Új Szó, 1999. december (52. évfolyam, 277-301. szám)

1999-12-31 / 301. szám, péntek

ÚJ SZÓ 1999. DECEMBER 28. téma: a biodiverzitás világnapja g

] Benes Nagy Anna a Jó estét nyár, jó estét szerelem Varga Veronikája után Alphonsine szerepére készül A kőszívű ember fiai színpadi változatában a komáromi színházban Nem akarja elszalasztani a nagy lehetőségeket Becsapott lány. A harmadik, akit „a kicsi görög" becsapott. Varga Veronika, a patyolatos. Aki nem tud angolul. Aki nem jár a Gellérthegyre. Aki még sosem ebédelt a Royalban. SZABÓ G. LÁSZLÓ Igaz, nem egy illatos rózsa. Inkább egy árokparti boglárka. Poros a levele, szomjas a gyökere. Varga Veronika sivár, sötét fészkében várja a napot. A fényt, amelytől erőre kap. Jó estét nyár, jó estét szerelem. Fejes Endre és Presser Gábor zenés drámája a Komáromi Jókai Színházban. Benes Nagy Anna mint Varga Veronika. Ül az ágyban a Só tétöltönyös Fiú mellett. Barna ruha, piros papucs. Ez van, többre nem futja. Bújna, ölelne, szeretne, de „a görög" a kisujját sem mozdítja. Nem csókolja, nem kívánja, reggel ötkor ott is hagyja. Nincs szerelem, nem lesz esküvő, Varga Veronika megmarad magának. Pedig megtett mindent, hogy célba érjen. Tükör előtt tanulta a hódítás trükkjeit. De most az egyszer nem kezd el sírni. Átkokat szór a sok hazugságért. gyengébb voltam, mint ők. Én itt nem kaptam annyi pofont, mint odaát az osztálytársaim. Megedződtem, erősebb lettem köztük. A felvételin is erősnek érezte magát? Budapesten? Nem. Kétszer próbálkoztam, egyszer sem sikerült. Gyenge voltam. Modoros. Ahelyett, hogy magamból indultam volna ki, másokat utánoztam. Most már tudom, hogy igenis, próbálgatnom kell bizonyos dolgokat. Nem baj, ha rosszul sülnek el; abból is tanulok. A figura felé ritkán vezet egyenes út. De ami Budapestet illeti, nem bánok semmit. Mindkét alkalommal a második fordulóig jutottam, ahol aztán érettebb, képzettebb emberek jöttek. Tatabányán elég volt a tudása? Az ott másféle helyzet volt. Tatabányán a Zsámbéki Katolikus Tanítóképző Főiskola és a Jászai Mari Színház közösen indított képzést színházművészeti ismeretek és nevelőszíi.házi gyakorlat néven. Három és fél év tanulás után a Magyar Színészkamara tagjai minősítettek bennünket, és a legjobbak színész II.-t kaptak. Három év után ból képtelen volt pluszokat csinálni? Mindenkinek vannak mélypontjai. Akár a magánéletéből kifolyólag, akár szakmai téren. Én ebből a szempontból is szerencsés vagyok. Olyan családi háttér áll mögöttem, hogy mindig kisegítenek. Alapvetően optimista vagyok, a rossz után csak jó jöhet, ebben hiszek. Nem is szoktam belesüppedni a sárba soha. De volt egy korszakom, amikor... hogy is mondjam?... elkéredzkedtem a próbákról, mert szerelmes voltam. Ilyen nincs. Ez linkség. Tatabányán történt. El is vettek tőlem két íehetőséget. Megleckéztettek. Akkor egy életre megfogadtam, hogy ilyet többé nem teszek. Minden érdekelt, csak az nem, amire a leginkább figyelnem kellett volna. Nem tudtam szortírozni. Elvakított a szerelem. Ebből is tanultam. Ugyanez még egyszer nem fordulhat elő velem. Bízom magamban. Ha baj van, megoldom. Tavalyelőtt még hatvan kiló voltam. Meguntam, hogy olyan kis töltött galamb legyek, akinek fáj, ha leül. Kilenc hónap alatt húsz kilót fogytam. Tudtam, hogy mit akarok. Láttam, hogy jó lesz a vége. Ha a fejembe veszek valamit, azt meg „Vigyél el" - könyörög a szemével. Benes Nagy Anna a magány, a ragaszkodás, a megalázottság teljes érzelmi skáláját láttatja a szerepben. Kendőjét, kabátját már az első randevú alkalmából úgy ölti magára, mintha sejtené: ebben a kapcsolatban végig vacogni fog. Az ágyban is fázik, amikor az áldiplomata ölébe vágja magát. Egyetlenegyszer lángol csupán. Amikor tiszta, erőteljes hangon felizzik benne a gyűlölet. Miért érezte fontosnak, hogy Dél-Komáromban tanuljon? Nem lett volna könnyebb az élete, ha az itteni magyar gimnáziumban érettségizik? Semmi sem véletlen az életemben. Ez is megfontolásból történt. Mindenképpen Magyarországon akartam tanulni. Budapestre készültem a színművészeti főiskolára, és úgy gondoltam, ez így egyenesebb út lesz. Elkerülhetek jó néhány akadályt. Nem is gimnáziumba, hanem gazdasági és ügyviteli szakközépiskolába jártam. Matekból ott sem remekeltem, de legalább megtanultam gép- és gyorsírni. Ez volt a plusz. Az alaptantárgyakat nézve azt kell, hogy mondjam, jó iskolába jártam. És bármilyen furcsán hangzik is, az ott másfajta mentalitás. Változtatott is sokat a személyiségemen. Más lettem. Keményebb. Küzdőképesebb. Annak, aki ott talpon akar maradni, többet kell harcolnia. Tizennégy éves koromtól ezt sulykolták belém. Örülök, hogy én ezt megtanultam. Eleinte kilógtam a sorból. Naivabb és jelentkezni lehet színész I. minősítésre, s akkor ugyanott leszek, mint azok, akik a színművészetin végeztek. Tatabánya egyébként remek iskola volt számomra. A színészmesterségen kívül színházelméletet, fegyelmet, rendet és etikát is tanultunk. Főleg Zubornyák Zoltán igazgató úr, Levente Péter és nem utolsósorban Gombár Judit óráit szerettem, aki jelmez- és művészettörténetet tanított. Maga a tény, hogy édesanyja, Benes Ildikó a komáromi színház egyik vezető művésze, segítette vagy inkább... ... persze, hogy segített. Nem akart engem senki távol tartani a pályától. Tízéves koromban elváltak a szüleim, így már gyerekként is sok időt töltöttem a színházban. Sokat voltam próbákon, láttam a kudarcokat, hallottam a rendezők üvöltéseit. Ennek ellenére érdekelt a dolog. Édesanyám csak akkor tartott volna távol a pályától, ha látja, hogy nincs bennem egy fikarcnyi tehetség sem. De sohase mondta, hogy „ne ezt válaszd, mert nagyon szerencsétlen leszel". A premierek előtt, ettől függetlenül, mindig vannak megingások. Még a főpróbán is gyakran elbizonytalanodom. Aztán jön egy mondat, amely újra erőt ad. Néha elég egy szó is, rögtön jó irányba fordulok. Voltak olyan időszakai, amikor senki vagy semmi nem tudta ambicionálni? Amikor a mínuszok(Dömötör Ede felvételei) is valósítom. Képes vagyok meggyőzni magam arról, hogy ami lesz, az jó lesz. Tatabányán a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról Esztereként vizsgázott. Ez is tragikus figura. Keresi a helyét az életben. Ugyanúgy egyedül van, mint Varga Veronika. Nyár elején még nem éreztem igazán a magaménak a szerepet. Rosszul közelítettem felé. Aztán történt velem egy s más, volt egy kapcsolatom, amelyben sok mindent megéltem, és ez segített. Októbertől már másképpen játszom Esztert. Van miből merítenem. Már nem a külsőségekből építkezem, hanem magamból. Egyébként arra jöttem rá, hogy teljesen össze kell zuhannom ahhoz, hogy aztán el tudjak indulni felfelé. Egyetlen pillanat elég, hogy padlóra kerüljek, de egy perc alatt képes vagyok öszszeszedni magam. Komáromba Eszterrel jött? Igen. Ez alapján szerződtetett Kiss Péntek József igazgató úr. Azt mondta, tetszettem neki. Ismert ő korábban is, nem kellett zsákbamacskát vennie. Látott már különféle rendezvényeken, ahol konferáltam, énekeltem, felléptem. Nagy fájdalmam volt, hogy Barta Lajos Szerelem című darabjából kimaradtam, hiszen ígéretet kaptam, hogy mindenben benne leszek, aztán elkezdődött az évad, és nem csináltam semmit. Ezután jött a Jó estét nyár, jó estét szerelem, és hirtelen felgyorsult az életem. Tatabányán is játszom a darabban. Ott én vagyok az egyik gyümölcsáruslány. „Előtanulmánynak" nem lehetett rossz. Meg is zavart egy kicsit. A tatabányai előadás más koncepció szerint működik, és azzal én jobban egyetértek. Olvashatóbb, logikusabb. Amikor rám osztották a szerepet, még nem tudtam, hogy a komáromi előadásban Varga Veronika leszek. Odaát Zubornyák Zoltán rendezésében a gyümölcsáruslányokra épül a darab. Ók ott vidám színfoltjai az előadásnak. Pedig amikor kikerült a szereposztás, vérig voltam sértve. Azt hittem, hogy csak statisztálni fogok. Aztán elkezdtük a próbákat, és rájöttem, hogy a gyümölcsáruslány is jó szerep. Nagyon szeretem a figurát, jobban, mint Esztert a Popfesztiválban. Komáromban először a fodrászlányt ígérték. Rákérdeztem. Örömömben lemondtam egy lehetőséget Tatabányán, A fösvényben. Újabb meglepetésként kiderült, hogy Varga Veronika leszek. Nem értettem, de boldog voltam. Még akkor is, ha úgy éreztem, alkatilag nem vagyok Varga Veronika. Fejes Endre ugyanis csúnya lánynak nevezi. Ma már azt mondom: nem biztos, hogy csúnya. Inkább keserű, fájdalmas. Tóth Miklós, a rendező sem akart erre a szerepre. Más típusban gondolkozott. Túl csinos a lány, mondta, nem ilyennek képzeli a figurát. Egy világ dőlt össze bennem. Kimaradtam a Tatabányai Moliére-darabból, most majd a Jó estét nyár...-ban sem leszek benne. Szörnyű helyzetben éreztem magam. Aztán Kiss Péntek József kiállt mellettem, hatalmas bizalmat előlegezett meg, én pedig vállaltam, hogy csúnya leszek. A megkeseredettség, a magány, a „senkinek sem kellek"-állapot sokat tud változtatni a vonásokon. Varga Veronikát pedig valósággal bekebelezte az egyedülllét. A Sötétruhás Fiúban már az utolsó lehetőséget látja. A próbák során el is felejtettem, hogy csúnya. Inkább a sorsát tartottam szem előtt. A boldogtalan gyerekkorát. Azt, hogy az apja egyedül nevelte a nővérével. Szívesen elmesélne mindent, beszélne egész nap, de annyira gátlásos, hogy nem mer kibontakozni. A Fiúban megkapaszkodna. Sivár életéből ő tudná kiragadni. „Vigyél el" könyörög a szemével. Azért válik gonosszá a végén, és azért szórja az átkait, mert valami olyat kapott a Fiútól, amit még senkitől, és azt most hirtelen elveszíti. Visszaéltek a bizalmával. Ilyen helyzetben szerencsére én még nem voltam. Gyűlölöm a kudarcokat. Ha érzem, hogy baj van, inkább én lépek ki a kapcsolatból, nehogy engem hagyjanak ott. Nem szép tulajdonság, tudom, de nem lehetek tekintettel mindenkire. A szerelemben önzőek vagyunk. Amint észreveszem, hogy kezd becsukódni a kalitka ajtaja, már repülök is kifelé. A megszokottságot is ugyanígy kerülöm. A spontán történéseket szeretem. Igyekszem úgy alakítani az életem, hogy ennek helye legyen benne. Aki ehhez társként alkalmazkodni tud, talán nem bánja meg. Varga Veronika után most itt van Alphonsine, A kőszívű ember fiaiban. Újabb jelentős szerep Komáromban. Alphonsine nagyon kedves lány. De intrikus és rafinált is. Önző a maga módján. Színészileg remek lehetőség. Mást mutat kifelé, mint amit gondol. Vannak helyzetek, amikor az én eszem is csavarosan jár, és nem biztos, hogy megbánom. Tudatosan élek. Eltervezem, mit akarok, és azt nyélbe is ütöm. Olyan emberekkel akarok dolgozni, akiktől tanulhatok. Itt is, de nemcsak itt. Már most is előnyösebb helyzetben van, mint sokan. Mintha két lovon ülne. Komáromban is jól érzem magam, meg Tatabányán is. Ha a továbblépésre gondol, milyen cél lebeg a szeme előtt? Merre van a „tovább"? Hol szeretne lehorgonyozni? Remény több van, mint lehetőség, ezzel tisztában vagyok. És Budapestre sem vágyom. Én nagyon jól érzem magam Komáromban, de nem szeretnék lehorgonyozni egy helyen. Ahhoz, hogy a lehető legtöbbet szívhassak magamba, mozdulnom kell. S\ Ahhoz, hogy a lehető legtöbbet szívhassak magamba, . . mozdulnom kell. Bizonyára a mamája is úgy gondolta pályája legelején. Igen. Aztán vagy összejön, vagy nem. Előre senki sem tudja. De ha már most, huszonegy évesen azt mondanám, hogy minden úgy jó, ahogy van, akkor milyen lehetőséget adnék magamnak ahhoz, hogy fejlődhessek? Nem akarok megbántani senkit azzal, amit most mondok, és hűtlenséggel se vádoljanak, de úgy érzem, ha a színész egy bizonyos helyen már nem tud többet kapni, mint amire vágyik, akkor tovább kell lépnie. Anyuék ere a színházra az életüket tették fel, ennél erősebben már el sem kötelezhették volna magukat a szlovákiai magyar színjátszás mellett. Ma már más világot élünk. Anyukám is mondja: nem azért szeretne újra fiatal lenni, hogy még egyszer húszéves lehessen, hanem mert több a lehetőség. A jó lehetőséget pedig nem szabad elszalasztani, függetlenül attól, hogy hol érzem magam a legjobban. Ha nem jön össze, akkor sem történik semmi. Megpróbáltam. Abból is tanulhatok. Most is menne, ha hívnák? Eszemben sincs. Alphonsine újabb öröm számomra. Itt tart, ide köt Komáromhoz. De ha például Lizát ígérnék a Pygmalionban... Hol, ki és mikor? Ezek lényeges kérdések. A kisördög bizonyára megmozdulna bennem, ezzel együtt mégis azt mondom: itt az otthonom, ebben a színházban. Már kezdek beilleszkedni a társulatba. Nehéz? Idő kell hozzá. Tatabányán gyorsabban ment? Nincs értelme a hasonlítgatásnak. Ami ott magától értetődő, azt Komáromban hiába keresem. Mi itt anyagilag sokkal nehezebb helyzetben vagyunk. De akárhogy veszem is, jó itt. Biztos vagyok benne, hogy a következő években még több fiatal színész jön majd ide. Érzem a nyitás, a másképp gondolkodás frissítő szelét. És ami ugyancsak fontos szempont: Komárom szereti a színészeit. Szüveszterkor „lelép" vagy fellép? Előbb dolgozom, utána meg hadd szóljon...! Én hajnalig bírom.