Új Szó, 1999. december (52. évfolyam, 277-301. szám)

1999-12-07 / 282. szám, kedd

10 KULTÚRA ÚJ SZÓ 1999. DECEMBER 7. A Selye Gimnázium felhívása diákokhoz Komárom. Idén ünnepeljük a második világháború után újraszer­vezett szlovákiai magyar oktatás 50. évfordulóját. Ennek kapcsán a komáromi gimnáziumi oktatás 350. évfordulóját ünneplő Selye János Gimnázium felhívással fordul a szlovákiai magyar középis­kolák diákjaihoz. „Hisszük, hogy ezek a kerek évforulók is jó alkal­mat nyújtanak arra, hogy elgondolkodjunk iskoláink múltjáról, eredményeiről és jövőjéről. Kérünk benneteket, hogy ezekről a gondolatokról számoljatok be nekünk írásos munkákban, melynek műfaja esszé, vallomás, egy-egy tanáregyéniséget bemutató portré is lehet" - áll egyebek között a felhívásban. A diákok az írásbeli munkákat 1999. december 30-ig a következő címre küldjék: Selye János Gimnázium, Bisk. Királya 5, 945 01 Komárno, (km) Fidelio - évadnyitás a Scalában Milánó. Beethoven Fidelio című operájával nyitja ma új évadját a milánói La Scala. A nagymúltú operaház zenei igazgatója, Riccardo Muti az előadás zenei rendezője, a darabot Werner Herzog német filmrendező állította színpadra. Érdekessége a Scala 1999-2000-es évadjának, hogy első ízben kerül előadásra musical - Leonard Bern­stein West Side Storyja. Felújításban láthatja a nagyérdemű az évad során a következő operákat: Karmeliták párbeszéde, Adriana Le­couvreur, Tosca és Wozzeck. A Scala balettegyüttesének előadásá­ban színre kerül H. W. Henze Undine-ja és Prokofjev Rómeó és Júli­ája. Különösen nagy várakozással tekintenek a Tosca előadása elé, amelynek címszerepét Maria Guieghina, Cavaradossit pedig Sal­vatore Licitra énekli. Az operát maga Riccardo Muti vezényli. (MTI) BHHBHHHMHHHH POZSON Y HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Színházi komédia 19 KIS SZÍNPAD: Zsírosfazék 19 ASTORKA SZÍNHÁZ: Ványa bácsi 19 KASSA ÁLLAMI SZÍNHÁZ: A bolygó hollandi 19 THÁLIA SZÍNHÁZ: A né» ma levente 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Szerelem 10 HiHHHNHNHNN POZSONY HVIEZDA: Tarzan (am.) 15.15, 17, 19 Az átok (am.) 20.45 OBZOR: Apafej (am.) 16 Az átok (am.) 18 Mátrix (am.) 20.30 MLADOSŤ: Hi-Lo Country (am.) 15,17 Not a Love Song (ném.) 18 Az ellenőr (ném.) 21 YMCA: Fergeteges forgatás (am.) 15.30, 18, 20.30 TATRA: Fergeteges forgatás (am.) 15.30, 20.30 Mindeki, akit szeretek (cseh) 18 ISTROPOLIS: Pozsonyi Nemzetközi Film­fesztivál CHARLIE CENTRUM: Mindenki, akit szeretek (cseh) 19, 20.45 Deep Blue Sea (am.) 18.45 Star Wars: Baljós árnyak (am.) 16 Oltári nó (am.) 17, 20.30 Főállomás (braz.-fŕ.) 17.30 A 13. harcos (am.) 18.45 Szárnya fejvadász (am.) 20 KASSA DRUŽBA: Tarzan (am.) 15, 16.45, 18.30 A 13. harcos (am.) 20 TATRA: Tarzan (am.) 15, 16.45 Az átok (am.) 18.30, 20.30 ÚSMEV: Fergeteges forgatás (am.) 16, 18, 20 IMPULZ: Elizabeth (am.) 16.15, 19.15 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORAMA: A múmia (am.) 17,19.15 LÉVA­JUNI­OR: Álmaid nője (am.) 16.30,19.30 GÚTA­VMK: Bigyó felügyelő (am.ö 18.30 GYŐR CINEMA CITY: Apafej (am.) 14.30,16.30 Fergeteges forgatás (am.) 18.30, 20.30 Amerikai pite (am.) 14, 16, 18, 20 A 13. harcos (am.) 14.30,16.30,18.30 Szentivánéji álom (am.) 14,17.30,20 Állj, vagy jövök! (am.) 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 Oltári nó (am.) 13.30, 16, 19.45 James Bond - A világ nem elég (am.) 14.15, 17.15, 18.30, 19.45, 21 Tarzan (am.) 13.30, 15.30, 17.30, 20.30 Tágra zárt sze­mek (am.) 14,17, 20 Csillagok háborúja (am.) 14.30,17,19.45 A héten még megtekinthető a somorjai zsinagógában Pavlína Čierna „manipula tor" cimű videoinstallációja, amelynek témája a mesterséges intelligencia, a gének által hordozott információk és azok manipulálható­sága. A kiállítás érdekessége, hogy aktív részeseivé válnak a látogatók is. (Somogyi Tibor felvétele) Kósa László a korszak népi kultúráját a paraszti polgárosulás kérdésén keresztül mutatja be Népi műveltség - táj szemlélettel Kósa László Paraszti polgárosulás és a népi kultúra táji megoszlása Magyarországon (1880-1920) JELENLÉVŐ MÚLT Nagy, összefoglaló munka Kósa Lászlónak a paraszti polgárosulásról és a népi kultúra táji megoszlásáról írt könyve. Magában foglalja a magyar néprajzkutatás mint­egy másfél évszázadának lé­nyeges eredményeit, miköz­ben a népi műveltségnek­amint a cím is jelzi - mind­össze négy évtizedét tárgyal­ja, az 1880-tól 1920-ig teije­dő időszakot. KOCSIS ARANKA Azt a négy évtizedet azonban, amely a népi kultúra és annak ku­tatása szempontjából mindmáig talán a legfontosabb időszak volt. A magyar parasztság ekkor terem­tett magának olyan kulturális arcu­latot, amely más társadalmi réte­gektől jellegzetes módon megkü­lönböztette, s a tudománnyá ezek­ben az évtizedekben szerveződő néprajz ezt a parasztságot (vagyis saját korának népi kultúráját) írta le. A kiépülő intézményi hálózat kereteit, a múzeumok raktárait, adattárait, az induló szaklapok ol­dalait e kor paraszti kultúrájának tárgyai, a róla készült fotók és le­írások töltötték meg. A szépiroda­lom, a művészetek ekkor fedezték fel a népiben az ősit, s a tudomány­szak eredményei mellett nem kis szerepük volt abban, hogy a nem­zeti tudatban a kor parasztjáról raj­zolt kép rögzült a magyar paraszt képeként. Mi történt ekkor a parasztsággal? Az 1848-as jobbágyfelszabadítás után, a század derekán az ország lakosságának (13,6 millió) 3/4-ét kitevő réteg addig soha nem volt társadalmi, politikai szerephez ju­tott, jelentős tömegei kaptak vá­lasztójogot, a gazdasági lehetősé­gek, a gabonakonjunktúra révén egyes csoportjai anyagilag is meg­erősödtek, s úgy tűnt, elindulhat­nak a társadalmi fölemelkedés út­ján. A fölszabadultságot hozó idő­szaknak azonban hamar vége sza­kadt. A 80-as évekre kijózanodott parasztság bezárkózott saját társa­dalmi rétegébe, s a magárahagya­tottságot mintegy tudatosan vállal­va megalkotta ennek kifelé is látha­tó, elkülönítő jegyeit. Ekkor alakult ki a népi kultúrában az ún. parasz­tos stílus, a cifra népviseletek, a tar­ka díszítőművészet, s az életmódot még vagy fél évszázadig a tradi­cionális értékrend szabályai hatá­rozták meg, a polgárosulás folya­mata 1920 előtt a parasztság töme­geit alig érintette meg. Kósa László könyvében a korszak népi kultúrájának bemutatását, il­A téma tárgyalását kérdések tisztázása vezeti be. letve a kérdés körüljárását (hogy ti. mi történt ekkor a paraszti kultúrá­val és társadalommal) egyetlen központi mag, a paraszti polgáro­sulás mibenléte köré csoportosítja. A polgári átalakulás a 19. század elejétől századunk derekáig a ma­gyar társadalomfejlődés legna­gyobb problémája volt, s mint ilyen kikerülhetetlen a korszakkal fog­lalkozók számára, a néprajzkuta­tásban pedig egyenest új szem­pontok felvetését és új eredménye­ket ígér. A téma tárgyalását fogalmi kérdé­sek tisztázása vezeti be. Ez a kuta­tástörténeti tablóvá kerekedett rész módszeresen végigveszi a ma­gyar néprajz másfél évszázadának elméleti bizonytalanságait, fogal­mi tisztázatlanságait etnikumról (etnoszról), népcsoportról, etnikai csoportról, a kulturális határok, kulturális régiók problémájáról, parasztságról, polgárosulásról, a tradíció, a város, a városi polgárság közvetítő szerepéről a népi kultúrában. A paraszti kultúra és társadalom bemutatását tájanként csoportosítja a szerző, mégpedig azért, mert mint mondja, a táj­szemléletnek a szakágban erős ha­gyományai vannak, illetve mert a magyar néprajztudomány felhal­mozott már annyi ismeretet, hogy megkísérelhető a népi műveltség áttekintése a területileg feltűnő és eltérő változatokon keresztül. E változatok hihetetlen gazdagság­ról szólnak. A magyar nyelvterület légvonalban mintegy 800-850 km távolságot átfogó határai között a társadalmi és kulturális különbsé­gek az adott időszakban nagyok. A szerző egyik érzékletes példája sze­rint miközben a nyugati végeken, a rábaközi falvak hetivásárain a bé­csi tőzsde póznára kifüggesztett gabonaárai szerint alkusznak a ka­pitalista árutermeléshez igazodó gazdák, a keleti végeken, Moldvá­ban a falusi tolvajt a feudális kor szokása szerint a nyakába kötött lopott holmival szégyenítik meg az utca nyilvánossága előtt. A tájak és régiók eltérő fejlődéséből adódó kulturális sokszínűséget ne­héz a polgárosulás különböző foká­nak gondolatára felfűzni, Kósa László vállalkozása mégis eredmé­nyes. Az Alföld, a Dunántúl, a Kis­alföld, Szlavónia, a Felföld, Erdély és Moldva táji sajátosságainak be­mutatásán keresztül az olvasóban átfogó kép alakul ki a magyar népi kultúra és társadalom legváltoza­tosabb, feszültségekkel és megol­dásra váró problémákkal ugyan­csakteli időszakáról. Munkája írását a szerző 1987-ben zárta le. Ezek az évek azonban nem kedveztek a politikai határokon szabadon átjáró, független szemlé­letű összefoglalás megjelentetésé­nek. Nem is került arra sor, csak a rendszerváltás után, 1990-ben és 1991-ben a debreceni Kossuth La­jos Tudományegyetem Néprajzi Tanszékének jóvoltából. E kevésbé igényes kivitelű kiadás kötetei má­ra szinte hozzáférhetetlenek. Ép­pen ezért üdvözölhető a Planétás Kiadó vállalkozása a mű újbóli ki­adására, amely így bővített formá­ban, szép kivitelben, korabeli met­szetekkel illusztrálva kerülhet asz­talunkra, hogy immár egy követke­ző rendszerváltáson túlról szembe­sülhessünk a századforduló körüli évtizedek társadalmának és kultú­rájának égető kérdéseivel, amelyek néhánya ráadásul mintha napja­inkban újra visszaköszönne ránk. (Kósa László: Paraszti polgárosu­lás és a népi kultúra táji megosz­lása Magyaroszágon /1880­1920/. Jelenlővő múlt sorozat. Budapest, 1999, Planétás Kiadó.) II. Játszóház és Gyermek-néptánctalálkozó: Az apróságokat semmi sem zavarta. Remekül érezték magukat. Karácsonyi Ünnepváró jó hangulatban ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Komárom. Sok gyerek várta a Mi­kulást a komáromi sportcsarnok ban. Nem hiába, meg is érkezett tel­jes díszben, nagy kísérettel, és gaz­dagon hozott ajándékokat. Az Ün­nepváró rendezvényeit tavaly a hir­telen leszakadt hó zavarta meg, az idén viszont ilyesmire nem lehetett panasz. A Mikulás is izzadhatott rendesen vastag subája alatt. Az apróságokat viszont semmi sem zavarta. Szemmel láthatóan reme­kül érezték magukat. Táncoltak, énekeltek, játszhattak a játszóház­ban, zenét hallgathattak. A buda­pesti Bab Társulat óriásbábjaival hatalmas sikert aratott, de legalább akkora sikere volt a Kereplő Szín­ház Lúdas Matyi című előadásának. Hidán Csaba és társai honfog­laláskori magyar harc-, viselet- és ékszerbemutatót tartottak, Rátvai Eszter mesét mondott, Furik Rita és Méhesné H. Katalin magyarbődi karikázót tanított az apróságoknak. A hihetetlenül gazdag program leg­sikeresebb része azonban az alkotó­ház volt. A kézművesek asztala kö­rül annyi gyerek sereglett össze, hogy moccanni is alig lehetett. Az aprócska kezek bábot készítettek, agyagoztak, vesszőt fontak, kukori­cacsuhéból babát, filcből Mikulást, bőrből tarisznyát varázsoltak. A II. Országos Játszóház és Gyer­mek-néptánctalálkozó a Nyári Sza­badtéri Táncszínház Alap, a RÉV Polgári Társulás és a Komáromi Vá­rosi Művelődési Központ rendezé­sében jött létre. A rendezvényt tá­mogatta a Szlovák Köztársaság Kul­turális Minisztériuma, a Nemzeti Kulturális Alap, az Illyés Közalapít­vány, a budapesti Nemzeti Alapít­vány, valamint Észak-Komárom Város Önkormányzata, (-kl-) Az aprócska kezek bábot készítettek, agyagoztak, vesszőt fontak, kukoricacsuhéból babát, filcből Mikulást, bőrből tarisznyát varázsoltak. (Dömötör Ede felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents