Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1999-03-10 / 10. szám
1999. március 10. Kópé Verssarok Csontos Vilmos Cím nélküli versike Cím nélküli versike, Kaparta egy kiscsibe. Addig-addig kaparta, Belefáradt a karma. Cím nélküli versike, Csipogta egy kiscsibe. Addig-addig csipogta: Belerekedt a torka. Félben maradt versike: Álmos lett a kiscsibe. Mikor eddig megírta, Ráfeküdt a papírra... Március Ragyog a nap, szakad a jég alattam, Tegnap rajta még vígan átszaladtam. Nem szaladtam, a korcsolyám röpített, Azt hittem, a tél sohasem ér véget. Március van, a nap izzik az égen, Jégdarabok úsznak a víz tükrében... A tél végét, hallod, bíbic kiáltja, Bólogat rá a fehér hóvirága... Tudod-e? Lovak világa A világ lópopulációját mintegy 75 millióra becsülik. Ä legkorábbi háziasítás valószínűleg a mai Ukrajna területén történt, amikor 6500 évvel ezelőtti kőkorszaki vadászok a húsáért és tejéért lovat szelídítettek. Lovaglás céljára először Kr. e. 1800 táján alkalmazták. A valaha följegyzett legnagyobb ló az Iowa állambeli Ogdenben élő C. G. Good tulajdonában lévő Brooklyn Supreme nevű 1,98 méter magas telivér csődör volt. Fénykorában 1,44 tonnát nyomott. A legmagasabb ló Thomas Cleaver bed- fordshire-i (Anglia) tenyésztésű, Sampson nevű heréltje volt. 1846-ban született, 1850-ben 2,19 méter magas volt, később pedig állítólag 1524 kg-ot nyomott. A legkisebb lófajta az argentínai falabel- la, amelyet az ország déli részén talált kis növésű lovak csoportjának keresztezésével tenyésztettek ki 70 év alatt. A kifejlett egye- dek magassága alig 76 cm, súlyuk 36-45 kg. A legkisebb kifejlett egyedet Julio Falabella tenyésztette 1981-ben; ez a kanca 38 cm magas és 11,9 kg súlyú volt. A lovak közül Old Billy érte meg a legmagasabb bizonyítható életkort, 62 évet. 1762-ben eladták a Mersey and Irwell hajózási társaságnak, ahol uszályokat vontatott 1819-ig. Ekkor visszavonult egy Warrington melletti farmra, és 1822. november 27-én pusztult el. A pónilovak közül egy közép-franciaországi gazda csődörje élt a legtovább, 54 évig. 1893. február 26- án Michiganben, Ewen közelében két, összesen 1587 kg-ot nyomó igásló állítólag 144 tonna terhet vontatott el szánnal, ez azonban túlzás. Az 50 fenyőrönkből álló rakomány kb. 53 tonnát nyomhatott. 1924-ben a Liverpool Corporation tulajdonában lévő Vulcan nevű heréit igásló egy Wembleyben tartott kiállítás erőmérő berendezése szerint 29 tonnát húzott, egy igás- lópárnak pedig meg sem kottyant az 50 tonna. Miért van a nyúlnak hasadt ajka? Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nyúl. Ennek a nyúlnak az volt a legnagyobb gyönyörűsége, ha sikerült valami bajt keverni maga körül. Észrevette egyszer, hogy elhullott ló hever egy vízmosás mélyén. Kiszaladt hát a legelőre a pásztorhoz, és így kiáltott:- Hallod-e, te pásztor! Rád mosolygott a szerencse! Nem messze a hegy mögött döglött lovat láttam, szaladj gyorsan, nyúzd le a bőrét!- Nem lehet - felelte a pásztor -, a jakjaim hátát véreste törte a málha. Amint őrizetlen hagyom őket, jön a varjú, és feltépi a sebeiket.- Nem lesz semmi bajuk a jakjaidnak! - erősködött a nyúl, még a mellét is verte bizonyságul. Eredj csak nyugodtan, én addig vigyázok helyetted a nyájra. Megfogadta a pásztor a nyúl tanácsát, és elment, hogy megnyúzza a lovat. A nyúl meg tüstént rohant a varjúhoz.- Hallod-e, varjú koma! Nem is tudod, mekkora szerencse ért! A pásztor őrizetlen hagyta a nyáját, ajakok háta meg csupa seb. Most aztán lak- mározhatsz kedvedre! A varjú csak a fejét csóválta, s így károgott:- Nem mehetek én sehová. Látod, mennyi tojás van a fészkemben? Ha itt hagyom őket, jönnek a vásott kölykök, és mind elhordják.- Egyet se félj - nyugtatta a nyúl -, én majd ügyelek a fészkedre, nem lesz híja a tojásoknak. Hajlott a varjú a szóra, meglibbentet- te a szárnyát, és elrepült a legelő felé. Több se kellett a nyúlnak, szaladt a faluba, s így szólt egy gyerkőchöz:- Hé, te fú, hallod-e! Micsoda szerencse! Elrepül a varjú, otthagyta a fészkét. Csak fel kell másznod a fára, és tiéd a sok varjútojás. A fiú a nyúlra pillantott, s így válaszolt:- Nem mehetek semmiképp, anyám meghagyta, hogy ügyeljek a házra. Ha elmegyek, jönnek a tolvajok, és széthordják mindenünket.- Ó, te oktondi! - mondta erre a nyúl.- Bízd csak rám a házat, őrzöm én, amíg távol vagy. A fiú tüstént szaladt a fészekhez a tojásokért. A nyúl meg futott a tolvajhoz, és így szólt hozzá:- Hallod-e, te legény! Szerencsés csillag alatt születtél. A fiú elszaladt varjútojást szedni, senki se maradt a házban. Eredj, szedd össze, amit találsz!- Igaz ez? - kérdezte a tolvaj. - Akkor uccu neki! - S amint ezt kimondta, már el is tűnt. Az ám, csakhogy a pásztor végzett a lóbőrrel, s éppen visszaért a legelőre. Látja, hogy a nyúl sehol sincs, a varjú meg a jakok hátán lakmározik. Nagyot kiáltott a pásztor, felkapott egy követ, s a varjú felé hajította. Az meg tolvaj már összepakolt minden moz- díthatót, s éppen cipeli kifelé az ajtón.- Tolvaj! Tolvaj! Fogják meg! - kiáltotta kétségbeesetten. A tolvaj erre megijedt és eliszkolt. A pásztor szidja a varjút, a varjú szitkokat szór a fiúra, a fiú lohol a tolvaj nyomában, az meg hanyatt-homlok menekül előle. Hű, micsoda ribillió! A nyúl meg ezalatt felkaptatott a dombetőre, onnan figyelte a kalamajkát. Látván, hogy mindenki beleesett a csapdába, akkorát nevetett, hogy a felső ajka kettéhasadt a nagy nevetéstől. Hát ezért van a nyúlnak hasadt ajka. Ezért mondják Tibetben arra, aki a más kárán nevet: „Jó lesz, ha vigyázol a szádra!” Tibeti mese felhussant a levegőbe, és röpült visz- sza a fészkére. Odaérve látja ám, hogy a fiú odafenn a fán éppen a tojásokat rakosgatja az inge derekába. Megdühödött a varjú, s széttárt szárnnyal támadott a gyerekre. Annak meg inába szállt a bátorsága, meg se állt hazáig. Amint hazaér, hát látja, hogy a *» * » § Magyar mondák Réka királyné sírja A hunok hatalmas királya, ha meg-megtért a háborúból, a Rika erdejébe húzódott. Ott szeretett lakni. Rika erdejében van a Hegyes-tető. Itt volt Attilának a palotája, itt lakott a feleségével, Rékával és három szép dali fiával. Egyszer Réka királyné befogatott négy tüzes csikót aranyos, bársonyos hintájába, s hajtatott keresztül a Rika erdején, árkon-bok- ron által. Amint éppen a Bikás-tetőn vágtattak a paripák, egy megvadult bika szörnyű bömböléssel szaladt a hintó felé. A paripák megijedtek, vágtattak hegyen-völgyön, árkon-bok- ron keresztül, s egyszerre csak a hintó felfordult, s Réka királyné lezuhant a Rika-patakba, s szörnyű halálnak halálával halt meg. Viszik a hírt Attilának, s viszik a holttestét Réka királynénak. Fekete gyász borult Attila udvarára: meghalt a királyné, kit a népek olyan erősen szerettek. Három napig feküdt a nyújtópadon Réka királyné. Azalatt vitték a szomorú hírt mindenfelé, ahol hunok laktak, s fölkerekedtek mindenfelől a hunok: férfiak, asszonyok, gyermekek, hogy még egyszer lássák a koporsójában is azt a jó királynét. Negyedik nap temették Réka királynét, de a temetés napján a népeknek mind el kellett széledniük a Rika erdejéből, hogy ne lássa, ne tudja senki, hová temetik Réka királynét. Hármas koporsóba tették a testét: tiszta színaranyból volt az első, szép fehér ezüst a középső, s érc a legkülső. Aztán négy rabszolga felvette a hármas koporsót, s levitte a Rika- patak partjára, s Rika- patak partján az alá a rengeteg nagy kő alá, mely most is ott van, ástak mélységes mély gödröt, s beleeresztették a hármas koporsót. Aztán szépen betemették a gödröt, gyepes földdel a tetejét behantol- ták: nyoma se lássák, hogy valakit ide temettek. Ezalatt Attila állt a Hegyestetőn, egyedül, s szeme láttára a négy rabszolga a kardjába ereszkedett. Al- hatott nyugodtan Réka királyné, nem bántotta sírját senki. Mire emberek vetődtek ide, az erdő vadjai elpusztították a négy rabszolga holttestét, hírük-po- ruk sem maradt ottan. Az a rengeteg nagy kő most is ott van a Rika-patak partján, alszik alatta szépen, csendesen Réka királyné, senki meg nem háborítja csöndes nyugodalmát. Benedek Elek feldolgozása
