Új Szó, 1999. december (52. évfolyam, 277-301. szám)

1999-12-04 / 280. szám, szombat

KULTÚRA - HIRDETÉS ÚJ SZÓ 1999. DECEMBER 4 PALYAZAT A pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karának dékánja pályázatot ír ki a levéltár és történelmi segédtudományok tanszék vezetői helyére. Feltételek: szakirányú főiskolai végzettség, tudományos fokozat és erkölcsi fedhetetlenség. Jelentkezni december 14-ig az alábbi címen lehet: Filozofická fakulta UK v Bratislave, Gondova 2,818 01 Bratislava. További információk a Selye János Kollégumban, a 0819/782330-as telefonszámon kaphatók. SZÍNHÁZ POZSON

Y SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Hattyúk tava szombat 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Koldusopera sz. 19 A windsori víg nők vasárnap 19 KIS SZÍNPAD: Orfeusz alászáll sz. 19 Az oroszlán télen v. 19 RUŽINOVI MŰVELŐDÉSI HÁZ: Cyrano sz. 15, 19.30 KASS

A THÁLIA SZÍNHÁZ: A néma levente sz. 18 ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Hófehérke sz. 14.30 v. 10,14.30 KOMÁRO

M JÓKAI SZÍNHÁZ: Jó estét nyár, jó estét szerelem sz. 19 v. 15 NYITR

A ANDREJ BAGAR SZÍNHÁZ: 1 + 1 = 3 sz. 19 TATABÁNY

A JÁSZAI MARI SZÍNHÁZ: Sarah Bernhardt, avagy a languszta sikolya sz., v. 19 MOZI POZSON

Y HVIEZDA: Tarzan sz., v. 15.15, 17, 19 Az átok sz., v. 20.45 MLADOSŤ: Hi-Lo Country sz., v. 15,17, 20 YMCA: Fergeteges forgatás sz., v. 15.30, 18, 20.30 TATRA: Fergeteges forgatás sz., v. 15.30, 20.30 Mindeki, akit szeretek (cseh) sz., v. 18 ISTROPOLIS: Pozsonyi Nemzetközi Filmfesztivál CHARLIE CENTRUM: Mindenki, akit szeretek (cseh) sz., v. 19, 20.45 Deep Blue Sea (am.) sz., v. 18.45 Star Wars: Baljós árnyak (am.) sz., v. 16 Oltári nó (am.) sz., v. 17, 20.30 Főállomás (braz.-fr.) sz., v. 17.30 A 13. harcos (am.) sz., v. 18.45 DÉL-SZLOVÁKI

A LÉVA - JUNIOR: Bigyó felügyelő (am.) sz., v. 16.30, 19.30 SLOVAN: Szökőkút Zuzanának III. (szl.) sz. 19 GALÁNTA - VMK Vadiúj vadnyugat (am.) sz., v. 17.30, 20 ZSELÍZ - VÁROSI MOZI Asterix és Obelix (fra.) sz., v. 18 NAGYMEGYER - SLOVAN Kundun (am.) sz., v. 19 GYÖ

R CINEMA CITY: Apafej (am.) 12.30,14.30,16.30 Fergeteges forgatás (am.) 18.30, 20.30, 22.30 Amerikai pite (am.) 12, 14, 16, 18, 20, 22 A 13. harcos (am.) 12.30, 14.30, 16.30, 18.30 Szentivánéji álom (am.) 11.30, 14, 17.30, 20, 22.30 Állj, vagy jövök! (am.) 12.30,14.30,16.30,18.30, 20.30,22.30 Oltári nő (am.) 13.30, 16, 19.45, 22.15 James Bond - A világ nem elég (am.) 14.15, 17.15, 18.30, 19.45,21,22.15 Pink Floyd Pictures címmel mutatta be legújabb darabját a Kassai Állami Balett. Újabb tégla a falban. Idegenek közhelyes szerepekben Közönséget modern balettre becsábítani nehéz dolog. Főleg a középiskolásokat bélyegezték az utóbbi évtizedben fásultnak, igénytelennek és kulturális szempontból nevelhetetlennek. A kassai Állami Színház most egy kultikus zenekarhoz nyúlt e nemes cél érdekében, ám sokat markolt. JUHÁSZ KATALIN Dana Dinková ismert táncos és koreográfus nem először rendezett Kassán. „Diplomamunkáját", a Pozsonyban már bemutatott Vérnászt, valamint az Edith Piaf című művet láthatta az itteni közönség. Saját elmondása szerint klasszikus megoldásokból indul ki, ám a modern tánc szabadsága, plaszticitása és kifejező ereje minden alkalommal új dimenziókat ad munkáinak. Köznyelvre lefordítva: „ebből is egy kicsit, abból is egy kicsit". Pink Floyd Pictures című, tizenegy táncetűdöt felvonultató rendezése maga az eklektika. Alapvető követelmény, hogy az alkotónak, amennyiben „alkalmazott" zenét használ, mindent tudnia kell a zeneszerzőről, esetünkben töviről hegyire ismernie kell a Pink Floyd nevű, egykoron forradalminak számító zenekar munkásságát. Dinková viszont nem megszállott Pink Floyd-os, csupán nemrég találkozott a Division Bell című albummal. Hallgatta, hallgatta, majd úgy döntött, megszerzi a jogokat és felhasználja a lemez dalait egy kis tánckiállításra. A színpadon ugyanis nem történeteket táncolnak el a szereplők, hanem bevált közhelyeket alkalmaznak, innen-onnan előkerülő mozdulatokat fűznek egybe, szájbarágós fotók segítségével igyekeznek üzenetet közvetíteni. A háttérben hatalmas vásznon megjelenő fotók (Desana Dudášová és Peter Leginský munkái) önmagukban több gondolatot ébresztenek, mint tapétaként használva, s mivel balettről van szó, a két műfaj gyengíti egymást, a zene pedig egyes helyeken kifejezetten zavaróan hat. A közönség nagy része ugyanis otthon van Pink Floyd-ügyben, érti a szövegeket, sokat jelent neki ez a zene (hiszen főleg emiatt tévedt a színházba), és nem érti, miért nem azt látja, amiről a dalok szólnak. Egyedüli kivétel Giampiero Russo, az olasz vendégtáncos, aki valószínűleg nem hagyott belebeszélni a dolgába, lévén maga is koreográfus, és nem akárhol tanulta mesterségét, hanem a torontói National Ballet School of Canada tanáraitól. A harmadik etűd, egy hajléktalan élete, álmai és a cudar világból való kirepülése, tele van dinamikával, erővel és érzelemmel, mindehhez tökéletes technikai tudás párosul. A többiek viszont láthatóan idegenül mozognak közhelyes szerepeikben, Giampiero Russo, az olasz vendégtáncos (Ondrej Béres felvételei) Végig a táncosok szolgáltatják a zenét is, tökéletes összhangban, „melléütés" nélkül. a legvégén pedig, amikor a balettkar elénekli a „We don't need no education" kezdetű, mára agyoncsócsált slágert, a nagyérdemű vakaródzni kezd, és a kijáratot keresi a szemével. Ám még nincs vége a dolognak, szünet után jön a második egyfelvonásos. Jaroslav Moravčík ötletgazda, koreográfus, rendező és főszereplő az előadást beharangozó sajtótájékoztatón elszólta magát, azt találta mondani, hogy rövid volt az első rész, kellett utána még valami, hogy ne csak ötven percet kapjon a közönség a pénzéért (több Pink Floyd-dal szerzői jogdíját nem tudta megfizetni a színház). Leakasztották hát a SLUK ismert egyéniségét, a szlovák néptánc fontos alakját, aki amúgy is nemrég rendezte meg ugyanezt a darabot (Ritmusban címmel) Pozsonyban. A töltelékből viszont, csodák csodája, főétel lett. A Ritmusban ugyanis több fokkal érdekesebb, egységesebb és koncepciózusabb darab, mint nézócsalógató társa. Megszokott külvárosi figurák, szakadt koldusok és hajléktalanok ébredeznek a színpadon, egyikük ritmust kezd verni egy kóíásflakonnal, egyre többen követik, a dübörgés táncot provokál, egyre vadabb, őrültebb táncot, mellyel az élethez való jogukat, a töretlen hitet és a szabadA harmadik etűd tele van dinamikával, erővel és érzelemmel. ságot demonstárlják ezek a halálra ítélt, kitaszított figurák. Technikailag nagyon nehéz produkciót látunk, ugyanis végig a táncosok szolgáltatják a zenét is, tökéletes összhangban, „melléütés" nélkül. A középiskolás célközönség íme, meg van fogva! Minden hókuszpókusz nélkül, a ritmusok erejével. Csak az a kezdet, csak azt tudnám feledni! 1999. december 13.-19®

9 • POZSONY • ISTROPOLIS tel.: 07/ 529 64 440. 0903/ 445 710 1999. december 16. • 19

M • KOMAROM • VMK t tel.: 0819/ 713 550 o 1999. december 17.' 19

c

s • PÁRKÁNY • VMK 5 tel.: 0810/ 751 1108 BOLDOG, BÉKÉS KARÁCSONYT! a KOM ART Művéueti Ügynökség Egy palóc tájszótár különleges szavaiból bomlanak ki a történetek N. Tóth Anikó Alacindruska című mesekönyvében Amikor jönnek a vavalok meg a hangyalolc KÖNYVAJÁNLÓ Végre itt van a várva várt mese, N. Tóth Anikó második mesekönyve, amelynek az elsőhöz hasonlóan titokzatosan csengő címe van: Alacindruska. Aki kézbe veszi a könyvet, annak nem kell sokat töprengenie, ki kicsoda: a mese minden szereplője ott sorakozik előttünk, még mielőtt magához a meséhez lapoznánk. Németh Ilona ábrázolásában megelevenednek N. Tóth Anikó apró erdőlakói, mindannyiuk főbb jellemvonásai leolvashatók a rajzról. A mozgalmas, színes, fantáziadús ceruzarajzok végigkövetik a meséken át a csetlőGondjaik a mai gyermekek és kiskamaszok gondjaival csengenek össze. botló, furfangos, komisz vagy csak posztorkodó szereplőket. A rajzokon a fák valóban hajladoznak a viharban, az elsodródó levelek suttogását is hallani véljük, Cillanka cukorkái láttán meg összefut szánkban a nyál... a többi meg a fantáziánk dolga. N. Tóth Anikó történeteiben maga a nyelv is roppant izgalmas: a szavak megfejtéséhez az író adja meg a kulcsot a meseciklushoz készített szinopszisában: „...egy palóc tájszótár különleges csengésű, hangulatú tájszavaiból bomlanak ki a történetek. Egy-egy melléknév egyegy szereplő tulajdonnevévé módosul, egy-egy főnévből, igéből egész cselekménysor fejlődik, egy-egy hangutánzó szó vagy dűlőnév furcsa, bizarr díszletté változik. A tájszók ellenére a mesék nem népmesei hangvételűek." A történetek valóban nem népmesei hangvételűek, de N. Tóth Anikó figyelmes meseolvasóként felhasználja mindazokat az eszközöket, amelyeket a világ népmesekincse évszázadokon át tökélyre csiszolt, s amelyeknek a hatásmechanizmusát kipróbálta az idő, jelképi értelmét pedig mindannyian dekódolni tudjuk. A népmese általános építőköveit (útra kelés, vándorlás, akadályok leküzdése, próbatételek, segítségnyújtás, a jó megjutalmazása, a gonosz megbüntetése) felhasználva a klasszikusnak mondott értékrendet nyújtja a befogadóknak. Az Alacindruska címmel összeállított meseciklus történetei, mint a szerző vallja, „átjárhatóak", azaz nagyrészt egyazon helyen játszódnak, s a szereplők vissza-visszatér. nek a sorjázó történetekben. A helyszín valóságos, a szereplők képzelt lények, de gondjaik a mai gyermekek és kiskamaszok gondjaival csengenek össze, ezáltal a történetek amolyan szelepként is működhetnek, a feloldás lehetőségét, vagy a megoldás útját-módját kínálva gyermeknek, szülőnek és pedagógusnak. Valódi szellemi izgalmat, a fantázia megmozgatását, a katarzis átélését teszik lehetővé hiszen mikor kiderül, hogy jönnek a vavalok meg a hangyalok, ijedtemben magam is a körmöm rágtam. A mesekönyv a Magyar Millennium gyermekkönyv-sorozat részeként jelent meg az AB-ART kiadó gondozásában. (hm)