Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1999-03-03 / 9. szám

8 1999. március 3. Helyzetjelentés a kelet-szlovákiai hóháború legkritikusabb napjairól Hétre hét, hóra hó Juhász Katalin Február 9-én hullani kezdett a hó, nagy, lassú pelyhekben, mint a ro­mantikus filmek téli jeleneteiben. Kelet-Szlovákia falvaiban és váro­saiban készülődtek a hét végi bá­lokra. Nem sejtették, hogy néhány nap múlva nem jutnak friss kenyérhez, mun­kahelyük, családjuk és összes úticéljuk meg- közelíthetedenné vá­lik. Az Internet- korszak emberének is­mét tudatosítania kel­lett, hogy a természet­tel vívott harcban bár­mikor kiszolgáltatottá, jelentéktelenné válhat. Csütörtökre virradóra, kétnapos hószakadást követően gyakorlatilag megbénult a közleke­dés a térségben. Sze­mélyautók, tehergép­kocsik, kamionok és vonatok akadtak el a méteres hóban, a ke­rület 130 falva vált megközelíthe- tetlenné, közülük mintegy negyvenben nem volt villanyáram. Az iskolák bezártak, a boltokból hi­ányoztak az alapvető élelmiszerek. Szoroskőnél lezárták a főutat, így Szepsi, Kassa és a többi kelet-szlo­vákiai város Rozsnyó irányából megközelíthetetlenné vált. A po­zsonyi autóbusz, amelynek reggel kilenckor kellett volna Kassára ér­keznie, délután fél ötkor vergődött be a városba. A rendelkezésre álló hókotrók, teherautók és hómaró gépek kevésnek bizonyultak, a ka­tonaság speciálisan átalakított harc­kocsijai sem tudták szabaddá tenni a másod- és harmadosztályú uta­kat. A hóeltakarító gépek közül né­hány szintén a hó fogságába esett. Nehezítették a helyzetet azok a ka­mionok, amelyek a tiltó táblák el­lenére a legveszélyesebb utakra merészkedtek, és árokba fordul­tak. A kiszabadításukon dolgozó nehézgépek hiányoztak a mentő­autók, élelmiszerszállító gépkocsik segítésénél. A munkát erős hóvihar nehezítette, a szél erőssége helyen­ként elérte a másodpercenkénti 18 métert. Február 11-én a városi tö­megközlekedés fél napon keresz­tül szünetelt, az emberek gyalogo­san indultak el a lakótelepekről; de nőivel sok helyen nem találták a járdát, az úttesten haladtak a csúszkáló gépkocsik között. Akadozva üzemelt a posta is, a vi­lágtól elvágott falvakba címzett küldemények gyakran egy héten át pihentek a kézbesítők táskáiban, azon a bizonyos csütörtöki napon pedig nem érkeztek Kelet-Szlová­kiába friss napilapok, mivel a po­zsonyi kamion Szoroskőnél vissza­fordulni kényszerült. Azokban a napokban egyébként ez volt az or­szág „legeldugultabb” helye. ,A kassai vasútállomáson már-már pánikhangulat alakult ki” - emlék­szik vissza a legkritikusabb napra Stefan Vranovsky, a kassai kerületi hivatal elöljárója. „Az állomás élelmiszerboltjaiból és büféiből nagyon gyor­san elfogyott a kenyér és más alapvető élelmi­szerek, mivel az ingá­zók szerették volna ezeket minél előbb biz­tosítani maguknak. Félóránként sürgettük a szállítókat, hogy ha lehetséges, soron kívül lássák el ezeket a bol­tokat, mivel a vonatok többórás késése miatt rengeteg ember gyűlt össze az állomáson. Növelni kellett a rendőijárőrök számát is, mivel tartani lehetett a zsebtolvajok megjelenésétől.” A kassai városi tömegközlekedés egész nap akadozott. Schwartz Ár­pád, a közlekedési vállalat igazga­tóhelyettese szerint csodával hatá­ros módon nem történt komo­lyabb baleset a város területén, mivel mind az autósok, mind az autóbusz- és villamosvezetők kivé­teles segítőkészségről, türelemről és higgadtságról tettek tanúbi­zonyságot. Az is megtörtént, hogy a zsúfolt autóbuszokra feljutni nem tudó embereket a busz után haladó autósok vitték el egy dara­bon. A mellékutcákba azonban az autóbuszok sem tudtak behajtani, mivel gyakran egy-másfél méter magas hóbuckák állták útjukat. Felvetődik a kérdés, melyet a laikus járóke­lők legtöbbször úgy fo­galmaznak meg, hogy vajon miért nem sike­rült idejében az utcákra rendelni a hóeltakarító gépeket, illetve hogyan lehetséges, hogy a hu­szadik század végén az időjárás ennyire kiszá­míthatatlan legyen. Jozef Füas kassai alpol­gármester, a városi vál­ságstáb vezetője a kö­vetkezőt válaszolta: „A kassaiak többsége csak csütör­tök reggel konstatálta a helyzetet, amikor munkába indult volna, de a hó miatt nem tudott. A meteoroló­gusok előre jelezték a havazást, és jóslatuk bevált: szerda délután már erős havazást észleltünk, és azonnal növeltük a hóeltakarító gépek számát. Ha ezt nem tettük volna, órákon belül reménytelenné válik a helyzet a városban. Tehát bátran mondhatom, hogy mindvé­gig urai voltunk a helyzetnek, és si­került megakadályoznunk a leg­rosszabbat. Segítségünkre voltak ebben a kassai vállalatok és cégek, amelyek első szóra kölcsönözték gépeiket. Az ezt követő napokban más kerületekből is megérkezett a segítség, ám ha a helyi vállalatok nem reagáltak volna, sokkal mele­gebb helyzetbe kerülhettünk vol­na.” „Már szerdán éjjel nagyon csúszós, síkos volt az úttest - meséli Jaroslav Mesarcík őrnagy, a helyi vámhivatal vezetője. - Másnap reggelre a hóátfúvások miatt járhatatlanná vált a teljes útsza­kasz, egészen vasárnap estig. Több kamion négy napon át várakozott, átirányítani sem lehetett őket, mi­vel megmozdulni is veszélyes volt. Egyébként nem vagyunk felkészül­ve hasonló helyzetekre. Az épület­ben nincs nyilvános illemhely, és összesen egy kávéautomata áll az utazók rendelkezésére.” A Szlovák Államvasutak szóvivőjé­nek óvatos becslése szerint az első öt nap alatt legkevesebb 200 millió koronát veszített a vasút, további 50 milliót a sínpályák letisztítása emésztett fel. Kerületi szinten a végleges összeg jóval nagyobb lesz, és minden bizonnyal az amúgy is üres államkasszát terheli majd. A hidrometeorológiai inté­zet munkatársai már a folyók víz­szintjét figyelik, aggodalmaikat egyelőre magukban tartják, mond­ván, hogy ha a víztározók elbírják a felolvadó hőmennyiséget, nem lesz baj. Kassa váro­sából teherautók hosszú sora hordja a fagyott havat a Her- nád partjára, mivel más lehetőség nincs. Közben eljött a tava­szi szünet ideje, ami viccnek is rossz, mégis igaz. A kelet­szlovákiai gyerekek­nek azonban hosszú időre elment a ked­vük a hóemberépí­téstől, legalábbis sok faluban ez a helyzet. Reggelenként, szüle­ikkel együtt, aggoda­lommal teli szemekkel néznek ki az ablakon, aztán az eget kémle­lik. A hó néha elkezd szállingóz­ni, mint a romantikus filmek téli jeleneteiben. Ilyenkor mindenki fél. A kétnapos hószakadást követően gyakorlati­lag megbé­nult a közle­kedés a térségben. A hidrome­teorológiai intézet munkatár­sai már a folyók víz­szintjét figyelik. A Torna és Szepsi közötti vasúti szakaszon több órán át vesztegelt egy szerelvény, utasait csak nagy nehézségek árán tudták kiszabadí­tani a helyi útkarbantartók. A hó­akadályok miatt a vonatok 60-300 percet késtek, több vas­útvonalon, például a Tőkete- rebes és Varannó, illetve a Tor­nagörgő és Torna közötti szaka­szon teljesen leállt a forgalom. A teherforgalmat a kelet-szlovákiai régióban már szerdán éjfélkor le­állították. Az erős szél fél óra leforgása alatt visszafújta a havat az úttestre, egy­másfél méteres hótorlaszokat képez­ve. A kocsisorok a lezárt útszakasz mindkét oldalán órákon át vesztegel­tek. Az útkarbantartók a rimaszom­batijárásból is kénytelenek voltak gé­peket kölcsönözni. A Rozsnyói járás másik legveszélyesebb térsége a dobsinai domb környéke volt. A Kassához legközelebb eső Milhosí-Tomyosnémeti határát­kelőhely több napon át megkö­zelíthetetlen volt, hosszú kami­onsorok kígyóztak mindkét irányból. Főleg a hat Ián vált komollyá a he mionokon kívül ugya is több személygépkt gélt az úton.

Next

/
Thumbnails
Contents