Új Szó, 1999. december (52. évfolyam, 277-301. szám)

1999-12-08 / 283. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. DECEMBER 8. KOMMENTÁR Kell kerekasztal? SÓKI TIBOR Úgy tűnik, nem teljes az összhang a köztársasági elnök és a koalíciós pártok közt a kerekasztal-tárgyalás kérdését illetően. Legutóbb a magyar koalíció vezető személyiségei jártak Rudolf Schusternél, hogy megvitassák vele a tárgyalások kérdését, s a megbeszélések után határozottan úgy tűnt, nem értenek mindenben egyet. Az MKP ragaszkodik ahhoz, hogy kerekasztalt csak indokolt esetben kell összehívni. Például ha döntésképtelen a parlament, vagy ha elviselhetetlenné fokozódik az országban a belpolitikai feszültség. Esetleg akkor is szükség lehet az ilyen jellegű tárgylásokra, ha nyilvánvalóvá válik, hogy a parlamenti pártok nem tudnak megegyezni valamilyen kérdésben. De megintcsak fontos kérdésről legyen szó. És a kerekasztal előtt ki kell meríteni minden más lehetőséget. Márpedig eddig az ellenzéki pártok és kormányban levő társaik közt nem folytak érdembeli tárgyalások. A HZDS kezdeményezett ugyan valamiféle megbeszéléseket, de azok nagyon hamar elakadtak, s nem bizonyultak többnek némi óvatos tapogatózásnál. Még furcsábban sült el (illetve nem sült el) az SNS kísérlete. Malíkováék ugyanis bejelentették, tárgyalni szeretnének minden kormánypárttal - kivéve az MKP-t. Még jelenlegi viszonyaink közt is természetes, hogy a többi kormánypárt erre azzal reagált: vagy mindenkivel, vagy senkivel. Emellett mit várhatnánk egy kerekasztal-tárgyalástól, ahol ott lenne az MKP, amellyel az ellenzék nem akar szóba állni. Ha pedig az MKP kimarad, többé nem kerek a kerekasztal. Lehetőség tehát bőven akad a tárgyalásra, csak ki kell használni. Azt is érdemes lenne megnézni, miről lenne szó amellett a bizonyos asztal mellett. A vagyonalap elnöki posztjának problémáját a parlamentben kell rendezni. A parlamenti posztok elosztása sem olyan lényeges dolog, hogy azzal az elnöknek kellene foglalkoznia. A költségvetésről és a többi gazdasági, illetve politikai kérdésről is a parlamentben kellene meghozni a döntéseket. Az elnöki kerekasztal - mint azt a korábbi már bizonyította - alig lenne több felesleges szócséplésnél. S bár Rudolf Schuster szerint az ötlet tőle származik, bizonyára nem véletlen, hogy Vladimír Mečiar legutóbbi látogatása után állt elő az újabb kerekasztal-tárgyalás tervével. Azon pedig valóban érdemes elgondolkodni, hogy az elnöknek mindig össze kell-e hívnia egy tárgyalást, ha azt az ellenzék - vagy akár a kabinet - jónak látja. JEGYZET Büntetlen tolvajok GAÁL LÁSZLÓ Az egyik fővárosi könyvkereskedésben a minap könyvlopáson kaptak egy fiatalembert. Az eladók illedelmesen kitessékelték a vevőket, bezárták a boltot, majd zárt ajtók mögött úgy helyben hagyták a fiút, hogy az öszszecsinálta magát. Ugye, így első hallásra drasztikusnak tűnik az eljárás, az eladókat pedig kegyetlen erőszakoskodóknak gondolná az ember. Hiszen mégsem ildomos félholtra verni valakit azért, mert annyira szomjúhozza a kultúrát, hogy nem bír ellenállni a könyvespolc csábításának. Az előzmények ismeretében azonban egészen másként fest a dolog. Az előzmények pedig olyanok, hogy a drogos fiút korábban már néhányszor rajtakapták hasonló próbálkozáson. Mindannyiszor jelentették az esetet a rendőrségnek, a rend őrei meg is jelentek a helyszínen, a tolvajt beszállították az őrsre, és az üzletvezetőt is megkérték, tartson velük, hogy jelenlétében vehessék fel a jegyzőkönyvet. Az el is készült, majd a károsultat és a tolvajt útjára bocsátották. Itt a vége, fuss el véle! A tolvajt legfeljebb megrótták, az üzletvezetőnek azonban nagyobb büntetés volt, hogy a drága idejét kellett pocsékolnia a felesleges jegyzőkönyvezésre. Hát csoda, hogy sokadszorra radikálisabb és hatékonyabb megoldást választott?! A legszomorúbb viszont, hogy a jegyzőkönyvező rendőrök eljárásában sem kifogásolható semmi. Legalábbis a hatályos törvény értelmében nem. Ajogszabály ugyanis kimondja, ha az ellopott tárgy értéke nem haladja meg a minimálbér kétszeresének értékét, a lopás nem bűncselekménynek, csupán kihágásnak minősül. Az pedig nem büntethető, legfeljebb szóbeli megrovással, illetve pénzbírsággal sújtható az illető. Ez azonban már nem a rendőrség dolga, ő az ügyet köteles átadni az államigazgatási szerveknek, ebben az esetben a területileg illetékes járási hivatalnak, döntse el az, milyen bírságot ró ki a tolvajra. A szóbeli megrovás aligha hatásos, a legmagasabb kiróható pénzbírság pedig 2000 korona. Az említett minimálbér kétszerese jövőre 8000 korona lesz. Eszerint egy néhányszáz korona értékű könyv tolvaja még ráfizetne egy ilyen bírságra, ám ha valaki hat-hétezer koronát érő kerékpárt vagy hízódisznót lop, annak ez még bírságolva is bőven megéri. Mi lenne hát a teendő? A jogszabályok szigorítása, vagy az, ha a meglopott tulajdonos saját kezébe venné a megtorlást? Ez utóbbi biztosan hatásosabb, ám nem helyes megoldás. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek (58238314) Tomi Vince-sport- (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kit. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@voxnova.sk Halló, húsz repülőjegyet rendelek Ausztráliába. Persze, esek oda. Vissza államköltségen jövünk. (Agócs Ernő karikatúrája) TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG Sem a szlovák kormány, sem a bősi vízi erőművel kapcsolatos viták rendezésében részt vevő pozsonyi tárgyalóküldöttség tagjai nem hajlandók nyilatkozni a magyar kormány legújabb tervezetéről, annak alapos áttanulmányozása előtt. A magyar elképzelés lényege, hogy a Duna eredeti medrébe juttatott nagyobb vízmennyiségért cserébe Magyarország lemondana arról az energiamennyiségről, amely a több mint két évtizede megkötött szerződés alapján Bősön megtermelt villanyáramból Magyarországot illetné meg. Dominik Kocinger szlovák kormánybiztos hozzátette: a magyarok hónapokig dolgoztak a tervezeten, ezért senki sem várhatja el a szlovák féltől az elhamarkodott reagálást. Minden feltevésről ugyanis alapos elemzések, továbbá hatásvizsgálatok készülnek, melyek olykor hónapokat vesznek igénybe, és csak ezek ismeretében alakíthatják ki álláspontjukat. Ezért biztos, hogy a magyarjavaslatra ebben az évben semmilyen érdemi válasz nem érkezik Pozsonyból - mondta Kocinger. Prágának, Budapestnek, Varsónak és Pozsonynak több köze van egymáshoz, mint a többi térségbeli országnak Posztkommunista elitklub Csehország, Magyarország, Lengyelország és Szlovákia elnökeinek hétvégi magastátrai találkozója megerősítette Szlovákia helyzetét az Európai Unió helsinki csúcsértekezlete előtt. ONDREJCSÁK RÓBERT A Szovjetunió közép-európai befolyásának megszűnését és a kommunista diktatúrák bukását az akkor még három ország vezetése felismerte, Prágának, Budapestnek és Varsónak több köze van egymáshoz, mint a többi térségbeli országnak. A több évszázados közös történelemből fakadó közelség, valamint a hasonló társadalmi és gazdasági helyzet jelentették a szilárd alapot országaink együttműködéséhez. Csehszlovákia, Magyarország és Lengyelország érdekei is megegyeztek: a Varsói Szerződés és a KGST gyors felszámolása, a szovjet csapatok kivonása, a politikai és gazdasági változások és a minél hamarabbi integrálódás az euroatlanti struktúrákba. Mindezek elősegítése, és az ennek érdekében tett lépések hatékonyabbá tételéért célszerű volt a kooperáció. A három ország együttműködésének történelmi gyökerei is voltak. Csehország, Magyarország és Lengyelország uralkodói már 1335-ben találkoztak Visegrádon, ahol rendezték ellentéteiket, és megszilárdították az országaik közötti együttműködést. Erre a sikeres történelmi példára kapcsolódott 1991-ben Václav Havel, Antall József és Lech Walesa, amikor ugyancsak Visegrádon hivatalossá tették együttműködésüket. A visegrádinak nevezett csoport mágnesként vonzotta a többi térségbeli országot is, főleg Bulgáriát és Romániát. Tagok azonban nem lettek, hiszen gazdasági és társadalmi fejlettségük nem azonos az alapító országokéval, amelyek nem akarták „felhígítani" a posztkommunista országok „elitklubját". A visegrádi országok magas szintű kapcsolatai rendkívül jó benyomást tettek a nyugati vezetőkre, akik a magas politikai kultúra megnyilvánulásának tekintették a közép-európai kooperációt. Nyugat-Európában magasra értékelték az együttműködési készséget, és a térségbeli stabilitás biztosítékát látták Visegrádban. Bármennyire magas szintű volt is Prága, Budapest és Varsó kapcsolata, Csehszlovákia kettéválása, a volt Jugoszlávia területén kirobbant konfliktusok és más problémák nem kedveztek Visegrádnak. Az EU belső gondjai és a A visegrádi csoportot az EU-csatlakozás után is fenn kell tartani. szervezet tehetedensége a délszláv háborúkban elterelték a figyelmet Közép-Európáról. Csehország létrejötte után a cseh külpolitika elfordult a tőle keletebbre fekvő országoktól. Mivel Csehország nem volt határos a Szovjetunió utódállamaival, Prága ennek alapján már nem tekintette magát egy csoportba tartozónak a többi, FAK-kal határos országgal. Csakhogy rá kellett döbbenniük, hogy legalábbis a legnagyobb visegrádi ország, Lengyelország nélkül nem képzelhető el az euroadanti integráció. Északi szomszédunk Európa számára a legfontosabb visegrádi tag, nemcsak területének nagysága és 38 milliós lakossága, hanem stratégiai fekvése miatt is. A visegrádi együttműködés számára bizonyos mértékig veszélyt is jelenthet Lengyelország dominanciája, amely Csehszlovákia kettéválása előtt nem volt szembetűnő, hiszen a föderáció gazdasági ereje valamennyire megközelítette Varsóét. Északi szomszédunk nemzetközi szerepét tükrözi, hogy tagja az európai biztonsági tengelynek tekinthető weimari hármasnak (Franciaországgal és Németországgal), amely bizonyos befolyást biztosít neki az összeurópai ügyekben is. A cseh kormányváltás után Visegrád szelleme 1998-ban újjáéledt, és a szlovákiai választások eredményének köszönhetően újra négytagúvá bővült. Amióta 1999-ben Csehország, Magyarország és Lengyelország tagja lett a NATO-nak, az újból beindult visegrádi együttműködés egyik legfontosabb célja Pozsony támogatása a NATO-tagság érdekében. S azért is fontos, hogy bekerüljön azok közé az országok közé, amelyekkel az Unió már megkezdte a csatlakozási tárgyalásokat. Pozsony számára egyértelműek és nagyon fontosak a visegrádi tagság pozitívumai. Országunk támogatása mindhárom szomszédos fővárosban fontos külpolitikai feladat, hiszen elsőrendű érdekük, hogy a köztük tátongó „fekete lyuk" eltűnjön. Ha valami miatt Szlovákia más geopolitikai centrum felé fordulna, mint visegrádi szomszédai, az mindhármuk számára katasztrófa lenne (csakúgy, mint nekünk). Magyarországnak Szlovákia kizárása az integrációs folyamatból azt jelentené, hogy - mivel nincs közös határa más NATO-tagországgal - amolyan szigetként kellene léteznie a nagyon bizonytalan balkáni határai mentén. Ezenkívül, ha kimaradnánk az EU-csatlakozásból, Budapest számára sokkal nehezebbé válna a szlovákiai magyar kisebbség támogatása. A visegrádi országok együttműködése az EU-tagságért folytatott lobbizásnál is nagyon fontos. A visegrádi csoport léte még a tagok EU-csatlakozása után sem veszti el értelmét, hiszen érdekeik azután is sokban megegyeznek. Együttműködésük egyik legfontosabb oka az lehet, hogy mind a négyen a támogatást kapó, szegényebb országok közé tartoznak majd. Ezen a téren lehetőség nyílik a kooperációra az EU szegényebb csoportjával is. Ezenkívül, ha bekerülnek a szervezetbe, védhetik a még nem tag „keletiek" érdekeit is. Erre kitűnő példa a már NATO-tag Budapest, Prága és Varsó lobbizása Pozsonyért. Mivel az Unió döntéshozatali szerveiben egyes országok koalíciója szükségeltetik, fenn kell tartani Visegrádot az EU-csatlakozás után is, különösen ha figyelembe vesszük, hogy négy „kicsi" szavazata több, mint egy „nagyé". A visegrádi csoport létjogosultságát bizonyítja több EU-n belüli szorosabb együttműködés, például a Benelux államok. A négy közép-európai ország érdekei és problémái tehát sokban megegyeznek, a történelmi-kulturális közelség is realitás. Ettől jobb alapot a szoros együttműködésre pedig elképzelni sem lehet. VISSZHANG Ad: Mandátumjátszma, Új Szó, december 2 Alkalmas a mandátumra Molnár Norbert elemzésében arra vállalkozott, hogy értelmezze a helyzetet, miután Mészáros Lajos kinevezése folytán megüresedik egy hely az MKP parlamenti frakciójában. A szerző írásában említi Balassa Zoltánt is, akinek már korábban helyet kellett volna foglalnia a honatyák sorában, de a Mečiar-féle törvénymódosítás folytán lehetővé vált a választási lista sorrendjének megváltoztatása. Már akkor felemeltük szavunkat, hogy egy olyan törvénymódosítás alkalmazása, melyet az MKP parlamenti képviselői is elutasítottak, súlyos ellentmondástjelent, hiszen a játékszabályok menet közbeni megváltoztatása teljesen abszurd és méltánytalan eljárás. Az alkotmánybíróság márciusban az alaptörvénynyel ellentmondónak nyilvánította az említett módosítást, így megnyílt az út számunkra az egyedül elfogadható megoldás előtt: a visszatérésre az eredeti sorrendhez. Az MKP kassai szervezetének elnöksége és tagjai nem osztják a véleményt, hogy Balassa Zoltán nem felel meg „minden szempontból" a képviselői poszt betöltésére. Már 1989 előtt sokfajta ellenzéki és egyéb tevékenységben vett részt, ami miatt két ország titkosszolgálata is zaklatta (ŠtB, Securitate). Az elsők között szólalt föl nyilvánosság előtt 1989 novemberében két nyelven Kassán, amikor ez még némi kockázattal járt. Mindent megtett azért, hogy a rendszerváltás meginduljon Pozsonyon kívül is. Kezdettől fogva aktívan vett részt a magyarság politikai életében, és az azóta eltelt idő alatt publicisztikai, írói tevékenységét Petőfi Sajtószabadság Díjjal, illetve Esterházy-díjjal jutalmazták. Gyermekei magyar iskolába jártak, illetve járnak. Kommunistaellenes magatartása mindig közismert volt, hiszen hívő keresztyénként nem is tehetett másképpen. A választási kampányban szlovák vidékeken megbecsülést szerzett az MKP politikájának. Gyakorta hívják külföldre előadásokat tartani a szlovákiai belpolitikai életről és egyéb kérdésekről. Mindezt nem azért említjük, mert az gondolnánk, hogy bárkit feljogosítanának múltbeli érdemei a képviselői poszt betöltésére, csupán azért, mert ezzel tudjuk alátámasztani, miért tartjuk a műegyetemi diplomával rendelkező Balassát hiteles és széles körű tájékozottsággal, kapcsolatokkal rendelkező embernek, aki már akkor is következetesen kitartott elvei mellett, amikor ezért anyagi és egyéb hátrányos megkülönböztetésjárt. Tehát megfelelőnek a képviselői mandátumra. Molnár Norbert cikke mindenképpen arra jó, hogy felhívja a figyelmet, ha nem ragaszkodunk az általunk javasolt egyedül méltányos ügyintézéshez, akkor bizony megint csak mindenféle voluntarista megoldáshoz nyúlhatunk, mely a pártunkon belüli összefogást és egyetértést veszélyezteti, felszínre hozva olyan törekvéseket, melyek aligha összeegyeztethetőek a demokráciával vagy keresztyéni meggyőződéssel, mely pártunk egyik alappillére. Weiser József, az MKP kassai járási szervezetének titkára