Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1999-03-17 / 11. szám
Kultúra 1999. március 17. 13 Martin Scorsese forgatásán New Yorkban. A történet egy valódi mentős életéről szól Éjjel a parkolóban Hajnali két óra van, de ez vajmi keveset számít, hiszen a New York-i utcák soha nem üresek. A józan ész persze azt diktálná, hogy a késői időpont miatt kevesebb ember merészkedjék az utcára, ám ne feledjük: az itteni életformát sohasem béklyózták konvenciók. Sőt... legyen reggel nyolc vagy éjjel három, az utcák köveit - ha különböző okokból is - mindig bőven koptatják járókelők. A 49. utca és a 7. sugárút sarka New York egyik történelmi nevezetességű kerületében, a Hell’s Kitchenben található. Az utca zsúfolt: sihederkorú fiatalok Sokféle ember- sokféle élet. Mégis békésen megférnek, nem zavarják egymást. magnós rádióval, idős asszonyok szatyrokkal (éjjel kettő körül vajon mit cipelnek?), elegáns zakó- jú urak, akik műiden bizonnyal egey jól sikerült vacsora vagy egy dzsesszkoncert utáni iddogálás- ból tartanakhazafelé, és persze az állandóan itt tanyázó hajléktalanok. Sokféle ember - sokféle élet. Mégis békésen megférnek, nem zavarják egymást. Általában magukkal vannak elfoglalva. Itt például nem bámulják a másikat az emberek a mozgólépcsőn. Most azonban itt az esemény! A 49. utca és 7. sugárút közti kis parkoló szokadan módon nappali kivilágításban pompázik. Filmet forgatnak, a Bringing out the Deadet. Nagy filmet, sok hírességgel. Egy lakókocsi lépcsőjén John Goodman ül. A kiszűrődő szófoszlányokból kiderül, hogy piszokul fáj a térde, és legszívesebben otthon szunyókálna. A parkolót lezáró házfalon a hóri- horgas Nicolas Cage sziluettje lebeg. Amikor közelebb ér a bámészkodók táborához, arcán láthatóvá lesz a tonnányi smink, amitől a híresség úgy néz ki, mint aki a végnapjait éli (szerepe szeLegújabb filmjét 64 napig forgatta. rint ez is a helyzete). A parkoló területén belül egy apró ember rohangál, parancsokat osztogat, hol mosolyog, hol üvöltözik, heves gesztusok kíséretében. Rendez. Mert ma és itt Martin Scorsese feladata ez. A dolgát teszi mindösz- sze. Scorsese új filmjét forgatja. Maga a filmezés valójában nem is olyan különös esemény a New York-iak életében. A filmesek tudnillik „kényeztetik” az itt lakókat. A mozgókép történetében még soha nem készítettek annyi moziművet a városban, mint a múlt év során. Az itt forgatott 213 (!) film 847 millió dollárt hozott a filmeseknek. Scorsese rendületienülNewYork-párti. De ezzel nincs egyedül: a sztárrendező mellett olyan hírességek is, mint Woody Allen vagy Spike Lee is kizárólag New Yorkban hajlandók forgatni. Nem csoda hát, hogy úton-útfélen forgatásokba boúik az ember. Lee, Scorsese vagy Allen mellett a városban forgat az ősz és tél folyamán Kevin Costner is. Új filmjének címe For the Love of the Game. És az előzetes forgatási tervek ismeretében bátran állíthatom: New York utcáit róva bárhol és bármikor ösz- szetalálkozhatunk Kostnerrel. A „farkasokkal táncoló” nem az egyedüli szupersztár, aki itt dolgozik új filmjén. A művészfilmesek közül Jim Jarmusch november utolsó hetében fejezte be új moziját. S ha az ember mostanság a Central Park keleti oldalán észak felé veszi az irányt, nagy eséllyel botolhat bele Steve Martinba és Goldie Hawnba, akik a House Sitter második részének utolsó jelenetein dolgoznak. A városban nemcsak a nagy vállalkozások, hanem a filmes szakmát tanuló New York University- diákok apró stábjai is gyakran felbukkannak. A nappali külsőzéseknél a rendezőnek tengernyi bámészkodóval kell számolnia. A turisták közül is számosán másokat legázolva tolakszanak a sztárokhoz. Nem csoda: a Nagy Almában tett kirándulás emlékét sokkal szebbé teheti valamelyik filmcsillag autogramja vagy fényképe. Egyik korábbi interjújában a jó humorú Scorsese a következőt mesélte, miközben a riporter a Taxisofőr forgatásáról faggatta: „Amikor az egyik jelenetnél beállítottam a kamerát, és pár lépést tettem, hogy megbeszéljem a színészekkel a feladatokat, visszafordulva a felvevőkamera hűlt helyét találtam...” Amikor Scorsesét nézem munka közben, nem is érzékelem, hogy már hajnali 3 óra van. Energikus, nem tűnik fáradtnak, mindenkivel segítőkész, és még mosolyogni is van ideje. Bő óra telik el, amíg beállítják a jelenetet - lassan világosodik. A rendezői utasítások részleteket meghatározóan pontosak. A mentőautóból kirohanó Cage és Goodman rövid beszélgetésbe elegyedik az ott álló filmbeli statisztákkal, majd bemennek egy házba. A jelenet nagyon egyszerűnek tűnik, mégsem sikerül a színészeknek úgy megjeleníteni az eseményt, ahogyan azt Scorsese elgondolta. Több mint fél óra telik el; a szereplők egyre elcsigázottabbak. Goodman kávészünetet kér. Cage idegesenjárkál fel s alá. Már nem mosolyog. Végre ismét beállnak a csapó hangjára, és mindenki összeszedi magát. Ajelenet tökéletesen megy egészen addig, amíg egy bámészkodó nagy buzgalmában el nem süti vakus fény- képezőjét. A jelenet addigi, tünékeny varázsa, valamint az egész napi erőfeszítés veszni látszik. A rendező első felindulásában idegesen csapkod, majd „Visszafordulva a felvevőkamera hült helyét találtam...” megnyugszik. Tán még egy apró mosoly is átfut az arcán, amikor azt mondja: „Na még egyszer...” Mindenki nyugodt - felvétel indul, ajelenet tökéletes. A háttérből taps hallatszik. A technikai személyzet csomagolni kezdi a kábeleket, a színészek végre hazatérhetnek. A rendező irataiban turkál egy darabig, majd táskás szemekkel, de mosolyogva hagyja el a terepet. Heti kultúra Könyvespolc tudhatjuk, hogy az Antonius és Cleopatra 1943-44-ben született fordításától az 1996- ban átültetett Hamletig tart a könyv íve. És ezek az adatok azt is tanúsítják, hogy a fordítások egyetlen kivétellel - ez a soha színre nem került, másokkal közösen írt Morus Tamás - adott színházak, meghatározott előadások számára készültek. Kipróbált szövegek tehát. Nemcsak olvasásra valók. A könyv legkedvesebb gesztusa azonban az, ahogyan a szerző nemcsak a drámaköltőt, de korát is igyekszik közel hozni a mai olvasóhoz. Mégpedig néhány, a korabeli köznapokat idéző vers fordításával. Tizenhét rövid költeménnyel vezeti be a bevezetőt. Szó van ezekben solymá- szatról, vadászatról, ivászat- ról, divatról és színházról És nemcsak körkép kerekedik ki abból, amit a szerző pülanat- képeknek nevez. Hanem pontos, lényegi korrajz. A vidéki úri szokásoktól a nagyváros zsibongásán át a pusztuló vidék képéig halad a versek íve. A birkalegelők elkerítése végett földjükről kitúrt szántóvetőkről és az elhagyott portákról szólnak az utolsó költemények. Szóval a feudalizmusból a kapitalizmusba tartott az a kor. (Európa) Lapozgató Kalligram 1999/március-április Duplaszámmal jelent meg a standokon a Kalligram. Ízelítőül néhány cím a tartalomból: Europé elrablása, Ovidius utolsó szerelme, Philomena, Amerikai improvizációk. Viktor Jero- fejev, a mai orosz próza fenegyereke Az élet öt folyójárói beszél útinaplójában. Verseivel Keszthelyi Rezső, M. Csepécz Szilvia, Vörös István és Tsúszó Sándor képviseli magát. Miroslav Kusy A szlovák igazságot tárja fel. Shakespeare válogatott drámái Zappe László _____________ Eg y kötetnyi drámafordítás mindig arra ingerel, hogy ürügyén megvitassuk e műfaj ösz- szes problémáját. Hogy újramondjuk a kérdéseket meg a lehetséges válaszokat. Most hagyjuk ezeket. Úgysem visznek előbbre. Mindig lesznek tisztelőkés tiszteletlenek, lesznek a filológiai hűségnek és a mindenkori napi hatásnak egymással hadakozó elszánt párthívei. S mindig lesznek, akik Shakespeare-t csakis olvasmánynak bírják elképzelni, meg akik szerint a legelevenebb színpadi szerző mind a mai napig. Mészöly Dezső fordításkötete újra exponálja mindezeket a kérdéseket, de nemcsak ezért érdemes kézbe venni a súlyos kötetet, mely vastagabb, mint egy angol bibliofil Shakespeare-összes. Elsősorban persze azért, mert jól magyarított Shakespeare-t sohasem árt olvasgatni. Másrészt egy jelentős műfordítói életmű gerincével találkozhat az olvasó. Jócskán több mint fél évszázad termésével, amire a szerző nem is felejt el figyelmeztetni. Időrendi összeállítást közöl, amelyből megRegény H irtelen felcsattant a nagyobbik bátyám hangja, csak néhány szót mond, gorombán, megfellebbezhetetlenül. Anyám azt mondogatta róla: a három közül neki forog legjobban a nyelve. A nagyobbik bátyám kiadta az utasítást, és most vár. Dermedt mozdulatlanság: ráismerek a szeretőm félelmére, azonos a kisebbik bátyáméval. Már nem ellenkezik. Megyünk a Forrásba. Anyám is jön a Forrásba, a Forrásban fog aludni. Ha a nagyobbik bátyám is velünk van, a férfi nem a szeretőm. Meghalni nem hal meg, de semmit se jelent számomra. Kiégett film. Vágyam a nagyobbik bátyámnak engedelmeskedik, kiveti magából a szeretőmet. Valahányszor együtt látom őket, úgy érzem, még egyszer nem bírom elviselni a látványt. A szeretőmet testének gyöngesége miatt tagadják meg, pedig engem épp ez a gyöngeség tölt el élvezettel. A szeretőm irtózatos botrány a nagyobbik bátyám szemében, szégyenletes, bevallhatatlan. Dacolni az ő néma parancsával, erre sohase vagyok képes. Legfeljebb ha a kisebbik bátyámról van szó. De ha a szeretőmről, nem tudok erőt venni magamon. Most, hogy beszélek róla, egyszerre magam előtt látom a bátyám képmutató ábrázatát, szórakozott tekintetét, mintha csak úgy nézelődnék, A szerető Marguerite Duras 14. rész mintha másutt járnának a gondolatai, de enyhén összeszorított állkapcsán jól látni, hogy nehezen bírja elviselni ezt a méltánytalanságot, hogy tűrnie kell, ha drága vendéglőben akar vacsorázni, holott ez igazán járna neki. Az emlék körül a vadász éjszakájának ólomszürke derengése. Fülsiketítő vészjel, gyereksikoltás. A Forrásban se áll szóba vele senki. Valamennyien konyakot rendeltünk, ásványvízzel. A két bátyám nyomban felhajtja az övét, és még egy rundot rendel. Anyám meg én a miénket is nekik adjuk. A két bátyám egykettőre lerészegedik. Szólni azért most se szólnak a szeretőmhöz, csak panaszkodnak. Főleg a kisebbik. Siránkozik, amiért olyan lehangoló ez a bár, amiért nincsenek prostituáltak. Hétközben a Forrás kong az ürességtől. Táncolok vele, mármint a kisebbikbátyámmal. Táncolok a szeretőmmel is. De a nagyobbik bátyámmal sohase táncolok, ővele nem táncoltam soha. Valami zavaros veszélyérzet tartott vissza, mindig is féltem a delejes gonoszságtól, amellyel mindannyiunkat megbabonázott, a teste érintésétől. Úgy hasonlítunk egymásra, mint két tojás, főleg arcban. A csóleni kínai beszél hozzám, sírás környékezi, azt mondja: talán megbántottam őket valamivel? Azt mondom, ne vegye zokon, máskor is így van, a családon belül is, a mi életünk ilyen. Meg fogom neki magyarázni, amikor újra a legénylakásban leszünk. Hogy bármi történik velünk, bárkijön hozzánk, állandó velejárója életünknek a nagyobbik bátyám hideg és sértő erőszakossága. Ölni, életet kioltani, mások életével rendelkezni, megvetni, üldözni, kínozni, ez minden vágya. Azt mondom, ne féljen. O semmit se kockáztat. Mert az egyetlen, akitől a nagyobbik bátyám fél, és aki előtt furcsamód meghunyászkodik, én vagyok. Mi sohase kívánunk egymásnak jó reggelt, jó estét, boldog új évet. Sohasem beszélgetünk. Soha sincs szükségünk a beszédre. Minden néma marad, távoli. A család kőből van, megkövült sáncai bevehetetlenek. Mindennap hóhéroljuk egymást, mindennap ölni akarunk. N emcsak hogy nem beszélgetünk, nézni se nézünk egymásra. Ha látjuk is a másikat, akkor se nézünk rá. Nézni annyi, mint érdeklődni valaki iránt, megalázkodni. Senki se ér annyit, hogy ráemeljük tekintetünket. Nézni szégyen. Még az a szó is száműzve van, hogy beszélgetés. Azt hiszem, ez fejezi ki legjobban a gőgöt, vagy más közösség gyűlöletes, megalázó számunkra. Elvből szégyelljük, hogy egy fedél alatt élünk, hogy együtt kell élnünk az életet. Ez a mi közös történetünk mélypontja, hogy mindhárman az anyánk gyerekei vagyunk, azé a jóhiszemű asszonyé, akit meggyilkolt a társadalom. Mi is annak a társadalomnak a pártján állunk, amely elkeseredésbe taszította anyámat. Azért gyűlöljük úgy az életet, azért gyűlöljük egymást, mert ezt csinálták a mi szeretet- re méltó, hiszékeny anyánkkal. Anyánk még csak nem is sejtette, mivé tett minket az ő elkeseredésének látványa, főleg a fiúkról beszélek, a fiairól. De még ha sejti is, hogyan hallgathatta volna el, amiből az ő története kikerekedett? Uralkodott volna arckifejezésén, tekintetén, hangján, szeretetén? A halál megoldás lehetett volna. Az öngyilkosság. Szétszórni a családot, felrobbantani az elviselhetetlen közösséget. Elválasztani a nagyobbikat a másik kettőtől. De nem tette meg. Meggondolatlan volt, következetlen, felelőtlen. így, együtt. Sok mindenen keresztülment. Az már több volt, mint szeretet, ahogy mi hárman szerettük. Azért meg különösképpen, hogy sohase tudott hallgatni, színlelni, hazudni; bármenynyire különbözőek voltunk mi hárman, szeretni egyformán szerettük. Nagyon sokáig tartott. Hét teljes évig. Amikor elkezdődött, tízévesek voltunk. Aztán tizenkét évesek lettünk. Majd tizenhárom, tizenöt évesek. Majd tizenhat, tizenhét évesek. Eddig tartott, hét hosszú évig. Aztán lemondtunk minden reményről. Leszámoltunk vele. Azzal is, hogy tovább kísérletezzünk az óceánnal. A veranda hűvöséből egyre nézzük a verőfényben sötétlő, csaknem fekete sziámi hegyeket. Az anya végre megnyugodott, a magány falai mögött. Hősies, megkeseredett gyerekek voltunk. (folytatjuk) Archív felvétel
