­ka: sprottni olajban, lazac paradicsom­mártásban, borscs és scsi levesek, Oktya- brszkoje sör (a cím­kén a szovjet reklám­plakátokról ismert vö­röskatonával), szai- rának nevezett tenge­rimakréla- konzerv. A hűtőpult „doktor- szkaja” felvágottat, pelmenyit, füs­tölt halat és szalonnát rejt - meg­annyi kedves „ízemlék” a német földre szakadtaknak. Orosz vod­kában, örmény konyakban és grúz borokban sincs hiány, de a szellemi táplálékra vágyók is megtalálják a számításukat: az együk polcon orosz népdalokat tartalmazó kompaktlemezek ta­lálhatók. Az egyik vevő mustárt keres. „Csak mustárporunk van, ezt vízzel kell összekeverni” - vi­lágosítja fel az eladó, Natasa, aki maga is hat éve került Kazahsz­tánból Berlinbe. „Ha más minő­séget keres, a közeli Kaisersnál találhat kedvére valót” - teszi hozzá, de a vevő már kosarába tette a mustárport, kontrázva Na­tasának: „Ott nincs hazai”. Reme­kül fogy a szürke kartonba cso­magolt eredeti orosz só is. „Uborkát elten­ni evvel sokkal job­ban lehet, mint a né­met sóval, magam sem tudom, hogy mi­ért” - magyarázza Natasa. Közben idősebb há­zaspár érkezik, s az eladóval folytatott tízperces orosz nyel­vű csevegés után egy zacskó pelmenyivel távozik. „Ez csakugyan nagyon jó, majdnem olyan, mint nálunk otthon - mondja a férfi, majd pillanatnyi habozás után hozzá­teszi: -, akarom mondani, mint Novoszibirszkben”. (A szerző az MTI munkatársa.) Az időseb­bek arra pa­naszkod­nak, hogy a németek ke­rülik őket. Orosz vodká­ban, örmény konyakban és grúz bo­rokban sincs hiány. Budapesti tevéi Több tízmilliárdba kerül Magyar Hírlap Orbán Viktor miniszterel­nök szerint az ár- és belvíz elleni védekezés eddig mintegy 7,5 milliárd forint­ba került, ám a végösszeg a több tízmilliárd forintot is elérheti. A miniszterelnök felhívta a figyelmet arra, hogy a településeknek kell a vízelvezetőket karbantarta­niuk. A földművelési tárca szerint ehhez legalább tíz­milliárd forintra lenne szük­ség. Katona Kálmán közlekedési, hírközlési és vízügyi minisz­ter tájékoztatása szerint a KHVM eddig 2,2 milliárd fo­rintot, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztéri­um 1,47 milliárd forintot, a Belügyminisztérium 86 mil­lió, az Egészségügyi Minisz­térium 50 millió, a Környe­zetvédelmi Minisztérium és a Honvédelmi Minisztérium 30-30 millió forintot, az ön- kormányzatok pedig 670 millió forintot költöttek vé­dekezésre. A miniszter sze­rint az ár- és belvízzel kap­csolatos ezutáni kiadások a KHVM-nél mintegy 4 milli- árdra, a FVM-nél körülbelül egymilliárdra rúgnak. A miniszterelnök bejelentet­te, Borsod-Abaúj-Zemplén, és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyének - mivel e két me­gyét sújtotta leginkább a ha­vazás - a hókárok enyhítésé­re a kormány 150-150 mil­lió forintot utal át. A kabinet a gátak megerősítésére ed­dig kétmilliárd forintot adott, és a vis major keret­ből is felszabadított 400 mil­lió forintot. A kormánynak döntenie kell arról, hogy mi­lyen gátmegerősítési mun­kát kell még elvégezni. Az ehhez szükséges pénz akár az említett kétmilliárd dup­lája is lehet - tette hozzá a miniszterelnök. A kormányfő felhívta a fi­gyelmet arra, a települések­nek, illetve az ott lakóknak a vízelvezetőket karban kell tartaniuk, ha nincsenek, ki kell építeni őket. A majdani ár- és belvíz elleni hatékony fellépés végett a védekezési terveket az önkormányzat­oknak időben el kell készíte­niük. A kisebb vízlétesítmé­nyekért felelős szervezetek, a vízi társulatok 1999. eleje óta az FVM-hez tartoznak. Idén 1,5 milliárd forintos keretből gazdálkodhatnak. Ma legalább 9-10 milliárd forint kellene ahhoz, hogy egyszeri alkalommal min­den árkot, csatornát rendbe hozzanak az országban. Ez csak a külterületekre vonat­kozik, a belterületi árkokért az önkormányzatok a felelő­sek Országosan - beleértve a főcsatornákat is -14,7 milliárd forintra lett volna szükség 1996-ban a síkvidé­ki belvízelvezető rendszer egyszeri rendbetételére. Ma ez már 16-17 milliárdba ke­rülne. Három éve elkészült egy program erre a feladat­ra, de ebből kevés valósult meg. Hanoi főutcáján várja kuncsaftjait az öreg árus, aki teával kínálná őket. Közben a kommunista párt lapját, a Nhan Dánt böngészi. TA SR Vasárnapi koktél James Bond ügyetlen Pierce Brosnan a világ leg­ügyesebb, legintelligensebb és legcsinosabb ügynöke - leg­alábbis így fest a filmvásznon a megfélemlíthetetlen James Bond szerepébe bújtatott hollywoodi sztár. A valóság más. Az igaz, hogy mindig ele­gáns, az intelligenciával sincs baj, de borzasztóan ügyetlen. Erről Chamonix-ban, a leg­újabb Bond-film forgatásán új­ra meggyőződhetett az egész stáb. Hetekig várakoztak a fil­mesek, míg a francia síparadi­csomban felszámolták a súlyos lavinakatasztrófa következ­ményeit, s amikor már úgy tűnt, hogy minden akadály el­hárult, újabb kelle­metlen meglepetés­ben volt része a Hollywoodból érke­zett népes csapat­nak: kiderült, hogy „James Bond” nem tud sízni, sőt két má­sodpercnél tovább még csak megállni sem képes a sítal­pon. Az operatőrök képtelenek voltak le­filmezni, hiszen amint felállították, máris bedőlt a hóba. Brosnan „téli ka­landjain” legjobban Sophie Marceau, az új Bond-lány mula­tott, pedig ő sem re­mekelt a sítalpon. Juliana elfáradt Juliana holland anyakirályné a jövőben nem jelenik meg a nyil­vánosság előtt. A több lap által közölt levelében megértést kért népétől, mondván: „idős ko­romban a nyilvános megjelenés már túl sokat követel tőlem”. Az anyakirályné 90. születésnapját is csak szűk családi körben akar­ja megülni április 30-án. „Igen nagyra becsülöm az együttérzés és a szívélyesség megnyilvánu­lásait, de már nem vagyok képes megválaszolni őket”-írta. Ju­liana arra kérte levelében honfi­társait, hogy születésnapján for­dítsanak különös figyelmet az öregekre. Juliana legutóbb ta­valy nyáron jelent meg a nyilvá­nosság előtt, unokájának, Mau- rits hercegnek az esküvőjén. Clooney és a spagetti Sokan azt hiszik, hogy Celine Baltran mondén életet él Hollywoodban, George Clooney partnere­ként partiról partira jár, vendéglőkben vacsorázik, fogadásokat rendez. Nem így van. „Úgy élünk, mint bárki más - nyilatkozta az egyik Los Angeles-i lapnak a 24 éves francia szépség. George este spagettit főz, együtt vacsorázunk, aztán tévét nézünk, beszélge­tünk...” Celine-t csak az bántja, hogy ha kimozdul­nak a házból George-ot rögtön kannak, az utcán, a szuper­megostromolják a hölgyek - a markéiban, a hegyekben, ahol rajongók mindenütt felbuk- szabadságukat töltik.

Next

/
Thumbnails
Contents