Új Szó, 1999. december (52. évfolyam, 277-301. szám)

1999-12-04 / 280. szám, szombat

KULTÚRA - HIRDETÉS ÚJ SZÓ 1999. DECEMBER 4 PALYAZAT A pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karának dé­kánja pályázatot ír ki a levéltár és történelmi segédtudományok tanszék vezetői helyére. Feltételek: szakirányú főiskolai végzettség, tudományos fokozat és erkölcsi fedhetetlenség. Jelentkezni decem­ber 14-ig az alábbi címen lehet: Filozofická fakulta UK v Bratislave, Gondova 2,818 01 Bratislava. További információk a Selye János Kollégumban, a 0819/782330-as telefonszámon kaphatók. SZÍNHÁZ POZSON Y SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Hattyúk tava szombat 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Koldusopera sz. 19 A windsori víg nők vasárnap 19 KIS SZÍNPAD: Orfeusz alászáll sz. 19 Az oroszlán té­len v. 19 RUŽINOVI MŰVELŐDÉSI HÁZ: Cyrano sz. 15, 19.30 KASS A THÁLIA SZÍNHÁZ: A néma levente sz. 18 ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Hó­fehérke sz. 14.30 v. 10,14.30 KOMÁRO M JÓKAI SZÍNHÁZ: Jó estét nyár, jó estét szerelem sz. 19 v. 15 NYITR A ANDREJ BAGAR SZÍNHÁZ: 1 + 1 = 3 sz. 19 TATABÁNY A JÁSZAI MARI SZÍNHÁZ: Sarah Bernhardt, avagy a languszta siko­lya sz., v. 19 MOZI POZSON Y HVIEZDA: Tarzan sz., v. 15.15, 17, 19 Az átok sz., v. 20.45 MLADOSŤ: Hi-Lo Country sz., v. 15,17, 20 YMCA: Fergeteges forga­tás sz., v. 15.30, 18, 20.30 TATRA: Fergeteges forgatás sz., v. 15.30, 20.30 Mindeki, akit szeretek (cseh) sz., v. 18 ISTROPOLIS: Pozsonyi Nemzetközi Filmfesztivál CHARLIE CENTRUM: Mindenki, akit szere­tek (cseh) sz., v. 19, 20.45 Deep Blue Sea (am.) sz., v. 18.45 Star Wars: Baljós árnyak (am.) sz., v. 16 Oltári nó (am.) sz., v. 17, 20.30 Főállomás (braz.-fr.) sz., v. 17.30 A 13. harcos (am.) sz., v. 18.45 DÉL-SZLOVÁKI A LÉVA - JUNIOR: Bigyó felügyelő (am.) sz., v. 16.30, 19.30 SLOVAN: Szökőkút Zuzanának III. (szl.) sz. 19 GALÁNTA - VMK Vadiúj vadnyugat (am.) sz., v. 17.30, 20 ZSELÍZ - VÁROSI MOZI Asterix és Obelix (fra.) sz., v. 18 NAGYMEGYER - SLOVAN Kundun (am.) sz., v. 19 GYÖ R CINEMA CITY: Apafej (am.) 12.30,14.30,16.30 Fergeteges forga­tás (am.) 18.30, 20.30, 22.30 Amerikai pite (am.) 12, 14, 16, 18, 20, 22 A 13. harcos (am.) 12.30, 14.30, 16.30, 18.30 Szentivánéji álom (am.) 11.30, 14, 17.30, 20, 22.30 Állj, vagy jövök! (am.) 12.30,14.30,16.30,18.30, 20.30,22.30 Oltári nő (am.) 13.30, 16, 19.45, 22.15 James Bond - A világ nem elég (am.) 14.15, 17.15, 18.30, 19.45,21,22.15 Pink Floyd Pictures címmel mutatta be legújabb darabját a Kassai Állami Balett. Újabb tégla a falban. Idegenek közhelyes szerepekben Közönséget modern balettre becsábítani nehéz dolog. Fő­leg a középiskolásokat bé­lyegezték az utóbbi évtized­ben fásultnak, igénytelen­nek és kulturális szempont­ból nevelhetetlennek. A kas­sai Állami Színház most egy kultikus zenekarhoz nyúlt e nemes cél érdekében, ám so­kat markolt. JUHÁSZ KATALIN Dana Dinková ismert táncos és ko­reográfus nem először rendezett Kassán. „Diplomamunkáját", a Po­zsonyban már bemutatott Vér­nászt, valamint az Edith Piaf című művet láthatta az itteni közönség. Saját elmondása szerint klasszikus megoldásokból indul ki, ám a mo­dern tánc szabadsága, plaszticitá­sa és kifejező ereje minden alka­lommal új dimenziókat ad munká­inak. Köznyelvre lefordítva: „ebből is egy kicsit, abból is egy kicsit". Pink Floyd Pictures című, tizenegy táncetűdöt felvonultató rendezése maga az eklektika. Alapvető köve­telmény, hogy az alkotónak, amennyiben „alkalmazott" zenét használ, mindent tudnia kell a ze­neszerzőről, esetünkben töviről hegyire ismernie kell a Pink Floyd nevű, egykoron forradalminak számító zenekar munkásságát. Dinková viszont nem megszállott Pink Floyd-os, csupán nemrég ta­lálkozott a Division Bell című al­bummal. Hallgatta, hallgatta, majd úgy döntött, megszerzi a jo­gokat és felhasználja a lemez dala­it egy kis tánckiállításra. A színpa­don ugyanis nem történeteket tán­colnak el a szereplők, hanem be­vált közhelyeket alkalmaznak, in­nen-onnan előkerülő mozdulato­kat fűznek egybe, szájbarágós fo­tók segítségével igyekeznek üze­netet közvetíteni. A háttérben ha­talmas vásznon megjelenő fotók (Desana Dudášová és Peter Legins­ký munkái) önmagukban több gondolatot ébresztenek, mint ta­pétaként használva, s mivel balett­ről van szó, a két műfaj gyengíti egymást, a zene pedig egyes helye­ken kifejezetten zavaróan hat. A közönség nagy része ugyanis ott­hon van Pink Floyd-ügyben, érti a szövegeket, sokat jelent neki ez a zene (hiszen főleg emiatt tévedt a színházba), és nem érti, miért nem azt látja, amiről a dalok szólnak. Egyedüli kivétel Giampiero Russo, az olasz vendégtáncos, aki valószí­nűleg nem hagyott belebeszélni a dolgába, lévén maga is koreográ­fus, és nem akárhol tanulta mes­terségét, hanem a torontói National Ballet School of Canada tanáraitól. A harmadik etűd, egy hajléktalan élete, álmai és a cudar világból való kirepülése, tele van dinamikával, erővel és érzelemmel, mindehhez tökéletes technikai tudás párosul. A többiek viszont láthatóan idegenül mozognak közhelyes szerepeikben, Giampiero Russo, az olasz vendégtáncos (Ondrej Béres felvételei) Végig a táncosok szolgáltatják a zenét is, tökéletes összhangban, „mellé­ütés" nélkül. a legvégén pedig, amikor a balett­kar elénekli a „We don't need no education" kezdetű, mára agyon­csócsált slágert, a nagyérdemű va­karódzni kezd, és a kijáratot keresi a szemével. Ám még nincs vége a dolognak, szünet után jön a máso­dik egyfelvonásos. Jaroslav Mo­ravčík ötletgazda, koreográfus, rendező és főszereplő az előadást beharangozó sajtótájékoztatón el­szólta magát, azt találta mondani, hogy rövid volt az első rész, kellett utána még valami, hogy ne csak ötven percet kapjon a közönség a pénzéért (több Pink Floyd-dal szerzői jogdíját nem tudta megfi­zetni a színház). Leakasztották hát a SLUK ismert egyéniségét, a szlo­vák néptánc fontos alakját, aki amúgy is nemrég rendezte meg ugyanezt a darabot (Ritmusban címmel) Pozsonyban. A töltelék­ből viszont, csodák csodája, főétel lett. A Ritmusban ugyanis több fokkal érdekesebb, egységesebb és koncepciózusabb darab, mint nézócsalógató társa. Megszokott külvárosi figurák, szakadt koldu­sok és hajléktalanok ébredeznek a színpadon, egyikük ritmust kezd verni egy kóíásflakonnal, egyre többen követik, a dübörgés táncot provokál, egyre vadabb, őrültebb táncot, mellyel az élethez való jo­gukat, a töretlen hitet és a szabad­A harmadik etűd tele van dinamikával, erővel és érzelemmel. ságot demonstárlják ezek a halálra ítélt, kitaszított figurák. Technikai­lag nagyon nehéz produkciót lá­tunk, ugyanis végig a táncosok szolgáltatják a zenét is, tökéletes összhangban, „melléütés" nélkül. A középiskolás célközönség íme, meg van fogva! Minden hókuszpó­kusz nélkül, a ritmusok erejével. Csak az a kezdet, csak azt tudnám feledni! 1999. december 13.-19® 9 • POZSONY • ISTROPOLIS tel.: 07/ 529 64 440. 0903/ 445 710 1999. december 16. • 19 M • KOMAROM • VMK t tel.: 0819/ 713 550 o 1999. december 17.' 19 c s • PÁRKÁNY • VMK 5 tel.: 0810/ 751 1108 BOLDOG, BÉKÉS KARÁCSONYT! a KOM ART Művéueti Ügynökség Egy palóc tájszótár különleges szavaiból bomlanak ki a történetek N. Tóth Anikó Alacindruska című mesekönyvében Amikor jönnek a vavalok meg a hangyalolc KÖNYVAJÁNLÓ Végre itt van a várva várt mese, N. Tóth Anikó második mesekönyve, amelynek az elsőhöz hasonlóan ti­tokzatosan csengő címe van: Alacindruska. Aki kézbe veszi a könyvet, annak nem kell sokat töp­rengenie, ki kicsoda: a mese min­den szereplője ott sorakozik előt­tünk, még mielőtt magához a mesé­hez lapoznánk. Németh Ilona ábrá­zolásában megelevenednek N. Tóth Anikó apró erdőlakói, mind­annyiuk főbb jellemvonásai leol­vashatók a rajzról. A mozgalmas, színes, fantáziadús ceruzarajzok végigkövetik a meséken át a csetlő­Gondjaik a mai gyerme­kek és kiskamaszok gond­jaival csengenek össze. botló, furfangos, komisz vagy csak posztorkodó szereplőket. A rajzo­kon a fák valóban hajladoznak a vi­harban, az elsodródó levelek sutto­gását is hallani véljük, Cillanka cu­korkái láttán meg összefut szánk­ban a nyál... a többi meg a fantázi­ánk dolga. N. Tóth Anikó történeteiben maga a nyelv is roppant izgalmas: a szavak megfejtéséhez az író adja meg a kulcsot a meseciklushoz készített szinopszisában: „...egy palóc táj­szótár különleges csengésű, hangu­latú tájszavaiból bomlanak ki a tör­ténetek. Egy-egy melléknév egy­egy szereplő tulajdonnevévé módo­sul, egy-egy főnévből, igéből egész cselekménysor fejlődik, egy-egy hangutánzó szó vagy dűlőnév fur­csa, bizarr díszletté változik. A táj­szók ellenére a mesék nem népme­sei hangvételűek." A történetek valóban nem népme­sei hangvételűek, de N. Tóth Anikó figyelmes meseolvasóként felhasz­nálja mindazokat az eszközöket, amelyeket a világ népmesekincse évszázadokon át tökélyre csiszolt, s amelyeknek a hatásmechanizmu­sát kipróbálta az idő, jelképi értel­mét pedig mindannyian dekódolni tudjuk. A népmese általános építő­köveit (útra kelés, vándorlás, aka­dályok leküzdése, próbatételek, se­gítségnyújtás, a jó megjutalmazása, a gonosz megbüntetése) felhasz­nálva a klasszikusnak mondott ér­tékrendet nyújtja a befogadóknak. Az Alacindruska címmel összeállí­tott meseciklus történetei, mint a szerző vallja, „átjárhatóak", azaz nagyrészt egyazon helyen játszód­nak, s a szereplők vissza-visszatér­. nek a sorjázó történetekben. A helyszín valóságos, a szereplők képzelt lények, de gondjaik a mai gyermekek és kiskamaszok gondja­ival csengenek össze, ezáltal a tör­ténetek amolyan szelepként is mű­ködhetnek, a feloldás lehetőségét, vagy a megoldás útját-módját kí­nálva gyermeknek, szülőnek és pe­dagógusnak. Valódi szellemi izgal­mat, a fantázia megmozgatását, a katarzis átélését teszik lehetővé ­hiszen mikor kiderül, hogy jönnek a vavalok meg a hangyalok, ijedtem­ben magam is a körmöm rágtam. A mesekönyv a Magyar Millennium gyermekkönyv-sorozat részeként jelent meg az AB-ART kiadó gondo­zásában. (hm)

Next

/
Thumbnails
Contents