Új Szó, 1999. december (52. évfolyam, 277-301. szám)

1999-12-07 / 282. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. DECEMBER 7. KOMMENTÁR Kötvény a mérlegen PÁKOZDI GERTRÚD Néhány hete ismét lehetséges a Nemzeti Vagyonalap kötvényeivel va­ló kereskedés. A pénzügyminisztériumi döntésről hamarosan kide­rült, hogy elhamarkodott és a valóságtól elrugaszkodott volt. Bebizo­nyosodott, hogy az értékpapír hivatalosan megállapított alsó határa, a 7000 korona nem tartható. Akadtak ugyanis, akik hajlandók voltak e határ alatt eladni vagyonalapi kötvényüket, így a realizálható keres­let az említett értékhatár alatt állapodott meg. Ez tette szükségessé, hogy további 30 százalékkal csökkentsék e kötvény kereskedési ár­sávjának alsó határát, így a szakértők szerint várható, hogy piaci érté­ke néhány héten belül 5000 korona körül állapodik meg. Ez az érték azonban megduplázódhat, de csak akkor, ha a kormány végre kiruk­kol egy világos koncepcióval, miként is akarná kezelni a 2001 január­jától esedékes kötvények kérdését. Úgy illene megoldani ezt az égető problémát, hogy az államháztartás se rokkanjon bele, de a kötvénytu­lajdonosok haszna se legyen sokkal alacsonyabb a vonatkozó tör­vényben ígértnél. Érthető, hogy a pénzügyminisztérium minden lehetséges megoldást mérlegelés tárgyává tesz, hiszen vészesen közeleg a Mečiarék által szerkesztett időzített bomba robbanásának időpontja. Nem titok, hogy a lehetséges megoldások között felbukkant az a javaslat, mely szerint a kötvények kifizetésének esedékességét halasszák el. Kézen­fekvő megoldás lenne, ha eleve nem lenne alkotmányellenes. Nem utolsósorban erre hivatkozva nevezte ezt a nyilvánosságra került ja­vaslatot politikai öngyilkosságnak Ľudovít Kaník, a Nemzeti Vagyon­alap leváltott elnöke, aki mellesleg nincs egyedül azzal a véleményé­vel sem, hogy a kötvényekkel való kereskedést liberalizálni kell. Ez a vélemény azért is megfontolandó, mert a közvéleménytől sem áll tá­vol. A statisztikai hivatal e tárgykörben végzett felmérése szerint ugyanis a megkérdezetteknek mindössze 19 százaléka számol a köt­vények eredeti feltételek szerinti kifizetésével, 31,2 százalékuk az azonnali eladás mellett döntene, mintegy 11 százalékuk szívesen cse­rélné valamilyen részvényre, 30 százalékuk birtokában viszont már nincs vagyonalapi kötvény. Ha tehát a kormány a kötvénykereskede­lem liberalizálását választaná, 2001-ben 5-6 milliárd koronát kellene az államnak e célra fordítania, nem pedig több mint 30 milliárdot. A hírek szerint még az év végéig dönt a kormány ebben a kérdésben. Jó lenne, ha így történne, hiszen már így is túl sokat késett a Dzurinda-kabinet. És ami a leglényegesebb: határozatlanságára ezút­tal is az a (még) kötvénytulajdonos átlagpolgár fizet rá, aki a káosz és bizonytalanság láttán az első kínálkozó alkalommal élve, a lehetséges összegnek a feléért-harmadáért túlad kötvényén. A spekulánsok egy pipa dohányért vehetnek kötvényt, amelynek az értékével egyelőre senki sincs tisztában. JEGYZET Varsói déja vu SÓKI TIBOR A déja vu az a jelenség, amikor hirtelen azt érezzük: hoppá, ezt én már átéltem valahol, valami­kor. Ez a kép, ez a helyzet, ez az illat nekem ismerős. De hol? Mi­kor? Nincs rá magyarázat. Nos, valami hasonlót élhettek át azok az újságírók, akik régebben van­nak a pályán, s akiket jó sorsuk (vagy valami más) a visegrádi ál­lamok köztársasági elnökeinek gerlachfalvi találkozójára vetett. A megbeszéléseket követő sajtó­tájékoztatón ugyanis Michal Stasz nem várt csemegével szol­gált a megjelenteknek. A ven­déglátóként szereplő Rudolf Schuster szóvivője tíz éwel a rendszerváltás, illetve a vasfüg­göny leomlása után mindenkit szeretettel üdvözölt a Varsói Szerződés államfőinek találkozó­ján. Egy olyan sajtótájékoztatón, amely csak arról szólt, hogy hű de milyen jó lenne, ha Szlovákiát is minél előbb felvennék az EU­ba, meg a - NATO-ba! Több mint baki. A felületes szemlélőnek le­het ez egyszerű nyelvbotlás is, no de a Varsói Szerződés már még­iscsak túlzás. Pláne ha ismerjük az elnök politikai múltját, ame­lyet korábban már megbocsátot­tunk, de a V4-es találkozóval kapcsolatos internetes tájékozta­tókból mégis szemérmesen ki­hagyták. Az emberben akarada­nul is felmerül a gondolat, hogy az elszólás nem véleden, össze­függésben lehet a múlttal. Az említett szóvivő korábban sem remekelt a sajtó előtt, legalábbis bőven akadnak, akik nem igazán bíznak benne, illetve az általa szolgáltatott információkban. Most talán túlságosan otthon érezte magát szerepében. Eszébe jutottak azok a régi szép idők? Rudolf Schuster, a sokat emlege­tett múltú köztársasági elnök pe­dig az újságírókkal együtt nevet­ve csak annyit mondott, hogy al­kalmazottjának még nem sike­rült áthangolódnia. Nos, tíz varsótlan és szerződéstelen év után talán nem ártana átállítani a szóvivőket is. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság ­(58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma ­(58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek ­(58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. -Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@voxnova.sk Mikulás elvtárs és krampusz elvtárs ajándéka. (TA SR-felvétel) TALLÓZÓ NÁRODNÁ OBRODA Róbert Remiáš halálával kapcsolat­ban két elkövető ellen indult eljárás. Érdekes módon a HZDS nyomban reagált, a belügyminiszter fejét kö­veteli. Szerintük Ladislav Pittner nem maradhat a helyén, hiszen nem a titkosszolgálat volt tagjai ellen emeltek vádat. Nem bizonyítható, hogy a SIS keze valóban közvetlenül benne volt az ügyben, de így is fur­csa a HZDS gyors lépése, hiszen csak a feltételezett elkövetők ellen adtak ki körözést. Azokról egyelőre szó sincs, akik az egészet kigondol­ták és megszervezték. A nyomozók szerint Remiáš meggyilkolását az al­világ hírhedt főnöke, Milan Sýkora rendelte meg - ő azonban már hall­gat, mint a sír. Arra sincs viszont bi­zonyíték, hogy a SIS-nek semmi kö­ze az egészhez, főleg ha Lexa és a gyilkosság megrendelőjének baráti kapcsolatát figyelembe vesszük. S a volt kormányfő közkegyelemben ré­szesítette ifj. Michal Kováč elrablóit, ezzel márpedig Remiáš halála is összefügg - szögezi le a cikkíró. A keleti bővítésről 1994-ben született döntés, de a koszovói válság kellett az átfogó bővítési terv kidolgozásához Az Unió bővítési stratégiája Az Európai Bizottság bővítési stratégiája arra szolgál, hogy minél gördülékenyebbé, min­denki számára megfelelővé és az egész kontinensre kiter­jeszthetővé alakítsa az Euró­pai Unió keleti és délkeleti bővítési folyamatát. MTI-HÁTTÉR A kelet-európai rendszerváltások után az EU keleti bővítéséről 1994­ben az esseni csúcsértekezleten vég­leges döntés született, mégis a ko­szovói válság kellett ahhoz, hogy az unió átfogó bővítési stratégiát dol­gozzon ki. A Romano Prodi vezette brüsszeli testület 1999. október 13­án tette közzé ezt a stratégiát, és az e hét végi helsinki csúcstalálkozó hagyja véglegesen jóvá. A program egyidejűleg igyekszik ki­küszöbölni a bővítési folyamat addi­gi hiányosságait, szolgálni a délke­let-európai stabilitást és gondolni a távolabbi - elsősorban a volt Szov­jetuniót - kontinensegységesítésre. Az EU 1999 végéig tizenkét orszá­got vont be a csatlakozás folyamatá­ba, de közülük csak hattal - Ciprus­sal, Csehországgal, Észtországgal, Lengyelországgal, Szlovéniával és Magyarországgal - kezdte meg a csatlakozási tárgyalásokat. Ugyan­ezen év őszére azonban már nyil­vánvalónak tűnt, hogy túlhaladottá vált az a döntés, amely a tucatnyi tagjelöltet két csoportra osztotta. Ezért az új bővítési stratégia szerint a tárgyalások az ezredforduló évé­ben már tízenkét országgal - az em­lítettek mellett Máltával, Bulgáriá­val, Lettországgal, Litvániával, Ro­mániával és Szlovákiával - folyta­tódnak. Alap- és vezérelv marad - és az ígéretek szerint az eddigieknél jobban érvényesül hogy a tárgya­lások minden érintett állammal azok saját tempójában, azok egyéni felkészültsége és fejlődése alapján folytatódnak. A stratégia evidenciaként foglalja magában azt a követelményt, hogy 2002-re az EU készen fog állni új tagállamok befogadására. Ez azt je­lenti, hogy 2000-ben el kell fogadni az intézményrendszer korszerűsíté­sére hivatott intézkedéseket, ame­lyek révén a hatországosra tervezett EU belátható időn belül 27 állam­mal is működőképes marad. Külön foglalkozik a stratégia Török­ország helyzetével. Az emberi jogi és demokratikus elmaradásokért el­marasztalt Ankara tagjelölti státust kap, de a csatlakozási tárgyalások megkezdéséről nem lehet szó, és a belépés távlata meghaladja a tizen­két másik tagjelöltét. A bővítési stra­tégia további újítása, hogy meg nem nevezett időtávlatban, de a tagság perspektíváját helyezi kilátásba a A eredetileg hatorszá­gosra tervezett EU-nak 27 tagja is lehet majd. demokratikus rendet tökéletesen ki­fejlesztő, megtartó és a többi euró­pai állam szintjére emelkedő balká­ni államok számára. A bizottság öt állammal számol ebben a kategóriá­ban: Macedóniával, Albániával, Bo­sznia-Hercegovinával, Horvátor­szággal és Jugoszláviával. A bővítési stratégia elsőként úgynevezett sta­bilizálási társulási szerződés kötését javasolja ezekkel az országokkal ab­ban a pillanatban, amikor azok megfelelnek a kemény feltételek­nek, úgymint a demokrácia működ­tetése, a kisebbségi jogok biztosítá­sa, a média függetlenségének bizto­sítása, szabad választások tartása és eredményeik végrehajtása, megkü­lönböztetésmentes bánásmód a pol­gárok között, a gazdasági reform megkezdése, a jószomszédi kapcso­latok iránti készség kimutatása, il­letve Bosznia, Horvátország és Ju­goszlávia esetében a daytoni válla­lások teljesítése is. A stratégia vége­zetül számol a volt szovjet és a Föld­közi-tenger menti államokhoz fűző­dő kapcsolatok folyamatos szoro­sabbra húzásával is, az európai or­szágok számára sehol nem zárva ki egy majdani EU-tagságot sem. Idő­szerűnek azonban a két országcso­porttal egyelőre csupán az együtt­működés kiteijesztését látja az unió. Az EU egyébként 1999-ben dolgoz­ta ki Oroszországhoz fűződő külön stratégiáját, és a helsinki csúcsérte­kezleten hagyják jóvá az Ukrajnával kapcsolatos elképzeléseket. Egon Krenz, az egykori NDK utolsó államfője börtönbe vonul, de azért nem lesz nagyon rossz dolga Hat és fél év, kilenc és fél négyzetméter DOROGMAN LÁSZLÓ A november 8-án hozott végérvé­nyes ítélettel eldőlt, hogy a néhai NDK utolsó államfőjének hat és fél évre börtönbe kell vonulnia. A lip­csei fellebbviteli bíróság helyben­hagyta az elsőfokú ítéletet, amely feleíősnek mondta ki Egon Krenzet és két társát a belnémet határon agyonlőtt menekülők haláláért. A 62 éves Krenz bármelyik napon megkaphatja a „behívót" a német főváros Spandau kerületében lévő hakenfeldei büntetésvégrehajtási intézetbe. Ennek az új börtönnek a jellegzetessége a nyitottság, amely a foglyok szempontjából értendő: az OLVASÓI LEVÉL Piros orrot vettek „Irgalmasságot akarok, nem áldo­zatot" - mondta a Mester. Igen ám, de az irgalmasság időt kíván, kell rá idő. Mi viszont komoly emberek va­gyunk, nem fecséreljük drága időn­ket holmi léhaságokra. Éppen úgy nem, ahogyan a negyedik bolygó üzletembere sem Saint-Exupéry Kis hercegében. Jelen világunk a határ­elítéltek maximális szabadsággal rendelkeznek. Rácsok nincsenek, a cellák elnevezése magánszállás. Azok a foglyok, akik munkaviszony­ban állnak, változatlanul járhatnak dolgozni - a különbség csupán any­nyi, hogy nem otthonról, hanem Hakenfeldéből. A napi kijárás a bör­tönből itt megszokott dolog, az el­ítélteknek csak az éjszakát kell az in­tézet falai között tölteniük. Ez a sza­badság persze nincs ingyen: a dol­gozó foglyok havi 199,75 márkát fi­zetnek a „szállásért", további 78 márkát a reggeliért, s kétszer 139 márkát az ebédért és vacsoráért. Az intézet kertjében pingpongasztalok állnak, aki az izmai helyett inkább idők szorításában vergődik, az idő­megtakarítás fő szempont. Szeren­csére azért akadnak még olyanok, akik komolyan veszik az ószövetsé­gi Prédikátor könyvéből vett részle­tet az időről: „Mindennek meg van az órája és minden századnak a maga ideje az ég alatt". A szándék­nak is. Köztudott, hogy tetteink ér­tékét a lelkiismeret és a szándék ha­tározza meg. Márpedig mi mester­ségesen megalkottunk egy értékhi­erarchiát anélkül, hogy tisztában lennének azzal, hogy ami a cselek­vést valójában minősíti, az nem ön­az elméjét kívánja dolgoztatni, az válogathat a könyvtárban. A szobák viszonylag tágasak: 9,5 négyzetmé­teren az ágy, szekrény, asztalka és szék mellett egy mosdó is elfér. Akiknek nincs munkaviszonyuk, azok sem érzik bezárva magukat: nekik kérvény alapján adható „ki­menő", általában hétvégéken. Ezek az elítéltek ingyen kapnak kosztot és kvártélyt. Az eltávozással csak kis hányaduk él vissza: tavaly például a 221 fogoly közül mindössze 17 ér­kezett vissza késve, a szökések szá­ma három volt. Ez persze az ide „be­utalt" személyek gondos kiválasztá­sán is múlik: Hakenfeldébe olyanok kerülnek, akiknek büntetése leg­maga, hanem az, hogy milyen szel­lemben történik. Mert végső soron és igazában csak a lelki tényező szá­mít. Idő és szándék. Nádszegen megtalálták az időt a jószándékhoz. Jelen voltak akkor, amikor a másik szükséget szenved. Jelen voltak tel­jes emberi mivoltukkal és segítet­tek. Segítettek, úgy ahogy tudtak. Piros orrot vettek, segítve ezzel a bántalmazott gyerekeken és együtt örültek velük azon a jótékonysági koncerten, ami a gyerekekről és a szeretetről szólt. Segítettek és ön­maguk is új tapasztalatokkal gazda­alább két év, és pszichológusok úgy találják, hogy nem kell számítani szökésükre. Összesen 1244 fogoly élvezi a - hivatalos szóhasználattal - nyitott büntetésvégrehajtás elő­nyeit. A módszer hátterében anyagi megfontolások állnak. Az ilyen in­tézmények építése és fenntartása egyrészt lényegesen olcsóbb, mint a zárt rendszerű börtönöké. A berlin­tegeli fogház üzemeltetése hatszor drágább, mint a hakenfeldeié. Más­részt nagyobb az esélye annak, hogy a szabadulás után ismét be tudnak illeszkedni a társadalomba. A szerző az MTI berlini munkatársa. godtak, mindannyian, a gyerekek, a pedagógusok, a polgármester. Mindannyian, akik közvetve vagy közvetlenül részesei voltak e csodás jelenlétnek. És ha igaz, amit a nagy amerikai neveléstudós és filozófus, John DeWey mondott, miszerint: „Csupán a személyes tapasztalat alakítja és határozza meg az ember fejlődését.", akkor bizakodhatunk abban, hogy megint többen lettünk azok, akik megértik, mit jelent az, amit a Mester mondott: „Irgalmas­ságot akarok, nem áldozatot." Deák László, Nádszeg

Next

/
Thumbnails
Contents