Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1999-02-24 / 8. szám
Modern élet 1999. február 24. 5 Országos viszonylatban 8372 szeméttelepet tartunk nyilván, ezek közül csak 335 engedélyezett. Prikler László felvétele Évente 34 millió tonna hulladékot termelünk, ebből 3,3 millió tonna veszélyes Szeméthegyek árnyéka Polák Imre _____________________ A s zemét nagy gond... Függetlenül attól, vajon „másodlagos nyersanyagnak” vagy hulladék nyersanyagnak nevezzük. Modem társadalmunk olyan meny- nyiségű hulladékot produkál, amelynek osztályozása, feldolgozása - jelentős részének a megsemmisítése - tetemes ráfordításokat igényel; magyarul: az adófizető polgár egyre mélyebben nyúl a zsebébe, hogy saját szemete megfelelő helyre kerüljön. Számunkra természetszerűleg az a legfontosabb, hogy a „kukás” idejében érkezzen, a konténer, a szemétláda környékén ne halmozódjon fel a már szemétnek nyilvánított selyemharisnya, divatjamúlt cipő, színét veszített ing, blúz, télikabát - rosszabb esetben a krumpli héja, penészedésnek indult kenyérvég. A környezetvédelmi miniszter úgy tudja, hogy Szlovákiában évente mintegy 34 millió tonna hulladékot „termelünk”, ebből 3,3 millió tonna minősül veszélyesnek. Országos viszonylatban 8372 szeméttelepet tartunk nyilván, viszont közülük csak 335 az engedélyezett. Elgondolkoztató számok, főként akkor, ha hosszabb időtávban - öt-tíz év - gondolkodunk. Az illetékes minisztérium arra kötelezte magát, hogy az ezredfordulóig hatástalanítja a helytelenül tárolt hulladékot, eddig az időpontig befejezi az 1-es számú szemétégető építését, sőt felépíti a 2-es számút is, egy régit pedig újjáépít. Kétségtelen, hogy a szeméthegyek nem nyújtanak idilli képet. Viszont léteznek. Még akkor is, ha nem megyünk el mellettük nap mint nap, nem magasodnak lakóhelyünk tőszomszédságában. Nem véledenül beszélünk szeméthegyekről. Gondoljuk csak el: Szlovákiában 1980-ban csupán üvegcserépből 13 ezer tonnát vásároltak fel, 1985-re 27,7 ezer tonna felvásárlását tervezték. A bőrfeldolgozó ipar 34 ezer tonnával gyarapította a szeméthegyeket, a papírhulladékból mindössze 32,9 százalék vált ismét nyersanyaggá. És hogy a szakmánál maradjunk: az egykori Csehszlovák Szocialista Köztársaságban a papírhulladék 16,6 százalékát dolgozták fel, míg Svédországban a 36 százalékát. Tény azonban, hogy kis hazánkban az elsődleges és másodlagos hulladékanyag sokszor eggyé olvad. Helyes volt a jelszó: kevesebb hulladékot, több hulladéknyersanyagot. Itt lép előtérbe a hulladék osztályozása, s ez már valamennyiünk ügye. A kormány vállalta, hogy 2005-ig 48 olyan szeméttelepet létesít, amely alkalmas a hulladék osztályozására. Persze csupán akkor, ha ki-ki a megfelelő szemétládát veszi igénybe, ételmaradékával nem „loccsintja nyakon” a hét folyamán összegyűlt napilapokat, a postaládába begyömöszölt reklámújságokat. A szakemberek véleménye szerint a biológiai hulladék 50 százaléka feldolgozható műtrágyának. Még nagyobb százalékából készíthető komposzt. Megdöbbentő adat, hogy a másfél millió tonnát meghaladó háztartási hulladékból a kilencvenes évek elején mindössze 21 457 tonnát sikerült komposztálni. Nő, gyarapodik az utcai szemét meny- nyisége is. Pontos adatok ugyan nem ismeretesek, tény viszont, hogy 1993- ban 73 122 tonna szemetet „gyűjtöttek össze” a lakótelepekről. Ennek jelentős hányadát alkotta a műanyag csomagolás, amelynek a szerves környezetbe való beépülése hosszú évekig tart. Sok múlik persze rajtunk. A luxuscigaretta dobozát nem szükséges feltétlenül földre dobni a villamosmegállóban, az úgynevezett üdítő fiaskója sem a hegyi ösvényekre való. Szóval ki-ki sepregessen a saját háza előtt. Tisztelje, szeresse a növekedő bokrot, fácskát, télvíz idején gondoljon az éhező madarakra, és ne szemeteljen. Annak ellenére se, hogy a szeméthegyekben jelentős mennyiségű nyersanyag kutatható fel. Fegyelmezett ember egyetlen gyufaszálat sem hajít el az utcán, nem tapos rá a zsendülő fűre, nem tépi az orgonabokor ágait, az aranyesőt is a helyén szereti, nem cipeli a lakásába, nem tömi vele a vázáit. A kormány tervében szerepel, hogy szemétosztályozó központokat létesít. Nyilvánvaló, hogy egy-egy ilyen központ felépítése milliókkal terheli meg a költség- vetést. Nem szólva arról, hogy a szemét 40 százalékát még ekkor is el kell égetnünk. Tehát több tonnányi nyersanyag válik a lángok martalékává, következésképp laposodik a lakosság bukszája. Minden rendben volna, ha nem szenvednénk színvakságban. Ha a megfelelő szemetet a megfelelő szemétládába dobnánk. Ha végre-valahára szélesebb dimenziókban látnánk szűkebb környezetünket, ha megtanulnánk azokat a viselkedésformákat, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy megfelelő környezetben éljünk. Lehajolnánk a gyalogjárón „felejtett” zacskóért, papírszeletért, és otthonunknak éreznénk a környéket, ahol lakunk, az országot, amelynek állítólag a polgárai vagyunk. A papírhulladéknak mindössze a 32,9 száza- léka válik is- mét nyersanyaggá. A gyűjteményben minden megtalálható A tévé bűvöletében Különleges kiállítás nyílt a közelmúltban a film fővárosában, sokak szerint Hollywood legbolondabb gyűjteménye látható a televíziózás múzeumában. Ebben az épületben volt valaha Frank Sinatra híres Villa Capri étterme, ahova olyan hírességek jártak, mint Marilyn Monroe, Sophia Loren, Dean Martin, Jayne Mansfield, Shirley MacLaine, Jack Lemmon és Liz Taylor. Ennél ideálisabb helyen nem is nyithatta volna meg múzeumát Phil Savenick, aki maga is tévés producer és színész. Különleges gyűjteményében a legrégibb tévékészülékektől a legújabbakig minden kor imádott világító doboza megtalálható. Sőt rádiók, különféle játékok, telefonok, képek is láthatók a polcokon, falakon, s az a közös bennük, hogy valahogyan mind a tévézéshez kapcsolódik. Phil számára ezek a tárgyak mind egy külön művészeti forma emlékei. A gyűjtőszenvedélyéről ismert producer a televíziózás gyermekének tartja magát, mert akkor született, amikor világszerte divatba jött a tévé.- Már ötévesen a szobámban ülve láttam az egész világot. Anyám mindig azt kérdezte: »Miért bámulod folyton azt a tévét, miért nem csinálsz valami értelmesebb dolgot?« Szerencsére nem hallgattam rá, ezért lettem tévéproducer. Számomra ez a legnagyszerűbb dolog a világon. Phil igyekszik mindenben meglátni a jót, a vidámságot.- Ha a munkatársaim közül valaki túl komolyan veszi a feladatát, akkor elküldöm az illetőt a múzeumom játékszobájába, hogy kicsit felidézhesse a gyermekkorát. A múzeumban több különleges szoba van, például a szörnyek szobája, a sci-fi- szoba és egy Assisi Szent Ferenc tiszteletére szentelt tévékápolna. Ő a televízió védőszentje is, miután állítólag XII. Pius pápa 1957- ben azzá nyilvánította.- Valahányszor új produkcióba kezdünk, előtte elmegyünk ebbe a kápolnába, és Szent Ferenchez imádkozunk, hogy segítse munkánkat. Philék számára a „biblia” az aktuális tévéműsorújság.- A tévé a legrégibb barátom. És a legjobb tanárom, mert ez a világító doboz van a legnagyobb hatással az életemre. Csak azt nem tudom, miért szégyellik mások is ugyanezt kimondani. Talán mert nem így van... Assisi Szent Ferencet XII. Pius pápa 1957-ben a tévé védő- szentjévé nyilvánította. Mozaik Tiszta cirkusz Nem mindennapi cirkuszt csinált az egyik londoni templomban Tweedy bohóc - becsületes nevén Alan Digweed-, amikor feleségül vette szívszerelmét, Sharont, a trapéz királynőjét. Kezdődött azzal, hogy addig csak a manézsban használt bohócautójával érkezett a templom elé. Aztán a szertartás alatt sem volt hajlandó levenni félméteres cipőjét és piros bohócorrát - miközben menyasszonya hagyományos, gyönyörű fehér ruhában és fátyolban mondta ki a boldogító igent. Na igen, ő nyolc évvel idősebb újdonsült férjénél, neki már benőtt a feje lágya... Bár inkább Sharon lógott ki a sorból, ugyanis az eskető pap is bohócruhát öltött. A boldog házasok aztán a templomból az otthonukba vezető utat nem limuzinon, hanem egy cirkuszi ló hátán tették meg. A mézeshetekre pedig csak néhány órájuk maradt, mert az ünnepi ebéd után már felléptek a cirkuszukban. Azért Sharonnak annyi ideje még volt, hogy megmagyarázza, miért egyezett bele a Tweedy bohóccal való házasságba :- Nem tehetek róla, mindig megnevettet. .. Dzsungel Új kávézó nyílt Londonban, ahol a belépő úgy érzi magát, mintha épp a trópusi esőerdőkben járna. Meglepő hanghatások, élethű környezet és mechanikusan mozgatott veszélyes vadállatok teszik szafari jellegűvé a délutáni kávézást. Valószínű, hogy a tulajdonosok arra gondoltak: ha a vendégnek a csodálkozástól tátva marad a szája, egyszerűbb oda ételt-italt bejuttatni. Mindenesetre az Esőerdő kávézó olyan népszerű, hogy hamarosan öt újabbat nyitnak Angliában. Emufiókák Mindenkivel előfordul néha, hogy késő estig dolgozik a hivatalban, esetleg haza is visz némi munkát. De mi a helyzet, ha a munkahely történetesen egy állatkert? Lynn Reynolds, az Exmoor Állatkert tulajdonosa egy nap három emufiókával tért meg a családi fészekbe. Vic, Vicky és Viktoria a zord angliai tél miatt kerültek házi őrizetbe.
